Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-14 / 7. szám
m 5 A LESZERELÉSBEN MINDEN NÉP ÉRDEKELT Az ENSZ New York-i székhelyén minden bennfentes tudja: ha szocialista országbeli diplomata szólal fel a leszerelési vitában, akkor mindenképpen szóba hozza a leszereléssel foglalkozó rendkívüli közgyűlés szükségességét. Ennek a következetességnek az a magyarázata, hogy a leszerelésben minden nép érdekelt, vagyis hasznos lenne egy olyan fórum napirendjére tűzni, amelyen a világ államainak túlnyomó többsége hallathatja hangját, s együttes elhatározásra juthat a cselekvést illetően is. A szocialista országok azonban sohasem elégedtek meg az ülésszak összehívásának puszta szorgalmazásával. Nem öncélú tanácskozás mellett kardoskodnak, amint ezt a napokban újólag igazolták. Előterjesztették ugyanis azt a kilenc javaslatukat, amelyet a rendkívüli ülésszakon megvitatásra ajánlanak. E dokumentumok érdekessége, hogy egyszerre tekintik át a múltat és a jelent, s néznek előre, a jövőbe. Egyfelől gátat akarnak emelni annak, ami a hidegháború és a fegyverkezési hajsza gyászos örökségeként máris veszélyezteti a népek életét, biztonságát. Másfelől pedig elejét kívánják venni annak, ami hasonló sötét kilátásokkal fenyeget. A leszerelés nyelvén ez azt jelenti, hogy felszólítanak a meglevő fegyverek bizonyos fajtáinak eltiltására és megsemmisítésére, a fegyverkezés korlátozására, új típusú tömeg- pusztító fegyverek és fegyverrendszerek ki- fejlesztésének megakadályozására. Nyilvánvaló, hogy a leszerelés csak akkor valósulhat meg, ha az államok megfelelő politikai magatartással segítik. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy egy állam katonailag a fegyverkezés visszafogásának útjára lépjen, miközben a politikában az erőszakra épít és gátlástalanul fenyegetőzik, zsarol. Érthető tehát, hogy a szocialista országok javaslatai szerint a rendkívüli közgyűlésen is el kell ítélni az erőszak alkalmazását, a vele való fenyegetőzést. E tekintetben különösen nagy az atomhatalmak felelőssége. Rájuk egyébként is a legbonyolultabb, egyszersmind a legsürgetőbb tennivaló vár: a nukleáris fegyverkezés megfékezése. A világszervezet hivatásához méltóan cselekszik, amikor készül a leszereléssel foglalkozó rendkívüli közgyűlésre. A szocialista országok is a tagállamok javát akarják. Konkrét javaslataikkal egyszerre két területen kívánják előrevinni a közös ügyet: a leszereléssel elhárítani az emberek feje fölül a háborús veszedelmet, s az így felszabaduló anyagi-szellemi eszközökkel növelni a jólétet, gazdagítani a tudomány és a kultúra lehetőségeit. H onnan származik a szovjet főváros neve? Nem tudjuk. Moszkva ebből a szempontból nem kivétel. A Berlin, London, Párizs, Lisszabon vagy Prága szó keletkezésére vonatkozólag is csak hipotézisekre vagyunk u- talva. Moszkvát először az Iipatyev- -ikrónika említi 1147-ben. Még egy konkrétum van a kutatók birtokában: biztos, hogy a város a folyótól kapta a nevét. Költők, írók, tudósok keresték és keresik ma is a magyarázatot. Nemrég a Lumumba Egyetem e- gyik aspiránsa M. Gorbanyevszkij két érdekes feltételezést ismertetett. Dmitrij Jeremin „A Kreml dombja“ című elbeszélésében leírja II- ja Muromec halálát. Ö a bilinák, az orosz népi hősök tetteiről szóló verses elbeszélések egyik legendás alakja, akitől rettegett az ellenség, öregember volt már, a- mikor útnak indult Kijevből, az akkori fővárosból. Útközben érte a halál. Nagy kurgánban (sírhalomban) temették el. A közelben folyó volt. A kurgánból — a legenda szerint — mintha sóhajtás hallatszott volna: „Nádo moscs kovátyl“ A mondatot többféleképpen lehet értelmezni. „Ki kell vívni a hatalmat“, „Erőt kell kovácsolni!