Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-02 / 1. szám
M 3 Wm ££ ;;* ^ ^ ,v Karácsonyeste csillagszóról Éjíg-J gyújtottam a szaloncukrokkal. színes üveggiiiiilnikkel teliaggatott fenyőfán. ■M,. - x-r Ehíbb .csak sercegett, MMB pislákolt, ■ f v majd egyre mohóbban jH • ontotta a „csillagokat“. ^ % ' Kiszelica István, *» :w. ; • #&*■: •*v • Pihulics János meg társai jutottak cszenihö. TIZENÖTEN VAGY „Műveld • csodát, ne magyarázd* (Nagy László) Gyönyörű ajándékot kaptam az ünnepekre a Kelet-szlovákiai Vasmű kohászaitól. E remek, szívós, nagyszerű emberek megtiszteltek, megajándékoztak szeretetükkel, bizalmukkal; megcsodálhattam munkájukat, kezet szoríthattam ve* Ilik, mellettük lehettem, miközben tettók, „amit tenni kell* gyöngyözd, verltékes arccal, sugárzó, boldog tekintettel! S az ajándék, az öröm, csak úgy Igazi, ha az meg Is oszthatói Engedtessék hát meg nekem, bogy osztozzam az ajándékozás öröméiben! Az elóolvasztár az órájára néz fél tizenkettő. Vállára dobja az elnyűtt azbesztkö penyt. fejére Illeszti „kalapját“, amelyről egy darabka azbesztháló lóg le. Ez utóbbit a szeme elé húzza úgy. hogy már-már eltakarja az arcát. A többiek látják Klszeltca István készülődését. Beöltöznek ők Is. Megkezdődhet a csapolás. ö- ten megindulnak az olvasztó- kemence nyílásához. Az elő- és ntásodolvasztár a lecsapoló- nyíláshoz- Illeszti a hatalmas, hosszú fúró fejét. A szerkezet egy hatalmas T betűhöz hasonlítható. Mikor a fúrófej a kellő helyre került, nekifeszülnek a fúró motorjából kiálló két hatalmas vasrúdnak — a T alakú szerkezet két szárának — és próbálják átfúrni a lehűlt, megüllepedett nyersvasat, hogy a kemencéből kiömölhessen a forró „láva*. Oldalról, elég közelről figyelem az erőfesz! tést. Teljes erejűkből megteszi tik Izmaikat, lábukat szinte „befúrják“ a nyersvasdarabkák- től megkeményedett homokba, egyik kezükkel megkapaszkod nak a közeli tartópillér alkal ml fogantyújába, néha-néha egymásra tekintenek ... Kél társuk segítségükre siet. Négyük ereje sem kerekedik felül a vas szívósságán. Megalkudna. alulmaradna az emhnr a csökönyös vassal szemben?) Csak az ereje marad alul, nem a leleményessége! Segít a palackba sűrített oxigén, amelyet egy hosszú csövön vezetnek a nyíláshoz. Ez másodperceken belül megteszi a magáét: átvágja a lyukat, é6 márts kígyózik a kemencéből a nyerevas a homokvályúkon. Kacskarlngóz- va, vakító fényességgel tizenöt métert tehet meg a síneken álló hatalmas tartálykocsikig. Az olvasztárok megkönnyebbülten sóhajtanak föl: sikerült a csapolás. Sikerült, s ez nagy sző, mert ez a munkafolyamat a legnehezebb és legveszélyesebb. Megtörténhet például az Is, hogy a csapolónyllás átfúrása közben a nyersvas úgy lövell, ugrik ki a kemencéből, mint gyufásdobozból a szöcske: hirtelen, váratlanul, alig tudnak kitérni az útjáből, artista bravúrral kell fedezékbe ugomluk, hasalniuk. En a csapolást megkezdő folyamatot kezdetben a közelükből szemléltem, szerettem volna lefényképezni a kiömlő lávát, de eltessékeltek onnan a néhány méterre lévő védett „bunkerba“. A sikeres csapolás után oda jön a két Olvasztár Is. Ledobják fejükről a kalapot, vállukról a köpenyt, sört nyitnak, és egy szuszra ki Isszák az üveg tartalmát. Kabátuk ujjával meg- törlik lzzadságcseppektöl gyöngyöző arcukat, majd sörrel kínálnak. Aztán kiállunk a gangra, onnan szemléljük, hogyan kígyózik, tolydogál. majd egyre gyorsabb tempóval ömlik, szalad a nyersvas. És közben nagyokat prüszköl a kemence torka, okádja magából a mesz- szlre röpülő fényes szikrákat. Egyre nagyobb a hőség, egyre sűrűbb a füst, egyre fényesebb lesz a hatalmas csarnokban. Az utolsó tonna nyersvasat már úgy veti kt magából a kemence, mint egy dühös, haragos tűzhányó fenségesen és félelmetesen. A kohászok a gangon állnak. Kormos, borostás arcuk izzik a nagy fényességben, szemük csak vékony rés- nyire van nyitva, hunyorítanak és mosolyognak. Ilyen 1- gazi, elégedett, boldog, szívből fakadó mosolyt még nem láttam: most