Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-02-07 / 6. szám

FIATALOK A LESZERELÉSÍRT A Mamajev Kurgánon, a sztálingrádi csata emlékcsarnokában márványból vannak a fa­lak, s a márványba vésve nevek sorakoznak: halott katonák nevei. Ezrével, tízezrével. Mi­lyen fiatalok voltak. Többségük még innen a húszon, vagy alig azon túl. Fiatalok voltak, férfiéletiik nem szerelemmel, a családalapítás boldog felelősségével kezdődött, hanem a háborúval. S azzal is ért véget, mert a hábo­rúban mindig fiatalok a katonák, s fiatal a halottak többsége is. Hogyne érdekelné hát a fiatalokat ko­runk világa, s benne elsősorban az, hogy felnőtt életük megtervezéséhez mire számít­hatnak: békére és biztonságra, vagy a hábo­rús erők előretörésére? Itt, Európában az elmúlt években nemcsak a béke, a biztonság jő politikai feltételei jöt­tek létre, hanem annak a következő lépésnek is, hogy ,a politikai enyhülés folyamata vég­re kiterjedjen katonai térre, hogy korunk egyik legsürgetőbb feladata a katonai lesze­relés lehessen. Mit tehetnek a fiatalok az államok közötti jobb kapcsolatokért? Hogyan járulhatnak hoz­zá a fegyveres erők, s a fegyverzetek csökken­téséhez? Éppen erről tanácskoztak Budapes­ten, a Parlamentben huszonhat európai ország különböző világnézetű ifjúsági és diákszerve­zeteink küldöttei. Az ifjú nemzedék, amelynek küldöttei há­rom napon át a magyar fővárosba tanácskoz­tak Európa sorsáról, már nem élt át háborút, de ismeri azt. Ismeri a vietnami háborúban fiatalon elpusztult kortársai százezreinek gyötrelmes halálát, a napalm égette lányok elszenesedett arcát, a bombák kíméletlensé­gét. Ezért akar még többet vállalni a jövő békéjét és biztonságát szolgáló leszerelés ügyéből. Hogyan? A tanácskozást megelőző vitákon kikristályo­sodott, ki az az egyöntetű vélemény, hogy a katonai enyhülés és ennek gyakorlati oldala a leszerelés nem jöhet létre a különböző tár­sadalmi berendezkedésű országok rendezett viszonya, a bizalom állandó erősödése nélkül. Ezért, aki a leszerelés ügyét akarja szolgálni, annak feladata munkálkodni a népek közötti kapcsolatok javításán. Kevés ilyen „fiatalos“ téma akad az euró­pai dialógusban. Az enyhülési folyamat kiter­jesztése, a katonai enyhülés kibontakoztatása kínálja a legszebb távlatokat az új nemze­déknek. Ezek eléréséhez eredményes tárgya­lásokon, konkrét leszerelési lépéseken keresz­tül vezet az út, amelyet csakis a tömegek, s benne a fiatalok közreműködésével lehet sikeresen végigjárni. Ennek jótékony hatása közvetlenül is érezhető az ifjúság szociális és gazdasági helyzetén, élet- és munkakörül­ményein. Ahhoz azonban, hogy mindez kézzel­fogható valósággá váljék, elengedhetetlen az európai fiatalok cselekvő együttműködése. Ez a budapesti ifjúsági leszerelési konfe­rencia logikája. Kikristályosoltak a leszerelés legsürgetőbb kérdései és az azok megoldását célzó reális javaslatok. A Szovjetunió és a többi szocialista ország kezdeményezései — egyebek között — az erőszak alkalmazásának megakadályozására, a nukleáris leszerelés elő­mozdítására, az új tömegpusztító fegyverek betiltására olyan platformot alkotnak, amelyen egyetértés alakulhat ki a legkülönbözőbb tár­sadalmi, gazdasági, politikai rendszerben élő fiatalok között. S az egyetértés együttes cse­lekvést érlelhet népeik, minden nép javára. ANTARKTISZ KUTATÁS A z ogyesszai kikötőből kifutott a 23. ** szovjet Antarktisz-kutatő expedíció Baskirija nevű hajója. Fedélzetén a legné­pesebb 290-tagú — kutatócsoporttal és az expedíció vezetőjével, V. Szegyukov sark­kutatóval. Sz. Rogyln, a Baskirija kapitá­nya, nem első Ízben indul a délsarki szé­lességek felé. Tavaly már járt ott, első tiszti minőségben. Az utasszállító hajónak az expedíció tag­jait kell biztonságban állomásaikra szállí­taniuk, más hajók előtt bonyolultabb fel­adatok állnak: tudományos kutatásokat kell végezniük a déli óceánon. Ebben a vonatkozásban különösen érdekes a Pro­fesszor Zubov és a Mihail Szomov nevű kutatóhajók útja. A Professzor Zubov a Déli-sark kutatással foglalkozó nemzetközi programban kitűzött feladatokat teljesíti. Különféle szakemberek — meteorológusok, hidroológusok, biológusok a Ross-tenger vízterét fogják tanulmányozni. Ezt a cso­portot N. Szmimov, a földrajztudományok kandidátusa vezeti. A Mihail Szomov nevű hajóra pedig a Davis-teogeren, a Shackle- ton-jégmező közelében várnak feladatok. Tervezik a talapzati jég átfúrását is. Mihelyt a szovjet sarkkutatók újabb csa­pata pártra száll a hatodik kontinensen, megkezdődik a nyári munka. Akárcsak ta­valy most is a Druzsba idénybázis körzeté­ben, a Filchner-jégen és a Ronne-földön, a Shackleton- és a Pensacola-hegyeken folytatja a kutatásokat egy ttérképészeikből, geofizikusokból, geológusokból álló népes csoport. Ezeknek a területeknek a legna­gyobb részét jégtakaró fedi. A tudósok előtt igen bonyolult feladat áll: be kell pillantaniuk a vastag jégtömegek alá, meg­ismerniük geológiai szerkezetét. A Druzsna­ja állomáson folyó munkálatokat Maszolov geofizikus irányítja majd. Az Antarktisz más körzetében,a Mirnij állomástól délre és délkeletre geofizikusok és glaciolőgusok indulnak hemyótalpas „szánkirándulásokra“. A nemzetközi glacio- lógus-program keretében ezek a csoportok a Föld legnagyobb jégtakarójának belső struktúrájáról, feltöltéséről, hőtoáztartásá- ról szereznek új, a tudományt tovább gaz­dagító adatokat. A tudományos feladatokon kívül az új expedícióra rengeteg, tisztán háztartási jel­legű gond megoldása is vár. Mindenek­előtt tovább kell javítani a sarkvidéki állo­mások felszereltségét. Az idén folytatják a téli szállások újjáépítését. Különösen nagy munka vár a Novolazarevszklj állomáson: itt hat, új, cölöpökön álló házat építenek. Befejeződik a Vosztok állomás rekonstruk­ciója is. Decemberben lesz húsz éve a talán leghíresebb antarktiszi kutatóállomás meg­alapításának. A szovjet tudósok az Antarktisz kuta­tásában szorosan együttműködnek külföldi kollegáikkal. Ezúttal is több ország képvi­selői vesznek majd részt a 23. expedíció­ban. Különösen népes —■ 12-tagú —• cso­port érkezik az . NDK-ból. Hatan közülük a Novolazarevszkij állomáson töltik a telet. A PRAVDA nyomán Lenin Múzeum A LENGYEL TÁTRÁBAN A lengyel Tátrában szabad ságukat töltő turisták ez­zel szívesen keresik fel ezt a helységet: a Zakopané­tól, Lengyelország téli föváro sától nem messze, Lysa Pola nan át a szlovák Tátrába veze­tő út mentén fekvő Poronin i ránt elsősorban az ott találha tó Lenin-Múzeum miatt nagy a/ érdeklődés. Majdnem hét évtized telt el azóta az 1912-es júniusi nap óta, amikor Lenin Lengyelor­szágba érkezett, s Krakkó, to­vábbá Poronin lett az a hely, a hol a világ első szocialista ál lámának későbbi megalkotója majdnem két esztendőt .töltött. Mind Krakkóban, mind Poro- ninban sok fontos tanácskozást tartott az orosz szociáldemok rata párt központi bizottságá­nak tagjaival, a Duma bolsevik frakciójának képviselőivel, in­nen Lengyelországból irányítot­ta a