Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-14 / 7. szám
Rímképlet : abba c bent sir a megkorbácsolt... kint kacag a becsapős ábrázat bent vacog az elrejtezett alázat kint fekszik a lemészárolt... akarat Táncoló múzsa 1978-ban „Akármerre tapogatok, csak falat találok" (népdal) Tatammm parlrammm Bamm táncol) kicsi álmodom álmodok neked híres várost tflkörfolyOt betonmezőt s lövök hozzá néhány boldog elégedett járókelőt gyémántszemü utcaseprői ki összesepri magányodat becsületes Írót Intelligens cigányokat s horgászt Is a partra ki elégedetten vár a halra mit a ködbehajlő mőlő ringó pillérje alatt a kristálytiszta víz susogva eltakart ám te csak táncolt' Bammm Parlrammm Bammm mühö ragyogó ellepi a hegyet-völgyet műhő ragyogó avaszt várni Így már könnyebb erdők ölén tavasz susog szél neszez elszórt tenyereink barázdál közt csordogál a sár Kislemez a. oldal: Reggel a szél lankám fölfelé szemed a térbe pöttyön szuszogsz ősörök Imát a szöszl combjai közt elhervad egy virág összekarcolt öntudattal ágyékodon beforrt sebbel sikoltanál (ha lenne kihez): reggel reggel reggel reggel b. oldal: Nem árt tudni csaholnak rád majd Iáhadhoz simulnak a tűzbe Is követnek kitartanak veled nem ért tudni róluk ennyit: kutyák vagy emberek KISS FÉMEK JÓZSEF VERSEI: NEKED I. ■ n f k most hajtsd Ide a fejed súgni szeretnék valamit a percről s a búcsúzkodó felhőkről arról hogy veled veled veled a csend szétnyíló tenyerében átaludni viharok háborúit «--'sWR-TJwwtatiwai HsasiKessss IpWUMiflgWB 5S£B Síig Dagerman f 1923—1954 j svéd író negyvenes évek írónemzedékéne k gyík legtehetségesebb képviselője. Szomorú gyermekkora rányomta bjV lyegét a müvei re-is. Szorongás, kisrjoi- gáltatpttság, majd a háborús ével; bizonytalansága — ezek á gyakori rnotí-; vumai regényeinek, novelláinak. Néhány sikeres, termékeny - év irtán "á! ságba jutott, ogy. elkeseredett piltalárban eldobta magától az életet. mi isiin: annak emberek, akiket akkor Is szeretet vesz körül, ha ők ezt nem Is Igénylik, másak viszont mindenre képesek egy kis szerétéiért, mégsem kellenek senkinek. A szegény embernek különösen nehéz szeretetre lelni. öt éve volt már özvegy Oké anyja, mikor nagyapa betöltötte a 70. életévét. Egy rövid, nyolcsoros levélben meghívták Őket a születésnapra. „Ha a- kartok, Jöhettek, de ágyneműt hozzatok, mert a kamrában hideg van. Jön a Jegyző is meg Jonsson, a kereskedő is, Így még az előszoba Is tele lesz. Elsa, te egy nappal előbb Jöhetnél, segíthetnél takarítani meg főzni, utána meg lesz dolog a mosogatással, Őke pedig vághatna fát. Üdvözlettel Irma. Az anya hangosan olvasta a levelet, este a lámpa alatt. Fáradt volt, két kézzel támaszkodott az asztalnak. Egész nap ablakot mosott egy nagy házban az előkelő Östermalm-ne- gyedben. Munka közben sokat kellett fölfelé néznie, és ettől megfájdult a feje. Miután elolvasta a levelet, csendben ültek, anélkül, hogy egymásra néztek volna. Őke földrajzkönyvében lapozgatott: A Trollháttan-vízesés festői szépségű... a hollandok naponta mossák a járdát... Mussolini uralma alatt lecsapolták a mocsarakat... Chiléből szállítják a guánót, a trágyát... Az anya mereven nézett maga elé, kezei lassan kis golyóvá formálták a levelet. Amikor őke odanézett, a kezek elszégyell- ték magukat és kisimították a levelet, de az gyűrött maradt, mint egy öregasszony arca. A szegények kezei mindig szégyellik azt, amit csinálnak. Éjszaka sokáig égett az asztali lámpa, és Óke csak későn aludt el. Azt hitte, anyja már elaludt, de mikor óvatosan felkönyökölt az ágyában, látta, hogy az anyja szemei nyitva vannak, és a takarón levő kezei összegyúrnak, majd kisimítanak egy láthatatlan levelet. Másnap este még tovább é- gett a lámpa. Az anya teljesen felöltözve ült az apa régi íróasztalánál és írt. Mintha levelet írna, amely sehogy sem a- kar elkészülni. Míg Óke aludt, az asztal megtelt összegyűrt, betintázott papírdarabokkal. Késő éjjel felébredt, hideg volt, és anyja ott ült az ágya szélén, kezét a homlokán tartva, mintha azt vizsgálná, nlncs-e láza. — Még csak tizenkét óra. Azt, hogy szeretettel, ugye két