Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-16 / 3. szám

'M i MÁSODPERCENKÉNT SZÁZSZOR VIILÁMIIK A légköri elektromos kisülések, a villá­mok ősidők óta rettegést váltanak ki az em­berből, állatból. A villámok károsítják a vil­lamos vezetékeket, zavarják a rádió- és te­levíziós közvetítéseket. Világviszonylatban az erdőtüzek ötven százalékát villám okozza, de egyes esetekben ez az arány eléri a 80 százalékot is. V. T. Lensin közlése szerint az Egyesült Államokban évente átlagban kétezer embert sújt a villám, s közülük ötszázat halálosan. Az esetek nagy részében a zivatarok idején a ták koronája alatt menedéket kereső em­berek az áldozatok. A legtöbb halálos ese­tet a hegyvidéken figyelték meg. A falvak­ban, ahol ritkább a villámhárító, a villámok okozta károsodás tízszer nagyobb, mint a városokban, ahol a vasbeton szerkezetű é- puletek is jó villamosvezetők. A modern vá­rosi épületek nagy része villámbiztos. A villámkárok mégis elenyészőek a villá­mok lehetséges hasznához képest. A Föld különböző területein évente átlagban 18 mil­lió villáralásos zivatart jegyeztek fel. Egy­idejűleg a világon 1800 ilyen zivatar zaj­lik, minden másodpercben közel 100 vil­lámmal. Bár ezek rövid időtartamú jelen­ségek, évi átlagban mintegy 100 millió ton­na kémiailag kötött nitrogént hoznak létre a levegőben, melynek a növényzet számára felmérhetetlen jelentősége van, hiszen a nö­vények könnyen asszimilálják a természetes nitrogénvegyületeket. (A világ műtrágya- gyártó iparának termelési kapacitása kö­rülbelül 30 millió tonna, tehát nagyjából mindössze egyharmada a természetes úton képződött nitrogénvegyületek mennyiségé­nek. A tervek szerint a Rét„mutató“ 1985- ben egyenlítődik ki. A nitrogéngyártáshoz napjainkban 4,5-8 méteres elektromos kisü­léseket alkalmaznak, melyek elenyészőek a természetes villámok méreteihez viszonyít­va, a felhők közötti kisülések a 20-25 kilo­méter hosszúságot is elérik.) Ugyanakkor a villámok felfrissítik, „ozo- nizálják“ a levegőt, ami a fokozódó lég­szennyeződés időszakában különösen nem el­hanyagolható tényező. Igen érdekesnek bizonyultak a légköri e- lektromos tér földrajzos felfogású vizsgála­tai. Mint kiderült, a villámok keletkezése szoros kapcsolatban van a Föld elektromos és mágneses terének alakulásával, s mint ilyen nagymértékben függ a naptevékeny­ség fázisaitól is. A. H. Filipponov közlései szerint (1977) a Földön létezik egy bizonyos — évszakos és napi ritmusoknak alávetett — légköri állapotváltozás-rendszer. így a greenwichi idő szerint 3 és 4 óra között észlelhető a légköri elektromos feszültség minimuma, és 19 és 21 óra között áll be a maximum. Ezeknek a rendszeres változá­soknak felelnek meg időben a nagy „elek­tromos viharok“, melyek során a térfeszült­ség több százszorosán, sőt ezerszeresen is meghaladja a nyugalmi állapotét. (Mindeze két a jelenségeket a sarkvidékeken lehet a legjobban megfigyelni, mivel ott a légkört nem zavarják meg a szennyeződése)!.) A nagy változásrendszerben a térfeszült ség és a mő"neses térerősség „viharos“ vál tozásai először az ionoszférában, a légkör külső burkában jelentkeznek, és csak kö­rülbelül egy óra múlva észlelhetők a Föld felszínén, ami jól tükrözi a jelenség fejlő­dési irányát. Mint ismeretes, az atmoszféra nem a legjobb vezető, így óriási kondenzá­tor szerepét tölti be. A villámok gyakorisá­ga elektromos és mágneses viharok idején a legnagyobb, a sarki fény viszont északon a legkisebb, délen