Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-20 / 8. szám
LENINGRÁDI MEMENTO A Barbarossa-terv nem csupán stratégiai okokból irányította északra — Leningrádra a Szovjetuniót támadó német hadsereg egyharmadát. Hitler e város — a forradalom bölcsője iránti haragját Így fejezi ki: „Európa történelmében fatális lépés volt Nagy Pétertől Szentpétervár alapítása, ezért e városnak el kell tűnni a föld színéről nyomtalanul!“ A háború második hetében már a leningrádi körzetei dúlja a Wehrmacht és 1941 augusztus végén elvágja a várost az Októberi vasúttól, s a négyszeres túlerővel támadó ellenség ostromgyűrűbe zárja. Hitler már készítteti a „Leningrád elfoglalásáért“ feliratú érdemrendeket. LENINGRAD VÉRZIK Az ostrom első hetében a 2,5 milliós város élelmiszerraktárai romba dőlnek, az összes megközelítő út lezárul, a bombázás nem szünetel. Csak egyetlen nap — szeptember 19- én nyolc órai légiriadó alatt 523 bombát, 1435 gyújtóbombát és 97 á- gyúlövedéket dobtak a városra. Kezdődik a lélektani „megdolgozás“ is: zúdulnak a röpiratok, fenyegetőzések, hamis hírekkel, fényképekkel „kiegészített“ „moszkvai“ Pravdával is szolgálnak a németek. Attól a naptól kezdve, amikor a vasutak .felrobbantak, a hajók a parthoz bújtak, s mindent, ami a La- doga-tón túl maradt egyszeriben „nagy földnek“ kezdték nevezni — az 09Íromolt városban új életforma alakult. A. Zsdanov, a városi pártbizottság elnöke és K. Vorosilov, az észak-nyugati hadsereg parancsnokának a felhívására 135 ezer munkás, diák jelentkezett a „nemzeti gárdába“ és alakulóban volt még egy rettegett erő: a mocsaras, erdős vidéken kitűnően manőverező partizán hadsereg. A gyárakban a munka egy percre sem szünetelt, a férfiak helyébe lnők léptek. Az óriási Kirov gyár négy kilométernyire a fronttól, az Elektroszila, Bolsevicska — valamennyi tankok, repülőgépek gyártását kezdte meg. Cigaretta, csokoládé és illatszerek helyett gránátok, lövedékek kerültek ki az üzemből. Mindent a frontnak, mindent a győzelemért! Csak így lehet elviselni a szörnyű 1941—42-es telet. A sötéit lakások falain dér, a törött ablakon át befúj a szél, behordja a havat, az üres konyhák padlóján ropog a jég... A villamosokat, autóbuszokat teljesen belepte a hó, ott állnak az utcákon: nincs üzemanyag. A negyven fokos hidegben befagyott minden vízvezeték, a hidegtől és az éhségtől legyengült emberek a Néyából hordták á vizet. Szójából fakóregből, korpából kevert lisztből készült a kenyér, amelynek napi a- dagja 250, majd 125 gramm volt. Csak decemberben 53 ezer ember esett a bombázások, a fagy és az éhség áldozatául. A könnyek Is megfagynak a leningrádiak szemében ... De lazul a hurok a város körül. 1942 januárjában német golyózápor közepette, de átjönnek az első teherautók a befagyott Ladoga jegén, s megnyílik az „Élet útja“. A város ba élelmiszer, fegyverek kerülnek, a gyerekeket és a betegeket elszállítják. Ezen az éven szokatlanul korán köszönt be a tavasz. Megolvad az é- letmentő jéig a tavon, de a meleg nap új erőt ad a léningrádiaknak. s ez a hitleristák halálát jelenti. A város már nemcsak védekezik, a katonák a Balti flotta tengerészei előretörnek. LENINGRAD ÉLT A legyengült emberek még februárban elkezdték a hőtől, a romoktól megtisztítani a várost. Elébe kell vágni a járványoknak. A parkokban