Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-09-05 / 36. szám
▲ (Pl 9 REALITÁSOK A TÖKE VILÁGÁBAN MEGFOSZTVA A MUNKA JOGÁTÖL ebben az országban manapság az élelmiszerárak egyik városról a má síkra, sőt egyik utcáról a másikra változó emelkedést mutatnak. A drágulással kapcsolatos visszaélések egyik jó példája a vaj árának alakulása. Tavaly októberben a dán parlament határozatot hozott a vaj és egyéb tejtermékek állami szubvencióban való részesítésére, aminek nyomán a vaj árának az ország egész területén csökkennie kellett volna. Nem ez történt: az állami Intézkedést-a kereskedők a maguk hasznára fordították, természetesen a vásárlók rovására. A kivizsgálás, amelyet többszáz üzletben folytattak, kimutatta, A Közős Piac kilenc tagállamában tovább növekszik a munkanélküliek száma — hangoztatja a Közös Piac bonni összekötő irodájának a napokban nyilvánosságra hozott közvéleménye. E szerint a kilenc tagállam átlagát véve, júniusba^ a munkaképes lakosság 5,0 százaléka volt munka nélkül, míg 1977 ugyanazon hónapjában 5,3 százaléka. Egyes adatok szerint júliusban tovább fokozódott a munkanélküliség a Közös Piac országaiban. Júniusban az ír Köztársaságban volt a legmagasabb a munkanélküliek aránya: 8,6 százalék, utána következett Belgium (7,6 százalék), Olaszország (7,5 százalék) és Dánia (6 százalék). Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy milyen magas a fiatalok arányszáma az összmunka nélküliek sorában, e- gyes iparilag fejlett nyugati tőkésországokban. ÁRMANIPULÁCIÓK DÁNIÁBAN Nyugat-Európa csaknem minden országában a kormányok kénytelenek Inflációellenes intézkedéseket hozni, különösen az egyre dráguló élelmiszerek miatt. Ezek az intézkedések azonban ritkán hozzák meg a kívánt eredményt. Dániában például sok visszaéléshez vezettek, tekintve, hogy Ország összmunkanélküliek 25 éven aluliak száma arányszáma %-ban Franciaország 1184 000 30 Olaszország 1 500 000 85 NSZK 922 000 27 Anglia 1 200 000 44 Belgium 272 000 34 Svédország 92 000 30 Japán 1 380 000 25 Egyesült Államok 8 900 000 22 Kanada 1 000 000 14,5 Görögország súlyos gazdasági problémáin nem segítenek azok az amerikai monopóliumok, amelyek cikkeiket oly nagystílűén reklámozzák az athéni Alkotmány-téren. hogy öt kereskedő közül egy nem alkalmazta az árcsökkentést, vagy csak részlegesen alkalmazta, s így növelte saját nyereség-százalékát. Másrészt ugyancsak öt közül egy kereskedő áruját a megszabott, ár alsó határán árusította, hogy a méltánytalan konkurenciával a vásárlókat magához csábítsa. Ugyancsak ez a kivizsgálás mutatta ki, hogy ugyanabban a városban negyedkiló vaj ára 4,48 korona és 5,78 korona között váltakozik és a Jütland félsziget északi részén — noha kimondottan mezőgazdasági vidék — ez az árkülönbözet 1,9 koronát is elér. Ilyen aránytalanságok annál inkább meglepők, mivel Dániában egyetlen, egységes vajminőség létezik. Mint a vaj-példa is mutatja, az úgynevezett inflációellenes intézkedések nemhogy fékeznék a megélhetés drágulását, hanem még több kihágásra adnak alkalmat. XXX Sajtójelentések szerint júliusban Törökországban 60 százalékkal volt magasabb az élelmiszerek ára, mint a múlt év azonos Időszakában. A legtöbbet a gyümölcs- és zöldségfélék, Illetve más élelmiszerek drágultak. KORUNK PARANCSA Sók külföldi tudós és társadalmi személyiség mérlegeli azt a helyzetet, amelybe a tőkésországok a fegyverkezési verseny miatt jutottak. Megállapítható, hogy az ipar állandó militarizálása nemcsak az eszközök óriási pocsékn- lásával, a gazdasági növekedés lelassulásával és sok társadalmi probléma kiéleződésével jár, hanem a minőségileg új válságtünetek elmélyülését is meggyorsítja. Elmélyíti a környezeti és az e- nergetikai válságot, a nyersanyag-kitermelési válságot, és más olyan válságjelenségeiket hoz létre, amelyekre az eddigi történem lemben nem volt példa. A nagy hadiipari komplexumok tevékenysége lényegében nem más, mint az ásványkincsek és a nyersanyagok állandó pocsékolása. Az acél, a ritka- és színesfémeik termelése, az óriási energetikai, kapacitás egyedül arra szol= gál, hogy pusztító célokért új meg új fegyverfajtákat gyártsanak, amelyek emberek millióit pusztíthatják el és Földünk nagy területén mindent kiirthatnak. A légkör és a vizek szennyezése, a nem botnló hulladékok fel- halmozódása a hatvanas évek végére olyan arányokat öltött, hogy kezdte megzavarni a társadalmak normális működését, kezdett károsan hatni a lakosság egészségére és életkörülményeire. Az új tömegpusztító fegyverek kifejlesztését és termelését' célzó erőfeszítések nemcsak növelik a tőkésországok lakosságára háruló terheket, hanem valószínűvé teszik olyan pusztító eszközök létrejöttét is, amelyeknek létezése már önmagában is nagy veszélyt rejt az emberiségre, anyagi és szellemi kultúránk történelmi vívmányaira, bolygónk állatvilágára és természeti környezetére nézve. Ennek legkiáltóbb példája a neutronbomba, a fegyverkezési verseny egyik legutóbbi találmánya. Az utóbbi években a tőkés világban egyre több a termelési baleset a hadiipari konszernek gyáraiban. Ezek a balesetek mind gyakrabban helyi ökológiai katasztrófa méretét öltik. Következményeik természetes úton való semlegesítése évtizedekig, vagy még tovább tartana. Az államok; nak rendkívüli lépéseket kell tenniük, nagy anyagi és emberi erőforrásokat kell összpontosítaniuk, hogy a veszélyeztetett övezetben helyreálljon a természeti környezet egyensúlya. Elegendő az olasz Seveso városban történt katasztrófát említi. Az Icmesa gyári robbanás azt jelen; tette, hogy — mint a L’Espresso című hetilap írta — a helyi lakosság egészségét feláldozták a „biztonsági érdekek“ és a hadiipar oltárán. Franciaországban 1977 júniusában egy urándúsító üzemben o- lyan baleset történt, amely az egész vidék ökológiai egyensúlyának felborulásával fenyegetett. Írország lakossága már nemegyszer tiltakozott amiatt, hogy az angol, belga, holland hajók hosszú évek óta Írország partjaitól alig 70 kilométerre süllyesztik a tengerbe a rádióaktív hulladékot, összesen immár több mint 40 000 tonnátl A tartályok a szá; mi fások szerint tíz évig maradnak épek, de a rádioaktív hulladék sokkal tovább megőrzi sugárzóképességét. A jövőben tehát erősen megnőhet a tengeri növényzet és az állatvilág sugárszennyezettsége. A Szovjetuniónak következetes harca a leszerelésért és a .fegyverkezés korlátozásáért történelmi jelentőségű. A hadiipari kapacitást át lehetne állítani korunk égető problémáinak megoldására. Bonyolult, de megoldható feladat ez. Az Egyesült Államok környezet; védelmi tanácsának dokumentumai rámutatnak a békés gazdasági ágakban eszközölt beruházások nagy rentabilitására: „Minden milliárd dollár, amelyet a vízszennyezés elleni intézkedésekre fordítanak, 85 000 amerikai számára teremt új munkahelyet.“ Korunk parancsa, hogy a fegyverkezési versenyre pocsékolt erőforrásokat átállítsuk békés célokra, az emberiség szükségleteinek szolgálatára. (MIROVAJA EKONOMIKA) „Egységes harc, győzelem!“ — e Jelszó jegyében zajlott le negyven évvel ezelőtt, 1938. szeptember 4-én Tornócoh Dél-Szlovákia dolgozóinak történelmi jelentőségű maniíesztációja a háború és a fasizmus ellen, a bőkéért, Szlovákia népeinek testvéri együttéléséért. Hitler uralomra Jutása után mind sűrűbben tornyosultak Európa fölött a sötét fellegek. Miután Hitler Németországa bekebelezte a Saar-vidéket és Ausztriát, nyilvánvalóvá vált, hogy az agresszív német fasizmus nem áll meg félúton, s a legközelebbi prédája Csehszlovákia lesz. Csehszlovákia Kommunista Pártja ebben a szorongatott helyzetben a köztársaság megvédéséért folyó harc élére állt, s mozgósította Csehszlovákia dolgozó népét a fasista veszély ellen. A tornóci béketüntetés megszervezésével pártunk Központi Bizottsága Steiner Gábor elvtársat bízta meg. A manifesztáciő sikere érdekében széleskörű intézkedések történtek mind szervezeti, mind politikai és kulturális téren. A tüntetésen mintegy tízezren vettek részt, munkások, parasztok, kommunisták és pártonkívüliek, magyarok, szlovákok, csehek és németek, hogy kifejezést adjanak szilárd elhatározásunknak: megvédik a köztársaságot. 1938. szeptember 4-én Dél-Szlo* vákiában minden út Tornócra vezetett. Bratislava dolgozói már a hajnali órákban különvonattal indultaik. A szerelvény nemzeti és vörös zászlókkal, fasisztaellenes transzparensekkel volt feldíszítve. Amerre a vonat elhaladt, a vasutasok, a lakosság antifasiszta köszöntéssel, ökölbe szorított kézzel üdvözölte utasait. Diószegen több mint ötszázan csatlakoztak hozzájuk, Galántán és a további állomásokon is több százan. A komáromi és a gútai résztvevők hajóval érkeztek. A párt felhívására tömegesen jöttek el Tornócra Érsekújvár, Léva, Farkasd és a környékbeli falvak dolgozói. A harcos nap programja: a menet élén magyar népviseletbe öltözött férfiak lovasbandériuma haladt, utána népviseletbe öltözött lányok csoportja. A lányok menetét mintegy 200 kerékpáros követte. A menetet hatvan zászlóvivő tette színessé. Ezek után haladtak Major, Steiner, Lőrincz, Mikuliöek, Kreibich és Poníőan elvtársak, majd a trnavai cserkészeik. A felvonulást hat münkászenekar, valamint cigányzenészek kísérték. Az útvonal háromnyelvű antifasiszta Jelszavaktól volt hangos. A közel tízezres tömeg lelkedése közepette Poszpis elvtárs nyitotta meg a njanifesztációt. Rövid bevezetője után átadta a szót Major elvtársnak, akit a harcos tömeg kitörő lelkesedéssel fogadott, majd az Internacionálé hangjaitól visszhangzott a tér. Többnyelvű, de egyhangú harcos akaratot fejezett ki a tüntetés a köztársaság megvédésének, a fasizmus elleni kérNEGYVEN ÉVVEL EZELŐTT Megvédjíik a köztársaságot! lelhetetlen harcnak az akaratát. Major elvtárs szavait szűnni nem akaró helyeslés és taps kísérte. Beszédében hangsúlyozta a mani- fesztáció renkívüli jelentőségét, s a nemzetközi helyzettel foglalkozva kijelentette, hogy a világ hatalmas katasztrófafelé rohan. Oj világháború van készülőben, s Dél-Szlovákia lakossága előtt az a kérdés áll, mit kell tenni most? A válasz világos: meg kell védeni a Csehszlovák Köztársaságot, a- mely a német fasizmus útjában áll, és melyet a magyar dolgozók utolsó csepp vérükig védelmezni fognak. Major elvtárs szavai után Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a cseh nép nevében Mikulicek elvtárs, a német dolgozók nevében pedig Kreibich szenátor üdvözölte az egybegyűlt tömeget. Ezután Ján Poni- öan elvtárs szlovák, Lőrincz Gyula pedig magyar nyelven mondod lelkesítő beszédet a manifesztáciő résztvevői előtt. Lőrincz elvtárs beszédében ismertette az Ausztria lerohanásával előállott feszült nemzetközi helyzetet és kitért s- zokra a sérelmekre, melyek a szlovákiai magyar kisebbségét érték- oktatási, politikai, állampolgári és más kérdésekben, Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ezen sérelmek orvoslása most, amikor a köztársaság veszélyben van, csak másodrendű kérdés. Szlovákia népeinek most legfontosabb feladata: összefogás a köztársaság megvédéséért. A manifesztáció résztvevői határozatot fogadtak el, melyet elküldték Benes köztársasági elnök címére. A határozat kifejezte Dél- Szlovákia magyar és szlovák lakosságának akaratát, hogy kész minden áldozatra a köztársaság védelmére, s ugyanakkor felhívja a kormányt, hogy ne hátráljon meg a reakció előtt, mert ez a köztársaság összeomlását jelentené. Befejezésül Poszpis elvtárs, a község kommunista bírója felhívta a jelenlevőket, hogy a béketüntetés gondolatát vigyék széjjel a falvakba, majorokba, városokba, hozzájárulva ezzel Is az antifasiszta front erősítéséhez. A manifesztációt kulturális program követte. Fellépett a bra- tislavai „Műhely“ együttes, a ligetfalusi és a dornikappeli kultúr- együttessel a komáromi kultúrcso- port, és a felvonuló kerékpárosok is magas színvonalú műsort nyújtottak. A lévai, az érsekújvári kultúregyüttes tagjai énekkel és szavalatokkal gazdagították a műsort. A kiválóan sikerült békatüntetésnek méltó befejezése volt Arany János Toldi című elbeszélő költeményének az előadása, melyet a diószegi proletár kultúregyesület mutatott be a német koncentrációs táborban elpusztult Háber Zoltán rendezésében. Negyven év távlatából visszatekintve Dél-Szlovákia népeinek harcos megmozdulására, büszkén állapíthatjuk meg, hogy Dél-Szlovákia magyar ajkú dolgozó népét nem tudták megtéveszteni Eszter- házy János és Szüllő Géza fondorlatos politikusok hangzatos jelszavai. Szlovákia magyar ajkú lakossága az ország haladó gondolkodású népével a kommunista párt mellett felsorakozva, készen állt a köztársaság védelmére, a oar- bár fasizmus megfékezésére. Pártunk minden erőfeszítése ellenére sem sikerült megteremteni a más politikai pártokkal való egységfrontot, mely egységes fellépéssel a kormányt gerinces cselekedetre kényszerítette volna, hogy bátran szembe szálljon a német hordákkal. A tornóci békemani- fesztációt követő 25. nap után, 1938. szeptember 29-én bekövetkezett a szégyenletes müncheni egyezmény, mely megpecsételte államunk további sorsát. ROJÄK Dezső \
