Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-01 / 18. szám

.

■~MÉ1

TARJÁN GYÖRGYI

„Ha arcod sápadt, bánt, hogy fáradt vagy* — énet- tí Zoránnal a Szerelmesdalban.

Andersen Ólomkatonájának zenés rádióváltozatában 5 /esz a papirtáncosnő.

Bródy János Tereferéjében a tévében sanzont ad elő.

Tarján Györgyinek hetente mindössze egyetlen szabad napja van — a vasárnap. Hétközben csak késő este vagy kora reggel lehet otthon találat. Az utóbbi hónapokban csak aludni jár haza.

— Egy magyar fllmkUidcttség tagjaként néhány héttel ezelőtt Törökországban járt. Hunyady Sándor vöröslámpás házának Dar inkáját és a herkulesfürdői szanatórium Margitkáját nagy elismeréssel fogadták a szakmabeliek. Magánemberként hogy érezte magát?

— Remekül. Rengeteget fotóztam, mint bárki más, ha külföldön jár. Hogy mit kaptam lencsevégre? Hallal, zöldségfélével és gyümölccsel megrakott piaci asztalokat, az utca emberét és autókat, amelyeknek késő éjszaka sem ég a fényszóróluk, csupán belülről vadnak megvilágítva.

Meglepett, hogy napközben az utcán alig láttam gyerekeket, hogy nőkkel Is csak délután a piacon találkoztam. Engem a hajviseletükkel ejtettek ámulatba. A dús, erős szálú fekete hafzuhatag ugyanis csaknem minden nőnél szőke árnyalatba megy át.

' A török konyha? ízlett. Még főtt rákot és rántott kagylót is ettem.

— Színházban is fórt?

—A Don Qutfote főpróbáját láttam egy belvárosi színházban. A próbahangulat ott is olyan, mint nálunk. A színpadi világítást viszont sokkal jobbnak találtam.

— Térjünk át hazai élményeire. Shakespeare Vízkeresztjében Violát kelti életre a Várszínházban. Nem zavarja, hogy a szerepei mások Is látszották már?

. —Nem, mert Iglódi István rendezése különbözni fog az eddigiektől. Őt az embert kapcsolatok furcsasága érdekli a darabban.

— A színészi munka melyik periódusát szereti jobban? A próbát vagy az előadást?

— A próbál azért szeretem, mert fokozatosan formálhatom meg a figurát, és szabadon keresgélhetek az ösztönei, a kínlódásai, a gyötrelmei között. Az előadó* son már csak kisebb változásokról lehet szó.

— fancsó Miklós bemutatásra váró Magyar rapszódiájában egy olyan kommunista érzelmű nőt játszik, aki inkább a barátaival öleli meg magát, semhogy az ellenséget végezhessenek vele. látta már a kész filmet?

— Láttam. Fárasztóit, mini minden film, amelyet a forgatás után újra átélek.

— A főiskola elvégzése óta egyfolytában filmezik. Nem lárasztja a sok forgatás?

— Engem a munka sosem fáraszt. Sőt. Akkor jó Igazán a közérzetem, ha előre tudom, milyen alkotásban dolgozok legközelebb. Ha tudom, hogy ma még egy vörös fényben úszó mozibüfében kell frissítőt árulnom, holnap aranykoronát tesznek a fejemre, holnapután pedig szerelmi kalandom miatt vágnak majd ki az egyetemről.

G. Szabó László- M 9

KAZINCZYNAPOK

Kosice kulturális életéneit szerves részét alkotja az a nyelvészeti rendezvény, amelyre évente egyszer összegyűlnek Szlovákia magyar szakos pedagógusai, magyar újságírók, szerkesztők, akik az anyanyel* vi kultúra ápolását, megőrzését hivatásuknak vallják.

Az Idei Kazinczy-napok április 20—21-én három jubileum jegyében zajlottak le: a közel* múltban ünnepeltük a CSEMA- DÓK három évtizedes munkás» ságát — amelynek egyharma- dába a mi nyelvművelő rendezvényünk is beletartozik —, kétszázhúsz évvel ezelőtt született a névadó Kazinczy Ferenc, és tizedszer hívta össze a rendezőség, a CSEMADOK KB nyelvi szakbizottsága a kerületi pedagógiai intézetekkel a Kazinczy-nyelvművelő napokat.

Lukács Tibornak, a nyelvi szakbizottság elnökének a meg* nyitója után Ünnepi műsor követkézéit. Felléptek a Kosicei Magyar Tannyelvű Alapiskola tanulói és az előző napi országos kiejtési verseny két kategóriájának az első helyezettjei.

