Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-02 / 1. szám

M 3 Wm ££ ;;* ^ ^ ,v Karácsonyeste csillagszóról Éjíg-J gyújtottam a szaloncukrokkal. színes üveggiiiiilnikkel teliaggatott fenyőfán. ■M,. - x-r Ehíbb .csak sercegett, MMB pislákolt, ■ f v ­majd egyre mohóbban jH • ontotta a „csillagokat“. ^ % ' Kiszelica István, *» :w. ; • #&*■: •*v • Pihulics János meg társai jutottak cszenihö. TIZENÖTEN VAGY „Műveld • csodát, ne magyarázd* (Nagy László) Gyönyörű ajándékot kaptam az ünnepekre a Kelet-szlová­kiai Vasmű kohászaitól. E re­mek, szívós, nagyszerű embe­rek megtiszteltek, megajándé­koztak szeretetükkel, bizalmuk­kal; megcsodálhattam munká­jukat, kezet szoríthattam ve* Ilik, mellettük lehettem, mi­közben tettók, „amit tenni kell* gyöngyözd, verltékes arccal, sugárzó, boldog tekintettel! S az ajándék, az öröm, csak úgy Igazi, ha az meg Is oszthatói Engedtessék hát meg nekem, bogy osztozzam az ajándéko­zás öröméiben! Az elóolvasztár az órájára néz fél tizenkettő. Vállára dobja az elnyűtt azbesztkö penyt. fejére Illeszti „kalap­ját“, amelyről egy darabka az­besztháló lóg le. Ez utóbbit a szeme elé húzza úgy. hogy már-már eltakarja az arcát. A többiek látják Klszeltca István készülődését. Beöltöznek ők Is. Megkezdődhet a csapolás. ö- ten megindulnak az olvasztó- kemence nyílásához. Az elő- és ntásodolvasztár a lecsapoló- nyíláshoz- Illeszti a hatalmas, hosszú fúró fejét. A szerkezet egy hatalmas T betűhöz hason­lítható. Mikor a fúrófej a kellő helyre került, nekifeszülnek a fúró motorjából kiálló két ha­talmas vasrúdnak — a T alakú szerkezet két szárának — és próbálják átfúrni a lehűlt, megüllepedett nyersvasat, hogy a kemencéből kiömölhessen a forró „láva*. Oldalról, elég közelről figyelem az erőfesz! tést. Teljes erejűkből megteszi tik Izmaikat, lábukat szinte „befúrják“ a nyersvasdarabkák- től megkeményedett homokba, egyik kezükkel megkapaszkod nak a közeli tartópillér alkal ml fogantyújába, néha-néha egymásra tekintenek ... Kél társuk segítségükre siet. Né­gyük ereje sem kerekedik fe­lül a vas szívósságán. Megal­kudna. alulmaradna az emhnr a csökönyös vassal szemben?) Csak az ereje marad alul, nem a leleményessége! Segít a pa­lackba sűrített oxigén, amelyet egy hosszú csövön vezetnek a nyíláshoz. Ez másodperceken belül megteszi a magáét: át­vágja a lyukat, é6 márts kígyó­zik a kemencéből a nyerevas a homokvályúkon. Kacskarlngóz- va, vakító fényességgel tizen­öt métert tehet meg a síneken álló hatalmas tartálykocsikig. Az olvasztárok megkönnyeb­bülten sóhajtanak föl: sikerült a csapolás. Sikerült, s ez nagy sző, mert ez a munkafolyamat a legnehezebb és legveszélye­sebb. Megtörténhet például az Is, hogy a csapolónyllás átfú­rása közben a nyersvas úgy lövell, ugrik ki a kemencéből, mint gyufásdobozból a szöcs­ke: hirtelen, váratlanul, alig tudnak kitérni az útjáből, ar­tista bravúrral kell fedezékbe ugomluk, hasalniuk. En a csapolást megkezdő fo­lyamatot kezdetben a közelük­ből szemléltem, szerettem vol­na lefényképezni a kiömlő lá­vát, de