Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-10-03 / 40. szám

S lnházl szerepköre Né *rtneth Lászlótól Shakes­peare lg, Sütő Andrástól Villonig terjed. Ma még drámai hősnő, holnap már lírai szende, vagy éppen bővérű, humorral és iróniával felruházott figura. Az e- gyik percben még beteges, meg­gyötört az arca, a másikban már kacérsággal, életörömmel teli. Pil­lanatokon belül képes az átválto­zásra. Tekintete, magatartásfor­mája hűen tükrözi arcának min­den rezdülését. Utoljára hagytam a hangját. Színészi eszköztárának úgy hiszem, ez a legfontosabb „kelléke“. Igém véletlenül a leg­többet szinkronizáló színészek egyike. „Legutóbb Liz Taylort szinkro­nizáltam a Cleopátrában. Órákig kerestem az igazi hangot, míg végre rátaláltam. Nehezen ment. r Talán azért, mert „össze-vissza“ szinkronizáltunk. Először a má­sodik részen dolgoztunk, ahol é- rett nőként kellett megszólalnom, aztán amikor megleltem az igazi hangszínt, addigra he is fejeztük. Pár nappal később az első rész­ben a tizenhat éves Cleopatra hangja után kutattam. Olyan ma­gasra kellett feltornázni a hango­PORTRÉVÁZLAT BORBÄS GABIRŐL mat, hogy nehézséget okozott a film végéig megtartani.“ Őszinte, közvetlen ember. Nyílt tekintete, egyéniségének kedves varázsa teszi azzá. Szemtől szem­ben éppen úgy viselkedik, mint az utcán, a virágüzletben vagy a könyvesboltban. Aki nem tudja róla, hogy színésznő, hivatásának semmiféle jelét sem veszi észre magatartásán. Szókimondó, önma­gát vállaló egyéniség. Egy alka­lommal komoly eszmecserére ha­tározta el magát az igazgatójával. A szépen induló beszélgetésből vita lett, amely az egész társula­tot érintette. Végül Is ő került ki győztesen. Az igazságért minden­re képes. Még akkor is, ha „be­törik a fejét.“ „Mindig megérzem, ha baj van... Tudom, mi az egyetlen tennivaló. Ösztönösen megérzem, hogyan ma­radhatok a víz felszínén. A bá­naton nehezen teszem túl magam. Sokszor megesik, hogy magamra zárom a szobám ajtaját. Evekkel ezelőtt a végletek embere voltam. Ma már a hiúságot és az elége­detlenséget is le tudom küzdeni magamban.“ Nincs mindig reflektorfényben. Néha hónapokig nem hallani róla. Aztán az új színházi bemutató vagy egy új filmszerep újra alá­húzza tehetségét. Legutóbb a Szép magyar komédiában aratott kie­melkedő sikert. „Forradalmár­lányát nemcsak tiszta szövegmon­dása és kívül hűvös szerepformá­lása, az általános színjátszástól tartózkodó, érzelmi telítettségé és színpadi gondolkodóképessége tünteti ki — írta róla Molnár Gál Péter a Népszabadságban —, ha­nem olyan gúnyos szárazság je­lenik meg alakításában, ami a Hernádi-alakok, gondolatok meg­formálásánál példamutató.“ „Nagyon nehéz Hernádit játsza­ni. Furcsa írói világát <<*onikus és komoly vonásokkal lehet leg­inkább meghatározni.“ Nyáron A kikapós patikárius női főszerepét játszotta. „Nagyon szeretem a zenés da­rabokat. Diákkoromban szólót é- nekeltem a kórusban. A főiskolán is komolyan foglalkoztam az é- nekléssel. A peleskei nótáriust is azért kedveltem, mert Kalocsav Miklóssal végigénekeltük a tévé­játékot.“ Persze, a főszerepek mellett rö videbb életű figurákat is életre kelt. „A két-három mondatos szere­pekben nem hiszek, inkább a ki­sebb lélegzetű jelenetekben ... Ott már egy életet is fel lehet építe­ni. Az Eklézsia megkövetésben csak az első felvonásban vagyok a színpadon, mégis közel áll hoz­zám a figura. Kis szerep, mégis el lehet játszani, mert Németh László pontosan ismeri a női lel­ket. kitűnően körülrajzolva adta a kezembe ezt a mosolygós, va- dóc alkatot.“ Hogy milyennek tartja az ideá­lis rendezőt? „Szerintem nincs is ilyen. A szí­nész szempontjából ugyanis ak­kor bizonyul jónak a rendező, ha feléje húz, persze, nem biztos, hogy ezt a közönség is örömmel fogadja. Nem hiszem, hogy a szí­nész és a rendező viszonya olyan nagy probléma volna, mint ameny- nyi szó esik róla. Mert négy-öt olyan színész minden színházban van, akinek legalább annyi bele­szólása van a darahba, mint a rendezőnek. Lehet, hogy a közön­ség ma is igényli a színész-cent­rikus színházat, de meg vagyok győződve róla, hogy a többiek, s egyben a darab rovására menne.“ Legutóbb a Muslicák a liftben című tévéfilmben egy svájci gróf­nő szerepében láthattuk. Gábor Pál rendező minden bizonnyal de­koratív megjelenését is figyelem­be vette a szereposztásnál. „A főiskola után naivának vol­tam elkönyvelve, és azt is tudtam hosszú ideig ez lesz a szerepkö rom. Örülök, hogy végeszakadt ennek az időszaknak, és a rende­zők rájöttek, jóval érdekesebb va­gyok egy hamvas kis szépségnél.“ Frappánsan, esetleg művészi hitvallással kellene befejeznem a portrévázlatot, mégis a hétközna­pi dolgok mellett döntök. Beszél­getésünk -után ugyanis mosás és takarítás várt Borbás Gabira. a józsef Attila Színház művészére. Napok'óta csak aludni jár haza. Rendet akar végre tenni a szo­bájában. Másnap korán reggel lo­vagolni megy. Manón Lescaut cí­mű francia filmben ugyanis ő játssza az egyik női főszerepet. G. Szabó László Kurncz Sándor felvétele RADIKÁLIS AUTÓSTOP HH ms Shakespeare drámái elévül- hetet’enek. Világszerte válto­zatlan sikerrel játsszák őket. Bemutatásuk mindig ünnep a színházban. Az sem változ­tat a dolgon, ha egyik-másik társulat vagy rendező más-más milliőbe ülteti a Shakespeare darabot. A Royal Shakespeare Com­pany Stratford on Avon-i rész­legének Shakespeare bemuta­tója azonban mégis mérföldkő a színháztörténetben. A szín­ház az új idényben — kt tud­ja hányadszor — ismét színre vitte A makrancos hölgyet. A vígjátékot ezúttal Michael Bog­danov rendezte igazán eredeti felfogásban. Minden szereplő mai öltözékben lép színre. Pet- ruchio bukósisakkal a fején, kétsoros öltönyben, Honda mo* torkerékpáron érkezik a szím padra. Lehet, megérjük azt is, hogy Lear király Rolls-Royce kocsin közlekedik majd. Szegény Sha* — Csak hogy felvilágosítsalak, drágám: s hölgy férjezett. £s én is... kespeare mindenesetre forog a sírjában. ooo Valóságos Presley kultusz dí­vik az Egyesült Államokban. A korán elhunyt énekes rajongói nem akarnak tudomást venni a sors kegyetlen döntéséről. Pres­ley név- és szüületésnapját ma is éppúgy megünneplik, mint azelőtt. Halálának évfordulóján pedig olyan fanatikus tömeg gyűlt össze Memphisben, hogy a rendőrök oszlatták szét a rendbontókat. Az egyik francia hetilap ara­nyat érő hullának nevezi. Rész­letesen beszámol arról a fan­tasztikus üzletről melyet a nemrég elhunyt rock-énekes menedzsere, Parker-ezredes és a Factors-cég a „király" emlé­kéből kovácsol. Alaszkától Texasig nincs o- lyan állam, melyben naponta ne alapítanának újabb Elvis- klubot. Memphisben egy szob­rász nyolcméteres bronzszobrát alkotja. Elvis Presley életében négy és félmilliárd dollárt for­galmazott, halála után még en­nél is többet ér. Parker ezre­des jó stratéga. Elvis Presley életében 500 millió lemezt a- dott el. Egy évvel ezelőtt bekö­vetkezett halála óta eddig 220 millió talált gazdára. Az énekes egyik villáját mú­zeummá alakították át, a belé­pődíj 2 és fél dollár. Egy val­lási szekta az énekes magán- repülőgépét vásárolta meg fan­tasztikus áron, és a szentigét hirdető atya városról városra repülve a gépből hirdeti az i- gét. Sokan arcukon plasztikai műtétet hajtatnak végre, hogy Presleyre hasonlíthassanak, s a hasonlatosság olykor valóban meglepő. Elvis szülővárosának, Grace- landnak jutott a dicsőség, hogy a nagy halott gipszbe öntött szobrát árulhassa. Más város