Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-06 / 6. szám

V 8 Húsig DOHÁNYSZÁRlTÖBÖL MINTAKLUB Az utőbbi években elég sok Ifjúsági klub munkájába tekin­tettem be. Nem mondhatnám, hogy valamennyiben az elkép­zeléseknek, az irányelveknek megfelelő tevékenységet ta­pasztaltam. Az ifjúsági klub­mozgalom magán viselt még az útkeresés összes jegyeit. A múltban az egységes irányítás hiánya ösztönszerűvé tette a már meglevő klubok munkáját, a közben alakultakéról már nem is beszélve. Az irányítás egységes, minden ifjúsági klub­ra érvényes . alapszabályzata már megszületett, de a hatá­sa a gyakorlatban még nem mindenütt észlelhető. Vezekényben (Vozokany) a szigorú energiatakarékossági intézkedések betartása mellett is módot találtak arra, hogy a fiatalok ne dohányfüstben, söröskorsó vagy borospohár „társaságában“ töltsék el hosz- szú téli estéiket. Vezekény, a galántai járás kisebb községei közé tartozik, sőt, az sem állítható róla, hogy gyorsan fejlődik. Amit fejlődött, azt többnyire saját erőből érték el. A fiatalok nem vártak állami beruházásra, a- mikor klubot akartak. Nyitott szemmel körülnéztek a falu­ban, és megtalálták a megol­dást. A régi dohányszárítót társadalmi munkával barátsá­gos klubbá varázsolták. A SZISZ járási bizottságától és a helyi nemzeti bizottságtól ka­pott néhány ezer koronából megvették a berendezés egy részét, és megkezdődhetett a munka, a klubélet. — A vezekényi ifjúsági szer­vezetnek mindössze 48 tagja van, mert a fiatalok nagy ré­sze a több lehetőséget kínáló városi szervezetekbe tömörül — magyarázta Nagy László, a szervezet elnöke. — Nagy erő­feszítésébe került a vezetőség­nek összefogni a faluban ma­radottakat, de sikerült, s eb­ben a legnagyobb érdeme az ifjúsági klubnak volt. Molnár Magdolna, a vezető­ség tagja is sikeresnek tartja az elmúlt évet. — Kultúresteket, sportren­dezvényeket és különböző elő­adásokat szerveztünk a tag­ságnak, de nem feledkeztünk meg a pionírokról sem. Együtt búcsúztattuk az óesztendőt, s a télapóesten azok is kitünő­en szórakoztak, akik már ré­gen nem hisznek a mesében. — Nagyszerűen sikerült a gyermeknapi ünnepségünk is. A pioníroknak egésznapos mű­sort szerveztünk, délutánra szinte belefáradtak a sok szó­rakozásba. A SZISZ járási bizottságán a vezekényi alapszervezetet a legjobbak között tartják szá­mon. Topovlcs Anna, a szerkezet politikai felelőse mégsem tel­jesen elégedett. — Dolgozni dolgozunk — mondta —, de csak az utóbbi időben lendült fel igazán a klub munkája. Talán éppen en­nek köszönhetjük, hogy ná­lunk rendezték meg a járási mintaklubestet. Erre a rendez­vényre járásunk valamennyi klubvezetőjét meghívta a SZISZ járási bizottsága. Talán százan is lehettünk ... — A mintaklubest jól sike­rült — fűzte mindjárt hozzá Énekes Ferenc, a klub vezető­je. — Az éjfélig tartó műsor­ban mindenki megtalálta az íz­lésének megfelelőt. Az ilyen rendezvény minden szervezet életében ünnepszám- ba megy. S ha egy ünnep jól sikerül, öröm, aminél csak az lenne még nagyobb öröm, ha a hétköznapok is ilyen színe­sek lennének. Persze, mégVe- zekényben sem tartanak itt. A klub csak pénteken, szomba­ton és vasárnap tart nyitva, s a nagyobb rendezvények még itt is ritkaságszámba mennek. Az ifjúsági klubmozgalom a felvillanások korát éli, amit folyamatos, tervszerű munká­nak kellene felváltania. A ve- zekényi fiatalok készülnek er­re az időre. Sok közöttük a szakmunkás, így sok mindent megtudnak oldani. Még a klub festése sem került nekik sem­mibe. A