Dr. György Istvánnak, a CSE- MADOK KB vezető titkárának az ünnepi beszéde után követ* kezeit a konferencia tudományos része. Dr. Szathmári István, a budapesti ELTE Bölcsészettudományi Karának déká- nya Kazinczy életművéről tartott előadást. Ecsetelte a nyelv* reformátor életűt) át, tudományos munkásságának társadal* mi hátterét, s a nyelvújító mozgalomról szólva sok-sok példát hozott fel. At elhangzottak nemcsak felidézték Ka* zinózy Ferenc alakját, hanem új ismeretekkel is gazdagodhattunk.

A nagyüzemi mezőgazdasági termelés elterjedésével, a nadrágszíj szélességű földecskék eltűnésével a dűlőnevek is lassan feledésbe mennek. Gyűjtésük annál sürgősebb feladat, hogy e földecskék hajdani művelői is fokozatosan kihalnak. Teleki Tiborné főiskolai ad* junktus, aki a niírai Pedagógiai Főiskolán kiterjedt nyelv* táráskutató munkát végez, elő* adásában szintén a földrajzi nevek gyűjtésével foglalkozott. Példáit a galántal járásban végzett gyűjtéséből merítette. Hasznos tanácsokkal látta el azokat, akiket megnyert ennek a „mentő" feladatnak.

Más tárgykörrel foglalkozott

előadásában dr. Dénes Imre főiskolai adjunktus. A mű* és szakfordítások elméleti kérdéseit boncolgatta, nézeteit, érveit pedig olyan nevekkel támasztotta alá, mint Jifí Levy, Anton Popovic, Rónay György, Kardos László, Gáldy László.

Az első nap műsorát élénk vita követte. A hallgatók vagy egyetértésüket fejezték ki, mások egy és más vonatkozásban szembeszálltak az elhangzottakkal vagy éppen kiegészítették őket.

Másnap dr. Fábián Pál kandidátus, az ELTE Bölcsészettudományi Karának docense a csehszlovákiai magyar széppróza nyelvi arculatáról tartott e- lőadást. Bevezetőként szólt a magyar nyelv változásáról, a- melyet az egységesülés, több nyelvjárás egyesülése jellemez. Még a reformkorban is mint a- lapváltozat az trodalmi nyelvben tovább élt a nyelvjárásias* ság. Az 1867-es kiegyezés után a magyar nyelv is óriási fejlődésen ment keresztül, s ez a fejlődés a XX. században sem állt meg. Igaz, ekkor már csak inkább helyesírási eltérésekre terjedt ki. Dr. Fábián Pál előadásából talán mindenkiben az a megállapítása rögződött meg leginkább, hogy a csehszlovákiai magyar irodalmi nyelv normája nem különbözik a magyarországi irodalmi nyelv normájától. Az előadó által elemzett müvek — Mács József, Du- ba Gyula, Ordődy Katalin egy- -egy könyvének — helyesírása úgyszintén vetekszik a magyar- országi szerzők alkotásainak helyesírásával. Ez az elismerő megállapítás pedig olyan neves tudós ajkán hangzott el, akinek a nálunk is nagyon jól ismert dr. Deme László egyetemi tanár is tanítványa volt. De nemcsak íróinkhoz címezte dicsérő szavait, hanem a Madách Kiadó szerkesztőihez is, hiszen az ő szaktudásuk, gondos szerkesztő munkájuk is ott érződik minden Madách-kiad- ványban. Az előadó kitért a szakmai szavak, a nyelvjárási elemek és az argó előfordulására Is, mert ezek mértékletes alkalmazásával stílushatást érhet el a szerző. E téren sem tapasztalt nagyobb eltérést, talán az argó adta lehetőségekkel élnek szerényebben a mi íróink, de ezt nem kifogásként hozta fel. Egyedül amit hiányolt, az a színező elemek szegényes használata, kivételként Duba Gyulát említette, akinél a természet leírása igen szép fordulatokban bővelkedik.

Dr. Fábián Pál előadásának mintegy folytatásaként a csehszlovákiai magyar líra arculatáról kellett volna beszélnie Zalabai Zsigmondnak, a Madách Könyv- és Lapkiadó vezető szerkesztőjének. Az előadás, sajnos, elmaradt, de így is sok érdekes hozzászólás hangzott el most Is. Dr. Jakab István, a Komensky Egyetem Bölcsészettudományi Kara magyar tanszékének tanára, a mi Lőrincze Lajosunk csehszlovákiai nyelvhelyességi gondjainkról szólt, hasznos tanácsait hallgatni és megjegyezni pedig sohasem elegendő, mert mindig újabb és újabb problémákkal találjuk magunkat szemben.

