Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-07 / 6. szám
8 A Madách Könyvikiadó könyvújdonságai között ismét több figyelemreméltó, különböző korosztályok érdeklődésére számot tartó kiadványt találhatunk. Mindekelőtt egy olyan kiadványra hívnánk föl a figyelmet, amely nem hiányozhat egyetlen család asztaláról se: az 1978-as MADÁCH naptárra. A nagyon szépen kivitelezett naptári részben a tizenkét hónapot tizenkét csehszlovákiai magyar költő verse és egy-egy művészileg is szép fénykép teljesíti ki. A kultúrpolitikai események naptára mellett tanulságos, tájékoztató írások foglalkoznak ,az Időszámítással, a földkerekség néhai és jelenleg használt naptáraival, s ebben a részben olvashatjuk a ..Posoni Kert“-ből közölt szemelvényeket, valamint Gyöngyössi János hónapjainkat jellemző rigmusait. Hazánk megalakulásának 60. évfordulóját Főnöd Zoltán írása köszönti, 1948. februárjára pedig Fábry Zoltán, Balázs Béla és Miklósi Péter dolgozatával emlékezik a kiadó. A körikép tizennégy riportban, esszében karolja egybe a csehszlovákiai magyar valóság hagyományait és jelenét, azzal a nemes céllal, hogy történelem- tudatunk elmélyítése által építőként legyünk jelen szocialista hazánkban. A Szép szó című rovatban a világirodalom, a cseh, a szlovák’és a magyar irodalom klasszikusainak társaságában Forbáth Imre, Egri Viktor, Turczel Lajos, Csontos Vilmos, Rácz Olivér, Ordódy Katalin, Duba Gyula, Tőzsér Árpád és Kovács Magda egy-egy verse, elbeszélése, tanulmánya olvasható. A Beszélő múlt darabjai közül kiemelkednek a csehszloyákiai magyar népköltészetet bemutató szemelvények — a bölcsődaloktól a siratóénekekig. Az anyanyelv tisztaságának megőrzéséről Illyés Gyula és Jakab István tanulmányait olvashatjuk. Betekintést nyújt a naptár a tudomány és a technika érdekességeibe, a sport világába, a család és a mindennapi élet ügyes-bajos dolgaiba, a gyermekek világába. SZÜLŐFÖLD ÉS IRODALOM címen látott napvilágot a Komensky Egyetem professzorának, Csanda Sándornak az új gyűjteménye, amely hasznos segédkönyv mind az egyetemi hallgatók, mind a középiskolai tanárok ■ és diákok számára. Csanda Sándor érdekes és fontos adalékokkal egészíti ki Ismereteinket a régi magyar irodalom és a mai Szlovákia kapcsolatairól, az első magyar könyv Nyitrán való megjelenésétől Tinódi Lantos Sebestyén, Bornemissza Péter, Batsányi János itteni működésén keresztül egészen Jókai Mórig. A könyv második fejezete a csehszlovákiai magyar Irodalom néhány jelentős jelenségével foglalkozik, mint például Balogh Edgár Sarló-emlékirataival, a stószi író, Fábry Zoltán munkásságával, Duba Gyula elbeszéléseivel, míg a harmadik rész különböző irodalmi kapcsolatokat elemez. Csanda Sándor könyve fontos hozzájárulás az irodalmi problémák megoldásához, az eddig kialakult kép árnyaltabbá tételéhez. A magyar-szlovák művelődési kapcsolatok történetének feltárásához értékesen járul hozzá Kemény G. Gábor gyűjteménye, a KAPCSOLATOK VONZÁSÁBAN. A szerző olyan történelmi korszakot vizsgál, amelyben az egykorú uralkodó osztályok nacionalizmusa, a kölcsönös nemzeti elfogultság szembeállította a Duna-medence népeit,' és megosztotta őket a szociális egyenjogúságért vívott . harcukban. Kemény G. Gábor levéltári adatokra, korabeli cikkekre és sajtóvitákra hivatkozva bizonyítja, közös történelmünknek ebben a sivár és válságos időszakában is voltak politikusok, írók és publicisták, akik a nemzetek közötti egyenjogúság és megbékélés érdekében emeltek szót. Zs. Nagy Lajos Isapur dalai címmel adta közre újabb gyűjteményét. Az ismert, rangos nevű költő új versei azt a törekvést viszik tovább, melyet az Üzenet a barlangból című korábbi kötetében kezdett meg. Szarkazmusa, groteszk szemlélete finom iróniává, öniróniává, derűs csipkelődéssé, meditativ játékosságé szelídült. Ez a játékosság azonban költői fegyver, mellyel a szerző az emberi kapcsolatok torzulásait, a képmutatást, az erkölcsi értékek talmiságát veszi célba. Nagy erénye a kötetnek, hogy a költő megtalálta a magatartásának megfelelő nyelvezetet és formát. Kancsal rímek, szójátékok, merész asszociációk, kacagó-bukfencező nyelvi megoldások gazdag változatossága szolgálja a mondanivaló ügyét. A Madách Könyvkiadó műhelyében látott napvilágot a modern szlovák líra kiemelkedő egyéniségének, Miroslav Véteknek magyar nyelvre fordított VÁLOGATOTT VERSEI. Válek 1927-ben született, de első kötete csak 1959-ben jelent meg. A késve indulás Válek verseinek esetében minőségjelző. A két háború közötti szlovák szürrealizmushoz kapcsolódó költő ugyanis immunis za ötvenes évek sematizmusával szemben, s kötetével 1959-ben új llra- modellt képvisel. Ars poeticája: a szürrealistáik formavívmányainak, a személyes élménynek, s a körülhatároló, racionális és társadalmilag mélyen elkötelezett mondanivalónak összefogása. A könyv utószavában Rácz Olivér így vall róla: Miroslav Válek: kortárs. Nekünk, magyaroknak is kortársunk, nemcsak éveinek számával, hanem elsősorban annak az örök törvénynek a jogán, amely szerint a költő kortársa mindenkinek — elődnek és utódnak egyaránt —, akivel együtt és egy akarattal építi korát. Eddig megjelent verseiből összegyűjtött, reprezentatív magyar nyelvű válogatása a barát és fegyvertárs, az új, szocialista európai ember hangján szól hozzánk, magyarokhoz is. at- . \ mindenképpen sokat segítenek abban, hogy tovább tudjak lépni. Mindenütt tanulok valamit, és talán mondanom sem kell, hogy az idegein színpad és az ismeretlen kollégák rengeteg meglepetést tartogatnak. — Az utóbbi időben egyre több külföldi meghívásnak tesz eleget. Hogyan tudja összhangba hozni a hivatását és a magánéletét? — Megmondom őszintén: elég nehezen. Férjem a budapesti Operaház fagottosa, így csaknem többet vagyunk együtt a színházban, mint otthon. Balázs, a kisfiam, óvodába jár, hétvégén pedig a nagymama ügyel rá. Színházba, moziba ritkán jutunk el. Legutóbb A kis hableány című cseh filmet láttuk a fiammal. — Ha egy előadás szerep- osztásával bíznák meg, és a női főszerepet ön alakítaná, kiket hívna meg? — Tenornak mindenképpen Peter Dvorskyt, mert engem ösztönöz, ha olyan kiváló partnerrel énekelhetek, mint ő. A többi szereplőt ugye, nem fontos megneveznem? ... — Hány figurának kell egyszerre „készen állnia“ emlékezetében? — Ebben az évadban hat főszerepet alakítok: Zerli- nát, Susannát, Ninettát, Nyilas Misit és a Székely- fonó lányát. — Olvastam, hogy Petro- vlcs Emil szónőkantátát ír önnek... — Ennél többet még én sem mondhatok, mivel én is csak az újságból tudom. Legutóbbi közös hanglemezünk, a Lüszisztraté, nagydíjat kapott Párizsban; így kíváncsian várom az új alkotást. — Ügy tudom, a napokban jelent meg a tizenharmadik nagylemeze. — Igen. Haydn-műveit szólaltatom meg rajta. Egy csésze kávé kincses veronikával Kincses Veronika, a Magyar Állami Operaház énekesnője az elmúlt napokban nagy sikerrel vendégszerepeit a* Szlovák Nemzeti Színházban. — Tudom, régóta várt erre az előadásra, hiszen Peter Dvorskyval már 1975-ben kimagasló sikert arattak a Bratislava! Zenei Ünnepségeken, s most újra együtt énekeltek... — Valóban hosszas készülődés előzte meg a vendég- szereplésem, de ennek egyetlen oka az egyeztetés nehézsége volt. A Bohémélet Mimijét otthon is énekelem, viszont ilyen partnerem, mint Peter Dvorsky — még nem volt. Ezért is jelentett nekem olyan nagy élményt a bratislavai előadás. — Hány próbát tartottak? — Egyetlen egy zenei próbánk volt, de a színpadot csak az előadást megelőzően láttam, míg az ü- gyelő megmagyarázta, hol és mikor lépek színre. — Ha jól értesültem, a Bohéméletet hanglemezre is felveszik... — Szó van erről is, hiszen a rádió számára már elkészítettük az opera hangfelvételét. Ez most külön örömet jelent nekem, mert alkalmam volt megismerni egy olyan kitűnő karmestert, mint Ondrej Lenárd. — Hogyan értették meg egymást Peter Dvorskyval? — Olaszul. A Zeneművészeti Főiskola elvégzése után ugyanis a római Santa Cecília Zeneakadémián voltam ösztöndíjas, ö pedig a milánói Scalában. — Milyen tapasztalatokat szerez egy-egy vendégszereplés