Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-07 / 6. szám
FIATALOK A LESZERELÉSÍRT A Mamajev Kurgánon, a sztálingrádi csata emlékcsarnokában márványból vannak a falak, s a márványba vésve nevek sorakoznak: halott katonák nevei. Ezrével, tízezrével. Milyen fiatalok voltak. Többségük még innen a húszon, vagy alig azon túl. Fiatalok voltak, férfiéletiik nem szerelemmel, a családalapítás boldog felelősségével kezdődött, hanem a háborúval. S azzal is ért véget, mert a háborúban mindig fiatalok a katonák, s fiatal a halottak többsége is. Hogyne érdekelné hát a fiatalokat korunk világa, s benne elsősorban az, hogy felnőtt életük megtervezéséhez mire számíthatnak: békére és biztonságra, vagy a háborús erők előretörésére? Itt, Európában az elmúlt években nemcsak a béke, a biztonság jő politikai feltételei jöttek létre, hanem annak a következő lépésnek is, hogy ,a politikai enyhülés folyamata végre kiterjedjen katonai térre, hogy korunk egyik legsürgetőbb feladata a katonai leszerelés lehessen. Mit tehetnek a fiatalok az államok közötti jobb kapcsolatokért? Hogyan járulhatnak hozzá a fegyveres erők, s a fegyverzetek csökkentéséhez? Éppen erről tanácskoztak Budapesten, a Parlamentben huszonhat európai ország különböző világnézetű ifjúsági és diákszervezeteink küldöttei. Az ifjú nemzedék, amelynek küldöttei három napon át a magyar fővárosba tanácskoztak Európa sorsáról, már nem élt át háborút, de ismeri azt. Ismeri a vietnami háborúban fiatalon elpusztult kortársai százezreinek gyötrelmes halálát, a napalm égette lányok elszenesedett arcát, a bombák kíméletlenségét. Ezért akar még többet vállalni a jövő békéjét és biztonságát szolgáló leszerelés ügyéből. Hogyan? A tanácskozást megelőző vitákon kikristályosodott, ki az az egyöntetű vélemény, hogy a katonai enyhülés és ennek gyakorlati oldala a leszerelés nem jöhet létre a különböző társadalmi berendezkedésű országok rendezett viszonya, a bizalom állandó erősödése nélkül. Ezért, aki a leszerelés ügyét akarja szolgálni, annak feladata munkálkodni a népek közötti kapcsolatok javításán. Kevés ilyen „fiatalos“ téma akad az európai dialógusban. Az enyhülési folyamat kiterjesztése, a katonai enyhülés kibontakoztatása kínálja a legszebb távlatokat az új nemzedéknek. Ezek eléréséhez eredményes tárgyalásokon, konkrét leszerelési lépéseken keresztül vezet az út, amelyet csakis a tömegek, s benne a fiatalok közreműködésével lehet sikeresen végigjárni. Ennek jótékony hatása közvetlenül is érezhető az ifjúság szociális és gazdasági helyzetén, élet- és munkakörülményein. Ahhoz azonban, hogy mindez kézzelfogható valósággá váljék, elengedhetetlen az európai fiatalok cselekvő együttműködése. Ez a budapesti ifjúsági leszerelési konferencia logikája. Kikristályosoltak a leszerelés legsürgetőbb kérdései és az azok megoldását célzó reális javaslatok. A Szovjetunió és a többi szocialista ország kezdeményezései — egyebek között — az erőszak alkalmazásának megakadályozására, a nukleáris leszerelés előmozdítására, az új tömegpusztító fegyverek betiltására olyan platformot alkotnak, amelyen egyetértés alakulhat ki a legkülönbözőbb társadalmi, gazdasági, politikai rendszerben élő fiatalok között. S az egyetértés együttes cselekvést érlelhet népeik, minden nép javára. ANTARKTISZ KUTATÁS A z ogyesszai kikötőből kifutott a 23. ** szovjet Antarktisz-kutatő expedíció Baskirija nevű hajója. Fedélzetén a legnépesebb 290-tagú — kutatócsoporttal és az expedíció vezetőjével, V. Szegyukov sarkkutatóval. Sz. Rogyln, a Baskirija kapitánya, nem első Ízben indul a délsarki szélességek felé. Tavaly már járt ott, első tiszti minőségben. Az utasszállító hajónak az expedíció tagjait kell biztonságban állomásaikra szállítaniuk, más hajók előtt bonyolultabb feladatok állnak: tudományos kutatásokat kell végezniük a déli óceánon. Ebben a vonatkozásban különösen érdekes a Professzor Zubov és a Mihail Szomov nevű kutatóhajók útja. A Professzor Zubov a Déli-sark kutatással foglalkozó nemzetközi programban kitűzött feladatokat teljesíti. Különféle szakemberek — meteorológusok, hidroológusok, biológusok a Ross-tenger vízterét fogják tanulmányozni. Ezt a csoportot N. Szmimov, a földrajztudományok kandidátusa vezeti. A Mihail Szomov nevű hajóra pedig a Davis-teogeren, a Shackle- ton-jégmező közelében várnak feladatok. Tervezik a talapzati jég átfúrását is. Mihelyt a szovjet sarkkutatók újabb csapata pártra száll a hatodik kontinensen, megkezdődik a nyári munka. Akárcsak tavaly most is a Druzsba idénybázis körzetében, a Filchner-jégen és a Ronne-földön, a Shackleton- és a Pensacola-hegyeken folytatja a kutatásokat egy ttérképészeikből, geofizikusokból, geológusokból álló népes csoport. Ezeknek a területeknek a legnagyobb részét jégtakaró fedi. A tudósok előtt igen bonyolult feladat áll: be kell pillantaniuk a vastag jégtömegek alá, megismerniük geológiai szerkezetét. A Druzsnaja állomáson folyó munkálatokat Maszolov geofizikus irányítja majd. Az Antarktisz más körzetében,a Mirnij állomástól délre és délkeletre geofizikusok és glaciolőgusok indulnak hemyótalpas „szánkirándulásokra“. A nemzetközi glacio- lógus-program keretében ezek a csoportok a Föld legnagyobb jégtakarójának belső struktúrájáról, feltöltéséről, hőtoáztartásá- ról szereznek új, a tudományt tovább gazdagító adatokat. A tudományos feladatokon kívül az új expedícióra rengeteg, tisztán háztartási jellegű gond megoldása is vár. Mindenekelőtt tovább kell javítani a sarkvidéki állomások felszereltségét. Az idén folytatják a téli szállások újjáépítését. Különösen nagy munka vár a Novolazarevszklj állomáson: itt hat, új, cölöpökön álló házat építenek. Befejeződik a Vosztok állomás rekonstrukciója is. Decemberben lesz húsz éve a talán leghíresebb antarktiszi kutatóállomás megalapításának. A szovjet tudósok az Antarktisz kutatásában szorosan együttműködnek külföldi kollegáikkal. Ezúttal is több ország képviselői vesznek majd részt a 23. expedícióban. Különösen népes —■ 12-tagú —• csoport érkezik az . NDK-ból. Hatan közülük a Novolazarevszkij állomáson töltik a telet. A PRAVDA nyomán Lenin Múzeum A LENGYEL TÁTRÁBAN A lengyel Tátrában szabad ságukat töltő turisták ezzel szívesen keresik fel ezt a helységet: a Zakopanétól, Lengyelország téli föváro sától nem messze, Lysa Pola nan át a szlovák Tátrába vezető út mentén fekvő Poronin i ránt elsősorban az ott találha tó Lenin-Múzeum miatt nagy a/ érdeklődés. Majdnem hét évtized telt el azóta az 1912-es júniusi nap óta, amikor Lenin Lengyelországba érkezett, s Krakkó, továbbá Poronin lett az a hely, a hol a világ első szocialista ál lámának későbbi megalkotója majdnem két esztendőt .töltött. Mind Krakkóban, mind Poro- ninban sok fontos tanácskozást tartott az orosz szociáldemok rata párt központi bizottságának tagjaival, a Duma bolsevik frakciójának képviselőivel, innen Lengyelországból irányította a bolsevik párt munkáját és a Pravda szerkesztését. Ebben az időszakban mintegy 300 cikk került ki Lenin tollából. Lengyelországi tartózkodása idején a Lengyel Királyság és Litvánia Szociáldemokrata Pártjának sok tisztségviselőjével és' más politikai csoportok képviselőivel is szoros kapcsolatba került. Lenin tevékenyen részt vett a politikai foglyok krakkói segélyszövetség munkájában; a szövetség tagjának, jan Kowal- nak a címére érkeztek az o- rosz szociáldemokrata párt központi bizottságához szóló levelek. Lenin kapcsolatban állt az „Összetartozás“ elnevezésű lengyel diákszervezettel is. Lengyelországi tartózkodása bár rövid volt, és Krakkóra, Poroninra és Podhalére korlátozódott, növelte Lenin tekintélyét és népszerűségét. A lengyelekkel fenntartott kapcsolatai hatást gyakoroltak a lengyel munkásosztályra. Leninnek és eszméinek a hatása tovább nőtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme u- tán, és ezek az eszmék képezték az alapját a népi Lengyel- ország társadalmi átalakulásának. A Poronint és a Lenin-Mú- zeumot felkereső turisták ezért is róják le tiszteletüket a nagy forradalmár előtt, hiszén Lenin élete és munkássága meghatározó jelentőségű a lengyel nép életében. MAGYARICS VINCE A haladó ifjúság a CSKP oldalán A dolgozó nép reakció fölötti 1948- as Februári Győzelmének idei 30. évfordulója szervesen kapcsolódik 1977 jelentős politikai eseményeihez, főleg a NOSZF 60. évfordulójának ünnepségeihez. Harminc esztendővel ezelőtt azokban a februári napokban érte el tetőpontját a CSKP vezette munkásosztály és a többi dolgozó sokéves forradalmi küzdelme; hazánkban megvalósult a proletárdiktatúra. Csehszlovákia Kommunista Pártja győzelmet aratott a burzsoázia fölött, teljesen kezébe vette a politikai hatalmat, és megnyitotta hazánk szocialista fejlődésének az útját. A CSKP mindig is szövetségesének tekintette a haladó ifjúsági mozgalmat. Haladó ifjúságunk a februári e- semények idején is a munkásosztály mellett állt. Az egyes nemzeti ifjúsági szövetségek központi bizottságai egyértelműen és határozottan síkra szálltak a kormányválságnak a CSKP javaslata alapján történő megoldásáért. Arról, hogy 1948 Győzelmes Februárjának hagyatéka napjaink ifjúsága és ifjúsági szervezete számára is élő és időszerű erőforrás, a SZISZ II. kongresszusának tanácskozásakor is meggyőződhettünk. Ifjúságunk itt újból egyértelműen kifejezésre juttatta elhatározását, hogy egész erejét, lendületét latba veti szocialista hazánk további felvirágoztatása érdekében. Csehszlovákiában 1947 második felében különösen kiélesedett a belpolitikai válság, és mindenből arra lehetett következtetni, hogy hazánk ban rövidesen sor kerül a munkás- osztály és a burzsoázia közötti vég ső összecsapásra. Nyilvánvaló, hogy hazánk társadalmi fejlődésére is kihatással volt az akkori nemzetközi helyzet. Egyrészt döntő tényező volt az a tény, hogy a Szovjetunió szövetségesei voltunk, és hogy ennek a hatalmas országnak egyre növekedett a nemzetközi tekintélye. Másrészt folytatódott az antifasiszta koalíció széthullása, és a világ imperialista erői egyre nyíltabban támogatták a hazánkban működő reakciós erőket. Ezek az erők a nemzeti és demokratikus forradalom vívmányainak fokozatos megszüntetésére törekedtek, s veszélyben forogtak a népi demokrácia alapjai is. Akármennyire is befolyásolták azonban a csehszlo vákiaí helyzetet a nemzetközi események, elsősorban a belső feltételek voltak a döntőek. Ezek voltak a nemzeti és demokratikus- forradalom szocialista forradalommá fejlődésének fő erőforrásai. Először Szlovákiában került sor nyílt összecsapásra. 1947 nyarának végén rábizonyították a Demokrata Párt számos vezetőjére, hogy államellenes tevékenységet folytatnak. Kirobbant a nyílt politikai válság, ami az egész Csehszlovákiára kiterjedő politikai válság kezdetét jelentette. Ilyen légkörben zajlott le 1947. szeptember 22-én a Szlovák Nemzeti Front ülése, amely úgy döntött, hogy a Nemzeti Front a jövőben „A felkelés összes demokratikus erejének nemzeti egységére törekszünk“ jelszó ÉLŐ HAGYATÉK Hw* szellemében működik. Ennek értelmében megkezdődött az országos tömegszervezeteik pozitív irányú tömörülése is. A Szlovák Ifjúsági Szövetség a többi országos szervezettel, pl. a szakszervezetekkel, a Partizánszövetséggel stb. együtt a Nemzeti Front teljes jogú tagjává vált. Az ifjúsági szövetség felvételért folyamodó levelében ez állt: „A közelmúlt eseményei nyugtalanítják a szlovák ifjúságot. A Szlovák Ifjúsági Szövetség ha tékonyabban tudna küzdeni a reakciós erők ellen, ha az NF-en belül részt vehetne a politikai döntéshozatalban, és ha az NF megfelelő figyelmet szentelne az ifjúsággal kapcsolatos kérdések megoldásának. Az Ifjúsági Szövetség követelt, hogy tel jesítsék végre azokat az ígéreteket, amelyeket még akkor tettek, amikor az ifjúság a vérét ontotta a felszabadulásért, és váljék a Szlovák Ifjúsági Szövetség az NF teljes jogú tagjává.“ A szlovákiai reakció azonban ezt egészen a Februári Győzelemig megakadályozta. A haladó ifjúság az 1947-es őszi politikai válság megoldásakor részt vállalt a munkásosztály és a többi dolgozó összes politikai akciójából. Közvetlenül az üzemi tanácsok kongresszusa előtti időszakban is ez volt í helyzet. Ezen a kongresszuson (1947. 10. 30.) 1836 küldött vett részt az ország minden részéből. A Szlovák Ifjúsági Szövetség Köz pontja 1947. október 26—27-én ösz- szehívta a fiatal társadalmi munkások szlovákiai konferenciáját. Ez a fórum elsősorban a Megbízottak Testületének lemondását követelte, mert a megbízottak többsége a Demokrata Párthoz tartozott. A haladó ifjúság a Megbízottak Testületének o- lyan módon- való újjászervezését követelte, hogy az következetesen végrehajtsa Gottwald kormányának építő programját. Jellemző, hogy ezekben a napokban a Szlovák Ifjúsági szövetség a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalommal együtt nemzeti ifjúsági műszakot szervezett, amelynek keretében 337 675 órát dolgozott le társadalmi munkában. A Szlovák Ifjúsági Szövetség azzal is bizonyította országépítő szándékát, hogy új vállalást tett, amelynek értelmében a legközelebbi két esztendőben saját erőből felépítette a Hronská Dúbrava és Banská Stiavnica közötti vasútvonalat. A munkásosztály és a burzsoázia hatalmas politikai összecsapása idején ilyen kezdeményezést tett az ifjúság. Eredményét —• az Ifjúsági Vasútvonalat — mindmáig láthatjuk. A szlovákiai politikai válság 1947. november 20-án ért véget. A Megbízottak Testületét átszervezték, a Demokrata Párt elveszítette a többségét. Szlovákia haladó, á CSKP által támogatott erői így nagy győzelmet arattak. Az SZLKP vezette munkás- osztály tartósan a kezébe vette a forradalmi kezdeményezést. Ezzel az ifjúság egysége is megerősödött, a Szlovák Ifjúsági Szövetség szerepe pedig fokozódott. (folytatjuk) í «- a