kertekben minden talpalatnyi földön zöldséget termelnek. Amíg tart a meleg, fel kell készülni a télre. Most ezek a kertecskék , is hadszíntérré váltak. Leningrád legyőzhetetlen — csendül fel Sosztakovics Hetedik szimfóniájában. Hogyan is lehetne leigáz- ni ezt a várost, ahol ilyen zene születik, ahol tudósok dolgoznak a jövőért, ahol tíz kilométerre a halálos ellenségtől, bomba töl cséreket kerülgetve sietnek az emberek színházba, moziba. Ahol a gyermekek széken, ládákon állva dolgoznak, lelkiismeretes gondossággal készítik a fegyvereket. Ahol Vaszkából 12 évesen Igazi mester Vaszilij Vaszlljevlcs válik. Ugyanezek a gyerekek rohannak a munkából hancúrozva egy találkozóra a katonákkal, a bábszínházba, pionírházba. Néha a halálba. Nylkolaj Tyihonov emlegeti: „Egy aprócska fiú, akit már harmadszor mentettek ki a romok alól, arra a kérdésre, hogy félt-e, nyugodtan felelte: „Nem, egy cseppet sem. Vártam, amíg megtalálnak, csak sötét volt és unatkoztam.“ A leningrádi háztetők a legsűrűbb bombázások alatt is igen forgalmasak voltak: itt várták a gyerekek a gyújtóbombákat, itt végeztek velük egy vödör vízben. 1943. január 18. A blokád át van törve. A leningrádi és a volchovi front egyesült. Ez a németek végé nek a kezdete. A hidegvérű gyilkosok bosszútüze szinte végtelen. Számukra minden hadászati célpont. De a város lakói nyugodtak. Van már kenyér, zöldség. Még az állatkerti o- roszlánnak is ízlik a híg káposztaleves. Vegetáriánus lett és napokig még azon tűnődik, miért is nem ka pott ezidáig' ilyen finom eledelt. A városban már a békés jövőre készülnek, mert a legrégibb, a Lomonoszov alapította porcelángyár is működik már. 1944. január 27. A megállíthatatlan szovjet előretörés elsöpri a német hadsereg maradványait az erdőkből. Hitler azon terve, miszerint legkésőbb 1942 novemberében bevonul Leningrádba és még a város romjait is eltünteti, meghiúsult. LENINGRAD VIRÁGZIK „Észak Velencéjének“ széles su- gárűtjain forr a modern nagyvárosi élet, turisták sokasága csodálja gyönyörű palotáit, világhírű múzeumait, parkjait, csipkés korlátú hídjait Ma már lidércálomnak tűnik a háború. De ez a város mindig emlékezni és emlékeztetni fog rá. A Nyevszkij sugárúton ottmaradt a kék tábla: „Polgárok! Az utca ezen oldala ágyúzás alatt a legveszélyesebb!“ Ez a tábla annak idején sok embernek mentette meg az életét. Ma már csupán emléktábla, amelyet mindig friss virágok öveznek. A Piszkarjevi temető tömegsírja^ ban 650 ezer leningrádi nyugszik. A blokád első két éve alatt haltak ennyien. Emléküket őrzi a romjaiból felépült város, amely nem akart hőssé válni, csak békében élni. Legyen a mi eskünk is a blokád költőjének, Olga Berggolcnak fogadalma: „Semmit és senkit sem feledünk!“ Seres Vlaszta UJ >o a CD SS §B S 05 g tn Múlt heti összefoglalónkban is Iránnal foglalkoztunk. Akkor lapzártánk és a megjelenésünk közötti időben olyan gyorsan peregtek az események, hogy mi már nem tudtunk hírt adni az ottani hatalomváltásról. A sah által kinevezett Baktiar-kormány megbukott. a hadsereg csatlakozott a népi mozgalomhoz. Számos ország, így a Szovjetunió és Csehszlovákia is már elismerte az ideiglenes kormányt. A leggyakoribb kérdés, mi az iráni hatalomváltás legfőbb tanulsága. Ügy gondoljuk az, hogy a legkülönbözőbb rétegek különböző forrásokból táplálkozó