Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-15 / 20. szám
Kedves vendégei voltak a minap a Békéi (Mierovo) Efsz-nek. A hazánkban tartózkodó vietnami ifjúsági küldöttség itt találko zott a járás és a szövetkezet vezetőivel. Felvételünk a búcsú pillanataiban készült.' Balról jobbra: MagyaricsVince,adunaszer- dahelyi (Dun. Streda) járási pártbizottság vezető titkára, Michal Zozul'ák, a SZISZ SZKB elnöke, Dang Quoc Bao, a Ho Si Minh Kommunista Ifjúsági Szövetség első titkára Miloslav Doékal, a SZISZ KB elnöke, An- drássy Sándor, a Békéi Efsz elnöke és Tong Van Kim határőr, akivel munkatársunk az 5. oldalon beszélget. Fotó: Zolczer íróasztalom sarkán piros cserépben közel fél méter magas fikusz teregeti minden irányba leveleit. Altg két hónapja kaptam, de már szemlátomást megnőtt. Lassan kinövi a cserepet, át kell ültetni. Amióta megvan, csodálom a virágot. Különösen akkor ejtett bámulatba amikor észerevettem, hogy napról napra mind jobban hajltk-nyúltk-közeiedlk az ablak, a fény felé: A beszűrődő jény- és napsugarak szinte hívják, csalogatják a vékony törzset, a nagy-nagy leveleket. A virág engedelmeskedik. Az előtte tornyosuló könyvhalmazt igyekszik kikerülni, levelei teljesen szabálytalan alakzatot öltenek, átölelik a könyvcsomót, kikerülnek minden akadályt. Nem nyúltam hozzá, vártam, figyeltem szenvedését, kínlódását: az életért, a fényért. Aztán egy hétre elutaztam. Lehúztam a rolókat és alaposan meglocsoltam a virágot. Amikor visszaérkeztem, első dolgom volt, hogy szemügyre vegyem a ftkuszt. Akkor már szinte A KIS HERCEG RÓZSÁJA sírt, jajgatott. Meggörnyedi, mint az aggastyán, kicsit megfakult a korábbi üde. zöld színe: sápadt, ráncos lett. És talán azt ts mondta: szívtelen. Dühös voltam magamra kísérletezi sem miatt, és már nagyon féltettem a virágot. Azonnal felhúztam a rolókat, kinyitottam az ablakokat és az ablakpárkányra, a napsugarak fókuszába tettem a mélyen meghajlott növényt. Szerettem volna közelebb emelni a naphoz, minél közelebb az éltető fény irányába, de egyszerre kicsinek, törpének éreztem magam. Kisebbnek, parányibbnak a virágnál. Nem tudom, mennyi időt tölthettünk együtt az ablakban. De láttam, hogy a fikusz percről percre, óráról Órára nyeri visz- sza erejét, méltóságát. A törzséhez konyuló levelek széttárultak, újra virág lett a virágból: szép, sudár, eleven. Azóta többször kitettem a virágot az ablakba. Ma már kecses tartású, formás. Már nem sír, nem jajgat. Minden nap fordítok rajta egy fertálynyit, hogy egyenletesen kapja a fényt, minden levele egyformán részesüljön a boldogságban. És most már e- gyenesen fölfelé, aZ ég felé tör. Nyúlik, magasodik. Naponta megmérem, mennyit nőtt. Most már tudom: szüksége van rám, a kezemre amelg naponta megteszi számára a negyed fertálynyi mozdulatot. És nekem is szükségem van rá: az életére, a szépségére. Mint a kis hercegnek a távolt parányi bolygón felejtett rózsájára. Hiába hívta, marasztalta őt a Földön sokasok szebb, hízelgőbb színekben tüdöndöklő virág: a kis herceg nem maradhatott. Felelősséget érzett annak az egynek az életéért, a- kinek szüksége volt rá. Még Idejében érkezett, meg tudta menteni Szeretettel, gondolkodással, de főleg azzal, hogy mellette volt. Azzal a tudattal, hogy szükségük van egymásra. ZOLCZER János A partizánskéi cipőgyár dől- | gozóínak 65 százaléka nő. Köz- i tűk voltunk, velük beszélgettünk a múlt héten az Oj Ifjú Ságról, a gyár problémáiról, a j divatról, s természetesen a cl pődivatról is, sőt a végén főz- | tünk is, sajnos csak elmélet1 U • SZORlI-E A CIPŐ? I , ■ ben, de ami késik az nem múlik. Molnár Ilona, Bíttera Margit, Hencz Julianna. Kiss Márta és a többiek, komárom- (Komárno), gútai (Kolárovo). jókai (Jelka) lányok lesznek az Oj Ifjúság egyik májusi riportjának főszereplői. Életű két nemcsak a gyár problémái, hanem saját életük magánügyei is kitöltik. Az volt a be nyomásunk, hogy Partizánské ban, a lányok, asszonyok városában ez a két probléma nem választható el egymástól —z— Rajücky felvétele