tével írják? Az ébresztőóra negyed egyet mutatott. Óké félálomban válaszolt: — Igen. Még hallotta, hogy az anyja visszaül az íróasztalhoz, és a toll sercegní kezd. Aztán elaludt, gyermeki mély álomba merült és fel sem ébredt reggelig. Másnap az anyja megvárta őt az iskola előtt, mint sok más gyerek, 6 Is szégyellte szegényes öltözetű anyját. Át Is ment pajtásaival a másik oldalra, majd lassan lemaradt tőlük és visszaszaladt az anyjához, aki megértette a fiát, és csak akkor fogta kézen, mikor már e- gyedül voltak. A villamoson egymással szemben ültek és szótlanul nézték egymás kezét. Mikor leszálltak, az anya erősen megfogta a fia kezét, nehogy elsodrődjon a délutáni csúcsforgalomban. Egy szép, nagy üzlet előtt megálltak, a kirakatban színes lámpák vilióztak. Az anya a hanglemezek angol feliratait olvasta, anélkül, hogy valamit is értett volna belőlük. Aztán Ókét maga előtt tolva elindult be az üzletbe. Az előkelő üzletekben a kiszolgálók mindig ellenségesek. Az ember elpirul, és csak akadozva tud beszélni velük. „Mivel szolgálhatok?“ —kérdezik udvariasan, mintha valami idegen nyelven beszélnének, közben csak arra gondolnak, van-e pénzed. — Szeretnénk lemezre beszélni. Tetszik tudni, a kisfiú írt a nagyapja születésnapjára egy kis verset, azt szeretnénk lemezre vetni. A felvételi fülke foglalt volt, várniuk kellett egy ideig. Nyugtalanul ültek a nádszékeken és suttogva beszélgettek. Az anya fia kezébe nyomott egy papírlapot, a vers volt rajta, amit tegnap éjjel írt. Oké elolvasta, de nem értett belőle semmit. Ügy érezte, a fehér kabátos kisasszony a pult mögött őt figyeli, ettől idegesebb lett, egészen belevörösödött. — Ügyelj a rímekre és olvass hangosan — súgta az anya. Óke olyan mereven nézte a papírt, hogy könnyezni kezdett. Mondta magában a rímeket, míg azok visszhangozni nem kezdtek benne: Hetven éved — szépen élted — boldogságban, békességben — szorgos tevékenységben — Szántottál és vetettél — bizony ritkán pihentél — Most e szép nap ideállunk — szeretettel gratulálunk. c? Bent a fülkében meleg volt, és erős parfümillat maradt egy énekesnő után. Óke fojtogató szorítást érzett a torkában, kinyitotta a száját, de egy hangot sem tudott kiadni. Anyja mögötte állt, vállára tette a kezét, és ez olyan volt, mintha fojtogatta volna. Forró izzadság csurgott végig a hátán, de mikor bekapcsolták a készüléket, feloldódott a görcsös érzés, elindultak a szavak, ünnepélyesen csengtek, mintha egy pap szájából Jöttek volna. A vers véget ért, de a lemezen még volt egy kis hely, az anya előrehajolt Öke mögül és szelíd hangján énekelni kezdett: — Éljen, éljen, soká éljen! Az anya meg volt elégedve, egész este dicsérte a flát a jól sikerült lemezfelvételért. Nem tudott betelni azzal a gondolattal, hogy micsoda meglepetés lesz ez a nagyapa számára, hogy fognak csodálkozni a falubéliek, a rokonok, a szomszédok, a kereskedő meg a jegyző. Másnap titokzatos mosollyal az arcán eltűnt egy időre, majd egy hordozható gramofonnal tért vissza. A szomszédoktól kölcsönözte. Letette az asztal közepére, Óvatosan ráhelyezte a lemezt, elindította, majd lassan, vigyázva a forgó korongra engedte a tűt. Anya és fia a lámpa fénykörében ülve hallgatóztak. Először csak recsegés, sustorgás hallatszott, az anya Ijedten figyelt. öke elvörösödött, mikor a lemezről megszólalt valaki, nem ismerte fel a hangot, csak mikor látta, hogy anyja boldogan néz le rá, kezdte hinni, hogy ez tényleg az ő hangja. A vers után az ének következett, az anya elfordította a fejét, de mikor látta, hogy Oké rámosolyog a gramofon mögül, ő is elmosolyodott. Mikor lejárt a lemez, csendben ültek egy darabig. Aztán megszólalt az anya: — Nem lesz baj, ha feltesszük még egyszer? Csak nem árt meg a lemeznek? Meghallgatták újra, aztán lefekvés előtt megint. Valamikor az éjszaka közepén Óke felriadt zavaros álmából, a szoba üres volt, a konyhából viszont saját, idegenül csengő hangját hallotta. Az anyja énekével a fülében aludt el Ismét. Másnap este akaratlanul, gépiesen tették fel a lemezt négyszer is egymás után. Egy márciust pénteken, négy órakor