“, vagy éppen: „Legyetek erősek!“. Másodszorra ez hallatszott: „Moscko- va ...“ Harmadszorra pedig: „Mosz ... kova ...“ És — a hipotézis szerint — innen kapta a folyó, majd tőle a város a nevét: „Moszkva“. A másik feltételezés nem poeti- kus, hanem nyelvészektől származik. P. J. Csernih szovjet profesz- szor és T. Lehr-Splawinski lengyel akadémikus szerint a közszláv nyelvben volt egy „moszk“ „mozg“ szótő. Csernih úgy gondolja, hogy ebből alakult ki a szlávok „moszki“ szava. Általános jelentése: „nedvesség, nyirkosság“. Áttételesen innen származhat tehát a Moszkva folyó, tőle pedig a város neve. Ez a hipotézis már meggyőzőbben hangzik. A szlovák nyelvben egyébként ma is van egy „moszk- va“ szó. A földekről betakarított, még nedves gabonát nevezik így. A professzor és az akadémikus feltételezi, hogy az említett „moszki“ szónak ragozáskor így kellett változnia: „moszkve“, „moszkov“, „moszkv“. És innen már csak egy lépés lehetett a „Moszkva“. A költőik. írók, tudósok tovább keresik a magyarázatot. A meggyőzőbb, bizonyítottan helyes válasz még várat magára. A Komszomolszkaja pravda nyomán MIÉRT MOSZKVA MOSZKVA? A KREML USA: A fekete bőrű MUNKANÉLKÜLIEK A helyzet cseppet sem bíztató és a jövő csak romlást ígér. A fekete bőrű kisebbség munkalehe= tőségei sokkal rosszabbak az Egyesült Államokban, mint a fehér többségé, s ennek sok oka van, 1977 októberében például a munkaképes feketebőrűek 15 százaléka volt munkanélküli, míg a fehéreknél a munkanélküliség 6,1 százalékos volt. A fiatalok esetében a számok még rosszabbak: az iskolát vég^ zett tizenévesek körében a feketebőrűek munkanélkülisége 40 százalékos, míg a fehérbőrűeknél 18,4 százalékos. Az Egyesült Államok hivatalos körei is elismerik, hogy a munkanélküliség legveszélye= sebb következményei a fekete bőrű 16—20 éveseket sújtják. 1954-ben a Legfelsőbb bíróság elvi döntésben mindenféle szempontból a faji megkülönböztetés megszüntetése mellett foglalt állást. Döntése el= sősorban az iskolák életében hozott változást. A- zért kell az oktatásügyről beszélnünk, mert a probléma tulajdonképpen itt kezdődik. Á fehér mun= káltatók azt állítják, hogy a fekete munkavállalók többségének felkészültsége általános és műszaki képzettsége nem elegendő a mai korszerű technikai, termelési rendszerekhez. Röviden: bizonyos munkakörökben egyszerűen szellemi okokból nem lehet feketebőrűeket alkalmazni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a feketébőrűek túlnyomó többsége az amúgy is túlzsúfolt és viszonylag magasabb munkanélküliséggel küszködő nagyvárosokban és környékükön él. Közismert tény az is, hogy az Egyesült Államokban a viszonylag kevés jövedelemmel rendelkező feketebőrűek körében a legnagyobb a népszaporulat. Az ötvenes-hatvanas évek demográfiai robbanása most kezdi éreztetni hatá= sát és a fiatal fekete bőrű munkavállalók száma (akiknek előreláthatóan nem lesz képes a gazdaság munkát adni) 1980-ban már igen magas lesz. A 16—20 évesek tömeges munkanélküliségének következménye: a növekvő bűnözési hullám és a fokozódó kábítószerfogyasztás. A legtöbb fekete bőrű fiatal azt látja, hogy szülei kizárólag másodrendű és kisegítő munkát végezhetnek: segédmunkások, mosogatók, takarítók, küldöncök stb. S úgy gondolják, hogy ez a munka nem nyújt számukra perspektívát. Az amerikai kongresszus az elkövetkező időszakra 12,8 milliárd dolláros programot szavazott meg a munkanélküliség csökkentésére. 