Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-03 / 1. szám

8 M

mmosolyogva lépett a „színre“. — Mák Ildikó va- MWB gy°k ~ mondta kedvesen. Csak akkor nem mo- "9" solygott, amikor a fényképezőgép lencséje elé állt. Alaptermészete a vidámság, helyesebben a pajkos- ság. Sok fiús vonás van benne.

— Sportoló szerettem volna lenni. Elég jól futballozok — igen, futballozok. Még férfi kollegáim is elismerik, hogy jól rúgom a „bőrt".

Akinek két bátyja van az ismerheti is a „focizsargont“.

— látszottam a rozsnyói jRoífíava) ificsapatban ts — mondja büszkén. Csaknem annyire büszke erre, mint szerepeire.

— A színészcsapatba is bevettek, sajnos, a mérkőzéskor éppen torokgyulladásom volt.

Ildikó o sportpályát felcserélte a színpaddal.

— Az egyik bátyám által kerültem a színházhoz. Sportoló família vagyunk, focizott az egész család. Még ma ts végig nézem a budapesti Vasas mérkőzéseit, bátyáim mindenüvé magukkal cipeltek, rendes srácok. Egy szép napon /az később derült ki, hogy számomra szép volt) egyikük azzal jött haza, hogy az újságban felhívás van: színészeket keresnek.

— Miért ne próbálhatnád meg? — kérdezte a fivér Ildikótól. Nála azonban ezúttal csödött mondott a fiús vállalkozási kedv. Nem írta meg a jelentkezési lapot a felvételire. A határidő letelte előtti napon azonban megírta helyette a bátyja.

— Otthon persze nem szóltunk róla egy szót sem. Amikor megkaptam az értesítést, elmentem. A felvételim sikerült. Egy év múlva aztán én beszéltem rá a bátyámat, jelentkezzék ő is. Felvételizett és ma már a színház balett-táncosa.

A sportfamília néhány tagja átállt a komédiások közé.

— Amikor a felvételim sikerült, beiratkoztam a főis kólára. Felvettek, és úgy volt, hogy mehetek Pestre, de sajnos még mindig hiába várok, talán jövőre sikerül.

Ha a főiskola elvégzése késik is, a színpadi bemutatkozás csakhamar megtörtént.

— A Tháliába vettek fel, mégis itt, Komáromban /Komárno), kezdtem. Néhány kisebb szerepet kaptam, aztán Beke Sándor KoSicére hívott. Rámbízta a Boróka főszerepét. Bedobott a mélyvízbe. Volt egy kis izgalom, akadozás, de a rajt megvolt és a folytatás sem maradt el.

— Kisebb szerepeket kaptam a Ferde házban, a Bölcs Johannában és az Ezüst Jaguárban. A komáromi színházban első nagyobb szerepem a Dupla vagy semmiben Máté szerepe volt, fiút alakítottam benne, majd a Légy jó mindhaláligban is Nyilas Mist szerepét, Sophokles Antigonéjában az élőképben én voltam Antigoné, majd Dávid Teréz Dódijában a Marikát alakítottam és a Tányában Duszját. Azok a legkedvesebb szerepeim, amelyekben mai fiatalokat kell alakítanom, pajzán, vidám, minden lében kanál, örökmozgó fiatalokat. Pedig alaptermészetem a komolyság.

Na bumm! Itt az ellentmondás. Azt írtam róla alap- természete a vidámság, pajkosság, ö meg... Ennyire nem Ismert önmagát? De igen, csakhogy most már nem a sportoló Mák Ildikó beszél, hanem a színész.

— Nagyon szeretnék játszani valamelyik szép tragédiában.

Hogy melyikben, azt nem volt hajlandó elárulni.

— Nevetnének rajta a többiek.

— Szívesen eljátszanék egy igazi mai lányt ts, a Marika inkább csitrt-szerep, vágyam a komolyabb, a már felnőtt nő. Régi álmom Osztrovszktj Vihar című darabjában a Kálya és persze valamelyik Shakespeare vagy O’Neill vagy Tennesse Williams darab. A wlnd- sorl víg nőkben Robint alakítottam, kicsi, de hálás szerep.

Almok és valóság, szerepek és vágyak a színpadon. Es a magánéletben?

— Mostanában, sajnos, a zöld színt kedvelem — vallja —. Miért? Azért, mert bevonult... Csehországban katona.

