Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-27 / 13. szám
Az imperializmus álarc nélkül Az imperializmus ellentámadásai csak azokat lephetik meg, akik illúziókban ringatták és ringatják magukat afelől, hogy a nemzetközi enyhülés szakasza, a békés egymás mellett élés politikájának fokozatos érvényesülése megváltoztatta volna az imperialist^ nagyhatalmak a- lapvető törekvéseit, módosította volna a monopoltőkéseik gátlástalan mohóságát. Nem! A nemzetközi osztályharc egyes frontjain akkor is éleződhet a harc, ha az erőviszonyok új alakulása mind távolabbra űzi a világháború, a termonukleáris fegyverekkel való végzetes összecsapás rémét. Az imperializmus ellentámadásokba kezd, s ennek Vietnamtól Chiléig számos példáját láttuk az utóbbi években. Ezek az ellentámadások azonban — amint az 1969 júniusában Moszkvában megtartott nagy tanácskozás fő dokumentumában 75 kommunista és munkáspárt küldöttei megállapították — nem tudják megváltoztatni az erőviszonyokat. A forradalmi világmozgalom e- gyes osztagainak nehézségei és kudarcai ellenére folytatja az offenzíváját. „EMBERI JÓGOK“ ÉS A SALT A szovjet-amerikai viszony természetesen közvetlenül is számos izgalmas és érdekes, fontos és látványos esemény által formálódott. Washingtonban ismételten megpróbáltak beavatkozni a Szovjetunió belügyeibe az emberi jogok kampányának ürügyén, de a kísérletek rendre kudarcot vallottak, sőt azt lehet mondani, hogy visszájukra fordultak. Az a- merikai közvélemény egyhamar észrevette, hogy éppenséggel az Egyesült Államok elnöke szenved tekintélyveszteséget, ha kiáll az úgynevezett „dissziden- sek“ mellett, de teljesen hasztalanul.-.. Carter elnök — egyes tanácsadóira hallgatva — odáig ment el, hogy le a- karta tiltani az amerikai-szovjet üzleteket, így például egy texasi cég által a Szovjetuniónak szánt olajfúró berendezések szállítását is meg akarta akadályozni, de a végén visszakozni kényszerült, az amerikai üzletemberek igenis LÉPÉS (Folytatás a 4. oldalról) következett. A megbeszélés az új birodalmi kancellária épületében Hitler dolgozószobájában folyt le. Tárgyalásról a sző tényleges értelmében nem is volt sző. Hitler azzal kezdte, hogy felsorolta a cseh kormány „bűneit“. Majd kijelentette: miután „BeneS szelleme“ változatlanul él Csehszlovákiában, elhatározta: Csehországot német protektorátus alá helyezi. Az erről szóló szerződés készen az asztalon feküdt. Hitler hozzátette, hogy a német csapatok bevonulása Csehországba másnap reggel hat órakor megkezdődik, és aki ellenállást tanúsít, azt eltapossák. Hácha és Chvalkovsky dermedten hallgatták Hitler előadását, megpróbáltak ellentmondani, de az természetesen semmit sem használt Hitler kijeletette: „Elhatározásom megmásíthatatlan, és ha el akarják kerülni a vérontást, akkor a- zonnal adjanak telefonon utasítást Prágának, hogy ne legyen ellenállás.“ A telefon összeköttetést Prágával a- zonban sehogy sem lehetett helyreállítani. Ribbentrop magából kikelve tomútnak indították a Szovjetuniónak a megrendelt gépeket. Különös ellentmondás, hogy miközben az USA bizonyos körei tovább fokozzák a fegyverkezési hajszát, amerikai földön, New Yorkban az ENSZ székhelyén került sor a világszervezet közgyűlésének rendkívüli ülésszakára, amely a leszerelés helyzetének megvitatását, a leszerelés tennivalóinak meghatározását tűzte napirendjére. (Volt olyan nyugati állam — vagy kormányfő, aki egyik nap New Yorkban szónokolt a leszerelés szükségességéről, másnap aztán Washingtonban a NATO csúcsértekezletén behúzott nyakkal bár, de megszavazta az amerikaiak követelte pótlólagos katonai kiadásokat...). Természetesen nem lehet eredménytelennek mondani az ENSZ rendkívüli leszerelési közgyűlését még akkor sem, ha gyors és kézzelfogható intézkedéseket nem hozhatott. A világ érdeklődését ráirányította a fegyverkezés veszélyes és költséges voltára: ma már mindenki tudja, hogy jelenleg mindenap egymil- liárd dollár megy el fegyverekre! A fegyverkezés és a gazdaság összefüggései