Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-26 / 26. szám
TERVEZGETNEK A CSlí MADOK Rozsnyói (RoZiíava) járási titkárságán mindig nagy a sürgés-forgás. Most azonban különösen nagy, mert az e- gyik szobában gyűlést tart a városi szervezet vezetősége, a másikban fiatalok, tizen-huszonévesek gyülekeznek, készülnek a CSEMADOK Ifjúsági klubjának megalakítására, a nagyteremben pedig vagy tízen rendezkednek, beállítják a hangszórókat, erősítőket, felszerelik a lámpákat, színes díszek kerülnek a falakra, mert perceken belül megérkeznek az érdeklődők. Mégpedig nagyon sokan, mert itt diszkóra készülnek. XXX Tárkányl Ildikó, 17 éves, SZISZ-tag: „Szívesen járok ide, a fiatalok közé. Mindig találok itt ismerősöket, barátokat. A számok is jók, a srácok rövid időn belül beszerzik a legújabb slágereket. Táncolunk, szünetekben beszélgetünk. Most főleg a tánc, a zene az, ami ide vonz, de ha más rendezvényeket tartanának itt, azokra u- gyancsak szívesen eljárnék.“ Barczí Pál, a CSEMADOK városi szervezetének elnöke, nyugdíjas, volt pártharcos: „Sok itt a fiatal, tömegével jönnek. Rendesen viselkednek, nem mondhatok rájuk semmit, illedelmesek, kedvesek. De csak ez a zene a mindenük. Csak ez, hogy „ringasd el magad, ringasd el magad.“ Én már régen meguntam hallgatni, ők még mingid élvezik, egészen odavannak érte.“ Szőllós Sándor, a CSEMADOK járási bizottságának titkára: „Most csak a diszkóért- járnak ide a fiatalok. Tudjuk, ez is kell nekik, de már alakulóban van az ifjúsági klub, ahol más, tartalmasabb szórakozás is várja őket. Megmarad a diszkó, de már nem ez lesz az egyetlen alkalom, hogy találkozzanak, hogy együtt legyenek. Biztos vagyok benne, ha úgy sikerül megszerveznünk a klubot, ahogy már jó ideje tervezgetjük, még több fiatalt sikerül majd Idecsalogatnunk, a rendszeresen ldejárók pedig megbizonyosodhatnak arról, hogy a nehezebb fajsúlyú közösségi akciók is lehetnek élményt adóak, szórakoztatóak, vonzóak. XXX Folytathatnánk a megosztó vélemények egész sorát. A CSEMADOK vezetősége most Bischof Péter úgy határozott, hogy helyiséget biztosít a fiataloknak, ahol klubjuk működhet. Szlovákia más városaiban már régebben és e- redményesen működő klubok példáját szeretnénk követni. Természetesen amíg az ő klubjuk „felnő“ hozzájuk, meg kell birkózniuk a kezdeti nehézségekkel. Ezzel számolva tervezgetnek már hetek óta a CSEMADOK vezetői közösen Bischof Péterrel, akit a klub vezetésével, munkájával, irányításával megbíztak. — Modernnek tartjuk magunkat, a korszerűség pedig tervszerű munkát követel. Jelenleg ott tartunk, hogy felmértük mire képes a tagság, tehát azok a fiatalok, akiket klubtagoknak tekinthetünk, s velük számolva határozunk a további teendőkről. Nem maradunk meg a csak bevált rendezvények mellett, új formákat is keresünk. Ami gondolom, természetes is, hiszen a klubtagok valamennyien fiatalok-gimnazis- ták, ez egészségügyi szakközépiskola tanulói — akik kedvelik az újszerű, a szokatlan, a modern dolgokat — mondta Bischof Péter. Nyolc-kilenc évvel ezelőtt már működött Rozsnyón a CSEMADOK égisze alatt egy ifjúsági klub. Méghozzá nagyon jól, eredményesen. Fábry Zoltán neyét viselte, s az akkori vezetői nagy-nagy lelkesedéssel, o- daadással szervezték a közösségi munkát. A fiatalokat jól Ismerő, a népművelésben jártas, rátermett szakemberek voltak. Évek múltán azonban elkerültek a városból, ki