eltessékeltek onnan a néhány méterre lévő védett „bunkerba“. A sikeres csapolás után oda jön a két Olvasztár Is. Ledob­ják fejükről a kalapot, válluk­ról a köpenyt, sört nyitnak, és egy szuszra ki Isszák az üveg tartalmát. Kabátuk ujjával meg- törlik lzzadságcseppektöl gyön­gyöző arcukat, majd sörrel kí­nálnak. Aztán kiállunk a gang­ra, onnan szemléljük, hogyan kígyózik, tolydogál. majd egy­re gyorsabb tempóval ömlik, szalad a nyersvas. És közben nagyokat prüszköl a kemence torka, okádja magából a mesz- szlre röpülő fényes szikrákat. Egyre nagyobb a hőség, egyre sűrűbb a füst, egyre fényesebb lesz a hatalmas csarnokban. Az utolsó tonna nyersvasat már úgy veti kt magából a ke­mence, mint egy dühös, hara­gos tűzhányó fenségesen és fé­lelmetesen. A kohászok a gan­gon állnak. Kormos, borostás arcuk izzik a nagy fényesség­ben, szemük csak vékony rés- nyire van nyitva, hunyoríta­nak és mosolyognak. Ilyen 1- gazi, elégedett, boldog, szívből fakadó mosolyt még nem lát­tam: most már értem, miért mondja mindegyikük: „Ezt a munkát nem lehet nem szeret­ni!” Csodálom arcukat és a hát­térben a tűzijátékot. Bár ateis­ta vagyok, hirtelen mégsem tudom eldönteni, hogy a pokol ban vagyok-e vagy a mennyor­szágban? Mindegy. Remek emberek között. És az a lényeges! Pihullcs János másodolvasz­tár huszonnégy éves: — Hét évvel ezelőtt öltöttem magamra először a kohászru­hát. Megmondom őszintén: semmit sem tudtam erről a munkáról. Ide Jöttem, mint az alapiskolából kikerült suhanc, gondolva, majd csak lesz vala­hogy. Az első napokban csak a nehezét, a rossz oldalát lát­tam mindennek. Meg akartam szökni, azt mondtam, én Itt nem bírok ki tovább egy pa­pot sem. De apám azt mond­ta: a kezdet mindenütt nehézl Aki gp első nehézségektől meg­futamodik, abból soha nem lesz jó munkás, soha nem lesz szívós ember. Hát mbst áldom az eszemet, hogy akkor hall­gattam apámra. Ma már eszem­be se jut azon elmélkedni, hogy másutt is dolgozhatnék, hogy tisztább, veszélytelenebb helyen kereshetném a kenye­remet. A ml munkánk ameny- nylre nehéz, veszélyes, annyira szép és vonzó is. Hogy ts mondjam el neked!? Nem tu­dok róla beszélni, ha agyon­csapsz. akkor sem, úgy húz, vonz Ide valami, mint a mág­nes a vasat. Nem a pénzért, nem a közel hatezer koronás fizetésért, hanem mert |önn1 kell. nem tudom másképp meg­mondani neked, jövünk kará­csonykor, szilveszterkor Is. Már negyedik éve dolgozik brigá­dunk ezen az ünnepen. De Itt még soha nem hallottam sen­kitől, hogy ezt nemtetszéssel fogadná, zúgolódna, húződoz na. Persze, bogy jobb lenne o- dahaza a családdal a kará­csonyfa mellett ülni vagy tán colnl a feleségemmel sztlvesz tér este, de azt is tudom, hogy a nyersvasra akkor is szükség van, a kemence akkor sem hűlhet kt, s a kollégákkal Itt Is meghitt, családias lesz a hangulat. Pihullcs Jánossal és tizen­négy munkatársával, akik a két nagyolvasztó legjobb bri­gádját alkotják, nem tudunk leülni beszélgetni. Csak úgy munka közben, állva váltunk szót. Megyek utánuk, veszem én Is a lapátot, velúk együtt egyengetem a homokvájatokat, segítek megemelni az egyik csődarabot, és közben megkí­náljuk egymást cigarettával, rágyújtunk, beszélgetünk. Két csapolás közben Is van elég munkájuk a kohászoknak. Nincs egy perc Idejük sem megpi­henni, megállni. Ogy megy a munka, mint a karikacsapás. Nem kell Itt senkit noszogatni, hogy „no, ne dőzsölj már!“, csodálatos módon Itt mindenki nemcsak tudja a feladatát, kö­telességét, hanem pontosan, gyorsan teszi Is azt. Ha vtsz- szagondolok az építkezéseken, üzemekben tett látogatásaimra, hát eláll a lélegzetem. Ott nem zavartatták magukat az embe­rek, hogy a riporter három- -négy óra hosszat Is faggatta őket, hogy elhívta őket sörre a közeli kocsmába, már amikor nem ők hívtak engem. Munka- erkölcsügyben filmet kéne ne­kik vetíteni a kohászokról, bá­nyászokról. És ha még meg Is szívlelnék a film tanúságait, akkor oem lenne annyi törött lapátnyél, az átadás másnap­ján csöpögő vízcsap, repede­zett vakolat, selejt cipő, és hadd ne folytassam a sort. Klszelica István elóolvasztár, harmincéves: — Érsekújvárt (Nővé Zámky) születésű vagyok. Ostraván ta­nultam ki a szakmát, és még akkor kerültem Ide a vasmű­be, amikor a II. nagyolvasztó nem állt. Ogyhogy kezdettől Itt vagyok. Ogy Ismerek már min­dent, mint a tenyeremet. Meg: tanultam azt Is — bármennyi­re fizikai munkát végzünk is —, hogy nem erővel kell dol­goznunk, hanem ésszel. A vas erősebb az embernél, csak ész­szel lehet legyőzni, megzabo­lázni. És a mi lasszónk Itt az ész, a leleményesség. Mert minden nap, minden őrá, min­den helyzet új megoldást kí­ván. És épp az a szép ebben a munkában, hogy sosem tu­dom, ml vér rám. Amikor még SENKI a villamosom ülök és utazom munkába, nem tudom, milyen új helyzetek, megoldásra várő feladatok állnak elő. Csak azt tudatosítom, ezt nekem, ne­künk kell megoldani. Jó tudni, hogy szükség van ránk, hogy megbecsülnek, hogy tőlünk, a vasmű szivétől — mert Így ne­vezik itt a nagyolvasztót — függ minden. A hengerde, az acélmű meg a többi üzemrész­leg csak akkor tud terv sze­rint dolgozni, ha mi jó minő­ségű nyersvasat termelünk. Hu­szonnégy óra alatt tizenegy­szer csapolunk. Műszakonként 1000—1200 tonnát. Tíz éve élek KoStcén. A vas­műtől kaptam lakást. Három gyerekem van. Az ünnepeket megint C9ak részben tölthetem velük, mert karácsony és szil­vesztereste Is dolgozunk. Meg­szokták már ók is, én Is. És tudom, megint gyönyörű kará­csonyunk lesz Itt a nagyol­vasztó tövében. Nekünk fog é- keskednl a legszebb cslllagszú- rő: a kemencéből kiömlő nyersvas tűzijátéka számukra a legszebb élményajándék. Karácsonyeste cslllags2őrőt gyújtottam a szaloncukorral, színes üveggömbökkel teliagga­tott fenyőfán. Papkos fényében meg az üveggolyók csillogó fe- IUletén, mintha látni véltem volna olvasztár barátaim sze­mét. Fényes tekintetüket, de­rűs arcukat, fehéren csillogó fogaikat. A cslllagszúrő már kialudt, az üveggolyók azon­ban valamilyen titokzatos fény­től tovább lzzottak. Sokat gondoltam akkor Ist­vánra, Jánosra meg a többiek­re! Znlczer jánns A szerző felvételei 1978 MILYEN VOLT AZ ELMÚLT ÉV, MIT SZERETNÉNK VA­LÓRA VÄLTANI 1979-BEN? ERRŐL NYILATKOZNAK SO­ROZATUNKBAN OLVASÓ­INK. DÓZSA 1STVÁNNÉ, SAS ESZTER: — Olyan vágyam, tervem teljesült az elmúlt évben, amiről már azt hittem, le kell mondanom: fölvetlek a Losonci (LutSenec] Pedagó.