Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-09-05 / 36. szám
Körívéivesen (Hruáov) a rozsnyói (RjäSfiava) járásban a karsztvíz kifolyásánál újabb cseppkőbarlangot fedeztek föl. Boros Róbert és Lázár Tamás barlangkutatók egy 400 méter hosszú folyosót és néhány üreget tártak tel, melyet gyönyö- .ú Caoppkőképződmények díszítenek. A legszebb az u- tolsó terem, ahol több értékes cseppkő látható. UI Szó, 1978. augusztus 29. Megszállottak? Örültek? Többször is töltöttem velük, a barlangkutatókkal, pontosabban egyik csoportjukkal rövidebb időt sátorban, egy isten háta mögötti hegytetőn, mégsem tudom eldönteni, hogy a két jelző közül melyik illik jobban rájuk. A laikusok az első látásra csak a megszállottságukat tudatosítják. T udod ml az a zsomboly? így nevezik a barlangászok a függőleges, úgynevezett aknabarlangot. Van amelyik másfél, sőt két kilométernyire Is benyúlik a föld alá. Akik csak a föld felett járnak azt hiszik, hogy egy zsomboly meghódítására csupán egy hosszú és főleg erős kötélre van szükség. Aztán egy ugrás a feneketlen kútba és kész ... Pici, mély, fájdalmas seb az 1- lyen barlang a föld mélyén. Néhol teremmé bővül, másutt úgy összeszűkül, hogy egy girhes giliszta is csak erőlködve képes átjutni rajta. Mi már évek óta Itt, a Macocha környékén töltjük szabadságunkat. Egyik barlangkutató barátunk halálának évfordulója minden évben összehoz bennünket: gépírónőt, mérnököt, hegesztőt. geológust. Sokan azt tartják rólunk, hogy a sznobok társasága vagyunk. Nem szívesen veszünk magunk közé új embereket, az Igaz. De ki vállalná magára szívesen valakinek az életét? Vészéi lyes helyeken járunk, minden lépésünkkel a saját vagy társaink életét tesszük kockára. Itt százszázalékosan összpontosítani kell, nincs kibeszélés. Az sem véletlen például, hogy egytől egyig agglegények és lányok vannak a csoportunk* ban. Nem nagy koponyák, az igaz; itt van például Bo- hu§, aki húszéves létére még mindig nem érettségizett le. Van úgy, hogy az egész táborozás alatt — ez rendszerint tíz napig tart — alig hallani a hangját. És mit gondolsz, melyik tantárggyal van a legtöbb baja? A nyelvekkel és a gramatlikával. Vagy Itt van Igor. A szülei házában külön szobája van, szépen berendezve, de az ágyat nem használja, é- vek óta hálózsákban alszik a padlón, Január elsejétől december 31-ig kitárt ablakoknál. Így edz. A többiek különféleképp. Tavasszal például Bratlsla- vában voltunk kisegíteni kollégáinkat...“ A FENEKETLEN KÚT ALJÁN Láttam. Legyekként mászkáltak a Slavín oszlopán, mosták, tisztították márvány borítását. Kettős haszonnal: a ki* tűnő edzés mellett a koronák is gyűltek a közös kasszában. „Hogy ki milyen ember, milyen jellem, az csak nehéz megpróbáltatások közepette dől el. Nálunk például ott lent a föld alatt, a koromsötétben, ahol órákig kell az iszapot merni és az ember sohasem tudja, mikor omlik be az az út, amelyen át leereszkedett a föld gyomrába. Azt hiszem, ezt nem normális embereknek találták ki.