elköltözött, ki főiskolára ment, s nélkülük csakhamar szétesett a klub. Most azonban találkozott a fiatalok igénye a felnőttek elképzelésével: újjá kell szervezni a Fábry Zoltán Ifjúsági Klubot. Bischof Péter pedig már az előttük álló feladatok lendületet adó sodrában emlegeti, mit terveznek a jövőben, mi vér arra a mintegy tizenöt fiatalra, akik valami mást, valami többet akarnak az eddiginél. — MIndannyiunkat érdekli a népművészet. Környékünkön szerencsére még megtalálható egy-két olyan munkaeszköz, használati tárgy, amelyet elődeink használtak. Néhányat már összegyűjtöttünk, de a gyűjtést tovább folytatjuk. Tököly Gábor, a Bányászati Múzeum fiatal munkatársa, nép rajzkutató megígérte, hogy segít az any cg elrendezésében. Talán nem lesz haszontalan dolog kiállítani az összegyűjtött tárgyakat, hogy lássák a mai fiatalok, hogyan éltek őseink. Tervezünk matematikai előadást, persze nem számokkal, száraz a- datokkal, teletűzdelt előadásra gondolunk. Tamási Éva, a gimnázium fiatal matematika szakos tanára inkább a matematika gyakorlati jelentőségére, szépségére és hasznára hívja majd fel a hallgatóság figyelmét. Figyelemmel követjük a világban zajló politikai eseményeket, véleményt alkotunk róluk, s ezt a magunk módján ki is nyilvánítjuk. Erre gondoltunk, amikor elhatároztuk, hogy Zabari Hajnalkával közösen politikai plakátokat készítünk, és a kiállítás kapcsán az időszerű politikai eseményekről vitákat rendezünk. Ez lenne a kezdet, később szeretnénk mind több és több vitaestet, író-olvasó találkozót, irodalmi előadást szervezni. Meghívunk magunk közé olyan embereket, akiknek élet- útjából, munkásságéból mi is okulhaturlk. Szeretnénk ha mind többen és szívesen eljárnának rendezvényeinkre a fiatalok, de nemcsak eljönnének, hanem alkotóan részt Is vállalnának a klub munkájában. A klubot a fiatalok saját ötleteik, elképzeléseik szerint rendezgetik. A sztereó- magnó mellett vannak társasjátékaik. Bíznak benne, hogyha munkájuknak látszata lesz a város vezetősége is felfigyel majd rájuk s támogatja merészebb elképzeléseiket. S figyeljenek rájuk azok is, akik mindeddig még nem érezték a közösségi munka örömét. Benyák Mária BODROGKÖZI AMATŐR KÉPZŐMŰVÉSZEK KLUBJA Érdekes társaság alakult az elmúlt hetSkben a Bodrogközben. Több amatőr képzőművész jött össze, hogy klubot alakítson. Vannak köztük fiatalok és idősebbek is. Arra törekszenek, hogy szorosan együttműködjenek a Nagykaposi (Veiké Ka- puáany) Városi Nemzet! Bizottsággal, valamint a szakszervezeti és a SZISZ-szervezetekkel, s megnyerjék e szervezetek támogatását. A még viszonylag kis taglétszámú csoport Csó- tó Lászlót, a ktrályhelmeci (Král'ovsky ChlmecJ művészeti népiskola tanárát választotta meg elnökévé. A klub további tagjai mind érdekes emberek: a leleszi (Leles) Binó István fafaragással foglalkozik, Galgóczi Tibor „hobbyja“ a csontfaragás, Ferencz György szintén a fafaragásnak hódol. A csoport tagjai közül többen festegetnek, vagy grafikusok. Ezek közé tartozik Sárogh István, aki a királyhelmeci gimnázium SZISZ- szervezetében is jelentős munkát végez. Kis Károly is szívesen fest, grafikákat is készít. Nagy Menyhért 'is tehetséges festő, képeit már a tokaji közönség is megismerhette, ahol önálló kiállítása volt. A festészetnek hódol Varga Lászlőné és Sánta Györgyné is. Megkérdeztem Csótó Lászlót, a klub elnökét, milyen célokat