jobban megvilágosodtak az ENSZ-vi- ta nyomán is. Látnivaló, hogy a fegyvergyártás a nyugati világban jobbára üzlet, amelyből a monopóliumok mesés hasznot húznak. A szocialista országok számára a fegyverkezés csak teher, a- melyet azonban vállalniuk kell, hogy szembenézhessenek az imperialista hatalmak kivívásával, és visszaverhessék kísérleteiket. Ugyanakkor az sem kerülheti el a világ fegyelmét, hogy a fegyverkezési hajsza a kis háborúk, a helyi háborúk sokasodását vonja maga után. BÉKE? TÖBB FEGYVER! Megmutatkozott, hogy a nyugati politikát mennyire befolyásolja a törekvés: új meg új piacot, elhelyezési lehetőséget találni a hadiipar monopóliumainak termékei számára- Itt van például a közel- keleti helyzet olyan új alakulása, amely bolt. „Azonnal költsék fel a postaügyi minisztert és állapítsák meg, hogy hol van a hiba. Mi itt súlyosan dolgozunk, az urak pedig alszanak.“ Schmidt követ mindent megpróbált. Nagy nehezen sikerült végül a prágai német követséggel és ezen keresztül a cseh külügyminisztériummal megtalálni az összeköttetést. Időközben egy másik szobában Goring Háchával beszélgetett. Alig kapcsolták azonban Prágát, az ösz- szeköttetés újból megszakadt. Göring pedig hangosan Morell professzor (Hitler személyes orvosa) után kiáltott, mert Hácha közben elájult. Morell előkérült, Injekciót adott Háchának, aki magához tért, és közben újból sikerült telefonösszeköttetést kapnia Prágával. A németek Háchát és Chvalkovskyt egyedül hagyták, akik így kiadták a cseh hatóságoknak megfelelő utasításaikat, hogy ne álljanak ellen a német bevonulóknak. Hajnali három óra ötven perckor mindenki aláírta az előre készített szöveget. Chvalkovsky megjegyezte: „Népünk el fog átkozni bennünket, de megmentettük létét, szörnyű mészárlástól kíméltük meg.“ A megalkuvó Chvalkovsky nem látszólag meszűnteti a hadiállapotot Izrael és Egyiptom között. Nos, a béke illúziója furcsa módon éppen azt segíti elő, hogy az amerikai fegyvergyárak még több hadianyagot adjanak el e térség országaiban. Amíg Egyiptom szembenállóit Izraellel, az amerikai „Izrael- -lobby“ sohasem engedte volna meg, hogy az USA gyáraiból fegyvereket szállítsanak az araboknak. Szadat jeruzsá- lemi látogatása után, amikor a televízió jóvoltából az amerikai választópolgár és a szenátor egyszerre láthatta Szadat és Begin vagy Szadat és Golda Meier ölelkezését, nos, ezt követően meglett a lélektani alapja az araboknak való fegyvereladásnak. .. A kormányzat sietett is kihasználni a helyzetet: F-16-os harci repülőgépeket adott Izraelnek, F-5-ösöket Egyiptomnak, Szaúd-Arábiánaik. Az év során további fegyverszállítmányok indultak a közel-keleti arab országokba. A fegyvervásárlók sorában most tűnt fel igazán Kína. A pekingi katonai küldöttségek Nyugat-Európa valamennyi országában üzleteket kötöttek, Amerika fegyvergyáraitól szintén ajánlatokat kértek. A kínai fegyverkezési szándékok mögött sok minden meghúzódhat. Talán első helyen lehetne említeni a hadsereg megerősítésének szándékát — a kínai nép sakkbantartására. Hogy Kína és az Egyesült Államok mennyire hasonló célokat követ, menynyire hasonló magatartásra képes, azt Vietnam esetében láthatta a világ napjainkban. Ma már átfogó képet alkothatunk magunknak arról, milyen véleményeket váltott ki világszerte a Vietnam-ellenes Kínai agresszió. Megállapítható, hogy a szocialista közösség országai, a nemzetközi forradalmi erők, a haladó gondolkodású emberek, a reálisan politizáló körök elítélték a Kínai támadást, és támogatják a hős vietnami nép igazságos harcát. S nem akadt egyetlen olyan felelős politikai tényező sem, aki nyíltan a pekingi agresszor pártját fogta volna. bizonyult jósnak, Csehszlovákia népe háromszázhatvanezer életet áldozott az ország szabadságáért. Zászló a Hradzsinon Hácha reggel Indult vissza, de vonat- ját feltartóztatták. Hitler, aki együtt ment a német bevonuló csapatokkal, e- lőbb volt Prágában, és a protekturátus felállításáról szóló proklamáció! még Hácha megérkezése előtt hirdették ki a cseh fővárosban. A cseh katonaság a kormány rendelete ellenére helyenként ellenállt a bevonuló németeknek. A Vencel téren egybegyűlt tömeg néma borzalommal szemlélte a németek bevonulását. A Hradzsin egyik tornyára felkúszott Hitler „Leibstandardja“, személyes zászlaja. Prága megszállása nemcsak a csehszlovák állam ideiglenes megszűnését jelentette, hanem valaminek a kezdetét is. Annak a folyamatnak a végső szakaszát, amely elkerülhetetlenül a második világháború kitöréséhez vezetett. Wesselényi Miklós A VILÁGHÁBORÚ FELÉ A második világháború úgy pusztította és gyalázta az értékeket, mint ezt megelőzően a legújabb kori történelem talán egyik eseménye sem. Oj kritériumokat és szemléleteket hozott, példátlan módon megváltoztatta a tömegek gondolkodásmódját és új politikai biztonság keresésére ösztökélte. Az ellenállásban részt vett társadalmi és politikai csoportok közül egyetlenegy sem került ki a háborúból anélkül, hogy meg ne változott volna a jellege. Ezek a változások hatással voltak a kommunista pártra is, és olyan politikai tőkével gazdagították, amelyre a háború utáni tekintélyét alapozhatta. A kommunista ellenállási mozgalom utat tört ahhoz, hogy a CSKP a munkásmozgalomban kivívott hegemóniától a nép és a köztársaság élére emelkedhetett. Ebben a tragikus, de dicső korszakban a CSKP tevékenységét főleg az a megalkuvás nélküli álláspont jellemezte, amellyel agitációjában, sajtójában, röplapjaiban, szervező- és harci tevékenységében, a bonyolult fejlődés minden szakaszán szembefordult a megszállókkal. Az 1939—1941-es évek felhívásai ugyan nem minden esetben találtak megfelelő visszhangra a cseh közegben, ám tény, hogy ezek a jelszavak peremre szorultak a pártaktivitás fő orientációjának medrében. A kommunisták döntő fontosságú céljaikkal a kor haladó törekvéseinek élen álltak, s ezt bebizonyították mind elszántságukkal, mind áldozataikkal. A párt úgy tudta megőrizni tekintélyét, hogy igyekezett a nemzeti érdekek élére állni, hogy következetesen a nácik és a megszállás ellen harcolt, és azokat az érdekeket védelmezte, amelyek kisebb-nagyobb mértékben a nemzet minden rétegének érdekei voltak. A megszállókkal szembeni gyűlölet, a szenvedő haza, a nemzeti és szociális szabadság eszméje iránti tettrekész viszony, a világ forradalmi átalakításának gondolatához való töretlen hűség, ez része annak az örökségnek, amely egyetértő visszhangra talált a nép tudatában; ez volt az a csatorna, amelyen keresztül a párt befolyása mindinkább eljutott népünk tudatáig és emlékezetéig. A CSKP szüntelenül figyelmeztetett arra, hogy a hazai színtér a harc legfontosabb frontja, a szabadságot senki sem hozza számunkra kívülről, a nemzetnek önerejéből kell megújhódnia. Ebben a harcban a népnek fel kellett készülnie a szociális forradalom feladatainek teljesítésére is, arra. hogy a háború és az ellenállás zárószakaszában önmaga dönthessen sorsáról. Ebből következik a passzivitás meg nem szűnő bírálata: a párt nem elégedett meg a „néma ellenállással“, és hangsúlyozta a cselekvő ellenállás szükségszerűségét Az ellenállás különféle formáit alkalmazta, de valamennyit áthatotta a cseh országrészekben bevezetett megszálló rendszerrel szembeni engesztelhetetlen gyűlölet. A kommunisták ebben az időszakban a náciellenes földalatti mozgalom jól szervezett és színvonalasan működő csaA CSKP az ellenállás élén patát alkották. A megszállók kegyetlenül üldözték őket, majd 1941 elején megsemmisítő csapást mértek rájuk. De a kommunisták, akárcsak azelőtt, a következő hónapokban és években is tettrekész élcsapattá rendeződve élére álltak a nácik ellen harcoló erőknek. Rövidesen megújították erejüket, létrehozták második vezetőségüket, és megnyitották az ellenállás második szakaszát. A cseh ellenállás kezdetben annál is nehezebb volt, mivel nemzetközi méretekben elsőként gyűjtötte össze a megszállókkal szembeni harc, az antifasiszta ellenállás múlhatatlanul szükséges tapasztalatait. S ezekért nagy árat