Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-02 / 1. szám

8 m­BESZÉLGETÉS BENCZE ILONÁVAL Képernyőről, filmvászonról, színházból régóta ismerjük. 0 szinte sallangukiói mentes já­tékát régóta kedveljük Közvet­lensége, pózta lansága magá valragadó. A Madách Színház egyik legtehetségesebb művé sze. Az utóbbi hónapokban ú) szerepet kapott Ezúttal viszont nem a rendezőktől — a termé szettől. Bencze Ilonának u gyanis kislánya született. — Mii jelent életében, pályáján, személyisége a fakulásában az anyaság? — Kevesebbet alszom, fárad tabb vagyok, de ha azt mon dóm, mérhetetlen boldogság tölt el még nem fejeztem k' azt az állapotot, amit a gyér mekem jelent számomra. Sok kai teljesebb az életem. Most már tudom, ml hiányzott ed dig . — Erez-e valami vál­tozást magán, mióta gye­reke van? — On szerint mivel kezdődik az anya ét a gyermek kapcsolata? — A terhességgel. A termé szét nagyon szépen „kitalálta“, hogyan kell az anyát hozzá szoktatni ehhez az állapothoz Ad rá kilenc hónapot. Az első négy hónapban én is gyakran rosszul éreztem magam, szé­dültem, a fejem fájt, de attól a perctől, hogy Gabriella meg mozdult bennem, éreztem, megváltozik körülöttem a vl lág. Aztán elérkezik a legszebb pillanat, amikor az ember elő szór kapja kézbe a csecsemőt. Nagy boldogság, ugyanakkor furcsa érzés töltött el... Az első találkozásunk? Ahogy a vendéget Illik köszönteni, úgy üdvözöltem őt. Bemutatkoztam neki, ő megemelte a fejecské |ét, s éreztem: figyel a han gomra. — Vannak-e már kia­lakult nevelési módsze­rei? *- Az életem természetesen — Nincsenek. Legyen saa­ANYASZEREPBEN megváltozott. Hogy miben? Ne héz megfogalmazni. Ez lelki változás. Olyan, amit csak az anyaság vált ki. Eddig csak a szakmára összpontosult a fi gyelmem. Néha még a magán életem Is háttérbe szorult Most változott a sorrend Most is szeretem, amit csinálok, de Gabriella az első. Minden más utána jön. Nem félt attól, hogy az anyaság túlságosan sokat elvesz a színész­nőből? — Nem gondoltam Ilyesmire Azzal tisztában voltam, hogy nem lesz könnyű, de abban is biztos voltam, hogy meg tu­dom majd oldani a nehézsége­ket. bad és nagyon vidám Mindent megteszek ezért. És minden szabad Időmet réáldozom. A családt „menetrend“ ugyanis gyökeresen megváltozott. Ál­landóan azt szervezem, miikor kt vigyázzon rá. Gabriella át­alakította az egész életűnket. Teljes mértékben rendelkezik velünk, s ez igy természetes. — Férje, Maros Gábor Is kiveszi a részét a kislánnyal kapcsolatos ü- gyes-bajos dolgokból? — Ha nem színész lenne, sokkal több Időt tudna vele tölteni. Így viszont csak akkor lehet mellette, ha este nem játszik az Operettsztnházban, ha nincs tévé, szinkron vagy rádió. — Nem gondolt még arra, hogy az a kedves­kedés, amely most veszi körül a gyermekét, ké­sőbb irigységgel is keve­redhet? — Majd megoldjuk a nehéz ségeket. Tudom, nem lesz könnyű. Abban viszont biztos vagyok: nem fog úgy visel­kedni, mint ahogyan azt a szí- nészgyerekekről elképzelik. — Ml a véleménye a mai családról — általá­ban? — Sajnos, nem az jut eszem­be, ami a mi családunkról. Mi úgy nőttünk fel az anyám mel­lett, hogy sem a bölcsődét, sem az óvodát nem Ismertük. Cso­dálatos gyermekkorom volt. Falun éltem, természetben, nagy családban. Szegények voltunk és nagyon boldogok. Édesanyám mindig otthon volt velünk, sütött, főzött, mosott ránk. öten vagyunk testvérek. István a vasútnál dolgozik, A- fanka titkárnő, Éva betanított munkás/' Enikő középiskolás. Nagyon ritkán jön össze a csa­lád. Valaki mindig hiányzik... — Lesz-e testvére Gab­riellának? — E pillanatban még nem tudom megmondani. Nem, a szülés nem tántorított vissza. Rábízom a jő, öreg természet­re. ö biztosan tudja, hogyan kell ennek lennie. G. Szabó László ERI VIKTOR köszöntéé 1978. december 19-én irodalmi estet ren­dezett Bratlslavában a Szlovákiai Írók Szövetsége Egri Viktor érdemes művész, Állami-díjas csehszlovákiai magyar lró 80. születésnapja alkalmából a jubiláns rész­vételével. A Csehszlovák-szovjet Barát­ság Házában megrendezett találkozón részt vett a Szlovákiai Írók Szövetségének vezető titkára, ]án SolovlÖ, és Tatai ]0- zsef, Magyarország bratlslaval főkonzula. A jubiláns elkötelezett munkásságát és a csehszlovákiai magyar dolgozók köré­ben végzett kulturális tevékenységét Rácz Olivér író, a CSEMADOK alelnöke mél­tatta. Többek között ezeket mondotta: Az olyan jelentős évforduló ünneplése alkal­mából, mint egy író 80. születésnapja, az ember emlékezetében törvényszerűen vissz­hangzik a klasszikus irodalom hagyatéka, az örök mesében hirdetett szavak. Hol volt, hol nem volt, volt sgyszer egy bol- ' dog fiatal fiú, csaknem kisgyerek, aki a családi fészek melegét élvezve élte gond nélkül) napjait és készült az életre. És egyszeriben szinte az iskolapadból Indult az első világháborúba, a halál világába, a testi és lelki nyomor világába. Még húszéves sem volt, amikor átélte a háború borzalmait, tanújává vált a Ma­gyar és Szlovák Tanácsköztársaság kikiál­tásának, és megalkuvás nélküli harcot folytatott a társadalmi Igazságtalanságok ellen. Férfivá érett az ember — lró született, író, aki társadalmi és szocialista elkötele­zettséggel Irta müveit. Átélte a müncheni árulást, a fasizmus éveit, az Illegalitás hősi korszakát és az Írói hallgatás évelt Is. A felszabadulás után évekig dolgozott mint újságíró és szerkesztő a legjelentő­sebb magyar lapoknál, és szervezte a cseh­szlovákiai magyarság irodalmi, valamint kulturális életét. Egri Viktor érdemes mű­vész az élet krónikáját Írja, melyet saját életének tárházából merít — mondotta Rácz Olivér. Az ünnepi beszédet követő Irodalmi mű* sorban brattslavai színházak neves színé­szei'. adtak elő részleteket az író műveiből. A szerkesztőség és az Ü] Ifjúság olva­sóinak nevében ml Is csatlakozunk azok­hoz, akik további alkotó munkát és erőt» egészséget kívánnak Egri Viktornak 80. születésnapja alkalmából. —esi— EGY KIS CSENDET KÉRÜNK Az ausztrállal utazás után teljesen kimerültek. Olyan fá­radtan érkeztek haza, hogy egyfolytában öt napig szerettek volna aludni. De jóformán még haza sem értek, csörgött a te lefon — riporterek jelentkez­tek: az olvasók kiváncsiak, hogy merre jártak, hogy érez­ték magukat? Björn vette fel a kagylöt és ingerülten mond ta: — Kérem szépen, értsenek meg bennünket, nem vagyunk gépek A szemünk, a szivünk, az agyunk pihenésre szorul Csendre van szükségünk ah hoz, hogy újból dolgozni tud junk Ne haragudjanak, hogy nemet mondunk. Reggeltől es­tig, estétől reggelig csak In­terjút készíthetnénk, ha Igent mondanánk az újságíróknak Kérem, csak egy ktcstt, pár napig hadd legyünk magánem berek Nyugalom kell! A nyugalom számunkra e gysnlC az otthonnal. Elkülö nttett lakrészben, de egy ház­ban, szép nagy, kertes villá­ban laknak. Mindannyian sze­retik a komoly zenét, a jó könyveket, a kertben a nagy fákat és a virágokat. No és a vidámságot. Amióta Agnetháék- nál megszületett a kis Linda, egyre több vidámságban van részük. Az ABBA-baba a pa­pájára hasonlít, de mint mond­ják, beszélni olyan sokat tud, mint az anyukája. És nemcsak belebeszél mindenbe, hanem bele Is énekel, mert ha az ABBA-ék otthon gyakorolnak, dehogy is küldik el maguk mellöl, Linda pedig ezt gon­dolja, hogy amit szabad a fel­nőtteknek, miért ne tehetné ő Is? így hát énekel. Vagy raj­zol. Ha teheti, „megtoldja“ a kottákat, belerajzol házakat, embereket, madarakat. És cso­dálja a szüleit, amiért nem nagyon örülnek ennek, sőt a próbák Idejére el Is tüntetik előle az írószereket és festé keket. No persze ezek nélkü' is kitünően érzi magát ebben a muzsil^álls világban. Tetszik neki, hogy rengeteget kérdez hét: Miért szól a gitár? Mién repül az anyu haja, amikor fúj a szél...? Miért válaszolnak minden kérdésére, bár egyszer az apukája azt mondta neki: — Olyan vagy te, mint a rl porterek Kérdezel, kérdezel, kérdezel.. Nem unod még? Pihennek egyet, de nincs megállás, a jó könnyűzenére éhes tömegek újabb ABBA- -számokat várnak, s a világ látni akarja az együttest. Len­gyelországi kiruccanásukat leg­szebb útjaik között emlegetik. Azt mondják, olyan fényes fo­gadtatásban volt részük, hogy még egy államfő is megiri­gyelhette volna. Hozzáértő, rajongó közönséggel találkoz tak, s öröm volt számukra, hogy az utcán járva hallották, -tmlnt dalaikat énekelték a lengyel fiatalok. Megnyugtató érzés lehetett, hogy a szocialista országban nem folyt szinte „öldöklő“ harc, hogy melyik tévétársa­ság, melyik lemezkészítő vál lalat készítsen velük műsort Lengyelország vendégel voltak Lengyelországi élményeik is biztosan helyet 'kapnak majd valamelyik számukban. Minden daluk a valóságon alapul, őriz egy emléket, egy eseményt. És az a jó ezekben a dalokban, hogy bármelyikünkkel előfor­dulhatott volna például az az alaptörténet, hogy puszit a- dunk a tanárunknak, mert ki­segített bennünket valami nyékét, amelyekből a dalok születnek, valóban utazásaik során szerzik, de hogy melyik élményből milyen számot te­remtsenek, ezt csak a sziget csalogatja elő. Ez a sziget a búvóhelyük. Hogy hol van? Ezt kérdezték Fridátől ts, mert nagyi bajból. Az ABBA „When I kissed the teacher“ című száma ugyanis így szüle­tett. Ezzel a dallal egyébként sok bajuk volt. Három válto­zatban készítették el, ebből hozták össze a végleges szö­veget, amely aztán része lett a legsikeresebb nagylemezük­nek, az Arrivalnak. Azt mond­ják, hogy fontos a nagylemez, ám a rajta levő számok mind agyikének külön-külön is érté­kesnek kell lennie. ELBÚJNAK EGY SZIGETRE Azt mondják, hogy az élmé hogy Stockholmban hiába ke resték őt. — Valahol a tengeren, pon tosabban nem mondhatom meg, mert a sziget megharagszik és nem ad nekünk több ötletet — hangzott a Válasz. Ez a sziget a búvóhelyük, maguk járnak oda vitorlás ha jójukkal. Maguk? Hányán Is vannak? Björn és Agnetha a kis Lindával. Benny és Frida a négy gyerekükkel, no meg az ABBA együttes két legfőbb segítője, Stlkkan és Gudrun. — Talán már nem Is olyan nagy titok, hogy merre van ez a sziget •- aggodalmaskodott Frida. — Egyszer helikopter körözött fölöttünk, a szigetet mustrálgatta. Aztán az újság­ból megtudtuk, hogy az Ide­genforgalom szakemberei ü- jabb kirándulóhelyet keresgél­nek. Remélem, nem tetszett meg nekik a ml szigetünk. Leginkább Björn a vitorlá­zás szerelmese. Ha kitalálnak valami jé dalt, Björn azonnal feszíti a vitorlákat, Bennyvel együtt gyorsan besuhannak Stockholmba a Metronom Stú­dióba kipróbálni, hogy milyen az új „találmány“. A szigeten ugyanis nincs hanglemezstú­dió. Agnetha, Frida, no meg az ót gyerek Ilyenkor Izgatottan várja őket. Frida rendszerint |6 vacsorákat ts készít, na­gyon szeret főzni Pedig hát a Hűk szüntelenül fogyókúráz­nak, mint mondják, sovány „stílust“ akarnak képviselni a színpadon. És persze trtgyltk a lányokat, akik annyit ehet­nek, amennyit akarnak, sze­rencsére nem hajlamosak a hí­zásra. Főznek finomakat, az­tán nekilátnak és jóízűen esz­nek Benny és Björn előtt, akik mindezt rossz tréfának tartják. Az együttes egyszer össze­veszett a közönséggel No, de ez nem Ilyen egyszerű Az e- set akkor történt, amikor a világraszóló győzelem után ha­zajöttek Brlghtonból. arről a

Next

/
Oldalképek
Tartalom