Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-30 / 5. szám
TÁTRAI JEGYZETLAPOK i — KI lehet a Tátrai Hegyi Mentőszolgá lat (THM) tagja? — kérdeztem Laco Sedtvtj- töl, a THM székházéban Otátrafüreden f Sta- r? Smokovec). — Olyan 21 éven felüli férfiak, akik már letudták katanaldejüket, testileg. lelkileg egészségesek, 16 hegymászók és slzók. kitünően Ismerik a terepet stb. Ezek a fő kö vetelmények. — Sok a jelentkező? — Sok. Nem panaszkodhatunk létszám hiányra. — Milyen az Idei tél a Tátrában? — Meglehetősen gyenge. Már tavaly ts gyenge telünk volt, az idén sincs másképp Kevés a hé. alig van 5—10 fok hideg. — Ennek ellenére bizonyára sok a munkájuk mert látom, hogy a hegyekben nagyon sok a slző és a turista. — Nekünk az lenne a legjobb — még ha ez Így hlrtelentében furcsán Is hangzik — ha sose lenne munkánk, sose kellene mentésekhez kivonulnunk, tehát ha sose jutnának bajba az emberek, ha nem szorulnának a ml segítségünkre. — Történt mostanában valamilyen komolyabb szerencsétlenség vagy baleset? — Úgy két héttel ezelőtt nagy lázban voltunk Két bratlslaval hegymászó jelentette. hogy felmegy a hegyekbe két napra és ha vlsszalönnek újra telentkeznek nálunk. Másnap késő este volt, de a két hegymászó még mindig sehol Odakint szélvihar tomhnlt, kavarta a havat és a hőmérő hl- ganyszála mínusz 10 fok alá süllyedt Korán reggel aztán összehívtunk 15 hegyi mentőt és elindultunk megkeresni őket. , — Hogyan zajlik le egy Ilyen mentési akció? — Itt nálunk mindig van egy ügyeletes, akinek a hegyekbe Indulók bejelentik, hogy merre mennek és mikor várhatók vissza. Ez az ügyeletes „vigyázza" a telefonokat Is összeköttetést tart fönn a hegyekbe kihelyezett ügyeletesekkel Ha valahonnan baleset jeleznek akkor az ügyeletes kijelöli a mentőcsoport tagjait ha odahaza tartózkodnak telefonál nekik berendeli őket. A riadóztatástól számított húsz percen belül valamennyien Indulásra készen állnak. Az összsúly amit a mentőszolgálat egy embere magával visz vagy 15 kiló lehet. — Hogyan zajlott le a két bratlslaval hegymászó mentése? — Mint említettem korán reggel tizenöten elindultunk arra a terepre, ahol a két hegymászót seitettük Csoportunk két alcso porira oszlott két irányból Indultunk a hegymászók keresésére A hóvihar csak nem akart szűnni, dél körül a látótávolság 10 méter alá süllyedi és már azt hittük, hogy nem latláljuk meg a két hegymászót. Estefelé már a mi biztonságunk Is veszélyben forgott nem voll tanácsos éjszakára is anyukát Lelkes Rozáliának hívják és Duna- szerdahelyről (Dun. Streda) jöttek a Tátrába. Idén már másodszor. Télen Itt üdülnek, nyáron meg a Balatonnál. Az előbb még sirdogáló Ernőtől kérdezem: — Hol jobb: a Tátrában vagy a Balatonnál? — A Balatonnál, mert Itt sokat kell fa- gyoskodni. De mint akinek a „fagyoskodás“ is azért remek dolog, máris szalad a „nadrágsfzők" közé. fenékre vágódik és csúszik le a hosz- szú pályán. Az anyuka a Tátrába jár szívesebben, ö a telet, a havat a Tátrát szereti jobban. De Így van ez szinte mindenkivel Közép- Európában: nyáron a Balaton a turista paradicsom, télen meg a Magas-Tátra. Nyáron a Balatonnál alig hallani magyar szól. télen meg a Tátrában szlovákot. Keverednek, kavarognak Közép Európa nemzetei télen, nyáron, tavasszal, ősszel Mindenki megy. utazik, csavarog: évről évre távolabb kíván kozik a lakóhelyétől. Munkában találom még a CKM szálló, a junior Hotel igazgatónőjét, Anna Hudeöko- uátl? — Reménykedve Indulok útnak a szép környezetben lévő szálloda felé. Szerencsém van. Kérdésem: — Van szállásom, nem kell szoba, de ha kérnék, tudna adni? — Sajnos, nem. Minden hely foglalt. De nem csak most, szinte az egész év folyamán foglalt mind a kétszáz ágy. Egyre nagyobb az érdeklődés külföldön Is a Magas-Tátra Iránt, s mivel ml nemzetközi szálloda vagyunk. rengetek nálunk a külföldi, a fiatal, jelenleg Is vannak vendégeink lugoszlávlá- ból, az NSZK ból és rövidesen várunk magyarokat. vietnamiakat, kóreaiakat, de sorolhatnám akár a végtelenségig. Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel könyvét olvasgatom. A 22. oldalon, a Tábori posta című írásból ezt a néhány sort húzom alá piros ceruzával: „Ma magamról írok csak, mert az én sorsom, az életem annyi más ember sorsa, élete. Ezt nem állítom. Ezt tudom. Mindig Így volt. De ma: hiszem. Mert sose volt ennyire ‘ávol egymástól az ember: „sem rokona sem Ismerőse senkinek" — mert sose kívánta még ennyire ember — az embert: „Szeretném — ha szeretnének“.“ Ö mennyire igaza van a „stószl remetének“! És mennyire találóak Itt ezek a sorok. Mert it a Tátrában látom, hogy mindenki mindenkivel ismerkedik. A magyar turisták a lengyelekkel, a szlovák a németekkel, a csehek a jugoszlávokkal. „Hogy érzik magukat?" „Milyen volt síelni?“ „Szép, ugye a Tátra?“ „Hol dolgoznak?" „Igen, hát akkor van közös ismerősünk?“ No még ilyet, hadd hívjam meg egy kávéra.“ „Akkor holnap együtt megyük síelni“! Kívánjuk, óhajtjuk egymás társaságát, magányát, közvetlenségét, em berségét. Fölszabadít, közelebb hoz ez a környezet, ez a gyönyörű táj mindenkit: emberibbekké, közvetlenebekké vározsol bennünket. Észrevesszük egymást — nemcsak hibáival, de szépségével együtt Is. „Szeretném — ha szeretnének". keso éjszaka Kellemes, szép álmom lesz ma: szeretette barátságra, megértésre vágyó emberekkel fogok álmodni. ZOLCZER JÄN0S Fotó: a szerző klnnmaradnl, folytatni a keresést. Késő este értünk vissza a metőszolgálat épületéhez és Itt tudtuk meg, hogy a két hegymászó eltévedt ugyan, de szerencsére lakott településhez ért és csaknem velünk egyidőben jutottak el szálláshelyükre. — Tulajdonképpen mi történt velük? — Eltévedtek a hóviharban. Két napon át egyhelyben topogtak, le a hegyről, föl a hegyre. Nem ismerték a terepet, és szeren csőjükre a harmadik napon úgy tévedtek el, hogy lakott település közelébe vitte őkei a lábuk. Három napot és két éjszakát töltöttek fagyban, hóviharban. Testileg, lelkileg teljesen kimerültek, egyikük keze annyira megfagyott, hogy állítólag amputálni kell. — Milyen tanulságot vontak le a két hegymászó esetéből? — Most Is és mindig is hangoztatjuk, hogy rossz Időben, főleg télen gyakorlatlan hegymászók ne menjenek Ismeretlen terepre, vagy he igen, akkor kérjenek tőlünk hegyi vezetőt aki biztonságos úton elvezeti őket a kívánt célhoz. Ez a szabály nemcsak a hegymászókra hanem a sízőkre, turistákra Is évényes. Azért vagyunk Itt. hogy segítsük a Tátrába látogatókat, főleg azokat, akik a hegycsúcsokra merészkednek. Szeretnénk, ha kikérnék a véleményünket mielőtt nekivágnak az ilyen útnak. Sok esetben az iskoláscsoportok vezetői, a tanítók sem hallgatnak ránk. aminek gyakran szerencsétlen kimenetelű következményei vannak. Tapasztalatunk szerint a pedagógusok meglehetősen figyelmetlenek. tálékozatlanrk. Megtörtént, hogy kisiskolásokat olyan helyre vittek síelni, ahol egy komoly, tapasztalt slzőnek Is lenne dolga. Aztán van még egy fájó pont: a nem megfelelő slfelsszerelés. Nagyon sokan Indulnak a hegyekbe rossz sllécekkel és aztán csodálkoznak, ha kezük lábuk eltörik. A múlt évben 15 halálos kimenetelű szerencsétlenség volt a Tátrában és több százan nagyon komolyan megsérültek. .'-•'s-«'“;--' déltájban A Hreblenokra vitt fel a felvonó. Rengetek a slző, ragyogó napos Idő van. Hó nincs sok, de a téli sportok kedvelői azt mondják, ennyi Is elég. Egy hat év körüli kisfiú „bűvöli" a pályát. Olyan akrobatikus mutatványokkal fűszerezi a siklást, hogy mindenki félreáll az útjából. a sokszáz ember bámulja ügyességét, bátorságát. Néha nagyokat bukik, de meg se kottyan neki. azonnal talp ra ugrik és máris „fut“ tovább. Akinek nincs síléce. az „nadrág-slzik“. Nagyapák, anyukák, vedlenek pajkos gyermekké: hógolyóznak, hancúroznak. örülnek. A hátam mögött valaki keservesen sir és ezt kiabálja: „Anyukái Anyuka! Gyere Idei" Az anyukával egyszerre érkezem oda a kisfiúhoz. Orra bukott a kis csöppség, de néhány biztató szó hatására máris abbahagyja a sírást, és hógolyót gyúr magának. Az A