A Kazinczy-nyelvművelő napok mind szélesebb tárgykört ölelnek fel, ez a tizedik rendezvény is ezt példázta, amikor a nyelvhelyességi kérdések mellet a műfordítás és a hazai szépirodalom nyelvezete is napirendre került. Mindazok, akik részt vehettünk a Kazin- czy-napokon, hallhattuk az értékes gondolatokat, köszöne* tünket tolmácsoljuk a rendező szerveknek, a CSEMADOK KB- nak és Szlovákia három kerületi pedagógiai intézetének.

—cs—

Gyimesi György írói műhelyéből

Gyimesi György legutóbbi vadászkönyve, az Emlékezetes vadászatok 1977-ben jelent meg. Ojabb terveiről faggattam a közismert vadászírót. —o—

— Vagy két évvel ezelőtt említetted, hogy további köteten dolgozol, amely az orvvadászokról szól.

— Az orvvadászokról szóló köny vem nem készült még el, de egy hirtelen kapott ötlet nyomán leírtam vadászélményeim befejező, ötödik kötetét. Ebben a könyvben szűkebb hazámban szerzett vadászélményeimet mondom el. Olyasmiről kellett írnom, ami számomra hétköznapinak tűnik, s ez jócskán megnehezítette a dolgomat. Hiszen hétköznapi dolgokról érdekesen írni nehéz. Akik beleolvashattak a kéziratba, úgy mondták, sikerült. Remélem, hogy az olvasók is szívesen fogadják kelet-szlovákiai „vadászhétköznapjaim“ történetét. Ezúttal igyekeztem továbbmenni vadászélményeim tárgyilagos leírásánál, a természet, az állatok mellett kulcsszerepet kapott a vadász, az ember. Különösen a vn- dászszenvedély indítékait próbáltam megvilágítani hiteles történetekben, írtam arról, hogyan születik és nö a vadászban az a különös érzés, a- melyet mi vadászszenvedélynék nevezünk. Ezért kapta ez a könyv a „Megzabolázott szenvedély“ címet. A kötet a Madách Kiadó gondozásában jelenik meg jövőre vagy egy évvel

később. Ügy hiszem, ez az utolsó vadászkönyvem, nem szándékozom tovább ezzel a témával foglalkozni.

— És az orwadászok?

— Remélem, hogy még ebben az évben befejezem a kéziratát. Ez az orvvadászokról szóló história talán ugródeszka lesz más témák felé, mert már ez Is távolabb esik a tiszta vadászattól, azután meg olyasmiről szándékozom írni, amiben élek A kórházban látottakról, emberi szenvedésekről, emberi sorsok alakulásáról, hiszen ez hivatásomhoz tartozik.

— Regényre gondolsz?

— Igen, regényre. Ugyanis belelátok sok emberi sors alakulásába és nyomon követhetem őket.

— Eddig megjelent négy kötetednek milyen visszhangja volt az olvasók körében?

— Vadászkönyveim sikerével elégedett vagyok. Számos levelet kap tam olvasóimtól, s ezek közül csak egyetlen volt bíráló hangú. Ez a levél szülővárosomból jött, ami csak erősíti azt a régi igazságot, hogy „senki sem próféta a saját hazájában“. Persze, ezért még korántsem hiszem, hogy a könyveim olyannyira jók, hogy csak jót lehessen róluk mondani. A helyzet ugyanis az, hogy manapság kevesen Írnak vadászkönyvet, így elég előnyös helyzetben vagyok, mert jobb híján ez is megfelel. Én legalábbis így látom a dolgot.

— Azt mondtad, témát akarsz váltani. Ez egyben azt jelenti, hogy vadászni sem fogsz?

— Nem, dehogyl A vadászat olyan szenvedély, amelyet nem lehet csak úgy abbahagyni, az már örökre be- lémivődott.

— Mégis, mi indokolja a tervezett témaválasztást? Úgy érzed, hogy már mindent megírtál a vadászatról?

— Igen, azt, ami vadászélményeimből valóban említésre méltó volt és mások, az olvasók érdeklődésére is számíthatott, már megírtam. Ojabb kötetre már nem futná belőlük.

— Most, hogy az olvasókat említetted, beszélhetnél róluk bővebben

is?

— Könyveim leghűségesebb olvasói maguk is vadászok, ami, természetesen, érthető. De rengeteg fiatal is érdeklődik irántuk, amiről a velük folytatott beszélgetések során személyesen is meggyőződhettem, Ezt az érdeklődést is természetesnek tartom, hiszen a vadászirodalom bizonyos fokig kalandirodalom is, s a kaland mindig vonzza az ifjúságot. Ezért könyveim írásánál mindig az a gondolat is vezetett, hogy a fiataloknak Is írok. Ez sosem könnyű, de mindig nagyon szép feladat. Varga László