Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-13 / 7. szám

MARTIN 79 ^ ámomra Igazán Jól kezdődött a poll- ^ytiikai dalok Martinban megrendezett ^^seregszemléje. Talán öt kilométerre Sem lehettünk a várostól, amikor alig egy órával a kezdés előtt félre állt a buszunk az autópályán. „Mi a fene, lerobbantunk?“ — morogta az orra alatt a sofőr. „Ez mér régen nem fordult elő velem...“ Ha fél óra alatt megtalálja a hibát, még pontosan érkezem, gondoltam. Tévedtem. Csakhamar kiderült, kevés időt szabtam a sofőrnek. Az autóbusz egy ideig még betegesen berregett, aztán végleg elcsendesedett. Stoppal Jutót­---------------m • Nyikita Mihalkov A főiskolás Miroslav famrtch lünk még a párválasztásban Is fontos sze­repet Játszik a zene. Az ecuadori fiú ének­kel kéri meg kedvese kezét. Éjjel kettőkör odaáll a lány ablaka alá, és szerenádot ad. Ö pedig felkelti a szüleit, és az újdonsült após rummal vendégeli meg lánya jövendő­belijét. A vagyon nemzedékről nemzedékre örök­lődhet. A tehetség, az alkotókedv, ritkábban. (Tanú erre jó egynéhány, neves szülője hír­nevéből élő gyermek) Nyikita Mihalkov — A szerelem rabjai rendezője — az a bizo­nyos kivétel, amely erősíti a szabályt. Csa­ládjában ugyanis egész sor nagy művész gazdagította az orosz kultúrát. A dédapa: Vaszilij Szurikov világszerte Ismert festő, a nagyapa: Petr Koncsalovszkij klasszikussá vált szobrász, az édesanya: Natalja Koncsa- lovszkaja költőnő, az édesapa: Szergej Mi­halkov költő, író, a Kanóc című szatirikus filmhíradó egyik alkotója, kedvelt gyermek- könyvek szerzője, rajzfilmrendező. De Nyi­kita testvére, Adrej Mihalkov-Koncsalovszkij sem idegen a mozilátogatók számára, film­jei (Az első tanító, a Ványa bácsi, a Szerel­mesek románca) rendezése révén. Ilyen családban — éppen a béke eszten­dejében: 1945-ben — született Nyikita Mi­halkov. Gyerekként személyes ismeretség Közben beiratkozott a Silmművészeti Fő­iskola rendező szakára, ahol akárcsak hőt esztendővel idősebb bátyja, Andrej, az al­kotónak és pedagógusnak egyaránt kitűnő Mihail Rumm növendékeként tanult. Kezdetben mai fiatalokat alakított, rokon­szenves egyszerűséggel, szinte eszköztelen, természetes Játékstílussal. Danyiil Hrabro- vickij nálunk is bemutatott A nevük azonos című filmjében egy a Nagy Honvédő Hábo­rú idején hősi halált halt harckocsizót, Bo- rogyint személyesítette meg szuggesztfven. Láthattuk a Nem a legszerencsésebb nap­ban, és ugyananbban az esztendőben, 1967- ben, Jancső Miklós Csillagosok, katonák-já- ban, mint fehér tisztet. Szerepelt a Nobíla kapitány sarkvidéki expedíciója katasztró­fájáról szóló kétrészes színes olasz-szovjet koprodukcióban, A légsziget foglyaiban. Családi örökségként az.Írás is foglalkoz­tatja. 1970-ben a Kockázatos akció történe­tének társírója. Ugyancsak egyik szerzője az BARÁTOK LETTÜNK Ä POLITIKAI DALOK MARTINI SEREGSZEMLÉIÉRŐL Peter Heéko tam a külvárosba; futva a fesztivál színhe­lyére. Szerencsém volt. A rendezők is kés­tek ... X X X A Mladosf énekegyüttes fellépésével kez­dődött a politikai dalok hetedik szlovákiai seregszemléje. A Turőianske Tepllce-i lá­nyok jól összeállított műsora után a bra- tlslavai Csehszlovák Rádió Gyermekkórusá­nak tapsolt a közönség. A zeneileg legössze. tettebb dalokat a Technik énekegyüttes elő­adásában