fizetett. A kommunisták ugyancsak nagy áldozatokat hoztak, talán nagyobbakat, A sors iróniája és elszomorító valóság: a képen látható Silvi Gingoid antifasiszta szüleinek annak idején menekülniük kellett a hitleri Németországból, 6 viszont az ún. „radikális rendelet“ alapján nem taníthat a magát demokratikus államnak valló Német Szövetségi Köztársaságban. Az említett rendelet e- gyébként ezreket foszt meg annak a lehetőségétől, hogy állami és közhivatalokban, intézményekben teljesítsenek szolgálatot, jobbára haladó érzelmű, kommunista és nem kommunista polgárok távoltartásáért született. Már a középiskolákba is beépítik a spicliket. Számunkra az egész história a boszorkányüldözések idejét, vagy hogy még időszerűbbek legyünk, a sötét náci korszak szellemét idézi. mint az ellenállás többi része. Nem kevés energiát emésztett fel ugyanakkor a szervező és a konspirativ munkában elkövetett hibák leküzdése Is. Különben a íeigázott ország élete önmagában korlátozta az amúgy is fokbzatosan kiküszöbölésre kerülő fogyatékosságok gyakorlati következményeit. Azoknak az embereknek a derekassága és hősiessége akik a kor legnagyobb és legveszélyesebb társadalmi reakciójával szemben öntudatosan és szervezetten ellenálltak. s akik a nemzeti és a társadalmi felszabadulás, valamint az internacionalizmus fennkölt eszméiért síkra- szálltak. arányban van azzal, amiért az emberi ügyek új, igazságos elrendezése érdekében küzdöttek, s arányban van azokkal az eszmékkel, amelyeket valóra akartak váltani. A nemzeti és társadalmi szabadság nevében a kommunisták ezrei áldozták fel életüket. „Az osztály, a nemzet és az emberiség ügye — páratlanul és az örökkévalóság mezsgyéjéről nézve — az áldozatvállalás akarásával elnyomta az élet akarását.“ (F. Halas.) Ezzel kapcsolatban hadd említsük meg Emanuel Klíma példáját is. A meggyőződésük és a lelkiismeretük szavát tántoríthatatlanul követő, hozzá hasonlóan áldozatkész emberek, hősök hosszú sorából azért választjuk ki az ő példáját, mert sorsa kifejezően tanúsítja a személyi helytállást, a nagy Idealizmust, és méltó a legnagyobb erkölcsi elismerésre. Azoknak egyike volt, akik egyértelműen elutasították a „valahogy túlélni“ álláspontját illetve a passzív ellenzéki magatartás határán való megrekedést, sok gonddal-bajjal járó utat választott, az aktivitását, amely közelebb hozta a megszállás időszakának kezdetét. Klíma életével tanúbizonyságát adta magas fokú erkölcsi felelősségének, nemcsak önmagáért, hanem az illegális CSKP tisztségviselőinek többségéért is. Utolsó hozzáférhető (még a letartóztatás előtt írt) levelében, amelyet 1941. január 18-án küldött feleségének, Eszternek, ezt írta: „Az emberek manapság hálásnak kell lennie minden napért, amelyet megélhet, midőn szemtanúja lehet ennek a box-zalmas harcnak. Nem éltek hiába azok, akik a nemes ügyért küzdve harc közben estek el. Végül is a gyors fejlődés velejárója, hogy minden nappal közeledünk ahhoz, ami más, ami jobb lesz. Eddig mennyit éltünk még ebből? A háborúnak csaknem másfél esztendejét. Persze, a háború még terjed. Valószínűleg az egész világon el- harapódzik. De talán sikerül megérnünk a jobb időket." Maga E. Klíma — a megszállás és a háború éveiben a CSKP elsőt és második illegális vezetőségének számos további tagjához, a kommunisták százaihoz és ezreihez hasonlóan — ezt már nem érte meg. De Zika, Urx, Fuölk, Synek, Sevőík, Brunclík, Vanőura és sok ezer más kommunista művét tovább folytatták — a váltóbotot átvették az utánuk következők. S a győzelem napján — Frantiéek Halas szavaival élve — „mindannyian Jelképpé magasztosultak fel.“ AJÁNLOTT OLVASMÁNYOK: Gustáv Husák: Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésre, Epocha. Bratislava. Heinz Kühnrich: Partizánháború Európában, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest. Földes Pál: Így kezdődött, Móra Könyvkiadó, 1973. Alena Hájková: Pártunk az ellenállási mozgalomban, Pravda Könyvkiadó, Bratislava. A terezíni kiserőd, Pravda, Bratislava.