leszálltak a vonatról. A faluban füst és az olvadó hó szaga terjengett. Nem várta ő- ket senki, de az anya szerint ez érthető volt, születésnap e- lőtt sok a dolog. Oké akarta vinni a csomagot, de anya nem engedte, csak akkor adta át, mikor már nem bírta, szíve olyan hevesen vert. Oké nagyon vigyázott a csomagra, melynek alján ott lapult, gondosan becsomagolva a lemez, a meglepetés. A kapuban se várta őket senki. A nagyapa a konyhában ült, előtte az asztalon szétterítve egy újság. A nagynéni a tűzhelynél állt, valamit kever- getett egy lábasban. Mikor beléptek, a nagyapa felnézett az újságból, a nagynéni pedig letette a kanalat. — No nézd csak, az özvegy — szólalt meg a nagyapa — ml van abban a nagy táskában, csak nem ajándék? — aztán olvasott tovább, mintha mi sem történt volna. A nagynéni odabiccentett feléjük, majd folytatta a kevergetést. Zavartan álldogáltak ott a konyha közepén, Óke az anyját figyelte, aki tekintetével ide-oda kalandozott a lábasok, dobozok, virágcserepek között, öt éve özvegy, azóta mindig ilyen feketeruhás, sovány és magányos. — Ez bizony egy meglepetés — mondta aztán az anya és felcsillanó örömmel a szemében a fiára nézett, akin kívül más nem hallotta, hogy mit mondott. — Mosd fel a padlót a nagyszobában —■ szólalt meg végre a nagynéni is — Óke meg vágjon fát. Már késő este volt, amikor az anya kijött a fatartóba, leült egy tuskóra, megsimogatta a fia haját és lesöpörte ruhájáról a fűrészport. Nem szólt egy szót sem. Éjjel a kamrában, ahol aludtak, az anya kicsomagolta a lemezt a táskából, óvatosan tartotta a kezében, úgy nézegette egy ideig. Másnap korán felkeltek, girlandokkal díszítették fel a nagyszobát. A harangozó meg néhány paraszt lddogált ott, ezüstnyelű sétabotot hoztak a nagyapának. — Hát a ti meglepetésetek? — kíváncsiskodott a nagynéni gúnyosan. — Várunk vele estig — válaszolt az anya és Öke felé kacsintott. Estére megérkeztek a rokonok Uppsalából és Gávlé- ből. Autón Is, fogaton Is jöttek. Itt volt a kereskedő is meg a jegyző Is. A ház megtelt nevetéssel, lármával, ételszaggal. öke a konyhában volt, krumplit hámozott, törülgetett. Az anya felszolgált, vitte az é- telt, hozta az üres edényt. A kereskedő ünnepi beszédet mondott, erre ők Is kijöttek a konyhából, megálltak az ajtóban, onnan figyelték az ünnepséget. A kereskedő már egy kicsit felhajtott, el-elcsuklott a hangja. Az aranyórát is csak üggyel-bajjal halászta elő a zsebéből, ezt hozta az ünne- peltnek. A nagyapa sírva fakadt, könnyei a pálinkába csöpögtek. Aztán szót kért a jegyző Is meg a többi rokon is. Az anya megszorította Öke kezét, nemsokára eljön az ő idejük Is. A kereskedő hozott magával gra- mofönt, a rádió mellé volt letéve. Öke odacsempészte a lemezt, anélkül, hogy bárki észrevette volna. — Várjuk meg a kávét, aztán majd intek neked — súgta az anya Öke fülébe. A kávét konyakkal Itták, a hangulat tovább emelkedett. Az anya leszedte az asztalt, Öke pedig cigarettával kínálta körbe a vendégeket. A kereskedő, a jegyző, a harangozó meg a nagyapa kártyázni készültek. Öke lassan elkezdte kurblizni a gramofont. A jegyző osztott, a játékosok sietve felszedték a lapokat, arcuk piroslott az izgalomtól és a szesztől. Az anya az ajtóban állt, onnan bólintott Öke felé, aki 6- vatosan ráhelyezte a tűt a forgó lemezre. A nagyapának jó lapja volt, olyan izgatott lett, hogy leejtette a cigarettáját. Ekkor megszólalt a sarokbán a gramofon, hangosan, élesen. A nagyapa odafordult: — Zárod el azt az átkozott masinát! Van egy tercem! Öke leállította a készüléket. A tű beleszántott a finom barázdába, de ez most már mellékes volt. Hidegen, mint egy ángol- na, futott át rajta a fájdalom. Szemel elhomályosodtak, és a részeg arcok összefolytak előtte. Valaki a rokonok közül nevetett, és ez a nevetés kiűzte őt a szobából, iki a kamra sötétjébe. Ott megállt, kezében a lemez egyre nehezebb lett, o- lyan nehéz, mint az élete. Az ajtó megcsikordult, Öke anyja tenyerébe temette a fájdalmát, könnytől ázott arcát. — Nem szabad sírni, kisfiam, nem szabad — de ő maga is zokogott. Böszörményi István fordítása xm y