berendezés nagy ré­szét is maguk készítették. Ren­dezgetik a klub környékét, hogy az sportolásra is alkal­mas legyen. Céljaik elérhetőek, mert a- hogy azt Horváth Ferenc hnb- -elnök is megerősítette, az if­júsági szervezet és a falu ve­zetősége, valamint a faluban működő tömegszervezetek kö­zött jó az együttműködés. A vezekényi fiatalok nemcsak kérni járnak a nemzeti bizott­ságra, hanem azt is megkér­dezik, hogy miben segíthetné­nek. A választási program tel­jesítéséből is aktívan kiveszik a részüket. Az elmúlt évben 2146 órát dolgoztak társadal­mi munkában. A falu vezetői kötelességük­nek tartják az ifjúsági szerve­zet támogatását. Anyagiakkal segítik a klub végleges arcu­latának kialakítását és beren­dezését. Ennek fejében csak azt várják a fiataloktól, hogy az együttműködésben és a szervezéti életben továbbra is a helyes úton haladjanak. Kamocsai Imre FIÚK Több mint tizenhárom éve játszanak együtt. Stílusuk ter­mészetesen átalakult azóta, a- mi nem meglepő, hiszen az e- gyüttes tagjai is cserélődtek, de a „Czerwone Gitary“ (Vö­rös Gitárok), mert róluk van szó, mindmáig nem veszített népszerűségéből. Muzsikájukat könnyű, kelle­mes, fülbemászó dallamok jel­zik — egyszóval: slágerzene: Méghozzá olyan, hogy rajon­gók millióit vonzza Lengyelor­szág határain innen és túl. Seweryn Ktajewski, az e- gyüttes legtöbb számának a szerzője határozottan megnye­rő fiatalember, természetétől fogva szerény, kerüli a feltű­nést. Inkább melankólíkus haj­lamok jellemzik. Figyelmes ' és szűkszavú. Sokat követel ma­gától, és rengeteget dolgozik. A lengyel könnyűzene számos kiválósága részére is kompo­nál. Seweryn az együttes „ve­teránja“, ugyanis a Vörös Gi­tárok alapító tagjainak egyi­ke. Senki előtt sem titók, hogy az általa vezetett együttes leg­nagyobb sikereit épp neki kö­szönheti. Jerzy Skrzypczyk szintén a kezdet kezdetétől játszik az e- gyüttesben. Dobol, énekel, ze­nét szerez. Örökös jókedvéről híres. Ryszard Dornowski tizenkét húros gitáron játszik, de ha kell, az ütőhangszerekkel is boldogul, s természetesen, a- kár a többiek a vokálból sem ...természetétől fogva sze­rény, kerüli a feltűnést. Hatá­rozottan megnyerő fiatalem­ber. 1959-ben jártak nálunk e- lőször, azóta most került sor csehszlovákiai negyedik vendégszereplésükbe. A SZORB együttes négy ven­dégszerepléséből hármat láttam, így megbízható ösz- szehasonlításl alappal ren­delkezve állítom, hogy e kis létszámú, kb. 100 0Ö0 lelket számláló nemzetiségi nép­csoport népi kultúrája je­lentős tényezője lett az NDK szocialista művészeté­példája. Csak a szocialista társa­dalom képes arra, hogy az ország területén élő kis lét számú nemzetiség sajátos nemzetiségi kultúráját fel­virágoztassa és közklnccsé 'egye. Ennek fényes bizo­nyítéka az NDK-ban tevé­kenykedő luzslcai Szorb Allamt Népi Együttes, lé­tezése 26 éve alatt több mint négyezerszer léptek jel mintegy 4 millió 500 000 VENDÉGEINK VOLTAK nek. Ügy is mondhatnánk, hogy alig negyedszázadnyi idő alatt a luzsical szorb nemzetiség — az együttes hathatós munkája segítsé­gével — felemelte népi kul­túráját a legmagasabb szint­re, és ezáltal szerves, e- gyenértékü részévé vált a Német Demokratikus Köz­társaság szocialista kultú­rájának. Az együttes jelenleg 175 tagot számlál, ebből 125 a művészeti dolgozó. Ének- zene- és táncrészlegből te­vődik össze ez az összefor­rott együttes, és már jelen­tős sikereket mondhat ma­gáénak. Reprezentatív, nagy előadásaikat együtt tartják meg, de részlegenként is