III. A-suknak csütörtökönként fizika az utolsó órájuk. Becsengetnek, vége a szünetnek. A III. A ból szinte egyetlen diák sem mozdul ki az osztályból, mindenki a könyvet bűjta, ugyanis a középkorú fizikatanár az elmúlt órán azzal búcsúzott, hogy csütörtökön nagyszabású le- lehetős lesz kitelik öt perc, eltelik tíz perc az órából, a tanár «ahol. További percek múlnak el, és a katedra még mindig üres. Amikor már csak tizenöt perc van bátra az órából, valaki becsapta a könyvét, tölngrtk e helyéről, és suttogva, de úgy, hogy mindenki értse, ezt mnndja: „Srácok, itt már nem lesz feleltetés. az öreg biztosan nem jön be az óráral" Erre a többiek Is fölkapják a fejüket, órájukra néznek, és ha kételkedve is, de bólogatnak. szeretnének igazat adni társuknak. Titkun remélik, igaza van a „bölcsszónoknak“. Az utolsó tíz perc felér egy örökkévalósággal, csak vánszorog a nagymutató. Végül az óra végét jelző berregésre föilélegzík az osztály: „Ezt meg- úsztukl". Mindenki kapkodva csomagol. rohannak ki az osztályból. az épületből. KI haza, ki a közeli cukrászdába egy krémesre, ki az autóbuszra siet. A „LÖGÖS“ OSZTÁLY ÉS A TANÁR Másnap, pénteken matematika az utolsó óra. Ugyanaz a tanár tanltja ezt a tantárgyat Is, aki a fizikát. Szünet . .. becsöngetés .. . izgulás ... öt perc ... tíz pero ... húsz perc ... a tanár sehol... Valaki megszólal: „Gyerekek, ez ma sem jön, nem érdemes várni, és nekem öl pere múlva megy a buszom.“ Összecsomagol Kelten követik. Aztán még ketten és még ketten, majd mindenki. Végül az égé z osztály fölöltözve készen áll, és negyed órával a kicsöngetés előtt elmennek az osztályból. A folyosókon végignsonva leérnek e földszintre, senkivel sem találkoznak. Már kint vannak az épületből, amikor a sarokról eléjük kerül a fizika és matika tanára. Döbbent, piruló arcok. „Vissza az egész osztályl" — jelenti ki erélyesen a tanár. A fiák. lányok, mint akiket puskából lőnek ki. rohannak vissza az osztályba. és máris kezükben a ma- tlkakönyv . . Kicsöngetés előtt két perccel bejön a tanár, és dühösen ezt mondja: „Taknyosok! Az ember nem |ön be az őrára. nem feleltei, jó akar lenni hozzátok, és ti meg visszaéltek jóságával, megléptek Még szerencse, hogy nincs itt az igazgató, nem vette észre de mi történik, ba valamelyik kolléga meglátott benneteket, és megmondja neki?l“ A diákok hallgatnak, senki se szól. mindenki a könyvbe bámul, majd a tanár kisvártatva így folytatja: „Négyig Itt maradtok, s megtartjuk a mai és a tegnapi Arát isi" Valaki most már fölszólalna, hogy tanár elvtárs. kérem, nekem elmegy a buszom, a későbbihez nincs csatlakozás", vagy egy másik azt mondaná, hogy „nekem aztán csak este nyolckor lesz buszom". de erre nem marad Idő, kinyílik az osztálynapló, máris hívja a tanár az első felelőt, aztán a másikat harmadikat, negyediket, tizediket, sokadikat. Lefelel az egész osztály. A legjobb jegyet — azt is a matlkalángész kapja — hármas. A többiek négyessel. ötössel ültek le. Az osztály szomorúan és fölháborodva távozik négy órakor az iskola kapuján: „Most mi lesz? — gondolják magukban. „Igaz — jegyzi meg valaki —. mi sem tettünk helyesen, hogy megléptünk, de hát a tanár az helyesen cselekedett, hogy nem jött be az órára, hogy fölöslegesen Itt tartott min két. mig ő a magánügyeit Intézte? Mert mit intézhetett vulna mást. hiszen félt. hogy az igazgató megtudja a mulasztását? A- mikor őket egyébként Is túlterhelik, ki se látnak a tannlnivaló- bél meg a különféle rendezvényekből, amelyekből szinte minden napra |ut valami. Szóljanak az I- gazgatónak? De ezzel csak rontják a helyzetet. Ne készüljenek a matlka-fizika érákra? Azzal meg csak maguknak ártanak Nem Indiák mitévők legyenek még néhány nap múlva sem. amikor mindezt elmesélik. Azt javaslom nekik menjenek el bátran az iskola I- gazgatójáhnz mondják el nyíltan a történteket Ismerem őt tapasz talt. megfontolt pedagógus tudom, hogy ebben az esetben a diákoknak ad igazat oersze a tanulságok levonásával. Zolczer János Zolczer János