tűzött ki a csoport maga elé. Elmondta, hogy az újonnan alakult klub tagjai, akik a tőiketerebesi (Trebigov) járás különböző községeiben élnek, havonta egvszer fognak összejönni, hogy vélemény, és tapasztalatcserét folytassanak. Már ígéretet kaptak a Nagykaposi Városi Nemzeti Bizottságtól arra, hogy anyagi támogatásban részesíti őket és helyiséget bocsát a rendelkezésükre. Szintén szerepel terveikben az, hogy festőművészeket hívjanak meg képzőművészeti elöadá-' sokat tartani. Ugyancsak feladatul tűzték ki, hogy népművészeti és képzőművészeti elemeket, motívumokat gyűjtsenek, s ezeket saját alkotásaikban feldolgozzák. Műteremre lenne szükségük, ahová a tagok bármikor bejárhatnának véleménycserére. Klrályhelmecen is ígértek helyiséget, remélik, hogy ez a terv is megvalósul. A csoport mindén tagja elsőrendű feladatának tartja az önképzést, az önművelést. Kiállításokat, esetleg csoportos vándorkiállításokat szeretnének szervezni, hogy alkotásaikat és gondolataikat minél több ember megismerhesse. 0. M. Hogy a vezetőség nem adta el a két pontot, megfenyegettek bennün* két, nehogy mi el merjünk adni. Mindenki tudomásul vett mindent, csak Nagy I. okoskodott. „Aztán ml lesz, ha mégis? Mi rügunk öt kapufát, ők meg rúgnak egy véletlen gólt?“ „Tudod mit, ha te rúgsz, nem öt, csak három kapufát, de a csapat mégis veszít, akkor te nem bundpztäl!“ Ügy izgultunk a meccs előtt, mintha attól fiigött volna a mi NB I-ünkí Pedig akkor már nem volt semmiféle tét. így is, úgy is negyedikek ma3 radtunk. Csakhogy mindenki tudta: NB 1-be vár bennünket a vezetőség. Abban az idényben a vezetőség zseniális ötletet dobott fel. Ha már mi nem tudunk annyi pontot szerezni, amennyit terveztünk, és ameny3 nyi a feljutáshoz kell — és ha nem tudjuk megverni a riválisainkat — veressük meg őket kis csapatokkal. Nekünk akkoriban egy-egy döntetlen is elég volt ahhoz, hogy tudjuk tartani a pozíciót. Sőt, néha döntetlennel is feljebb kerültünk. Szütyő bácsi ezekre az akciókra külön „költségvetést“ állított bel Guszti akkoriban ügy repkedett egyik csapattól a másikig, mint egy műhold. Persze, ő meg is variálta a dolgokat, mert neki azért mégiscsak több esze van ... Azt találta ki, hogy nem meccset kel! venni, hanem annak kell adni egy Adyt, aki a riválisunknak gólt rúg. Ahány gól, annyi Ady Endrei A vezetőség fele a Guszti écáját fogadta el, a másik fele ellene sza3 vazott. De megengedték Gusztinak a próbát, Ember azt el nem hiszi.«, Guszti egyetlen csatárral beszélt abból a csapatból, amelyik akkor a tizenkettedik helyen állt, és a legnagyobb riválisunkat, a második helyen álló csapatot^ fogadta, öttnuílás hazai győzelem! És mind az öt gólt az az egy csatár rúgta. Guszti átadta az ötször ötszázat. Az egész vezetőség gratulált Gusztinak! „Kinél van a legtöbb eszecske?“ Guszti megkopogtatta a homlokát. „Ezzel együtt a seggemig sem tudtok ti felkapaszkodni, nem az NB Hg!