Elvis-órát, trikót, fényképes de­rékszíját dobhat a piacra. Par­ker ezredes potom 20 százalék részesedésért azt is engedé­lyezte, hogy egy kisiparos ku- tyanyakövet árulhasson a ha­lott énekes dedikált fényképé­vel díszítve. Mintha abban versengenének, hogy ki tudja jobban megcá­folni a halott emlékét, pedig csak a pénzt hajszolják. (Pi) Egyetértés K. Bohui 1940-ben, a vízöntő Je­gyében született, ürömmel nyug­tázta, hogy L. Dönci egv évvel később ugyan, de szintén a víz­öntő havában született. A vilcsi — ahogyan a villamost Brnöban becézik — csak nem jött. K. Bo­hug kihasználta az időt és be­szélni kezdett: — Olvastam valahol, hogy a víz­öntő jegyében születettek nagyon magas kort érnek el. Az egész­ben csak az nem tetszik, hogy döcögve, tengődve érjük meg... Viszont akkor, amikor ez az ál­moskönyv megjelent, még nem is­merték az autókat, a gőzmozdonyt pedig az ördög találmányának hit- ték.,. — Dönci felkiáltott: — Hogyan tudták az emberek jövőjét megjósolni, ha még azt sem tudték, hogy nem kell majd döcögve megérnünk a magas kort, hanem az autópályán száguldva jutunk el oda? — Igazad van. Tehát mi a teendő? Valóban döcögni, tengőd­ni akarsz egészen a nyugdíjazta­tásodig?! — kérdezte Bohui. — Végképp nemi Bohug elmosolyodott: — Akkor tehát megvan az egyetértés. Különböző intézményekben meg kezdték mellékfoglalkozásukat Bohug állandóan hangsúlyozta: festők és mézolök vagyunk, És miután ez a foglalkozás manap­ság ritkaságszámba megy, mun­kájuk akadt bőven. Egyséer Dönci kijelentette: — Egy morva kis falu iskolájának ablakait kellene befestenünk. — Bohug megjegyezte: — Csakhogy szépen süt a napocska és röp­ködnek a legyek. Te éppen fes­tesz, amikor valamelyik légy be­lecsíp a karodba, te elejted az ecsetet — no, hogy néz ki azu­tán a munka?! — A munka minősége látja ká­rát — folytatta Bohug. — Viszont, ha nem mázolunk, dohány sem lesz. avsl — De lesz. Mert nem az abla­kot kell mázolnunk, hanem az el­számolást kell egy kissé „átfeste­nünk!“ — Szóval papíron festegetünk majd! — Ügy lesz, ahogyan mondod, Beskydek fial login könyvelő megnézte a ki­mutatást, az elszámolást és meg­szólalt: Hiányzik a pecsét! Dönci válaszolt: — A diri elfelejtette a neve alá rakni a stemplit. Amikor a könyvelő újra az Ira­tokra nézett, a pecsét helyét két százas takarta el. Bohug szólalt meg: — Tulajdonképpen, miért kellet ne észrevenned, hogy hiányzik a pecsét?! Aztán elmentek a faluba, az 6- vodába ablakot festeni. Az igaz­gatónőnek azt mondták, hogy ké­sőn nyugszik a napocska és bizto­san nem lesz kedve megvárni ti­két — egy stempli miatt. Az igaz­gatónő megbízott bennük, és meg is volt ré az oka. Se Dönci, se Bohug nem szerették a sört, te­hát munkaidőben nem ültek a kocsmában. Lepecsételte papírjai­kat. Bohug megszólalt: — Most már egyenesben va­gyunk — és annyi ablakot „fes­tett“ az elszámolásba, mintha fel­hőkarcolóban festettek volna. Az óvoda megreklamálta az összeget — kaptak is némi enugedményt, de közben Bohugnak és Döncinek már megtelt a zsebe. Csak Jogin szólalt meg: — Szeretném, ha ezek után há­rom százas ütné a markomat! Négy évig sikerült így mázol­niuk. Amikor négy év múltán el­jöttek értük és a fejükre olvas­ták, hogy 270 000 koronát loptak, Dönci megjegyezte: a fene egye meg, hazudott az álmoskönyv. Nem döcögünk a magas kor felé hanem ülünk, amíg elérjük... És igaza volt, mert a kerületi bíróság úgy határozott, hogy nyolc évet töltenek majd a rács mögött És a könyvelő semmit? Dehogy nem! Ö is kapott két és fél évet Két férfi még, aki szintén a ke­zükre játszott, szintén megkapta, amit megérdemelt! Fordította: —st— rnnm MEGÉRZEM, HA BAJ VAN... • ! '■ ' * ’• • • • . . . • • » ; . o

Next

/
Oldalképek
Tartalom