“ Már két évvel ezelőtt a brnóí barlangkutatók riagy titokzatossággal arról beszéltek, hogy a Macocha környékén még sok a feltáratlan kisebb-nagyobb barlang. Köztük egy, a legszebb, amelynek felfedezése társuk életébe került. Egy eldugult akna maga alá temette. Mi a barlangkutatók igazi célja? Nehéz erre egyértelmű választ adni. Egy nagy, maradandó, nagyszerű értékért többen kockára tennénk az életüket. De mégis zavarban vagyok: összkomfortos korunkban, pmikor sokán csak arra használják a természetet, hogy ott az új autójukkal, yagy más luxusholmijaikkal mutatkozzanak, nehéz elhinni, hogy valaki, vagy valakik napo* kon át térdig érő iszapos vízben kutyagolnak, természetesen ott is alusznak, étkeznek, nagyon furcsa helyzetben ... A barlangkutatók — ezt talán felesleges is hangoztatnom — nagyon jő barátok és nagyszerű emberek. Vannak hibáik is, de éppen szenvedélyük a legjobb eszköz jellemük legértékesebb oldalának csiszolására. Az sem véletlen, hogy valamennyien a bányai mentőszolgálat tagleírásunk elején egy hírt közöltünk két rozsnyói (KoZnava) barlangkutató sikeres fölfedező útjáról. A barlangkutatók munkájáról Zbynek Rüiiéka brnói barlangkutató beszélt és talán a két rozsnyói felfedező helyett is sikerült ízelítőt adnia a föld mélye kutatóinak fáradságos, önmegtartóztatást és emberi kitartást igénylő munkájáról. I. M. Foto: archív Nem adnám SEMMIÉRT... F iatal, karcsú és közvetlen. Ha nem tudnám, hogy agronó- mus, s ha nem viselne munkaruhát, minden egyébnek hlhetném, elárusltönó* tői egészen színésznőig. Szenvedélyesen szereti munkáját, ízig-vérlg mai fiatal, telve erővel, lelkesedéssel. 1975-ben végzett a Nyltral Mezőgazdasági Főiskolán. Véletlenül került ide, a losonci (Luőenec) Járás egyik falujába, Sőregre, méghoz* zá elég messze szülőfalujától, Nagymagyartól (Zla- té Klasy). Évfolyamtársaival fogadtak, ki fog előbb munkahelyet találni. Nóra mindenáron meg akarta nyert a fogadást, s ezért megragadta az első kínálkozó alkalmat, elfogadta a sőregl szövetkezet elnöké* nek, Pölhös Imrének ajánlatát, hogy jöjjön hozzájuk agronömusnak. A fogadást megnyerte, s választását a mai napig sem bánta meg. Ezt mondja saját pályakezdéséről Pajger Eleonóra mérnök, aztán érdekes véleményt mond a fiatalok munkájáról általában. — Bosszant, ha a fiatalok a szakiskola, az egyetem vagy a főiskola elvég zése után valamiféle higgadt elégedettségbe süllyednek, ha nem látják meg az új lehetőségeket, ha nem küzdenek szenvedélyesen az újért és egyszerűen lemondanak az álmokról, a nagyA sőregl (Snrlce) szövetkezet gazdasági ed varén nagy a sürgés-forgás. Egy* mást érik a gabonával megrakott pótkocsis traktorok, majd a szőlőtermesztő brigád tagjai érkeznek meg, s nem sokkal utánuk motor- kerékpáron Pajger Eieonőa ra, az agronómus. _______ szerű célokról. Szerencsére ez a ml szövetkezetünk fiataljaira nem vonatkozik. Igaz, megadjuk nekik a tehetőségeket a munkahelyen, a társadalmi munkában, a SZISZ szervezetben egyaránt. A legnagyobb támoga* tást kétségkívül a szövetkezet elnöke nyújtja, akt minden vezetőnek példaképe a pontosságban, magatartásban, az Irányításban, a helytállásban, egyszóval mindenben. Nóra a takarmányoző-spe- clallsta feladatkörét látja el. Többek között 6 felel 1200 hízöbika takarmányé* nak beszerzéséért. A Jó eredmények, a munkasikerek, a szövetkezet országszerte híres közösségi szelleme vonzzák a fiatalokat. Itt lépten-nyomon fiatalokkal, 20—30 éves