viharos elégedetlensége egyetlen hatalmas folyammá egyesült. A föídtelen parasztok, a nincstelenség és kiszolgáltatottság jármát akarják lerázni, a munkásság a belföldi uralkodó osztálynak a nemzetközi, főleg az amerikai olajmonopóliumokkal összeszövődött kizsákmányoló és harácsoló uralmától akar megszabadulni, amiben érdekelt a nemzeti burzsoázia is. Az amerikai imperializmus és a belföldi reakció a néppel szembena 40 milliárd dolláros költséggel felszerelt iráni hadseregre támaszkodott. Bíztak az amerikai katonai akadémiákon kiképzett főtisztekben is. Am az események megmutatták, és a drámai napok egyik legfőbb tanulsága, hogy sem a tankok, sem a bombavetők törvényei nem lehetnek tartósan erősebbek a történelem törvényeinél. Az erjedési folyamat átterjedt a hadseregre is, ahol felülkerekedett a hazafiasság, és a nemzeti önérzet. Az iráni nép maga mellett érezheti a béke és haladás minden hívét; ha megtudja ő- rizni egységét, joggal bízhat abban, hogy az újabb próbatételükben is eredményesen helytáll. A Német Demokratikus Köztársaság és a KGST Az NDK a korábbi Németország keleti részében (mintegy 1/3-nyi területén) 1949 őszén jött létre mint békeszerető, szocialista állam. Lakóinak száma 1977-ben csaknem 17 millió volt. Európa legsűrűbben lakott országai közé tartozik: az 1 km2-re jutó lakosok száma meghaladja a 155 főt. Az NDK gazdaságának a háború után az új államjogi határok közötti kedvezőtlen helyzethez kellett igazodnia. Ez abban nyilvánult meg, hogy 1949-ben hiányzott az ipar és általában az egész gazdaság számára igen fontos energiatermelés és a legfontosabb ipari nyersanyagok. Az NDK kőolajkincsei jelentéktelenek. A yasértíkincsek szintén elmaradnak az ország szükségleteitől. Az ország természeti kincsei közül egyedül a barnaszéntermelést és a kálisó készleteket lehet kiemelni. Jelenleg az NDK termeli a világ barnaszénállomás nyának hozzávetőleg 1/3-át, és így a világ legnagyobb barnaszéntermelője. Jelentősnek nevezhető a kálisótermelése is. Az, NDK a világ első kálisó-szállítója. Mindezek alapján körvonalazható, hogy az NDK megalakulása után viszonylag nagy aránytalanságok voltak az iparban.. Jórészt csak feldolgozó ipar volt az ehhez szükséges alapanyagipar és termelési eszközök gyártása nélkül. Az NDK — gazdaságának egyoldalúsága, strukturális aránytalanságai ellenére — fejlettebb gazdasági alapról kezdhette meg a szocializmus építését, mint más demokratikus orszá gok. E tekintetben az NDK és hazánk sajátos helyet foglalnak el ezek között az országok között, gazdaságuk ugyanis jóval fejlettebb volt 1949—1950-ben, mint a többi népi demokratikus országé. Az NDK népgazdaságában mindenekelőtt az ipar volt fejlett, már létrejöttének éveiben is. Az NDK-ban ezért nem az ipart kellett megteremteni — mint más viszonylag fejletlen, mezőgazdasági jellegű népi demokratikus országban —, hanem a háború és a kettészakítás örökségeit felszámolni, a gazdasági fejlettséget kellett megőrizni, illetve továbbvinni. Az ország megalakulásától napjainkig eltelt időszak egyik legfőbb jellemzője, a gazdasági növekedés ütemének gyors volta. Mindenekelőtt figyelemre méltó, hogy az NDK-ban mint a KGST-közösség gazdaságilag fejlett tagországában gyorsabb volt az 1950—1965 közötti időszakban a növekedési ütem. mint a közösség számos, gazdaságilag kevésbé fejlett tagállamában. Az NDK népgazdaságának gyors fejlődési üteme természetesen kedvezően jelölte meg az ország helyét a KGST-tagországok közötti összehasonlításokban is. Az NDK az elmúlt időszak során megőrizte első helyét és jelenleg is első a KGST-országok között az 1 főre jutó nemzeti jövedelem mutatója alapján, megelőzve hazánkat, a Szovjetuniót és Magyarországot. Ha elemezzük az NDK népgazdasága stabil és folyamatos fejlődésének okait, akkor ennek egyik döntő forrásaként a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal való gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés eredményei mutatkoznak. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok kezdettől fogva igyekeztek minden tekintetben elősegíteni az NDK gazdaságfejlesztési céljainak valóra váltását. Az ötvenes években (különösen annak első felében) ez főként azt kívánta meg, hogy vasérc, feketeszén, kohókoksz, kőolaj és más fontos ipari nyersanyagok szállitnsával rendszeresen hozzájáruljanak az NDK alapanyag- és energiaszükségletének kielégítéséhez. Ezekben az években bontakozott ki az NDK és a Szovjetunió, valamint más népi demokratikus országok között az egyre jelentősebbé váló szocialista nemzetközi munkamegosztás. Az NDK-nak a szocialista országokkal kialakuló gazdasági együttműködését nagymértékben előmozdította, hogy 1950 szeptemberében tagja lett a KGST-nek. A harmincéves, sikeres és sokoldalú együttműködés során az NDK igen jelentős eredményeket ért el. Az NDK ipara már az ötvenes évek végén igen megtisztelő helyet vívott ki magának nemcsak a KGST-országok között, hanem világviszonylatban is. Az ipari termelés mennyisége alapján az NDK már 1960-ban a KGST-n beiül a második, Európában az ötödik volt. E helyezésben kiemelkedő szerepe volt és van a fémfeldolgozó iparnak és a vegyiparnak. A fémfeldolgozó i- paron belül 1950—1970 között a gépipar termelése mintegy a hétszeresére növekedett. Ma a szocialista országok között a Szovjetunió után az NDK-nak van a legnagyobb gépipara A hatvanas években végbement fejlődés különösen kiemelke dő eredményeket hozott a közlekedési eszközök, mindenekelőtt a Diesel- és villanymozdonyok gyártásában. Az NDK kiemelkedő szerepet visz az autógyártásban is. Ma már híres az etsenachi autógyár, ahol a Wartburg gépkocsik készülnek. Finommechanikai üzemeiről Ismert Jéna, Drezda, Freiberg. Az elektrotechnika főként Lipcsében és Drezdában összpontosult. Igen jelentős ipari központok még Karl-Marx-Stadt, Zwickau, valamint az ország fővárosa, Berlin. Világviszonylatban is jelentős az NDK vegyipara. Az 1 főre jutó vegyipari termelés tekintetében az NDK az Egyesült Államok mögött a második helyen áll a világon. A vegyipari üzemek szinte kizárólag az ország fővárosától, Berlintől délre helyezkednek el. Ezen belül is elsősorban kiemelkedik Halle körzete. Itt van a világviszonylatban is jelentős Leune vegyipari kombinát, a Buna Werke-Schopau, az Elektroche- miches Kombinát Bitterfeld, az Orwo, a Farbenfabrik-Wolfen. Az NDK fejlett vegyiparának jelentős szerepe van a szocialista országok közötti gazdasági együttműködésben is. Az or* szág gépgyártása mellett a vegyiparban való együttműködés lényegében meghatározó az NDK-nak a KGST-országokkal való együttműködésében. A gazdasági és