Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-06 / 10. szám
Eszterga Az eszterga Ost találmány, lényege abból áll, hogy a forgásban levő munkadarab felületéhez kést szorítanak, és a kés pontos hengerfelületet képezve, lehántfa, lefaragta a felületet. Rudak, tengelyek, gép- alkatrészek készülnek esztergán. Már az ókorban is gyakorolták az esz- tergályozást, de különösen fontossá a gépgyártás kialakulásakor vált. Nem volt e- lég a gőzgépet feltalálni, gyártani is keltéit; a gőzgép rúdja. tengelye és még sok más alkatrésze esztergapadon kapta meg a végleges alaklát. A régi esztergapadokon azonban roppant nehezen lehetett dolgozni. A munkadarabot kézzel vagy lábbal haftott nagy lendí- fökerékről, esetleg vízi kerékről hajtották meg, az esztergakést kézzel tartották munka közben. Nagy testi erőt, figyelmet kívánó és veszélyes munka volt, hiszen ha a kés megakadt, nagy ütést mért a dolgozóra. A védőszemüveget a XVIII. században még nem ismerték, s így az esztergaforgácstól sokan kaplak szemsérülést. Maga az esztergapad nehéz, vastag tölgyfa gerendákból készült. Képünk bal oldalán a régimódi esztergán dolgozó esztergályost látjuk. Ilyen esztergán dolgozott Szegeden a múlt század első felében Tsonka l'Ince, az 6 műhelyében tanulta meg a vasipar szerete- tét Csonka fános, a motorok porlasztójának egyik feltalálója és a -magyar gépkocsiipar úttörője. Henry Maudslay angol mérnököt tekintjük a korszerű esztergapad megalkotójának. Maudslay 1771 — 1831 között élt, é- desapja mellett a woolvtchi arzenálban az ágyúk kipróbálásánál segédkezett. Később Joseph Bramah — a biztonsági zár és a hidraulikus sajtoló feltalálójának — műhelyében jelentkezett, ahol egy kézzel kovácsolt remek munkadarab annyira megnyerte a művezető tetszését, hogy alkalmazták. Maudslay 1797-ben Londonban kovács- és mechanikai műhelyt nyitott. Gőzgépek gyártásával foglalkozott, és a nagy méretű munkadarabok esztergályozására alkotta meg az új esztergapadot. Esztergáján a kést ember helyett forgó csavarorsóval mozgatott késtartó „szupport“ tette biztonságossá a munkát. Kézikerékkel lehetett a kést külön mozgatni. Ha a szupport mozgását megfelelően szabályozták, a kés szép, egyenletes csavarmenetet vágott a forró munkadarabba. Satuk, különféle orsók stb. gyártása ezáltal gyorsabb, olcsóbb és pontosabb lett. A képen jobb oldalt az új esztergát látjuk, úgy, ahogy azt Nasmith, a gőzkalapács feltalálója lerajzolta. Idővel az egyforma, nagy tömegben gyártandó munkadarabok készítésére — Nagy Péter műszerésze, Nartov által a XVlll. században feltalált, de nyugaton nem ismert — másolóesztergát vezették be. Ezeken a behelyezett mintadarabon tapintó vonul végig, és az eszterga olyanná alakítja a munkadarabot, mint a minta. Lézer a turbinák tervezésében Lézer anemometerrel vizsgálják a jövő turbinalapátjainak várható károsodását egy amerikai vállalat kutatólaboratóriumában. A tervek szerint ezeket a turbinákat a szén elgázosításakor keletkezett gázzal hajtanák. A gáz hőmérséklete megközelíti majd az 1500 fokot, sebessége pedig a másodpercenkénti 500 métert. A benne le begő szemcsék nagysága 1 és 40 ezredmil liméter között váltakozik. A kísérletekhez szükséges „szimuláló gázt lökéshullámcsövekben állítják elő, és lebegő szemcséket kevernek hozzá. Az anemometerrel meg állapíthatják, hogy mekkora szemcsék mi lyen sebességgel csapódnak be a kísérleti céltárgy, a „turbinalapát“ felületébe Az eredményekből számítógéppel megható rozhatják, hogy később, a valóságban hogyan károsodik majd a turbinalapát. Sí" Mennyire hosszabbítható meg az emberi élet ? Amikor a Medizinischer Monatspiegel című nyugatnémet folyóirat 1969. évi 1. száma közölte azt a meggyőződését, hogy kétezerre „az élet ötven esztendővel“ meg hosszabbíthatóvá válik, Edward Rossei professzor (Lengyel Népköztársaság] ezt „futurológiái eufóriának“ nevezte. Megjegyzendő: az eufória hamis boldogságőp- zet, amely a páciensben derűs, emelkedett hangulatot kelt. A lengyel tudóst idézőé szovjet kollégája, Borisz Urlanisz, az ű gyancsak világhírű demográfus Az élettartam evolúciója című nemrég megjelent' könyvében az említett folyóirat meggyőző dését „megalapozatlan optimizmusnak“ minősíti. Bármilyen paradoxonnak tűnik, az utóbbi években, amelyek a kardiológia kolosszális fejlődését hozták, a keringési szervek megbetegedései folytán a harmincöt-negyvenöt éves korú férfiak körében bekövetkezett halálesetek száma több mint hatvan százalékkal emelkedett. Az okok? Nyilvánvalóan a mozgás és az tzomterhelések hiánya a gépek korszakában, a túltáplálko- zás, az alkoholizmus, a dohányzás. Urlanisz professzor már 1963-ban kimu tatta: az átlagos élettartam még abban az esetben is csupán néhány évvel lenne meghosszabbítható, ha a fertőző betegségeket teljesen sikerülne kiirtani, az élettartam ugyanilyen további növeléséhez óriási erőfeszítésekre lenne szükség, s naivak, az élettartamnak „a legközelebbi jövőben való megkettőzéséhez“ fűzött remények. Am 1970-ben a Stern (NSZK) olyan ígéretet tett közé, hogy az élettartam háromszáz évre Is meghosszabbítható. Ténylegesen viszont az élettartam-mutatók az afrikai 43; esztendőtől az európai és észak-amerikai 71 esztendőig terjednek, a világátlag pedig 55 esztendő. Nem nehéz megkülönböztetni a valódi tudományosságot a hatásvadászó tudó mányszerűségtől. Urlanisz professzor emlékeztet rá: a legutóbbi tíz év alatt az átlag élettartam a szocialista országokban a férfiaknál 1,3, a nőknél pedig 2,4 esztendővel emelkedett. A kapitalista országokban az emelkedés 1,1, illetve 2 esztendő, vagyis kevesebb, mint azelőtt. Ez az átlagos kép. és itt a Szovjetunió sem kivétel. 1937 tői 1953-ig a növekedés a Szovjetunióban mindkát nemnél körülbelül 15 esztendő volt (világviszonylatban 12), 1953-tól 1963ig márcsak nem egészen 9 esztendő (világ viszonylatban 8). A szkeptikusok ellenkeznek: de vajon idő vei nem csökkentek-e az emberi kor határai? Paracelsus német természetbúvár (1493 — 1541) 600 évnek, sem többnek, sem kevesebbnek vélte áz -elérhető határt. Kollégája és honfitársa-’líufeland (1762 — 1836)'miár 200 évről beszél. Mecsnyikov orosz mikrobiológus (1845 — 1916) 150 — 160 évet említ. PavloV sfcovjet fiziológus (1849 — 1936) legalább 100 esztendőt em fit, vagyis csupán áz alsó szintről beszélt, bölcsen hallgatva a felsőről. Mi is változott azonban valójában? Nem niaga a határ, hanem annak elméleti értékelései, amelyek egyre "reálisabbakká és egyre óvatosabbakká váltak. A különböző korok és népek matuzsálemeiről, szóló sta tisztikai adatok hiányossága és, megbízhatatlansága mind a mai napig gátolja, hogy egyértelmű következtetést vonhassunk le az emberi lét határairól. Urlanisz profesz- szor egyetért Alex Comforttal, a londoni gerontológiai intézet igazgatójával, aki „meggondolatlanoknak“, . minősítette a bto lőgiai élettartam 150 — 200 évre szóló ér télkeléseit. Milyen értékek a legvalószínűbbek? A szovjet tüdős véleménye: ennek ;mag- határozásánál fő tájékoztatási pontúi szolgálhat- az az -életkor, amelyben a Iegtöb- ben halnak meg a gazdasági és szociálisegészségügyi tekintetben legelőrehaladot tabb országokban. A Szovjetunióban ez a férfiaknál 77-78, a nőknél pedig '81 esztendő. Svédországban 77 és 82 esztendő. Urlanisz professzor számításai a biológiai é- lettartamot a férfiaknál 86 és a nőknél 88 évben jelöli meg. Persze van, aki száz évig, sőt ennél tovább is él. Ezek azonban unikumok, akiknél a rendkívüli természeti adottságok kedvező életkörülményekkel párosulnak. A Szovjetunióban egymillió lakosra nyolcvan ilyen férfi és nő jut, az NDK-ban csaknem negyven, Franciaországban körülbelül harminc, más országokban pedig még ennél is kevesebb. Amint ljKtjuk, az arányszám kicsi, de növekedhet. Ugyanis nemcsak a hosszú é let biológiai adottságain múlik a dolog. Ezeknek az adottságoknak a realizálása a szociális feltételektől függ, azok pedig a társadalom haladásával, a gazdasági élet és a kultúra, a tudomány és a technika fejlődésével kedvezőbbekké válhatnak. E- gyébként a hosszú életkor nem öncél. A' gerenfológusok szerint nem annyira éveket kell adni az életnek, mint inkább életet az éveknek. Ezeket a távlatokat optimizmus sál, de józanul, illuziómentesen értékelve Urlánisz professzor megfogalmazza a prog ramfeladatokat, ámelyéket teljesíthetők nek tart. még ha nehezek is. A taktikai feladat: minimumra csökken teni a sérülések és az idő előtti öregedés következtében előforduló elhalálozások számát. A stratégiai feladat: annak elérése, hogy a fiziológiai öregedés a szervezet genetikai potenciáljának megfelelően menjen végbe, amely egyelőre távolról sem min denkinél realizálódnak teljesen. S végül a legfőbb feladat ezeknek a „természet által előre megszabott“ határoknak az áttörése. Ez az áttörés azonban, a tudományos-műszaki forradalom elvileg új, valóban forradalmi vívmányai — például az elkopott szervek kicserélése, az ö regedés ellenőrzése, a genetikai programba való beavatkozás stb. — nélkül elkép zelhetetlen. A^ a fordulat, amely a biológiában min den valószínűség szerint a XXI. században végbemegy, öt-tíz esztendővel meghosszabbíthatja majd az emberek életét, véli Ur lanisz professzor. A ,104 — 105 éves, sőt. az ennél magasabb kor már tömegjelenség. lesz. Az ebbe a jövőbe vezető.utak á má ban kezdődnek, s a tudós meg is jelölt őket könyvében. Először fel kell kutatni és latba kell vetni a halálozási arányszám csökkentésének összes tartalékait, amelyek bőven vannak ma is á társadalmi-gazdasági és tudó mányos-müszaki haladás jelenlegi szakaszában. Meg lehet és meg kell javítani mondjuk á munka, a pihenés, a mindennapi élet feltételeit, tökéletesíteni kell a környezetvédelmet. Másodszor egészen reális dolog a kutatómunkák hatékonyságé nak á növelése, valóban tudományos megszervezésük a nemzetközi együttműködés kibővítése révén, hogy meggyorsítsuk a kardiológiai, az onkológiai és az egyéb legfontosabb problémák megoldását. Kutatások sodródó jégtáblán Még a sarkvidéki éjszakán készült ez a páratlanul érdekes felvétel az Eszaki-sark 23 elnevezésű sodródó szovjet kutatóál In másáról, a POLEX elnevezésű sarkvidéki kutatóprogram szovjet fő támaszpontjáról. A több mint 20 négyzetkilométer kiterjedésű lapos jégtáblán 50 bátor sarkkutató tevékenykedik. Két év során immár hatezer meteorológiai jelentést továbbítottak rádión a Szovjetunió időjárás-előrejelző szolgálatának. Az úszó, jégről küldött jelentéseknek nagy hasznát veszik a hajósok, pilóták, geológusok és az építők is.