pedig a legnagyobb fe­szültségek idején jelentkezik. Mindezekből az is kiderül, hogy a légköri elektromos tér csapán egyik láncszeme a Föld nagy villamossági és mágnesességi fi>- lvamatrondsz':'rének. ÜJVÁRY JÓZSEF M ég a lengyel országutakon is fe­hér hollónak számít a Polski Fiat gyár nagy érdeklődéssel várt új­donsága, a Polonez, de a gyári verseny* osztály máris csatasorba állította az új típust az EB-futamnak számító War­szawa Rallyem. Andrzej Jaroszewicz és Maciej Stawowiak játszotta a kísérleti nyuszi szerepét, ráadásul nem is rosz- szul, miután Stawowiak az erős me­zőnyben Sijaepelaere és Colsoul mögött a szenzációs 3. helyen végzett. (Ter­mészetesen a valóságban nem értékel­ték a Polonezt, hiszen egyelőre az 5. csoportban szerepel homologizáció hiá­nyában, és az EB-futamokon ezek az autók nem kaphatnak pontot.) A lengyel gyár korábbi ragyogó sportsikereinek gyümölcse meglátszik az új autón is, a nagyon csinos, mo­dern vonalvezetésű Polonez kissé „le­ültetve“ és a széles könnyűfém kerék- - tárcsákkal felszerelve már a laikus szemlélődő számára is igazán harcias­nak tűnik, amit az első eredmények teljes mértékben igazoltak. Most már csak az a nagy kérdés, hogy milyen motorral fogják a Polonezt homologi- zálni, mivel a gyártási tervekben egye* lőre csak az 1,3 és 1,5 literes variáció szerepel, a relliváltozatban viszont a Fiat 132-es típus 2 literes, 2 vezérmű- tengelyes motorja bújt meg. A verseny­zők, szerelők és kísérők érthetően hall­gatnak, vagy csak ímmel-ámmal vála* szolgainak a műszaki adatok után ér» deklődőknek, annyit azonban sikerült megtudni, hogy a már említett motor egyelőre 170 lóerős, az ötfokozatú, nem szinkronos sebességváltó az Abarth cég gyártmánya, a gázos lengéscsillapító­kat a Sachs, a gumikat pedig a Miche­lin szállította. A motorprobléma pedig azért jelen* tős, mert Stawowiak szerint az autó ugyan ragyogóan fekszik az úton és könnyen „dirigálható“, de egyetlen nagy hátránya, hogy egyelőre túl ne­héz (1150 kg), és Ilyenformán tulaj­donképpen a 170 lóerő is kevés az iga­zán eredményes szerepléshez. A rádiótelefon kagylója alatti „micso- etális lábtartója, ugyanis gipszcsizma da" az útitárs, Ryszard Zyszkovskl spe- feszült a lábán. TELEF0NÁ1ÁS A FÖLDKÖPENYEN ÄT A világűrből érkező, fénysebességgel szá­guldó neutrínók áthaladnak a légkörön, a Föld köpenyén és magján anélkül, hogy bármiféle nyomot hagynának maguk mö­gött. Létezésüket — a magreakciók energia- mérlegét vizsgálva — Wolfgang Paull jó­solta meg az 1930-as év elején, de a nul­la nyugalmi tömegű, töltés nélküli elemi részecskéket csak az 50-es évek közepén sikerült kísérletekkel Is kimutatni. A neutrónok maghasadást és magfúziós folyamatok során keletkeznek, és a többi részecskétől eltérő, meglepő fizikai tulaj­donságuk van: a szilárd, tömör anyagokon lefékeződés vagy visszaverődés nélkül ha­tolnak át. A neutrínók és az anyagok atom­magjai között ugyanis nagyon ritkán jön létre kölcsönhatás. A neutrínónak ez az akadályt nem Isme­rő áthatolóképessége adta az ‘ötletet az a- meríkal kutatóknak: e kis elemi részecs­kéknek a Földön is „áthatoló“ sugarai se­gítségével létesítsen két, egymástól távoli kísérleti bázis „neutrínokapcsolatot“ egy­mással. A tervek szerint még az idén 9or kerül az első Ilyen kísérletre. Egy részecskegyorsítóban nagy energiájú protonsugárzást állítanak elő, majd a su­gárnyalábot alumíniumfóliára irányítják. A protonok és az alumínium-atommagok ütkö­zésekor