már értem, miért mondja mindegyikük: „Ezt a munkát nem lehet nem szeretni!” Csodálom arcukat és a háttérben a tűzijátékot. Bár ateista vagyok, hirtelen mégsem tudom eldönteni, hogy a pokol ban vagyok-e vagy a mennyországban? Mindegy. Remek emberek között. És az a lényeges! Pihullcs János másodolvasztár huszonnégy éves: — Hét évvel ezelőtt öltöttem magamra először a kohászruhát. Megmondom őszintén: semmit sem tudtam erről a munkáról. Ide Jöttem, mint az alapiskolából kikerült suhanc, gondolva, majd csak lesz valahogy. Az első napokban csak a nehezét, a rossz oldalát láttam mindennek. Meg akartam szökni, azt mondtam, én Itt nem bírok ki tovább egy papot sem. De apám azt mondta: a kezdet mindenütt nehézl Aki gp első nehézségektől megfutamodik, abból soha nem lesz jó munkás, soha nem lesz szívós ember. Hát mbst áldom az eszemet, hogy akkor hallgattam apámra. Ma már eszembe se jut azon elmélkedni, hogy másutt is dolgozhatnék, hogy tisztább, veszélytelenebb helyen kereshetném a kenyeremet. A ml munkánk ameny- nylre nehéz, veszélyes, annyira szép és vonzó is. Hogy ts mondjam el neked!? Nem tudok róla beszélni, ha agyoncsapsz. akkor sem, úgy húz, vonz Ide valami, mint a mágnes a vasat. Nem a pénzért, nem a közel hatezer koronás fizetésért, hanem mert |önn1 kell. nem tudom másképp megmondani neked, jövünk karácsonykor, szilveszterkor Is. Már negyedik éve dolgozik brigádunk ezen az ünnepen. De Itt még soha nem hallottam senkitől, hogy ezt nemtetszéssel fogadná, zúgolódna, húződoz na. Persze, bogy jobb lenne o- dahaza a családdal a karácsonyfa mellett ülni vagy tán colnl a feleségemmel sztlvesz tér este, de azt is tudom, hogy a nyersvasra akkor is szükség van, a kemence akkor sem hűlhet kt, s a kollégákkal Itt Is meghitt, családias lesz a hangulat. Pihullcs Jánossal és tizennégy munkatársával, akik a két nagyolvasztó legjobb brigádját alkotják, nem tudunk leülni beszélgetni. Csak úgy munka közben, állva váltunk szót. Megyek utánuk, veszem én Is a lapátot, velúk együtt egyengetem a homokvájatokat, segítek megemelni az egyik csődarabot, és közben megkínáljuk egymást cigarettával, rágyújtunk, beszélgetünk. Két csapolás közben Is van elég munkájuk a kohászoknak. Nincs egy perc Idejük sem megpihenni, megállni. Ogy megy a munka, mint a karikacsapás. Nem kell Itt senkit noszogatni, hogy „no, ne dőzsölj már!“, csodálatos módon Itt mindenki nemcsak tudja a feladatát, kötelességét, hanem pontosan, gyorsan teszi Is azt. Ha vtsz- szagondolok az építkezéseken, üzemekben tett látogatásaimra, hát eláll a lélegzetem. Ott nem zavartatták magukat az emberek, hogy a riporter három- -négy óra hosszat Is faggatta őket, hogy elhívta őket sörre a közeli kocsmába, már amikor nem ők hívtak engem. Munka- erkölcsügyben filmet kéne nekik vetíteni a kohászokról, bányászokról. És ha még meg Is szívlelnék a film tanúságait, akkor oem lenne annyi törött lapátnyél, az átadás másnapján csöpögő vízcsap, repedezett vakolat, selejt cipő, és hadd ne folytassam a sort. Klszelica István elóolvasztár, harmincéves: — Érsekújvárt (Nővé Zámky) születésű vagyok. Ostraván tanultam ki a szakmát, és még akkor kerültem Ide a vasműbe, amikor a II. nagyolvasztó nem állt. Ogyhogy kezdettől Itt vagyok. Ogy Ismerek már mindent, mint a tenyeremet. Meg: tanultam azt Is — bármennyire fizikai munkát végzünk is —, hogy nem erővel kell dolgoznunk, hanem ésszel. A vas erősebb az embernél, csak észszel lehet legyőzni, megzabolázni. És a mi lasszónk Itt az ész, a leleményesség. Mert minden nap, minden őrá, minden helyzet új megoldást kíván. És épp az a szép ebben a munkában, hogy sosem tudom, ml vér rám. Amikor még SENKI a villamosom ülök és utazom munkába, nem tudom, milyen új helyzetek, megoldásra várő feladatok állnak elő. Csak azt tudatosítom, ezt nekem, nekünk kell megoldani. Jó tudni, hogy szükség van ránk, hogy megbecsülnek, hogy tőlünk, a vasmű szivétől — mert Így nevezik itt a nagyolvasztót — függ minden. A hengerde, az acélmű meg a többi