—ml—

MÁK ILDIKÓ

A bíráló bizottság elnöke Pavol Zelenay, zeneszerző, a bratislaval rádió könnyű zenei osztályának vezetője volt, s tagjai között ott volt Frantisek Pán Is, ismert táncdalzeneszerző is. Az első forduló után nem lehe tett teljes biztonsággal megállapítani a legjobb helyezésekre pályázók névso rát. A második fordulóban, amikor a ritmikusa bb, gyor sabb dalok előadására került sor, megmutatkozott azonban a gyakorlat, a rutin, Szép, tiszta hangjának, a „nagyok“ utánzásától mentes előadásmódjának köszönhette Pethő Edit az első helyezést. Elnyerte a jubileumi líra serlegét. Edit ebben az évben — rövid idő leforgása alatt — két nagy sikert aratott. Alig

Már több szlovák nyelvű táncdalénekes-versenyen ts részt vett, s előadásmódján látszott a magabiztosság. Császár Gertrud budapesti énekes most volt első versenyén és pontos intonációjával, tiszta hangjával méltón érdemelte ki a harmadik helyezést, ö érettségi előtt áll, hangszeres zenét tanult és most Toldy Mária magyarországi táncdal- énekesnő magántanítványaként Ismerkedik a táncdal- énekléssel.

A helyezést elérteken kívül még sok tehetséges fiatallal találkoztunk. Csak néhányat közülük: Radó Szilvia tornaijai (Safáríko- vo) énekes, aki saját dalait énekelte, vagy a komárnői Csanda Márta, akinél az ügyesebb dalválasztás talán helyezést is eredményezett volna. Biztos vagyok abban, hogy neveikkel még találkozunk a különböző tánc- dalfesztiválokon.

A Kolárovói Ura megkezdte második évtizedes pályafutását. Az eddig elért színvonal alapján bíJUBILEUMI LÍRÁRÓL

néhány hónapja a CSEMA- DOK Központi Bizottsága által rendezett országos táncdalfesztiválon is kivív ta győzelmét. Diószegen (Sládkovlőovo) alig egy éve érettségizett, most az OMNIA külkereskedelmi vállalat hl- vatalnoknője. Mély átéléssel adta elő a Credo és a Rock rand roller című dalokat, s méltón vívta ki a zsűri, de a gútai közönség elismerését is. A második helyen Maria-Danlela Niz- iíanská dunaszerdahelyi (D. Streda) tanítónő végzett.

Császár Gertrúd a III. helyezett

■a

A

Pethő Edit I. díjas

mény alapján kerül sor rangsorolásukra.

A magyarországi Országos Szórakoztatóipari Köz pont vezetői Is már ható diik éve küldik végzős hall gatóikat az Itteni fesztivál ra.

A múlt év végén a jubi leumi X. Kolárovói Líra szervezőinek nagyszerű gár dát sikerült színpadra áll! tanluk. Három magyaror szági és a tíz csehszlová kial műkedvelő táncdaléne kés lépett fel, a zsúfolásig megtelt nézőtér előtt.

zunk abban, hogy hazánk legfiatalabb, de talán a legdinamikusabban fejlődő, a Kis-Duna és a Vág összefolyásánál fekvő város méltóképpen folytatja kulturális munkájának hagyományossá váló rendezvényét, amely példásan tükrözi nemzeteink és nemzetiségeink közötti békés, internacionalista kapcsolatot.

Érdeklődéssel várjuk a XI. Kolárovói Lírát.

MOROVICS LAJOS

Tíz évvel ezelőtt, néhány gútai (Kolárovo) fiatal kezdeményezése nyomán az efsz tanácstermének színpadán rendezték meg először a Kolárovói Lírát, a műkedvelő táncdaléneke- sek fesztiválját. Nem volt ebben semmi különös, hiszen abban az Időben — de napjainkban is — a fiatalok egyik legkedveltebb kulturális rendezvényei közé a falusi, városi vagy járási szintű táncdalfesztí- válok tartoznak.

Az elmúlt tíz esztendő kellő tapasztalatokat adott a rendezőknek ahhoz, hogy ez a fesztivál a hazai könnyűzenei események sorában rangos helyet vívjon ki magának.

A fesztiválon seregszemle- szerűen vonultak fel a csehszlovákiai műkedvelő táncdalénekesek. Az Itt kialakult versenynek csak másodlagos szerep jut. A fő cél az, hogy a meghívott szakemberek megfelelő képet alkothassanak műkedvelő táncdalénekeseinkről, rátalálhassanak a remény ségekre. A fellépő énekesek tehát nem az elért siker vagy a hírnév támogatása mellett lépnek pódiumra, hanem az aznapi teljesít-