neutrínók keletkeznek, amelyeket a lézertechnikában alkalmazott módszerekkel nyalábbá lehet összefogni, a nyaláb pedig irányítható. Ahhoz azonban, hogy a neutron­sugárzás a fogadóállomáson „kellő mennyi­ségben“ felfogható legyen, s az általa szál­lított jeleket képpé, hanggá alakíthassák, óriási energiájú neutrínókra és gigantikus méretű „vevőantennára“ van szükség. A Nyugat-Washington Egyetem részecske gyorsítójával — ez a kísérlet egyik bázisa — sikerült a világon először 200 ezer giga- elektronvolt energiájú neutrínósugárzást e- lőállítani. Az ilyen neutrínók már majdnem eszményi hírvivők. Ahhoz, hogy egy ilyen „lendületű“ nyaláb energiájának felére fé­keződjék, kétezer fényév (I) vastagságú be­tonfalat kellene a részecskék útjába állíta­ni. A kutatók véleménye szerint azonban még a 200 ezer gigaelektronvolt is kevés, ezt az energiát Is meg kellene kétszerezni. Az adóállomásról kibocsátott sugárnyalábot ugyanis regisztrálni kell a fogadóállomáson, s az elindított neutrínók megszámlálhatat­lan sokaságból — nagy áthatolóképességük miatt — csak néhány ütközik az antenna sze­repét betöltő vízmedencében hidrogénatom magokkal, a többi neutrínó tovaszáguld. Mi­nél nagyobb a becsapódó részecske energiá ja, annál jobban regisztrálható. A neutrínó és egy hidrogén atommag üt­közésekor egy neutron és egy pozitron ke letkezik, elektronnal találokzva a pozitron annihilálódik, fényfelvillanás formájában szétsugárzódik. Ezt a felvillanást Csernekov- -hatásként ismerjük: fotonok válnak szabad­dá, s ezek a látható színképtartományban (4000-7000 angström) fotősokszorozókkal re­gisztrálhatók. A nagy kísérletet tervező kutatók már kijelölték az adó- és fogadóállomás helyét, rületéről, a batáviai részecskegyorsítóból lö- A neutrínó-sugárnyalábot Illinois állam te- vik a vízszinteshez képest 12 fokos szög a- latt a Föld köpenyébe. A sugárnyaláb 2750 kllőméteres út után a Seattle környéki fo­gadóállomásnál hagyja el a földköpenyt. A húszmilliómat másodpercig tartó neutrínó- sugár-impulzus a másodperc századrésze a- latt teszi meg ezt a távolságot. A nagysza­500 gigaelektronvolt energiával rendelkeznek a protonok, kilépve a részecs­kegyorsító fő gyűrűjéből, amely egy-két kilométer átmérőjű, kör alakú alag- útban helyezkedik el. bású kísérlet fogadóállomása a Pudget Sound-1 tengeröbölben kimért — 200 méter élhosszüságú, nyolcmillió köbméteres — víz- -„kocka“ lesz, amely óriási, folyékony jel­fogó antennaként szolgál. A kísérletek elsó szakaszában csupán egy­irányú Morze-összeköttetést kívánnak léte­síteni a két állomás között. A szakemberek úgy vélik, hogy a számítógép-technikában és a digitális hírközlésben alkalmazott bi­náris rendszerrel neutrínótovábbítású tele­fon- és tv-jelátvltel is megoldható, bár en nek az elképzelésnek a megvalósítása ma még távolinak tűnik.. A neutrínó-összeköttetés azonban alkal­mas lehet a nagy mélységekben tevékeny­kedő tengeralattjárók legénységével való kapcsalattartásra. Az Egyesült Államok ha­ditengerészete 229 millió dollár támogatás­sal kutatási programot finanszíroz a neutrí­nó-távközlési rendszer katonai célokra való kifejlesztésére, A neutrínó-továbbításra alapozott, rendkí­vül költséges hírközlési mód hétköznapi al­kalmazására a közeljövőben aligha kerül­het sor, hiszen napjaink interkontinentális telefon- és tv-összeköttetéseire kiválóan al­kalmasak az üzembiztos és olcsóbb műhol- ( dák. Sz. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom