Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-11-14 / 46. szám

/ „A XI. VIT sikere és győ­zelme minden egyes kubai állampolgárnak. A fesztivál megrendezésével az ország erősebb, a nép tapasztal­tabb, öntudatosabb, szerve­zettebb lett. Lelkesebben és energikusabban néz szembe a jövő megoldásra várö fel­adataival. Az elért siker örömmel és a holnapot te­kintve bizakodással tölthet el valamennyiünket.* Két héttel a VIT befejezé­se után olvastam Fidel Cast­ro fent Idézett üzenetét, melyben a Kubai KP első titkára, az ország állam- és kormányfője, köszöntötte a szabadság szigetének min­den egyes lakóját, jómagam egy héttel a VIT megkezdé­se előtt érkeztem meg Ha­vannába, amikor a kubaiak már megkezdték a „vissza­számlálást*. Az egész fő­városban szorgalmasan dol­goztak. Aki már készített elő ren­dezvényt, emberek találko­zóját, akár csak egy lako­dalmat le, tudja, mennyi gonddal jár az Ilyesmi. Csu­pán száz embert vendégül látni le nagy felelősség. Itt a nagy házigazda, a ku bal nép 18 500 embert látott vendégül, 145 országból, közel két héten át. A két­milliós Havanna ünneplőbe Öltözött. Éjszakánként a vá­ros utcáit járva láthattam, hogy fiatalok és Idősek ott ültek a házak előtt a kitett asztal mellett, kezükben ol­lóval, és a fesztivált szim­bolizáló virágokat vágtak ki, ragasztottak össze, hogy reg­gelre már ott díszelegjenek házuk homlokzatán. Házak, utcák keltek nemes versen­gésre egymással a díszítés­ben. Készültek a művészek Is. Egyik este felkeresett szál­lodánkban Dino Garda, a kulturális minisztérium ve­zető dolgozója és a kubai nemzeti program próbájá­nak megtekintésére invitált bennünket. — Nem bánjátok meg — mondta. — Hogy Jutunk el oda? — kérdeztem. — Egy pillanat. Telefonál­hatok? Száz kilométeres sebes­séggel száguldottunk, de a művésznő Így Is szívesen válaszolt kérdéseinkre. El­mondta: mostani fellépésük nek az ad különös jelentő­séget, hogy az egész világ előtt szerepelnek és bemu­tathatják a kubai kultúra népi, nemzeti jellegét. Ami­kor a balettra tereltük a szót, szinte a vezetésről megfeledkezve magyarázta el, hogy a kubai balettra hatott az amerikai balett- iskola és a szovjet balett­iskola Is. Mindegyikből ta­nultak és mindkettőt a ku­bai népi kultúra elemeivel fűszerezték. A Marx Károly nevét vise­lő, 150 nézőt befogadó szín­házban javában folyt a pró­ba. A kubai művészeti élet legjelentősebb képviselői léptek a reflektorok fényé­be, hogy felkészüljenek a gálaműsorra. Ejfél felé járt az Idő, amikor egy ötven év körüli férfi jött be a nézőtérre. Aki észrevette, felállt, hogy üdvözölje. Bó­lintott, hogy csak folytas­sák a próbát.' Mellettünk foglalt helyet. Armando Hart, a Kubai KP KB Elnök ségének tagja, kulturális miniszter, Is kiváncsi volt arra, hogyan készülnek fel a nagy napokra a művészek. Megelégedéssel nyugtázta, hogy e próba jól folyik, és KUBAI TALÁLKOZÁSOK — Tessék. Negyedóra múlva egy 1500-as Zsiguli fékezett le a szálloda bejáratánál. A kormánykerék mögött ele­gáns fiatalasszony ült. — Lolpa Aranjo — mutat­kozott be. — A kubai nemzeti balett magántáncosa, a híres szovjet balett-táncosnő, Mája Pllszeckeja sógornője — tette hozzá mosolyogva Dlno. — Nem kell mindent ki- pletykázni — vetett rá Lol­pa egy pillantást, miközben a Zsiguli nagy Ívben kanya­rodott ki a tengerparti su- gárútra. A fenti képen: Havannai egyetemisták. Alatta: Havanna egyik for­galmas utcája. Lent: Fiatalok a munka- padok mellett. amilyen észrevétlenül érke­zett, ugyanúgy távozott. Dlno barátunk a próba szünetében pedig nem kis büszkeséggel mondta al, hogy a kubai fiatalok a hőstettek ezreivel Írták be nevüket hazájuk jelenkori történelmébe. Annak Idején ők alkották a felkelő had­sereg gerincét, ők voltak az analfabétizmus elleni harc­ban az úgynevezett „betű­hadsereg" (aki Imi és ol­vasni tudott a fiatalok kö­zül, tanítani ment), de kt­— (M 5 veszik részüket a cukor­csatából, vagyis a cukor­nád betakarításának rend­kívüli kitartást Igénylő munkájából is. Ml, akik gyermekkorunk­ból még ismerjük a kézi aratást, ennek minden ne­hézségét, nehezen tudjuk elképzelni, mit jelent ma- chetával vágni a cukorná­dat a 35—40-fokos hőség­ben, öt-hat hónapon át (eddig tart a cukornád be­takarítása). Külön dicsőség, ha valaki az aratás