képesek önálló bemutatók­ra. A Szlovák Állami Népi Együttes (SEUKJ vállalat fe­lettük művészi patron&tust. Az együttes tánckarának koreográfusa az Európa- szerte Ismert Juraj Kubán­ké érdemes művész. Igazi nemes tett ez, a testvéri se­gítségnyújtás nagyon szép néző előtt. Európa, Afrika és Ázsia húsz államában szerepéitek, összesen 40 külföldt körúton képvisel­ték az NDK-t és nemzetisé­güket. Évente vagy 180 e- lőadást tartanak. Munkájuk hatására újból felvirágzott a luzsical szor- bok népi kultúrája. Az e- gyüttes az amatőr csopor­toknak szakértő vezetőiket nevel, és műsoraival Irányt szab a népművészeti moz­galomnak. Segít a hagyo­mányok felkutatásában, fel­tárásában. Jelenlegi műsoruk Is a népi-nemzeti hagyományok­ra épül: Polka, Pásztortánc, Aratási ünnepség, Lakodal­mi szokások és táncok, Far­sang stb., valamint az ének­és zenekar önálló számai Is mind népi Ihletésű, az év­századokon át csiszolódott hagyományokra épült alko­tások. Előadásukon egy kis létszámú nemzetiség lelkivi­lágába tekinthettünk bele, válhattunk közelebbi isme­rősükké, tisztelőjükké. Takács András E lcsendesedik a terem, feszültség vibrál a leve­gőben, várja a közönség a karmester intését. Felcsen­dül a melódia, lágy dalla­mok töltik meg a termet. A zongoránál karcsú, fiatal művész ül, fürge ujjal tán­colnak a billentyűkön. Cso­dálatosan játszik. Marián Lapäansk? neve fogalom a szlovák zenében. A Szlovák Filharmónia gyakorlótermében két mű­vész egymással szemközt. Az egyik idősebb, a másik fiatalabb, hajuk egyaránt a homlokukba hull. A fiata­labb ujjal virtuóz ügyesség­gel száguldoznak a billen­tyűkön, az Idősebb ceruzá val a kezében jelzi az üte­met. — Most jő, most helyes — mondja elégedetten a sárga ceruzás. A fiatalabb bólint. Néhány oldalt lapoz­nak, majd kezdődik ismét az együttműködés. — Csak átfutjuk a nehe­zebb részeket, ptána nyu­godtan beszélhet vele. írja nak rőla sok jót, ez a fiú megérdemli — bátorít az idősebbik. Az „átfutás“ miatt elké­sem az ebédet is, annyira belemelegedtek, de szíve­sen hallgatom a művészi összjátékot. — Magyarországi vendég- szereplésre készülünk, 1- gyekszem jől felkészülve útnak indulni — mondja Rajter Lajos karnagy. Befe­jeztük, most már nyugodtan beszélgethetnek. Elnézést kérő mosollyal és hangsúllyal szólal meg Marián LapSansktf. — Ugye, nem haragszik, de nekem most egy másik próbára kell mennem. — Sajnos, erről a másik A VIRTUÓZ próbájáról megfeledkeztem — mentegetőzik Rajter La jós. — Erősen befogták a fiút. Szorgalmas, tehetsé­ges. A karcsú fiatal művész láthatóan örült a dicséret nek. Ennek már három éve, a- zóta még nagyobb Marián Lapäansky elfoglaltsága. — A tavalyi év? Nem pa naszkodhatom. Talán egy kicsit túlságosan 1s zsúfolt volt... Koncertek Spanyolország­ban, Bulgáriában, Magyar- országon, a kubai VIT, Kl- jevben a bratislavai napok a bratislavai zenei ünnep­ségek, közben hazai fellé­pések, rádió- és lemezfelvé­telek. — Hogy ki áll hozzám a legközelebb? Mozart, Schumann és Pro- kofjev. — o*. GITÁRRAL marad ki. Szabad Idejében — amelyből bizony nincs túl sok — kerékpártúrákra indul. A sport minden ága érdekli. jan Pospleszaiski is fiatal, rokonszenves zenés. A „Czerwone Gitary“ 1965. elején hallatott először magá­ról a • lengyel tengerparton. Akkoriban hat tagja volt az együttesnek. Nevet egyszerűen elektromos gitárjaik- színéről választottak, mint mondják, ak­koriban olyat lehetett csak kapni. Az első igazi sikert a Na, mert te félsz az egerektől cí­mű szerzeményük