tudományos együttműködés kérdései A külkereskedelem igen fpnios szerepet játszik az ország gazdasági életében. Az NDK külkereskedelmi forgalmának nagy része a szocialista országokra, ezen belül főként a KGST- -országokra esik. A szocialista országokkal lebonyolított árucsere az NDK összes külkereskedelmi forgalmának 72 százalékát teszi ki. A külkereskedelmi forgalom területi arányainak jellemzőihez tartozik továbbá, hogy az NDK-nak a KGST- *államok közül a Szovjetunió a fő partnere. Ebből mindenekelőtt az a reális helyzet tükröződik vissza, hogy az NDK fejlett gazdasága számottevő nyersanyagigényét jelenleg a szocialista országok, közülük is elsősorban a Szovjetunió piacain biztosíthatja magának. Ez már magába zárja az ösz- szefüggést is, hogy ellentételül ipari késztermékeit is jórészt az említett piacokon értékesíti. Hozzátartozik ehhez az a politikai körülmény is, hogy a fejlett tőkés országok részéről sokáig rendkívül erőteljes volt az NDK-val szembeni gazdasági és politikai diszkrimináció és az embargó. Csak a szocialista tábor, azon belül a Szovjetunió biztosította és helyezte a politikai kérdések előterébe az ország feltétlen tá= mogatását. A KGST keretén belül az NDK a Szovjetunió számára a legnagyobb kereskedelmi partner, és második valamennyi KGST-ország exportjában és importjában (Románia kivételével). A termelési kooperáció és specializáció kiterjedésére mutat, hogy szűkült és szakosodott az ország gépipari termékeinek sokoldalú és igen széles termékskálája: A gépgyártás kulcspozíciót foglal el a társadalmi termelés dína- mikus és arányos fejlesztésének biztosításában. A Német Szocialista Egységpárt IX. kongresszusa határozatának értei* mében különösen gyors az előirányzott fejlődés a fémmegmunkáló gépek, a hidegmegmunkáló gépek, öntödei berendezések, külszíni fejtési berendezések, textilipari, ruházati és bőripari gépek és berendezések, nyomda-, műanyag- és élelmiszeripari gépek, ellenőrző és irányító műszerek, szivattyúk, hidraulikus berendezések gyártásában Az NDK csaknem mindegyik Iparág és az egész mezőgazdaság részére szállít gépeket a KGST-országokba, Például I960 és 1976 között a szovjet tengeri flottának mintegy 3060 hajót szállított. U- gyanezen időszakban a Szovjetunió 67 000 szerszámgépet .és mintegy 19 000 vasúti személyvagont importált az NDK-ból, A szovjet részről teljesített gép- és berendezásszállítások közül kiemelkedő jelentőségűek az „Ost“-acélgyártó kombinát, a Riza és Gröditz városokban létesült .acélgyárak, a raines- bergi hőerőmű, valamint a schwedti olajfeídolgozó számára történt szállítások. Teljes joggal beszélhetünk a tudományos-technikai téren folyó együttműködés új minőségéről. Az olyan vívmányok létrejötte, mint a multispektrális kanjera, a 30 t kapacitású plazmaolvasztó kemence, a magas nyomású polietilén és poli- amid selyem gyártáshoz szükséges rendkívül termékeny technológiájú gépek és berendezések javarészt az erők koncentrációjának, a tudósok és gyakorlati szakemberek közös munkájának köszönhető. Az NSZEP Programja hangsúlyozza a KGST-országok közötti szocialista gazdasági integráció szerepét a szocializmus fejlesztésében. Az összefogás segíti a szocialista világgazdaság fejlődését és erősíti a szocializmus pozícióit a kapitalizmussal vívott harcban. Mihály Géza, mérnök