folya­mán eléri a bűvös százezres számot, vagyis százezer ar- roba nádat vág le (egy ar- roba 11,5 kg). Ügy terve­zik, hogy 1980-ra a cukor­nád betakarítását 80 száza­lékra gépesítik. Biztosan furcsának tűnik, hogy egy művészi program előkészítésének szünetében a cukornádról kezdtünk be­szélgetni. Am a cukornád ás a cukortermelés Kubában még mindig nemzeti ügy. Hiszen az ország devizabe­vételeinek mintegy 80 szá­zaléka a cukorklvltelből származik. A XI. Világitjüságl Talál­kozóra mentem Kubába. És ha riportjaimban nemcsak a nyolc feledhetetlen nap eseményeivel foglalkoztam, tettem ezt azért, mert cso­dálom a kubai nép lelkese­dését, mindennapi hőstetteit. A televízió, a rádió és a la­pok naponta beszámoltak a nagy találkozó legfrissebb eseményeiről. Most két hó­nappal a VIT befejezése után már nyugodtan érté­kelhetünk. A fesztivál meg­mutatta, hogy a találkozó résztvevői és a mögöttük álló milliók tudják és értik, hogy most és a következő évtizedekben rajtuk Is — és egyre Inkább rajtuk — múlik, hogyan alakul a vi­lág, az emberiség sorsa, jö­vője. A fesztivál megmutat­ta nekünk egy jövőbeni vi­lág képét. Havanna magasra emelte az a"‘'imperialista szolidaritás, a béke és a barátság zászlaját. CSIKMAK IMRE A lengyel óceánjáró flottának van egy olyan hajója, amelynek a feladata bővebb, mint a hasonló típusú és rendeltetésű szolgálatban levő más hajóké. Vízre bocsá­tása óta egy időről Időre felfrissített kiállítást visz magával. A kikötőkbe érve pedig — ez is szokatlan dolog a hajózás­ban — a matrózok csónakokkal fuvarozzák a fedélzetre a partról az érdeklődőket, és azután apró ajándékokkal, jelvé­nyekkel, kiadványokkal, plakátokkal Is elhalmozzák őket A hajó Antoni Gamuszewsklről, a világszerte elismert lengyel óceanográfusról kapta a nevét, aki a második világháború után a Lengyel Tengerészeti Akadémia első igazgatója volt. A Garnuszewski egyike az akadémia öt új, korszerű kikép- zöhajójának, 1974 júliusában bocsátották vízre Szczeczinben, és a Lengyel Szocialista Diákszövetség — a Nemzetközi Diák- szövetséggel közösen — mintegy „kezességet* vállalt fölötte. Közelebbről arról volt szó, hogy egy, a Tengerészeti Akadé­mia ás a lengyel diákok között létrejött egyezség értelmében a hajón az NDSZ állandó kiállítást rendezhetett be. A fel­sorakoztatott plakátok, Jelvények, újságok, különböző kiad­ványok az NDSZ tevékenységével és ezen keresztül a világ haladó diákmozgalmának fejleményeivel Ismertetik meg a szemlélőt. A Garnuszewski 120 diák egyidejű képzését old­ja meg. De nemcsak klképzöhajó, hanem hagyományos áru­szállítással Is foglalkozik. A diákmatrózok többségükben eu­rópaiak, de jónéhány afrikai országból Is fogadnak el jelent­kezéseket a gyakorlóidőre, amely átlagosan két hónapig tart. Ennyi idő alatt teszi meg ugyanis a hajó oda-vissza az utat az anyakikötő, Gdansk és Földközi-tenger kikötői között. Rendszeresen megfordul például Casablancában, Tuniszban. Oranban, de a portugál és a spanyol kikötőkben is jól is­merik. A hajónapló bejegyzései szerint az NDSZ-kiállltás eddi­gi legnagyobb sikerét Algériában és Portugáliában aratta ahol ezrek látták, de e legutóbbi utak során Spanyolország ban Is jelentősen nőtt látogatottsága. (Érdemes megjegyez nünk, hogy az első kiállítás anyagát döntően azok a tár­gyak alkották, amelyeket először 1974 tavaszán Budapesten mutattak be, ez NDSZ XI. kongresszusán.) A diákok nem elégszenek meg a kiállítás puszta bemuta­tásával. A kikötőkben rögtönzött találkozókat, összejövetele­ket is tartanak a helyi fiatalokkal. A baráti beszélgetések során természetesen sok minden szóba kerül, egy-egy ország népének szokásai, Ifjúságának élete csakúgy, mint a nem­zetközi diákmozgalom fejleményei. Az esetleges nézetkülönb­ségek ellenére Is a cél — hogy jobban megismerjék, meg­értsék egymás problémáit, sikereit — mindig teljesül. £s ez a legfontosabb. Európa és Afrika sok országának többszáz diákja erősíti meg a kéthónapos gyakorlati kurzus végén: nemcsak hajózási tapasztalatokban váltak gazdagabbá, ha­nem élvezetes, hasznos vakációnak Is beillett az út. Majd tengerészszokás szerint „jó szeleket* kívánnak a következő turnus résztvevőinek. A Világ Ifjúsága nyomán AZ NDSZ.HAJÖJÄN" JÓ SZÉLLEL \

Next

/
Oldalképek
Tartalom