üzemrészleg csak akkor tud terv szerint dolgozni, ha mi jó minőségű nyersvasat termelünk. Huszonnégy óra alatt tizenegyszer csapolunk. Műszakonként 1000—1200 tonnát. Tíz éve élek KoStcén. A vasműtől kaptam lakást. Három gyerekem van. Az ünnepeket megint C9ak részben tölthetem velük, mert karácsony és szilvesztereste Is dolgozunk. Megszokták már ók is, én Is. És tudom, megint gyönyörű karácsonyunk lesz Itt a nagyolvasztó tövében. Nekünk fog é- keskednl a legszebb cslllagszú- rő: a kemencéből kiömlő nyersvas tűzijátéka számukra a legszebb élményajándék. Karácsonyeste cslllags2őrőt gyújtottam a szaloncukorral, színes üveggömbökkel teliaggatott fenyőfán. Papkos fényében meg az üveggolyók csillogó fe- IUletén, mintha látni véltem volna olvasztár barátaim szemét. Fényes tekintetüket, derűs arcukat, fehéren csillogó fogaikat. A cslllagszúrő már kialudt, az üveggolyók azonban valamilyen titokzatos fénytől tovább lzzottak. Sokat gondoltam akkor Istvánra, Jánosra meg a többiekre! Znlczer jánns A szerző felvételei 1978 MILYEN VOLT AZ ELMÚLT ÉV, MIT SZERETNÉNK VALÓRA VÄLTANI 1979-BEN? ERRŐL NYILATKOZNAK SOROZATUNKBAN OLVASÓINK. DÓZSA 1STVÁNNÉ, SAS ESZTER: — Olyan vágyam, tervem teljesült az elmúlt évben, amiről már azt hittem, le kell mondanom: fölvetlek a Losonci (LutSenec] Pedagó.-. giaí Szakközépiskola estt tagozatára. Ha azt mondom, hogy ezzel a fölvételivel é- letem álma teljesült, nem túlzók. Persze, ezek előtt tudni kell azt, hogy már a középiskola befejezése után fölvételtztem ebben az Iskolában, de ■akkor nem sikerült. Így gimnáziumba ke* rültem, majd ott kijárva az első osztályt újra megpróbáltam a pedagógián a fölvételit, megint sikertelenül. Nem maradt más, elvégeztem a gimnáziumot, majd egy évet a MATESZ-nál dolgoztam, KoSicén. Onnan hazajövet férjhez mentem, gyereket szültem. Van egy aranyos másfél éves kislányom. Imádom őt. A vele való játszadozás, foglalkozás újra fölé'breszlette bennem a vágyat, hogy jelentkezzek a pedagógiára, óvónő lehessek, képesítést szerezzek. Elképzelheted, szeptemberben micsoda meglepetés ért, amikor megkaptam a sikeres fölvételiről az értesítést. Még annak ellenére ts örültem, hogy szlovák nyelvből újra érettségi vizsgát kellett tennem, annak ellenére, hogy a magyar tannyelvű gimnáziumban már érettségiztem. Az elmúlt év még egy nagyon kellemes eseményben részesített: sikerült elhelyezkednem a losonci süketnémain- tézetben mint kisegítő óvónő. Nagyon kedvemrevaló ez a munka. Sok türelmet, megértést, figyelmet igényel, de pont ezt szeretem benne. Es a gyerekek fantasztikus ragaszkodását. Jó érzés, amikor tudom, hogy szükség van rám, amikor a gyerekek már keresnek, hiányzók nekik, ha néhány percet véletlenül kések. ‘l Minket is anyukának nevez- j nek, a nagyobbak már el- í mondják véleményüket a j világról, az egyes körülöt- \ lük zajló eseményekről. Bi- ! zalmosak és szeretnivalók. 1 A vizsgáimat az iskolában ' — eddig már három volt — sikerrel letettem. Sikerült a férjemmel otthon úgy megosztani a munkát, hogy maradjon elég időm a tanulásra, de persze úgy, hogy ez ne menjen a család, a gyerek rovására. Az új évtől „csak* azt várom, hogy továbbra ts jól menjen a tanulás, és a munkahelyemen meg legyenek velem elégedve. Számomra ez lenne az öröm, és azt ht- szem, ha mindez így lesz, én ts örömet szerezhetek I másoknak. Nagyon szeretek adni, szeretem az ajándékozás, az örömszerzés érzését. Ezt eddig nem nagyon sikerült megvalósítanom, inkább én szorultam az era- | berek segítségére, mint ők 'j az enyémre. Bízom abban, j hogy most fordítva lesz, l.hogy azokat a vágyakat, terveket, amelyeket éveken keresztül hordoztam, dédelgettem magamban, most végre sikerül valóra válta i nőm. Sikerélmény lesz ez a javából, amelytől már most teljesebbnek, nyíltabbnak és őszintébbnek érzem napjaimat, az életemet. —ezer 1979 Orosz Antal szemhéja n nagy fényességre tekintve csak résnyire emelkedik föU A kohászok egy Új elvezető csatornát fámák a nyers- vasnak. \-I