hozta meg; velük zümmögte szinte minden lengyel fiatal. Akárhol is léptek fel, rajon gők tömege gyűlt össze, ki­robbanó lelkesedéssel üdvözöl­ve kedvenceiket. Elismeréssel kell adóznunk annak, hogy a gitáros fiúk sohasem építettek a külsőségekre, előadói „fogá­sokra“ és trükkökre: mindig divatosan, de elegánsan és szimpatikusán jelentek meg a színen. Kultúrált, megnyerő vi­selkedésükkel toborozták ma­guknak a közönséget. Nem tö­rekedtek kihívó eredetiséggel vagy a hallgatóság elkáprázta- tásával vagy akár fülsiketítő decibelekkel alátámasztani te­hetségüket és zenéjüket, mint azt gyakran más együtteseknél tapasztalhattuk. Mindig mo­solygósak, közvetlenek voltak, s azok ma is; nem lehet nem szeretni őket. Annak ellenére, hogy a gi­tár mindent elsöprő divatja rég elmúlt Lengyelországban, az akkori tizenévesek — ma már felnőttek — továbbra is csak azt hajtogatják, hogy a „Czerwone Gitary“ az Igazi! Természetesen mind újabb és újabb szerzeményekkel jelent­kezik az együttes, korszerű hangszerelésben figyelemre­méltó szövegekkel, a legjobbak dolgoznak együtt velük, s o- lyan zenét nyújtanak, amilyet szívesen hallgat mindenki. A Vörös Gitárok az elmúlt tíz-egynéhány év során több tucat hanglemezfelvételt ké­szített. Néhány nagylemezük aranylemez lett. Kétségtelenül az együttes legnagyobb sikerei közé tarto­zik az 1908-as opolel táncdel- fesztlvál első díja, az Oly gyö­nyörű szemek című dal. Egy évvel később ismét a legerő­sebb hazai versenyben vitték el a nagydíjat: Opoleban a Fehér kereszt című szerze ménnyel. A Billboard című a- merikai zenei magazin 1969- ben a Czerwone Gitaryt ítéli a legjobb lengyel együttesnek. Ugyanebben az évben a can- nes-i MIDEN elnevezésű nem­zetközi hanglemezparádén Trofeum nagydfjat kaptak ki­magasló sikerükért. A rádió, a televízió, a sajtó különféid közvéieménykutatásaí alapján és a slágerlistán eléri első he­lyezések szinte már a minden­napos események sorába tar­toznak az együttesnél. E. S. A Magyar Területi Színház és Thália Színpadának februári műsorterve 6. kedd: KráL Chlmec (Kírályhelmec) - Sirály (19.00) 8. csütörtök: Vojnice (Bátorkeszi) — A hazug (19.001 jesenské (Feled) — Szerelem (19.00) 9. péntek: Komárno (Komárom) — A hazug (19.30) Síd (Síd) — Szerelem (19.02) 10. szombat: Horné Saliby (Felsőszeli) — A hazug (19.00) Radzovce (Ragyolc) — Szerelem (19.00) 11. vasárnap: Zemné (Szímő) — A hazug (19.001 , Rapovce (Rap) — Szerelem (19.00) 12 hétfő: Rím. Seő (Rimaszécs) — Szerelem (19.00) 13. kedd: Levies (Léva) — A Gedeop-ház (19.00) 15 csütörtök: Nesvady (Naszvad) — A Gedeon-ház (19.00) KráL Chlmec (Királyhelmec) — Hókirálynő (11.001 16 péntek: Ciőov (Csicsó) — A Gedeon ház (19.00) Král Chlmec (Királyhelmec) — Hókirálynő (11.00 é- 13.00) 17 szombat: Reca (Rété) — A Gedeon ház (19.00) Licince (Lícce) — Szerelem (19.00) 18 vasárnap: Marcelová (Marcellháza) — A Gedeon ház (19.00) Debrad (Debrőd) — Szerelem (19.00) 20. kedd: Horné Potöií (Felsőpatony) — A hazug (19.00) Veiké Trakany (Nagytárkány) — Hókirálynő (10.3C és 13.00) 22. csütörtök: Komárno IKomárom) — A hazug (19.30) KoSlce — Sirály (19.00) 23. péntek: Topofníky (Nyárasd) — A hazug (19.00) Bof (Boly) — Hókirálnő (10.00) 24. szombat: Jelka fJóka) — A hazug (19.00) Slanec (Szalánc) — Szerelem (19.00) 25. vasárnap: Lehnice (Lég) — A hazug (19.00) Gemer (Gömör) — Szerelem (19.00) 27. kedd: Hurbanovo (Őgyalla) — A hazug (19.00) A színház a műsorváltoztatás jogát fenntartja! i

Next

/
Oldalképek
Tartalom