Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-12-05 / 49. szám

A tejesek még el sem mentek, amikor megjönnek a „jegesek“ a mélyhűtött- áru-szállitók. — Ma talán fél órát sem voltam az üz­letben. Látja, meleg téli kabát van a köpe­nyem alatt, a raktárban hideg van, sok­szor még kesztyűben is fázunk. Baska Ilonka, vagy ahogyan társai neve­lik Teca, raktáros, árubehordó, árnkihordó, pénztáros, üresiiveg-átvevő, és mellékesen egy nyitrai élelmiszerüzlet vezetőjének a helyettese. Az üzlet forgalma havonta 800— 900,ezer korona. — Azt hallottam, hogy a kereskedelmi pálya csak nyolcéves korig vonzza a gyer­mekeket ... Felnevet. — Micsoda igazság. Tény, hogy aki a kereskedelemben dolgozik az nem a pén­zért teszi, amit tesz. Tudom, hogy ezt az állítást csak az fogadja el, aki akarja. De pontosabb leszek: Reggel hatkor már itt vagyok az üzletben és este fél hatkor me­gyek haza. Szombaton is nyitva tartunk és megtörténik, hogy még vasárnap is bejövök mert árut hoznak. Ez főleg akkor van, ha sürgősen ki kell üríteni egy vasúti teher­kocsit. így volt ez múlt vasárnap is. Azt mondták 8- és 12 között hozzák a kará­csonyi cukorkaféléket, mert nincs hol tá­rolniuk. Fél három volt, amikor megjöttek. 1750 korona alapfizetést kapok, ehhez jön a havi 350—400 korona prémium, ez az összeg a forgalomtól függ, de sok elmegy az adóra. Lány vagyok még, egyszerűen nem volt időm férjhez menni. Mire haza­érek, késő este van és olyankor már az anyakönyvvezetőt sem illik zavarni... Teca nyolc éve dolgozik az üzletben, e- lődje három évvel a nyugdíjaztatása előtt választott más pályát azzal, hogy másutt várja ki a nyugdíjas kort, nem akar öreg­ségére „kikészülni“, elege volt a boltos­ságból. — Jelenleg nyolcán vagyunk az üzletben, többségünk kisgyermekes fiatal asszony, mindig hiányzik valaki. Betegség, gyerek, szülés .. Felvehetnénk még két elárusítót, van rá helyünk, esetenként jönnek is kö­zépkorú asszonyok, de egy hónapnál tovább még egy sem bírta. Férfi munkaerőre is nagy szükség lenne. De azt a kereskedelem képtelen megfizetni. Ha csak nem teszik meg azonnal üzletve­zetővé. De akkor már ki sem mozdul az irodából, az üzlet kevés hasznát veszi fér­fi erejének. Tecáéknál nyáron dolgozott egy férfi segédmunkás, ő hordta fel a pincé­ből az árut, de két hét után azt mondta, hogy a gyárban nyolc óra alatt nem dol­gozik annyit, mint nálunk négy óra alatt. Az üzlet valamennyi alkalmazottja tagja az Ilonka vezette szocialista brigádnak. £n már azt is tudom, hogy Ilonka jó brigád­vezető. Miért jó? Ezt kérdem a brigád leg­idősebb tagjától, Ili nénitől. — Miért? Hát talán azért, mert mi ne­veltük ki magunknak ... Aztán arról beszél, hogy az idén április­ban ő is úgy bevágta maga mögött az üz­NEHEZEBB ÚT . a„könnyebb r—1 "■! A raktárból bekiált egy fehérköpenyes lány: — Teca, megjöttek a tejesek! Teca, Baska Ilonka, felugrik a pénztárgéptől, de még villámgyorsan „kidobja három bevásárló kosara tartal­máért fizetendő összeget. — 4 korona 20, 35 korona ... Szíveskedjék már a másik pénztárnál fizetni, figyelmeztet egy idősebb né­nit. let ajtaját, hogy mindenki azt hitte, soha többé nem jön vissza közéjük. De másnap reggel háromnegyed hatkor ő is ott topo­gott a többiekkel együtt a ruhatár bejárata előtt. Az úgy volt, hogy egy kétbalkezes fia­talasszony miatt a brigádtagok havonta át­lag 40—45 koronával kevesebb prémiumot kaptak. Miért? A raktárban rejtélyes kö­rülmények között el-eltörött hol egy üveg skót whisky, felborult és kárba ment egy desszertekkel megrakutt kézikocsi, és azo­kon a napokon amikor a kétbalkezes fia­talasszony dolgozott, gyanúsan sok volt a lyukas tejszínes tégely, és más selejt. Ili néni kerek perec kijelentette, vagy a nő megy, vagy ő. — Egyikük sem, sőt mint a ketten még egy-egy új munkaerőt is hozhatnak —, mondta Teca. Ezután a kijelentés után vágta be Ili néni maga mögött az üzletajtót. Teca miatt ment el, és miatta, Teca meg az üzlet mindenben összetartó kollektívája miatt jött vissza. Teca jó brigádvezető, ezl már említet­tük. Nem utasít, nem követel, nem han­goskodik. Legfeljebb kér. Így: Asszonyok, fentről azt kérik, hogy a brigádunk ezt csinálja meg. Mit gondoltok, futja az időnk­ből? Mert az erőnkből egész biztosan ... — Ahogy én beszélek az emberekkel, azt kapom vissza. Persze, nemet is kell tudni mondani. Ez is a vezetés lényegéhez tar­tozik. — És mi még? — Az önbizalom. Merni kell vállalni az új, a merész munkafeladatokat is, hiszen tulajdonképpen ma nincs olyan feladat, amelyre az ember egyedül lenne. Én akkor tanulok a legtöbbet, amikor a „jár­hatatlan utat“ járom. A kereskedelem olyan terület, amellyel az emberek szinte állan­dóan kapcsolatban vannak, a pultok előtt és a pultok mögött sok minden lemérhető. Ezért érthető, hogy a kereskedelmi dolgo­zóknak emberformáló feladatuk is van. De ez is rendszerint fordítva szokott elsülni. Tudunk mi mosollyal válaszolni a vásárló durva megnyilvánulására, de csak reggel vagy délelőtt, amikor még pihentek va­gyunk. Estefelé már egy groteszk film sem tud mosolyt varázsolni az arcunkra, és nem egy morcos, válogatós vevő. Túlterheltség. A nők, pláne, ha vezető beosztásban dolgoznak, e szó hallatára csak ritkán tiltakoznak. Kétszeresen érvényes ez az üzlethálózatban dolgozó asszonyokról. — Vannak munkánknak buktatói, de csak olyanok, mint a többi hivatásnak. Sokat kell dolgozni, de nem érzek fáradtságot. A változatos munka általában növeli az ember munkakedvét és itt az üzletben na­ponta sokezer ember megfordul, mind más és más. Ara nincs időnk, hogy mi, az üzlet alkalmazottai egymással elbeszélgessünk, viszont vevőinkkel nagyon szívélyes kap­csolatot tartunk fenn. A nyolc év alatt még náthás sem voltam, de az asszonyok azt hajtogatják, hogy huszonévesen nekik sem voltak viszereik és ők is kinevették az idő­sebbeket, akik télen-nyáron vastag meleg bugyit viseltek. Az üzletben van piszkos munka is. Na­ponta átlag 2000—2300 üres üveget válta­nak vissza, cipekedni kell a rekeszekkel, ládákkal. Főleg, ha hetente csak egyszer jönnek értük. Valamikor takarítónőjük is volt. Egy néni minden este felmosta a kö­vet és napközben is tisztogatott, rendez­getett a polcokon. Most a takarításért a brigád havonta 80 koronát kap. Télen a jár­dáról és a raktárhoz vezető útról is el kell takarítaniuk a havat. Kevesen vannak és ez legjobban vissza­tükröződik a pénztárgép előtt kígyőzók lét­számán. Igaz, hogy van két pénztáruk, pénztáros is kettő, de egyikük délelőtt, a másikuk délután dolgozik. A vásárlók, ha már hárman, négyen állnak a pénztárnál, zsörtölődnek, miért nincs senki a másik pénztárnál. — Megosztjuk egymás közt a „pihenő posztokat“ és a „nehézmunka-posztokat“. A pénztárosi munka nem tartozik a legnehe­zebbek közé, de nagy felelősséggel jár. Szükség esetén bármelyikünk oda áll a gép mögé, de egy húsz kilós zöldborsó- konzervekkel teli ládát egy állapotos vagy betegeskedő asszony nem cipelhet fel a pincéből. Nem is beszélve arról, hogy egy ilyen láda tartalma pillanatokon belül el­fogy. Korszerűsíteni kellene a raktárunkat és lehet, hogy nevetségesnek tűnik, amit mondok, de sok üzletben a munkaerőhiá­nyon is segítene egy kis teherfelvonó. Meg­szűnne a cipekedés, a nehéz munka, ami bizony nem túlságosan vonzza a szakmánk­ba a fiatalokat. ZÁCSEK ERZSÉBET A szerző felvétele ismerjük. Mégis hozzátartoznak életünkhöz, munkájuk szükség­szerű. Az érsekújvári (Nővé Zám- ky j postahivatal ■ távirat- és te­lefonosztályának egyik kis iro­dájában szemtől szemben ül­tem néhány telefonkezelővel, kedves, készséges lányokkal, asszonyokkal. Örömeikről, gondjaikról beszéltek, szakmai problémákról, s arról, hogy munkaközösségük milyen sze­retettel fogadja a fiatalokat, hogyan segíti szakmai tudásu­kat. A távirat- és telefonosztály dolgozóinak irányítása Boldi­zsár Erzsébet feladata. Tapasz­talt, hozzáértő telefonkezelő, hiszen munkáját 1950 óta vég­zi. — Mint vezető, fontosnak Az érsekújvári postahivatal egyik legjobb szocialista bri­gádja is itt, ezen az osztályon működik. Tizenkilenc tagja van, a bronzérem tulajdonosai, s munkájuk eredményeként ha­marosan megkapják az ezüstér­met is. A brigád vezetője Mé­száros Mária. Ahogy telnek brigádnaplójuk lapjai, úgy ko.- vácsolódik mind szorosabbá a közösség. A gépek, berendezé­sek, ésszerű kihasználása ná­luk nemcsak papíron létezik. A brigád összetartását, a kö­zösség jellegét azonban nem­csak a közös akciókon bejelen­tett száz százalékos létszám i- gazolja, hanem látszólag olyan kis megnyilvánulások is, mint egy-egy jó film vagy színházi előadás megtekintést. A fiata­lok, a húszévesek persze egyet­labbja Mihalovics Rozália, 1976- tól dolgozik a postahivatalban jól, gyorsan és pontosan, a- hogy róla az osztály vezetője elmondotta. Egy műszak alatt mintegy háromszáz telefonbe­szélgetést bonyolít le. A hívá­sok 84,2 százalékát azonnal be kapcsolja. A bratislavai és a nyitrai (Nitra) telefonkörzet­be irányuló hívásokat közvetle­nül kapcsolja. Természetesen nem csupán a közvetlen kör­nyékre, hanem az ország leg­távolabbi pontjaira is szeretné­nek telefonálni az érsekújvá riak. Sőt külföldre is. Minden műszak alatt előfordul egy-egy külföldi hívás. Nem ritka az sem, hogy valaki olaszországi, svájci, vagy az amerikai egye­sült államokbeli ismerősével, barátjával, rokonával szeretne ISMERETLEN Mindegyik postahivatalban úgy érzem, hogy mikor távira­tot akarok feladni, megfogják a kezem és átveszik belőle az üzenetet, majd annak nyújtják oda, akinek küldeni akarom. Amikor pedig telefonálni sze­retnék távoli ismerőseimnek, segítenek megkeresni kedves szívélyességgel őket. Ismeret­len ismerőseink ők, akiknek legtöbbször csak a hangjukat tartom a jó munkaközösséget, ahol mindenki egyforma lelke­sedéssel dolgozik, ahol min­denki egyformán vállal részt a feladatokból. Három műszak­ban dolgozunk. Ha az első mű­szakban dolgozó nem végezné pontosan munkáját, elhanya­golná az adminisztrációt, a má­sodik műszakban dolgozó fizet­ne rá, neki kellene pótolni a hiányosságokat. Nálunk ilyen nincs. Mindenki tudatosítja, hogy az elégedettség feltétele a jól végzett munka. Magam is azt tartom a legfontosabbnak, hogy elégedett legyen az em­ber. A munkájával, az otthoná­val, a barátaival, a körülötte zajló élettel. len alkalommal sem hagyják ki, ha beat-együttes vendégsze­repei a városban. Nos, az ő kedvükért, vagy az összetartás­ból eredően, de tény, hogy a nézőtéren akkor is együtt ül­nek a brigádtagok. S gyakran találkoznak a posta klubhelyi­ségében is, hiszen a tömegszer­vezetek, a SZISZ, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a Nőszövetség alapszervezetei e- gyüttesen rendeznek itt kézi­munka-kiállításokat, olvasódél­utánokat, találkozókat, beszél­getéseket, hogy csak marok­nyit említsünk a kínálkozó pél­dák közül. • • A telefonkezelők legfiata­ISMERŐSÜNK beszélni. A külföldi hívások száma különösen az ünnepek, karácsony, húsvél táján szökik magasra. — Vannak türelmetlen tele­fonálók is? — Kevesen, de akadnak. Ök azok, akik nem tudják, hogy a telefonvonalakon is vari „csúcs- forgalom“. Vitatkozni viszont nem érdemes, mert közben te­lik az idő és náluk bizony min­den percei fizetni kell. — Még sohasem fogyott el a türelme? — Nyugodt természetű va­gyok, ez munkánk egyik fő követelménye. Akkor azonban nagyon bosszús vagyok, amikor az esti műszakban dolgozom, s kilenc óráig egyetlen hívás sem érkezik, utána pedig per­cenként csöng a készülék. Úgy látszik, az újváriak jellemvonás sa, hogy késő este kezdenek telefonálni. Mihalovics Rozália két éve dolgozik a távirat- és telefon- osztályon. Az eltelt két év a- latt bebizonyította ügyességét. Az idősebbek, tapasztaltabbak, a sok év óta itt dolgozók se­gítőkészsége nélkül azonban a- ligha lenne ma az egyik legs ügyesebb telefonkezelő. Befejeztük a beszélgetést, a lányokat, aszonyokar várja a munka. Eszembe jut, hogy fel kell adnom egy táviratot. Vil­lan kezemben a papír, az abla­kocska felé hajlok. Már olvas­sák, számolják a szavakat, le­bélyegzik, maid a zümmögő drótokra bízzák üzenetemet. Hamarosan átnyújtják a cím­zettnek, hiszen Prágában, Kas­sán (Koéicej is vannak isme­retlen ismerőseink. Benyák Mária ESI

Next

/
Oldalképek
Tartalom