alkalmával? — Az ilyen meghívások — Pihenésre nem gondolt? — Most? Mikor csaknem minden napra jut valami... Richard Strauss és Brahms alkotásai után most Mozart c-moll miséjét éneklem a Zeneakadémián, dal- és operaáriákat a rádióban, a színházban pedig a Norma bemutatójára készülünk, az előadást Lamberto Gardelli vezényli. Március 7-én a Don Giovanni Zerlináját éneklem a prágai Tyl Színházban, majd Bulgáriában, az NDK-ban és Finnországban vendégszerepelek. G. Szabó László Foto: Gyökeres György Bereck József adta ezt a címet a lent új könyvének. Régen foglálkoz- Madách kiadó gondozásában megje- tat már a könyvnek fülszövege, ami ebben az esetben nagyon is kapóra Jött. Miért? Az a szokásom, hogy először mindig a könyv borítójának „fülére“ írt szöveget olvasom el. Általában csupa lelkendező, nagy szavakat találok ott, amit a szerkesztő magabiztossággal rótt papírra. Az olvasó a vásárlás pillanatában, a könyvesboltban nem ér rá átolvasni az e- gész könyvet; megnézi a külalakot, gondolja szép, beleolvas a fülszövegbe, s abból megtudhatja, kiváló mű. A csalódás csak otthon éri — hangsúlyozom, ha rossz könyvről van szó —, amikor már megvette és vissza nem viheti. No de ml olvasható Bereck József Öregem, az utolsó című könyvének fülszövegén? (Feltételezem, hogy a felelős szerkesztő, Csé falvy Eszter tollából.) Idézem: „Hurry Tamás csallóközi kamasz fiú Magyarországon, nagyapjánál tölti a vakációját. A fiút az a vágy hajtja, hogy fényt derítsen a családját üldöző „átokra“, s megfejtse a vak szódás, Aladár „titkát“. Az érdekfeszítő cselekmény színtere egy magyarok, szerbek, németek lakta falu, ami a szerzőnek alkalmat ad arra, hogy kicsiben érzékeltesse a soknemzetiségű Kárpát-medence jellegzetes atmoszféráját.“ Ugye, igazam volt! Kevés olyan könyvesboltba járó olvasó akad, aki ezt elolvasva visszateszi a polcra a könyvet. A téma érdekesnek ígérkezik, sőt, még „rázósnak" is tűnik. Es aztán, mint már mondottam, jön a csalódás. Mert: — a fényt a családot ÖREGEM, AZ UTOLSÓ üldöző „átokra" még vékony sugarai ban sem érzem, — a vak Aladár „titka“ valójában olcsó kis szélhámosság, nem regénybe, főleg nem ebbe a könyvbe illő „titok“, Inkább olcsó, híg, megtévesztő sallang, s ebből már kitűnik az is, hogy szó sincs érdek leszítő cselekményről, inkább olcsó locsogásról; mondvacsinált történet áll össze előttünk. S amt a legszem betünőbb, úgy érzem, a szerző azzal akarja hitelessé tenni a helyzet, téma, történet ismeretét, megtörténtté varázsolni a cselekményt, hogy tudja mi a neve X. városban a sörözőnek, a gimnáziumnak... A soknemzetiségű Kárpát-medence jellegzetes atmoszfé ráját pedig sem kicsiben, sem nagyban nem érzékelteti. Vagy talán az i- lyen párbeszédekkel akarja Bereck mindezt: Lakhelyed? — Albár. — Az hol a fenében van? — Európában ...“ (A főszereplő beszélgetése egy rendőrrel.) Vagy: Honnan tudja, amikor maga sváb?! — csúszott ki a számon. Megijedtem, hogy rossz néven veszi, mint otthon a szlovákok, ha valaki tótnak nevezi őket. A harcsabajszú- nak azonban egy arcizma sem rez- dült.“ Vagy: Marának, a szerb lánynak dalocskáit idézgetve. ? Erőlködések és túlkapások. Céltté- vesztett lövések. Mert bizonyos vagyok benne, hogy a szerző nem a magyarországi falu soknemzetiségű életét akarta bemutatni, hanem egy Csehszlovákiát magyar faluét. Az írásból viszont az derül ki, hogy egyiket sem ismeri elfogadhatóan. Elménya- nyaga — a megírtak alapján — egy rossz riporthoz is kevés, könyvhöz, regényhez pedig nevetségesen kevés. Es akkor a szerkesztő odabiggyeszti a „fülre“, hogy az író „a soknemzetiségű Kárpát-medence jellegzetes atmoszféráját“ tárja elénk. Hogyan? Meddő vágy ez csak. Hiszen, aki kicsiben ■— tehát egy falun belül — nincs tisztában a több ajkú népek lakta, helység életével, az hogyan lehet tisztában egy ország, a Kárpát- medence lakosainak magatartásával, mentalitásával, egymáshoz való viszonyulásával? SehogyI Talán csak ennyit a „fülszövegekről“ és Bereck József Öregem, az u- tolsó című könyvéről. (zolczer) > ♦ \