“ Neki lett igazai Aztán már nem az NB I-ért nyújtózkodott a csapat, hanem csakhogy meglegyen a 42 pontunk, mert arra, hogy az attól több pontra a Szövetség prémiumot fizet. Százhúsz-százötvenezer forintot. És ezt nem lehet eltökíteni, ezt ki kell fizetnie az Egyesületnek. Szóltunk Szütyő bácsinak. Most segítsen. Negyven pontunk van. Idegenben lesz az utolsó meccsünk. Az a csapat már nem kerülhet fel, és nekik már megvan a 42 pontjuk isi Már csak a rendes prémiumot kaphatják, azért a győzelemért, amely, a másodosztályú bajnokságban 600 forint. „Ezt nektekf Égetitek az embert egész évben, aztán még én fizessek? Ki törődik vele, hogy ti kaptok-e a szövetségtől év végi jutalmat, vagy sem! Még azt is vissza kéne venni tőletek, amit az Egyesülettől kici- gánykodtatokl“ Semmi esélyünk nem lehetett' azon a meccsen. Ugyanabban az idényben az I. fordulóban itthon is csak döntetlent tudtunk elérni velük, Nagy I-nek volt az ötlete: „Ajánljunk fel nekik győzelmi prémiumot a saját pénzünkből. A pont már úgysem kell nekik, a dohányuk meg meglesz.“ Nagy I. beszélt a Mesterrel is. Kérte, hogy már hét végén adja meg a csapat összeállítását, hogy tudjuk, kitől kell begyűjteni a dohányt. Megadta, ö is futballista volt... „Elküldjük nekik a pénzt meccs előtt.“ Játékosnak tudnia kellene: gólt rúgni. Mintha madzaggal lenne rákötve a lábára a labda. Ha akarja, percekig nem veszik el tőle. Bige leginkább neki szokta kidobni a labdát kézzel. Boldizsár megindul vele... Most Szandáltól kapott labdát. Egy csal. Még egy csel. A harmadik. Még mindig nála a labda. Már csak tíz méterre van a tizenhatostól. Boldizsár fogja megnyerni a meccset? Nyert ő már meg NB I-es mérkőzéseket is! Nem tudják szerelni. Gól lesz! Egy-nullal fordulunk,.. Belül van a tizenhatoson. „Boldizsár, lőj már!“ A szívbajt hozza az emberre. Botladozik. Még mindig nála van a labda. Már a tizenegyes pont kö- rül járl Csak löknék fel. Ketten is közrefogják. Kijön a kapus. Gól lesz,.. Lehetetlen, hogy ebből ne legyen gól.Nyom3 ják, sodorják, taszítják. Rajta a kapus is. „Ess már el, te lüké!“ Üres a kapu. Elsodorják. Már nem az övé a labda. A jobbhátvéd hozza kifelé. Szandál rámegy. Róla pattan ki az oldalvonalon túlra. Meddig bírjuk még ezt idegekkel? Most már hangosabb a Tribün is. Kellene valami. Le kellene engedni magunk alól a langyos fürdővizet... A Mester cigarettára gyújt. Sanyi gyúró mozdulatlan arccal ül. Lévy doktor leszedi a fejéről a nagy fehér turbánt. Szépen összehajt togatja a gézt. Van vagy harminc méter. Boldizsár visszajön egészen a védelem elé. „Mi a jauistennek nem rúgtad rá?“ „Biztosra akartam menni. Holtbiztosra. Amikor lövésre lendítettem a lábamat, megnyomtak hátulról.“ 29. perc Vezetőségi határozat is van rá, hogy Boldizsár és Nagy 1. nem játszhatnak egyszerre a csapatban. Nemcsak azért, mert így már hét közép- pályás_ van a csapatban, hanem azért is, mert annyira egyformák, hogy kettejük egystílusű játékát nem bírja elviselni a csapat. Most azért lehetnek egyszerre a pályán, mert a Nagyfőnök üzente így. Eredetileg Boldizsár sem volt betervezve mára, de végül’ mégis ma- radt.., Ha nem rúgunk gólt télidéig, biztos egyiküket lecseréli a Mester, jön Medvés. Már előfordult, hogy egyszerre cserélték le Nagy I-et és Boldizsárt. Ennél nagyobb baromságot nem is csinálhatott volna a Mester. Medvést bevitte középre. Előzőleg hetekig középhátvédet játszott a kettőben. Még a szerdai előkészületi meccsen is. Persze hogy kikaptunk. Pedig mennyire nekünk állt az a meccsí Ha csak az egyiküket viszi le ... A következő héten szerdán újra előkészületi mérkőzés itthon. Ott ült a Nagyfőnök a Tribünön egy kosárra való kisfőnökkel! VoT= tak sérültek — meg aztán ez csak arra olyan „házibuli“ —, játszott me3 gint Nagy I. is, Boldizsár is. Nagy I. odaszóít Boldizsárnak: „Mutassuk meg neki!“ összenevettek.