1977-ben a több mint 6 millió munkanélküli közül nem egészen 450 vett részt különféle át- és továbbképzésén, s ezeknek is kevesebb mint egynegyede volt fekete bőrű. New Yorkban, a világ egyik legnagyobb városában 1977-ben a munkanélküliek hatalmas táborából mindössze 20 ezer embert sikerült munkába állítani. És a százezer munkanélküli fekete bőrű fiatalból csak hatezret. MAGYARICS VINCE: MEGNYERNI A TÖBBSÉGÉT 1L A reakció meggyőződhetett arról, hogy nem számíthat a nép többségének támogatására, és így az 1948 tavaszára kitűzött választások megnyerésére sem. Pozíciói meggyengültek, így például a haladó erők keresztülvitték az úgynevezett „milliomos adó“-ról szóló rendelet elfogadását, s a CSKP energikus fellépése nyomán leküzdötték a közellátási nehézségeket. A burzsoázia számára egyetlen út maradt: a politikai és a gazdasági fejlődés szabotálásának útja. A reakció egy megfelelő történelmi pillanatban kormányválság kiprovokálásá- val akarta megvalósítani az ellenforradalmi puccsot. Az államban és a Nemzeti Frontban kialakult rendkívül súlyos helyzettel 1947. november 27—28-1 ülésén foglalkozott a CSKP Központi Bizottsága. A reakciós elemek tevékenysége láttán, a társadalmi folyamatok e- lemzése alapján a kommunista párt arra a következtetésre jutott, hogy az úgynevezett demokratikus burzsoáziával való Nemzeti Fronton belüli együttműködés lehetőségei lényegében kimerültek. A CSKP KB ü- lésén leleplezték a burzsoázia mesterkedéseit. Klement Gottwald, a köztársaság és a CSKP elnöke a következőket mondotta: „...A mindenüvé befurakodott burzsoázia még inkább meg akarja bénítani a kormány, a parlament és a többi népi szerv tevékenységét, hogy adott pillanatban a kormányt és a parlamentet teljesen munkaképtelenné tegye. Kormányválságot szeretne kiprovokálni, és hivatalnokkormány létrehozását kísérelné meg. Politikai szempontból nézve ez ideális lépés lenne a reakció számára. Ma azonban 1947-et írunk. Az 1920-as események megismétlése a reakció számára halálos kockázatot jelentene. Persze, a sarokba szorított reakció hazárdjátékra is képes, különösen ha erre „kintről“ is utasítást kap. Éppen ezért kell résen lennünk.“ A CSKP Központi Bizottsága ezután a plenáris ülés után kidolgozta a szocializmusba való békés átmenet irányvonalát, amely a nép többségének megnyerését tűzte ki célul. A párt továbbra is a Nemzeti Frontot tartotta a politikai élet alapjának. Ezt a bázist azonban meg kellett tisztítani az összes reakciós elemtől és ki kellett egészíteni az országos szervezetekkel, elsősorban a szakszervezetekkel, az ifjúsági szervezettel, a nőszövetséggel és a többi társadalmi szervezettel. Ezzel kapcsolatban a CSKP KB tanácskozásán élesen elítélték a reakciós pártokat, amiért azok meggátolták a Nemzeti Front 1947. 11. 4-ére tervezett gyűlésének megtartását. Ezen a közellátási nehézségek okainak megvitatása és a szlovákiai politikai válság kérdése került volna napirendre. A nemzeti szocialisták, a néppártiak és a Szlovák Demokrata Párt képviselői megtagadták a Nemzeti Front tanácskozásán való részvételt, amennyiben a- zon a tömegszervezetek (főleg a szakszervezetek, a Cseh Földművesek Egységes Szövetsége és a szlovák ellenállók képviselői) is jelen lesznek. A CSKP KB ezt a törekvést a népnek a döntéshozatalból való kirekesztésének mondotta. Mindamellett Klement Gottwald arra is rámutatott, hogy a nemzeti szocialisták, a néppártiakkal együtt titokban megegyeztek, és a Nemzeti Fronton belüli erőviszonyok megváltoztatására törekedtek. Ezért tömörültek blokkba, ezért kívántak kialakítani párttöbbséget. Ez azonban ellentétben állott a Nemzeti Front programjának alapelveivel. 