hallottuk. A győzelmes dal és A gyermekek álma című szerzemények szöve­gükkel is hűen tükrözték a fesztivál célki­tűzését — a testvéri összefogást, a békéért és a szebb Jövőért folyó harcot —, s azt, hogy a rendezvény a Szlovák Nemzeti Fel­kelés 35. évfordulója és a Nemzetközi Gyer­mekév jegyében zajlott. Az est második felében hazai és külföldi fiatal tehetségek léptek színpadra. A négy­tagú Kantofi együttes Hradec Královéból jött el a fesztiválra. Síppal, dobbal, gitárral, csörgővel és pergő ritmusú zenéjükkel lop­ták be magukat a közönség szívébe. A ku­bai Világifjúsági Találkozóról hozott dalaik­kal percek alatt hangulatot teremtettek. A- kárcsak az őket követő szófiai egyetemisták, akik haborúellenes songokkal nyerték e! a nézők tetszését. Nagy sikert aratott a venezuelai Ivan Jó­sé Giménez és az ecuadori Marco Vinicio Navas Vizueta is. Mindketten a bratíslavai Szlovák Műszaki főiskola hallgatói. — Dél-Amerikában 3000 kilométer választ el bennünket. Bratislavában a kollégiumban mindössze néhány méter — mondta a 24 é- ves Ivan. — A zenének köszönhetjük, hogy barátok lettünk. — Otthon, La Tacungában tagja voltam A szocialista államok barátai elnevezésű ifjú­sági szervezetnek — vette át a szót Marco. — Három országba küldtem el a főiskolai Jelentkezési lapomat: az NDK ba, a Szovjet­unióba és Csehszlovákiába. Az első levelet Bratislaváböl kaptam ... Nagyon sokat énekelünk. Ha szomorúak vagyunk, azért, ha boldogok, hát ízért, ha reszketünk a vizsga előtt, akkor azért. Ná­XXX A Jól sikerült hangversenynek gyorsan hí­re terjedt. Másnap este azután nemcsak a nézőtérre, a színpadra is lehetett jegyet váltani. S aki se ide, se oda nem kapott, megkereste a hátsó bejáratot Hét óra előtt néhány perccel már a széksorok köze Is foglalt volt Kezdetben azt hittem, a fokozott érdeklő­dés a krakkói Wawele együttesnek szól. Nem Így volt. A főiskolás Miroslav Jamrich — aki' ötödször vett részt a politikai dalok seregszemléjén — a brnól Jaroslav BrouSek és a szakmai körökben Jól ismert Magda Medvedóvá legalább olyan szép sikerrel sze. repeltek, mint az említett lengyel együttes, amely hetedik éve járja a szocialista orszá­gokat. XXX i A délutáni főpróbák is a közönség előtt zajlottak. A művelődési otthon főbejárata minden érdeklődő előtt nyitva állt. Volt, a- kl csak rövid félóráig tudta figyelemmel ki sérni az előadók fárasztó próbáját, volt, aki délután egytől este hatig fel sem kelt a székéről. A bratíslavai Peter Heöko az utolsó na­pon lépett színpadra. A főpróba után így nyilatkozott: — Szeretem a politikai dalokat. Főleg a zárt, mert tartalmas szövegükkel és könnyén ]ana Koclánová megjegyezhető dallamukkal felráznak a szürke hétköznapokból, és ami ennél is fon. tosabb: tettre késztetnek. XXX Este tíz óra lehetett, amikor elhangzott a seregszemle utolsó dala. De nem a hívatásos előadóművészek (Jana Koclánová, Marcela Laiferová, Dusán Grúfi és Peter Heöko) mű­sorával ért véget a négynapos találkozó.. Hajnalig tartó beszélgetésekkel, baráti kéz­fogásokkal, ígéretekkel, hogy Jövőre ismét találkozunk, és újra együtt énekeljük majd Ivan és Marco dalát: a Venceremost és az El Condor Pasát. G. SZABÓ László Zuzana Mlnáöová felvételén Nyikita Mihalkov az Idegenek között című filmben be került az Irodalom, a képzőművészet, a színház, a film kiválóságaival. Statisztaként kezdte a pályát, még Iskolás korában, majd Moszkvában a Scsukin Színiiskolában tanult, ős úgy gondolta, színpadi színész lesz. Ta­lán Hamletet, Hlesztakovot, Oleg Kosevojt, s a krasznodonl hős komszomolistákat látta maga előtt, vagy egyszerűen csak azokat csodálta, akik bejáratosak voltak hozzájuk, s nemcsak reflektorfényben, hanem közvet­len közelről, beszélgetve, cigarettázva, sze­rette meg őket? Azután Jött a film! Pontosabban a Golgota trilógia rendező­je Vaszilij Orgyonszkij, és egy kis szerepet Juttatott számára 1961=ben a Felhők Borszk felett című, a szektákról szóló mai temati­kájú produkcióban. Ugyanitt kezdte pályáját a Tűzön nincs átkelés, a Kezdet hősnője, Inna Csuriknva Isi Vele Játszott egy gyer­mekfilm (Kros kalandjai) után a nálunk is nagy sikerrel vetített Moszkvai séta hangu­latos életképében, ezúttal már főszerepben — Kolja alakítójaként. Idegenek között — a huszas évekbeli tor dulatos históriájának. Aki megnézte, újra meggyőződhetett színészi erényeiről is, hi­szen ő volt a féktelen bandita, Brilev, s megbizonyosodhatott modern szemléletű, magával ragadó tempót diktáló rendezői te­hetségéről. Legutóbb San Sebastianban Gépzongora című Csehov adaptációjával (rendező, színész, forgatókönyvlró) nagydi­jat nyert. Sokan odakint ezt a munkát tar­tották az elmúlt esztendők szovjet termése egyik legjelentősebb darabjának. A következő munkája A szerelem rabjai „családi film“. A forgatókönyv ugyanis részben Andre] Mihalkov-Koncsalovszkij mü­ve. A téma ezúttal Is a szovjet történelem viharos időszaka — a húszas évek —, a- melyben a cselekménysor egy filmforgatás kalandos körülményeit követi nyomon, a fehérek és a vörösök harcának közepette. Nyikita Mihalkov ezúttal „csak“ rendező és egy forradalmár mellékfígura alakítója. A. P. Chopin nyomában spanyol földön Mallorca a Baleárok leg­nagyobb szigete 150 kilómé- ternyire fekszik az ibériai szárazföldtől. A Pöldközi- -tenger egyik legszebb szi­gete. Székhelye Palma de Maiorca. Meredek sziklák védik a tenger árfával szemben. A sziget Jobbára sík terület — Olaf-, cttrom- és narancsfákkal. A szige­ten Jellegzetes spanyol fa­lu van, Valdemosa. Laköl népművészettel foglalkoz­nak. Hogy hogyan került a nagy lengyel zongoramű­vész erre a spanyol sziget­re? Chopin Párizsban na­gyon szerény körülmények között, teljesen visszavonul­tan élt. Itt ismerkedett meg George Sand francia írónő­vel, Dudevant márki nejé­vel, akt tíz éven át hűsé­ges társa volt. Ö ápolta az akkor már súlyosan beteg zeneszerzőt. Az orvosok Ma­iorca szigetét ajánlották a zeneszerzőnek gyógyulása színhelyéül. Erről ír a ze­neszerző az Egy tél Maior­cán című utőiratában. A Celda de Chopin ma ts Chopin bútoraival van be­rendezve. A zongorán ott vannak a kották, s a kert sem változott azóta. A valdemost kúra bizo­nyára használt Choplnnak, hiszen egészsége sokat ja­vult a szigeten. Miután úgy döntött, hogy visszatér Pá­rizsba, el szerette volna ad- nt zongoráfát. Az ottani la­kosok a JelbecsWhp'r'' -n értékű darabot azonban nem tudták megvenni, s így a zongora ott maradt Choptn házában. Chopin em­léke tehát még mindig él Mallorcán. Már'onvölgv' László Palma de Mallorca

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom