Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-03-14 / 11. szám

A televízió egyszer s mindenkorra bevonult majdnem minden lakásba, tájékoztat, nevel, oktat, szórakozhat. A képernyőn megjelenő arcokat szinte már meghitt ismerősként üdvözöl jük. Némelyik úgyszólván családtagnak számit, ue- jön a lakásunkba, a hálószobánkba délelőtt, délután, vacsora Blőtt vagy alatt, kora vagy késő este köszön és ml szívesen fogadjuk. Ezek közé tartozik MARTA SKARLANDTOVA, a prágai televízió bemondónője Is. Sokan természetesen úgy vélik, hogy ahhoz, hogy valaki tévébemondónő legyen elég a szép arc, jó megjelentés, helyes kiejtés. A tévhitek elosztása végett beszélgettünk el az Ismert bemondónövel.

— Meddig tart, amíg valaki megkedvelten magát a több millió nézővel?

— Borzasztóan sokáig. Nem hetekig, nem ts hónapokig, hanem évekig. Sokáig tart, amíg az ember megtalálja azt a természetes és közvet.en formát, amely belopja a nézők szivébe. Nem mintha a kamerák előtt másként kellene kinéznie, mint a valóságban, csakhogy a kamera olyan borzasztóan közel van az emberhez, úgy megmutat mindent a legapróbb részletekig, hogy az embernek mindenre ügyelnie kell. Olyasmire Is, aminek normális körülmények között nem is szentelne figyelmet. Aztán az Idő rövidsége is meghatározza az ember kifejezésmódját. Minden bemondónak ki kell tehát alakítania valamiféle televíziós természetességet és közvetlenséget, és ez sokáig eltart.

— Senki sem lesz ezek szerint tévébemondónő pusztán azért, mert szép, mert megfésülték, be öltöztették, kikészítették, szépen mosolyog és tűrhetően beszél...

— Semmi szín alatt. Mindenekelőtt sokat kell tanulnia, hogy meglehetősen tájékozott legyen, hogy sose jöjjön zavarba. Számomra sokat jelentett például az, hogy tavaly újabb egyetemi képesítést szereztem a Károly Egyetem Újságírói Karán. Azóta az újságíró szemszögéből nézve végzem a munkámat. Nem elégszem meg azzal, hogy egyszerűen felolvassam a forgatókönyvben leírt szöveget. Igyekszem közben egy kicsit riporter lenni, és igyekszem együttműködni az egész stábbal. Nem várom a rendező utasításait, hogy most kérdezz, aztán szépen hallgasd végig a választ, hanem igyekszem a kamera előtt lejátszódó eseményeket a magam elképzelése sze rint formálni.

— Nyilván vannak bizonyos általános érvényű használati utasítások arra vonatkozólag hogyan kell viselkedni a kamera előtt, hogyan kell beszélni ésatöbbi?

— Semmilyen ilyen általános érvényű utasítások nincsenek. Mégcsatk erre vonatkozó alapvető irodalom sincs. Ez módfelett érdekes, elvégre ez a hivatás idestova már nálunk Is huszonöt éves, és már ideje lenne leszűrni az eddigi tapasztalatokat.

— Módjában áll időnként megnézni saját magát?

— Ritkán. De a legtöbbször igen meglepődöm, hogy milyen óriási a különbség az elképzelés, a pillanatnyi akarás, a cselekvés és aközött, ahogy az a valóságban hat.

— Gyakran közvetlen kapcsolatban van a nézőkkel. Mi a kettő között a különbség: amikor a stúdióban dolgozik és amikor egy telt nézőtér előtt konferál.

— A különbség óriási. Beszéltem már színéAKIVEL MAJDNEM MINDEN NAP TALÁLKOZUNK

székkel, akik elmondták, hogy páni félelem fogta el őket, amikor a stúdióban egyedül maradtak a kamerával. Mi akkor félünk egy kicsit, ha többszáz nézővel találjuk magunkat szemben. Szerencsére ez az érzés csak pillanatokig tart, és amikor észreveszem, hogy a közönség élénken reagál mindenre, az a nagyszerű érzés fog el, amelyet a színészek szerint nem pótolhat semmi.

— A legtöbb néző természetesen a bemondónő megjelenését veszi észre.

—■ Ennek tudatában vagyok. Ellenben nem szabad, hogy a hivatás másodlagos jegyei: az, hogy mit visel a bemondónő, milyen a haja, arckifejezése, háttérbe szorítsák a lényeget: azt, hogy mint mond. A bemondónő küldetése mindenekelőtt az, hogy bejelentse a következő műsort, lelkileg felkészítse rá a nézőket. Abban a pillanatban, amikor egy új hajkölteményem kelti fel a néző érdeklődését, oda sem figyel, hogy mit és hogyan jelentettem be.

— Ki felei a bemondónő sminkeléséért a szöveg tartalmáért, és egyáltalán ki sminkeli a bemondónőket?

— A bemondó munkája számtalan ember közös munkájának eredménye, megvalósítása. Számunkra legfontosabb az „ügyeletes“ rendező, akivel megbeszéljük a szöveget, aztán következik az operatőr, aki tulajdonképpen „eljuttat“ bennünket az emberi hajlékokba. Nyilván sokan megfigyelték már, hogy minden bemondó kissé oldalt ül a kameráktól. Én mindig a bal vállam fölött olvasom a szöveget, más helyzetben kényelmetlenül érezném magamat. A maszkmester legtöbbször az operatőr utasításai szerint cselekszik, de a sminkelésnél figyelembe veszi a saját elképzeléseinket is. Az öltözködés majdnem teljesen magánügy, persze mindig ízlésesen kell öltözködni, és olyan színű ruhákba, amilyet az operatőr jónak lát.

— Bárhogy is jelenjék meg a képernyőn, rendszerint igen sokan látják, s bizonyára népszerű az emberek körében. Milyen érzés a népszerűség? Sok levelet kap például?

— Elég sok levelet kapok. Két csoportra osztanám őket. Az egyik csoport autogramot kér és én nagyon szívesen teljesítem a kérésüket, mert ezt is munkánk elismerésének tekintem. A másik csoportba tartozók elsősorban idősebb vidéki nézők, aikik megírják a család gondjait, örömeit. Ebből is látszik, hogy magukénak fogadták.

— Ügy értsem, hogy ez a hivatás csupa öröm vagy csak eddig nem beszéltünk az árnyoldalairól?

— Vannak attraktív és kevésbé attraktív fog lalkozások, illetve olyanok, amelyeket az egész közvélemény figyel. A ml foglalkozásunk attrak tív, ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy könnyű és ne lennének árnyoldalai. Mindenki tudja, hogy mindig hibátlan sminkkel jelenünk meg a képernyőn. Az arc a haj naponta történő „kikészítése“ nem válik sem az arcbőr, sem a haj előnyére. A másik oldalon a tévébemondónő nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy reggel csak úgy, borzosan lefusson a tejboltba, mindjárt megszólnák az emberek, sőt bi- ábrándulnának belőle. Mindig tudatosítanunk kell, hogy mindenhol a Csehszlovák Televíziót képviseljük.

(A Ceskoslovensk? voják nyomán — pv—)

Hamarosan filmtörténeti szenzáció színhelye lesz a szovlet főváros: a moszkvai mozik műsorukra tűzik Szergef Eizenstefn „új“ alkotását, az Elfen Mexikó! c. ■ filmet. Igaz, Elzenstefn már 28 éve halott, de most valóban úf, legalábbis a szovjet nézők számára úf filmje kerül bemutatásra.

A huszas, harmincas évek nagy szovjet klasszikusa 1931-ben hét hónapon át forgatta Mexikóban ezt a filmet, befejezni azonban — kiutasítása miatt — nem tudta. A leforgatott 70 ezer méter ftlm az Egyesült Államokban maradt, és alkotójának többszöri sürgetése ellenére sem sikerült visz- szaszereznie az eredeti kópiát. Közben Amerikában a „nyersanyagból“ több filmet is összeállítottak, közülük azonban egyik sem találkozott Eizenstejn alkotói szándékával.

Végül is a közelmúltban, 28 évvel Eizenstejn halála után az eredeti filmanyag visszakerült a Szovjetunióba, s a Moszfilm-stúdióban Grigortj Alekszandr óvnak, Eizenstejn volt közeli munkatársának irányításával az eredeti forgatókönyv, zene- és hanganyag felhasználásával megkezdődhettek az Éljen Mexikói utómunkálatai.

XXX

A gépkocsi mellett a tévékészülék foglalja el a legjelentősebb helyet az amerikai átlagpolgár életében. Kegyeiért három óriási tévéállomás vetélkedik: az ABC, az NBC és a CBS. Kíméletlen harcot folytatnak a tévénézőkért, késhegyre mennek a legjobb bemondókért, újságírókért, színészekért. Barbara Walters, az NBC riporternője — egyike a legnépszerűbbeknek Amerikában — például egymillió dollárt kapott az ABC- től. hogy átszerződjön. S azóta is a legjobban fizetett tévériporterek közé tartozik. (pi)

cn

SS

ÍH

cn

A

Syrius elnevezés még a hatvanas évek elején keletkezett, A név mögött kiváló dzsessz-zenészek állnak. A zenéjük jó. Megkértem az együttes vezetőjét, Baronits Zsoltot, hogy mutassa be őket:

— Marsai Géza szólógltáron, Ulmann Ottó basszusgitáron, Friedrich Karcsi puzonon és fuvolán játszik. Sípos Endre trombitál, Fehér Lajos dobol, Halász János az orgona és a többi billentyűs hangszer kezelője. Molnár Ákos tenorsaxafonos és Baronits Zsolt altszaxafo- nos. Zenekarunk tagjai a Bartók Béla Konzervatórium dzsessz-tanszakának és a Liszt Ferenc Zeneakadémiának végzettjei.

Állandó összeállításban játszotok?

— Nem. Az első években többször tagcserére került sor. Kezdetben slágerzenét játszottunk, egészen 1969-ig. Ekkor stílusváltozás következett. Az új stílus dzsessz-rock, illetve a havy-rock lett. Ezekben az években többször szerepeltünk az NDK-ban. Lengyelországban és a prágai beatfesztiválon, valamint egy csehszlovákiai turnén voltunk. 1971-ben eljtottunk Ausztráliába.

Meddig voltatok Ausztráliában?

— összesen 14 hónapot voltunk turnén. Ezalatt sok jó zenésszel Ismerkedtünk meg Mel- bourne-ban. Közös fellépésünk volt a Manfred Man, Deep Purple, Free együttessel. Az ausztrál televízió néhány tévéshow-t készített velünk. E turné alatt készítettük első nagylemezünket, amely először angol nyelven jelent meg, de hazatérésünk után ma'gyarui is: „Az ördög álarcosbálja“ címen. 1972-ben együtte sünket még fúvószenészekkel bővítettük és feljátszottuk második albumunkat (Széttört álmok].

Merre utaztatok a megnövekedett zenekarral?

— Első utunk Jugoszláviába vezetett, majd a lengyel Tv népszerű „Studio 2“ műsorában szerepeltünk. A „Stúdió 2“ műsora délelőtt tíztől éjjel háromig tart. Ennek keretében nagy filmsikerek, kitűnő világhírű együttesek énesekek, sok más revümüsor és szórakoztató dolog kerül bemutatásra. A ml műsorunk húsz perces önálló show volt.

Merre jártatok még?

— Az NSZK-ban, Norvégiában és ismét Len gyelországban, Varsóban, ahol 7 hétig a Sto llca és a Maxim diszkó-klubokban játszottunk esténként 11-től 12-lg.

Mi a véleményed a harmadik Syrius LP-röl?

— Az utolsó lemezünk hasonló a másodikhoz. Olyan amerikai dzsessz-rock zenét játszunk, amelyben a fúvós hangszerek az uralkodók, de vannak benne ilyen szólórészek is.

Beszélgetett: bg

91

már a bírósági épület falai közt találkoztunk vele, — és itt a szerelem már szóba sem kerülhet...

Behívták. Leült. Könnyek csorogtak szép csipkeblúzocskájára.

Mindennek az üdülés volt az oka. A Szakszervezeti Bizottság az Adria partján juttatott neki 14 szép napot. Az autóbuszban, amely a tengerpartra szállította, ott

DRÁGA ROMANTIKA

Ha egy szerelem vége csak a válás volna

— az még csak hagyján — morfondírozott Elvira asszony. A bíróság dönt: a férfi vegye a cókmókját és költözzön el. De egy szerelemnél az ember sose tudja. Vajon Rómeó tudta, hogy megöli magát? És tud ta Júlia? Ha előre tudták volna, bizonyára azt mondták volna egymásnak — menj az utadra és engem hagyj ki a játékból.

Elvira asszony korában — ötven felé járt

— sokat gondolkodik az ember. Csakhogy kissé későn kezdett elmélkedni — mert mi

volt Mirek is. 30 éves, brnói, szintén üdülő.

A hullámzó tenger partján találkoztak. Valahol távolabb állítólag egy cseh tanárnőt megevett a cápa. Elvira asszony lábával a fövenyt kotorta, és úgy érezte, hogy ilyenkor az ember valahogyan megszűnik kezdeményezni, nincs gondolata se, üres az agya. Mirek szintén csendben elmélkedett és némán figyelte a tenger felett fénylő csillagokat. Elvira asszony szavai szerint mindkettőjük szívébe az a gondolat férkőzött, hogy az ember halandó — és bemondja az unalmast, holott még vége sincs a vakációnak.

Egymás karjába menekültek. Az Adria hullámzott és szállította a valutát annak az országnak, amelynek partjait mosta. A cápa itt-ott meglibbentette uszonyait. Lehet, hogy inkább más húsra vágyott, mint a tanárnőkére. Hazafelé Elvira asszony meg kérdezte: — Mirko, elveszel feleségül?

— Én már házas vagyok, méghozzá boldog, és jó férj, — felelte Mirek büszkén.

— De Prágába eljössz néha?

— Persze, de csak hivatalosan — volt a válasz.

Elvira asszony ezen felbuzdulva egy gar- szonlakást bérelt. Egy öreg apó, aki a lányánál lakott, prágai lakását olyan alkalmi bérlőknek adta ki, akik éjszaka kettesben akartak maradni, és nem volt fedél a fejük felett. Az öreg eléggé igényes volt, egy éj szakáért 500 koronát kért. Elvira asszonynak ehhez még Napóleont (konyak) szendvicseket és a libát vagy a pulykát is elő kellett teremtenie. Mirko zsebe mindig lapos volt, csak a diétát hozta el, viszont a fővárosban kizárólag taxin közlekedett.

Ezenkívül egy kis zsebpénzre is igényt tartott.

Az öreg lakásüzelmel napvilágra kerül tek, és leültették, ahogy a szomszédnője mesélte. És így került sor Elvirára is. Kihallgatták a rendőrségen, ahol egy kissé hepciáskodott. — ö azt szerethet, akit akar és ahol akar .. — A rendőrség egyet ér tett vele, de mégis akadt hozzászólásuk:

Igen, csak nem vállalati pénzen — mondták. Elvira tudniillik szerelme költségeit a vállalat pénzéből fedezte. Olyan dolgozók pénzét is felvette — mint bérelszámoló könnyen tehette — akik már régen nem is voltak az üzemben ... Elvira ekkor már nem tudott reálisan gondolkodni. Szenti mentális ötven éves asszony lett. Az elszámolás az ő kezén ment keresztül. Nem tu dott a csábításnak ellenállni, amikor egy belső hang azt súgta neki, ha az eltávozott Tömegek brigádmunkás neve is felke rül a bérlistára, nyitva áll előtte a paradicsom.

De most öt évig biztosan nem kerül a paradicsomba.

Fordította: —sl—