1948 februárjáig csak némely tömegszervezeteket (főleg a szakszervezeteket) hívták meg rendszeresen a Nemzeti Front tanácskozásaira. Mivel a reakciós erők tudták, hogy a kommunista pártot az Ifjúsági Szövetség többsége aktívan támogatja, megakadályozták a szövetség képviselőinek — és más hasonló felfogású tömegszervezetek képviselőinek — a jelenlétét. Azzal érveltek, hogy a CSKP ezáltal többséghez jutna a Nemzeti Frontban. Ez azonban puszta demagógia volt, hiszen a Nemzeti Front tanácskozásain nem került sor szavazásra, a határozatokat csak az ösz- szes résztvevő egyetértése esetén tekintették érvényesnek. ÉLŐ HAGYATÉK A CSKP KB plénuma a reakciós e- rők bomlasztó törekvéseivel szemben konstruktív,. építő javaslatokkal lépett a nép színe elé. Elsősorban a kétéves terv teljesítésére mozgósította a nemzet dolgozó rétegeit, és az élelmiszerellátás, a rendes közellátás, a kapitalista szabotázsakciók megfékezésére, a köztársaság felvirágoztatása érdekében szorgalmazott intézkedéseket. A párt egyúttal a reakciós mesterkedések és az ellenforradalmi puccs meghiúsítására is felhívta a dolgozó tömegeket. A CSKP KB novemberi plénumának határozatai alapján a kommunista párt 1947 végén és 1948 elején új követelményekkel lépett fel, és, ezzel védekezésre kényszerítette a reakciót. Közvetlenül a CSKP KB tanácskozása után a Cseh Ifjúsági Szövetség központi bizottsága is tanácskozásra ült össze (1947. 11. 29—30-án). A Prága melletti Klecanyban megtartott tanácskozáson a fiatal szakszervezeti tagok bizottsága is részt vett. A gyűlésen az elért eredményeket, az akcióterv sikereit vitatták meg. Az ifjúsági szövetség teljes mértékben azonosította magát azokkal a megállapításokkal, amelyeket Klement Gott- wald a CSKP KB előző napokban tanácskozó plénumán tett. A fiatalok a párt építő programjának megvalósítása mellett tettek hitet. A Cseh Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának plénuma jóváhagyta a szervezet 1948-as munkatervét, a- mely teljes mértékben támogatta a CSKP KB novemberi üléséneik határozatait. A terv öt pontja a következő tennivalókat jelölte ki: 1. A reakció végleges legyőzéséhez való hozzájárulás. 2. Az ifjúság államépítő tevékenységének fokozása. 3. A népi demokrácia előnyeinek kiaknázása az ifjúság számára. 4. A taglétszám emelése és a munka színvonalának emelése. 5. A fiatal nemzedék új erkölcsének kialakítása és a szocialista öntudatért folyó küzdelem. Az első pont értelmében a reakció végleges legyőzése volt a legfontosabb feladat. Végrehajtásához elsősorban a szövetségi sajtó, nyilvános ifjúsági gyűlések szervezése és az ifjúság nevelése révén járultak hozzá. Fontos feladat volt az ifjúság felkészítése a választásokra, a májusi forradalom évfordulójának megünneplése stb. Az ifjúság részvételének növelése a közigazgatásban is rendkívül fontos feladat volt. Az ifjúsági szövetség „a kormány és a nemzet haladó rétegei segítőtársának, a kétéves terv teljesítése támogatójának“ vallotta magát. Ez elsősorban az ifjúsági társadalmi munkában jutott kifejezésre. A Cseh Ifjúsági Szövetség mindent elkövetett annak érdekében, hogy a fiatalok nagy mértékben, kihasználhassák a népi demokrácia vívmányait. A Cseh ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának a politikai helyzettel kapcsolatos határozata és 1948-ra szóló munkaterve a CSKP KB novemberi plénuma határozatainak konkrét körülményekre való alkalmazását jelentette. A határozat kidolgozásában főszerepet játszottak a fiatal kommunisták. Világos politikai irányvonalat kapott az ifjúság. Az egységes ifjúsági mozgalom pozitívan viszonyult a népi demokratikus rendszer szükségleteihez, és elvetette a reakciós szakszervezeti és ifjúsági vezetők mesterkedéseit. Egyértelműen a haladást választotta, s ezért a szövetség az egész haladó nyilvánosság rokonszenvét élvezhette. Szövetségünk hozzájárult a politikailag közömbös fiatalok politikai differenciálódásához és a fiatal nemzedék akciós és eszmei egységének megteremtéséhez.