-. giaí Szakközépiskola estt tagozatára. Ha azt mondom, hogy ezzel a fölvételivel é- letem álma teljesült, nem túlzók. Persze, ezek előtt tudni kell azt, hogy már a középiskola befejezése után fölvételtztem ebben az Isko­lában, de ■akkor nem sike­rült. Így gimnáziumba ke* rültem, majd ott kijárva az első osztályt újra megpró­báltam a pedagógián a föl­vételit, megint sikertelenül. Nem maradt más, elvégez­tem a gimnáziumot, majd egy évet a MATESZ-nál dol­goztam, KoSicén. Onnan ha­zajövet férjhez mentem, gyereket szültem. Van egy aranyos másfél éves kislá­nyom. Imádom őt. A vele való játszadozás, foglalko­zás újra fölé'breszlette ben­nem a vágyat, hogy jelent­kezzek a pedagógiára, óvó­nő lehessek, képesítést sze­rezzek. Elképzelheted, szep­temberben micsoda megle­petés ért, amikor megkap­tam a sikeres fölvételiről az értesítést. Még annak elle­nére ts örültem, hogy szlo­vák nyelvből újra érettségi vizsgát kellett tennem, an­nak ellenére, hogy a ma­gyar tannyelvű gimnázium­ban már érettségiztem. Az elmúlt év még egy nagyon kellemes eseményben része­sített: sikerült elhelyezked­nem a losonci süketnémain- tézetben mint kisegítő óvó­nő. Nagyon kedvemrevaló ez a munka. Sok türelmet, megértést, figyelmet igé­nyel, de pont ezt szeretem benne. Es a gyerekek fan­tasztikus ragaszkodását. Jó érzés, amikor tudom, hogy szükség van rám, amikor a gyerekek már keresnek, hiányzók nekik, ha néhány percet véletlenül kések. ‘l Minket is anyukának nevez- j nek, a nagyobbak már el- í mondják véleményüket a j világról, az egyes körülöt- \ lük zajló eseményekről. Bi- ! zalmosak és szeretnivalók. 1 A vizsgáimat az iskolában ' — eddig már három volt — sikerrel letettem. Sikerült a férjemmel otthon úgy meg­osztani a munkát, hogy ma­radjon elég időm a tanulás­ra, de persze úgy, hogy ez ne menjen a család, a gye­rek rovására. Az új évtől „csak* azt vá­rom, hogy továbbra ts jól menjen a tanulás, és a mun­kahelyemen meg legyenek velem elégedve. Számomra ez lenne az öröm, és azt ht- szem, ha mindez így lesz, én ts örömet szerezhetek I másoknak. Nagyon szeretek adni, szeretem az ajándéko­zás, az örömszerzés érzé­sét. Ezt eddig nem nagyon sikerült megvalósítanom, in­kább én szorultam az era- | berek segítségére, mint ők 'j az enyémre. Bízom abban, j hogy most fordítva lesz, l.hogy azokat a vágyakat, terveket, amelyeket éveken keresztül hordoztam, dédel­gettem magamban, most végre sikerül valóra válta i nőm. Sikerélmény lesz ez a javából, amelytől már most teljesebbnek, nyíltabbnak és őszintébbnek érzem napjai­mat, az életemet. —ezer 1979 Orosz Antal szemhéja n nagy fényességre tekintve csak résnyire emelkedik föU A kohászok egy Új elvezető csatornát fámák a nyers- vasnak. \-I

Next

/
Oldalképek
Tartalom