bolsevik párt munkáját és a Pravda szerkesztését. Ebben az időszakban mint­egy 300 cikk került ki Lenin tollából. Lengyelországi tartózkodása idején a Lengyel Királyság és Litvánia Szociáldemokrata Párt­jának sok tisztségviselőjével és' más politikai csoportok képvi­selőivel is szoros kapcsolatba került. Lenin tevékenyen részt vett a politikai foglyok krakkói se­gélyszövetség munkájában; a szövetség tagjának, jan Kowal- nak a címére érkeztek az o- rosz szociáldemokrata párt köz­ponti bizottságához szóló leve­lek. Lenin kapcsolatban állt az „Összetartozás“ elnevezésű len­gyel diákszervezettel is. Lengyelországi tartózkodása bár rövid volt, és Krakkóra, Poroninra és Podhalére korlá­tozódott, növelte Lenin tekin­télyét és népszerűségét. A len­gyelekkel fenntartott kapcsola­tai hatást gyakoroltak a len­gyel munkásosztályra. Leninnek és eszméinek a hatása tovább nőtt a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelme u- tán, és ezek az eszmék képez­ték az alapját a népi Lengyel- ország társadalmi átalakulásá­nak. A Poronint és a Lenin-Mú- zeumot felkereső turisták ezért is róják le tiszteletüket a nagy forradalmár előtt, hiszén Lenin élete és munkássága meghatá­rozó jelentőségű a lengyel nép életében. MAGYARICS VINCE A haladó ifjúság a CSKP oldalán A dolgozó nép reakció fölötti 1948- as Februári Győzelmének idei 30. év­fordulója szervesen kapcsolódik 1977 jelentős politikai eseményeihez, fő­leg a NOSZF 60. évfordulójának ün­nepségeihez. Harminc esztendővel ezelőtt azok­ban a februári napokban érte el te­tőpontját a CSKP vezette munkásosz­tály és a többi dolgozó sokéves for­radalmi küzdelme; hazánkban megva­lósult a proletárdiktatúra. Csehszlo­vákia Kommunista Pártja győzelmet aratott a burzsoázia fölött, teljesen kezébe vette a politikai hatalmat, és megnyitotta hazánk szocialista fejlő­désének az útját. A CSKP mindig is szövetségesének tekintette a haladó ifjúsági mozgal­mat. Haladó ifjúságunk a februári e- semények idején is a munkásosztály mellett állt. Az egyes nemzeti ifjúsá­gi szövetségek központi bizottságai egyértelműen és határozottan síkra szálltak a kormányválságnak a CSKP javaslata alapján történő megoldásá­ért. Arról, hogy 1948 Győzelmes Feb­ruárjának hagyatéka napjaink ifjúsá­ga és ifjúsági szervezete számára is élő és időszerű erőforrás, a SZISZ II. kongresszusának tanácskozásakor is meggyőződhettünk. Ifjúságunk itt új­ból egyértelműen kifejezésre juttatta elhatározását, hogy egész erejét, len­dületét latba veti szocialista hazánk további felvirágoztatása érdekében. Csehszlovákiában 1947 második fe­lében különösen kiélesedett a belpo­litikai válság, és mindenből arra le­hetett következtetni, hogy hazánk ban rövidesen sor kerül a munkás- osztály és a burzsoázia közötti vég ső összecsapásra. Nyilvánvaló, hogy hazánk társadalmi fejlődésére is ki­hatással volt az akkori nemzetközi helyzet. Egyrészt döntő tényező volt az a tény, hogy a Szovjetunió szö­vetségesei voltunk, és hogy ennek a hatalmas országnak egyre növeke­dett a nemzetközi tekintélye. Más­részt folytatódott az antifasiszta koa­líció széthullása, és a világ imperia­lista erői egyre nyíltabban támogat­ták a hazánkban működő reakciós erőket. Ezek az erők a nemzeti és demokratikus forradalom vívmányai­nak fokozatos megszüntetésére töre­kedtek, s veszélyben forogtak a népi demokrácia alapjai is. Akármennyire is befolyásolták azonban a csehszlo vákiaí helyzetet a nemzetközi ese­mények, elsősorban a belső feltéte­lek voltak a döntőek. Ezek voltak a nemzeti és demokratikus- forradalom szocialista forradalommá fejlődésé­nek fő erőforrásai. Először Szlovákiában került sor nyílt összecsapásra. 1947 nyarának végén rábizonyították a Demokrata Párt számos vezetőjére, hogy állam­ellenes tevékenységet folytatnak. Ki­robbant a nyílt politikai válság, ami az egész Csehszlovákiára kiterjedő politikai válság kezdetét jelentette. Ilyen légkörben zajlott le 1947. szeptember 22-én a Szlovák Nemzeti Front ülése, amely úgy döntött, hogy a Nemzeti Front a jövőben „A felke­lés összes demokratikus erejének nemzeti egységére törekszünk“ jelszó ÉLŐ HAGYATÉK Hw* szellemében működik. Ennek értel­mében megkezdődött az országos tö­megszervezeteik pozitív irányú tömö­rülése is. A Szlovák Ifjúsági Szövet­ség a többi országos szervezettel, pl. a szakszervezetekkel, a Partizánszö­vetséggel stb. együtt a Nemzeti Front teljes jogú tagjává vált. Az ifjúsági szövetség felvételért folyamodó leve­lében ez állt: „A közelmúlt esemé­nyei nyugtalanítják a szlovák ifjúsá­got. A Szlovák Ifjúsági Szövetség ha tékonyabban tudna küzdeni a reak­ciós erők ellen, ha az NF-en belül részt vehetne a politikai döntéshoza­talban, és ha az NF megfelelő fi­gyelmet szentelne az ifjúsággal kap­csolatos kérdések megoldásának. Az Ifjúsági Szövetség követelt, hogy tel jesítsék végre azokat az ígéreteket, amelyeket még akkor tettek, amikor az ifjúság a vérét ontotta a felsza­badulásért, és váljék a Szlovák Ifjú­sági Szövetség az NF teljes jogú tag­jává.“ A szlovákiai reakció azonban ezt egészen a Februári Győzelemig meg­akadályozta. A haladó ifjúság az 1947-es őszi politikai válság megoldá­sakor részt vállalt a munkásosztály és a többi dolgozó összes politikai akciójából. Közvetlenül az üzemi ta­nácsok kongresszusa előtti időszak­ban is ez volt í helyzet. Ezen a kongresszuson (1947. 10. 30.) 1836 küldött vett részt az ország minden részéből. A Szlovák Ifjúsági Szövetség Köz pontja 1947. október 26—27-én ösz- szehívta a fiatal társadalmi munká­sok szlovákiai konferenciáját. Ez a fórum elsősorban a Megbízottak Tes­tületének lemondását követelte, mert a megbízottak többsége a Demokra­ta Párthoz tartozott. A haladó ifjú­ság a Megbízottak Testületének o- lyan módon- való újjászervezését kö­vetelte, hogy az következetesen vég­rehajtsa Gottwald kormányának építő programját. Jellemző, hogy ezekben a napokban a Szlovák Ifjúsági szövet­ség a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galommal együtt nemzeti ifjúsági mű­szakot szervezett, amelynek kereté­ben 337 675 órát dolgozott le társa­dalmi munkában. A Szlovák Ifjúsági Szövetség azzal is bizonyította or­szágépítő szándékát, hogy új válla­lást tett, amelynek értelmében a leg­közelebbi két esztendőben saját erő­ből felépítette a Hronská Dúbrava és Banská Stiavnica közötti vasútvona­lat. A munkásosztály és a burzsoázia hatalmas politikai összecsapása ide­jén ilyen kezdeményezést tett az if­júság. Eredményét —• az Ifjúsági Vas­útvonalat — mindmáig láthatjuk. A szlovákiai politikai válság 1947. november 20-án ért véget. A Megbí­zottak Testületét átszervezték, a De­mokrata Párt elveszítette a többsé­gét. Szlovákia haladó, á CSKP által támogatott erői így nagy győzelmet arattak. Az SZLKP vezette munkás- osztály tartósan a kezébe vette a forradalmi kezdeményezést. Ezzel az ifjúság egysége is megerősödött, a Szlovák Ifjúsági Szövetség szerepe pedig fokozódott. (folytatjuk) í «- a

Next

/
Oldalképek
Tartalom