Ifjú szakemberekkel találkozik a látogatö. A 320 tagot számláló szövetkezet tagsá* gának 65 százaléka fiatal. SZISZ-szervezetük kiválóan működik. Bizonyltja ezt az Is, hogy ez az alapszervezet nyerte el legutóbb az SZLKP Központi Bizottságának vörös vándorzászlaját. Nóra büszke a szervezet jé munkájára, s arra Is, hogy a tevékeny fiatalok megju- talmazása sem marad el, hogy a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok is megkapják a tehetőséget arra, hogy országot-világot lássanak. Természetesen elsősorban azok, akik erre rászolgálnak, akik az átlagnál többet dolgoznak, akik mindenben elsők. Idén a SZISZ-tagok közül ketten Bulgáriában, ketten a Szovjetunióban nyaraltak, az a* ratás résztvevői számára pedig Szegedre és Siklósra szerveztek kirándulást. Beszélgetésünk végén újra szóba kerül a hivatása. Magabiztosan elmosolyodik, hiszen nem először felel erre a kérdésre, szavakkal is és tettekkel Is: — Nem adnám semmiért ma sem azt az érzést, amikor látom, hogy körülöttem minden kizöldül, nő, gyarapszik, termést hoz... Ugyanakkor tudom, hogy részem van benne nekem is. hogy az én munkám is benne fekszik. Nincsen ennél szebb, Jólesőbb érzés! Benyák Márta A szer zó felvétele „Füstölt citrom” Helyszín: a bratislaval Télt stadion melletti zöld* ségesbódé. A pult mögött utcai öltözékben, szájában cigarettával az Hlárusító. Így, nagy E betűvel. Unott arckijejezése arról tanúskodik, hogy a vevők borzasztóan a terhére vannak. Pedig pillanatnyilag csupán egyetlen fiatalasszony készül vásárolni. Gyorsan beállók mögéje. — Két kiló alma, egy Mb ló citrom ... A kiszolgálás közben ts cigarettázó férfi a szemfényvesztőnél is gyorsabban kész a méréssel és a fizetendő összeg kiszámolásával egyaránt: sőt az ts meglehet, hogy az utóbbi művelettel már az áru lemérése előtt kész volt. — Huszonkettő ötven, apa rőt tessék adni — hangzik nem éppen a legérthetőb- ben a cigarettával „bedugott" száfból. A fiatalasszonynak csak százasa van, hiába böngészi át a táskáját, nem tudja összeszedni a szükséges összeget apróban. Mögöttem türelmetlenkedni kezd a közben tíz emberre ts megnőtt sor, tóba ben Is zsörtölődve követelik, hogy a fiatalasszony „oldja meg a problémáját“ és ne tartsa föl a bődé forgalmát. Mindennek tetejébe a búdéból kiszól az elárusító: — Az aprópénz a vevő „munkaeszköze", ne menjen nélküle vásárolni, nem Igaz? Teljesen megdöbbenek a rögtönzött ,aranyköpés“ hallatán, és anélkül távoa zom, hogy egy fia citromot is vásároltam volna. Bevallom, nem kedvelem túlságosan a „füstölt“ citromot és különben is — nekem sincs aprópénzem. Távozom, de azért valamivel okosabb lettem: tudom például, hogy a zöldségesek munkakelléket közé tartozik a füstölgő cigaretta. A fehér munkaköpenyről pedig az a véleményük. hogy azt csak az e- gészségügyl dolgozóknak találták jel. • Kék, vagy piros? Porszívót vásárolunk. A szolgálatkész elárusító tü- • relmesen felsorolta a vagy hatféle porszívó műszaki a- datait, a köztük levő különbségeket. A legmodernebbnek egy piros, ETA 417 típusú porszívó tűnik, az eU árusító azonnal közli, hogy ezt a terméket először az idei brnói vásáron mutatták be. Nagy teljesítményű, kivitelezése ízléses. Egyetlen hibája, hogy túl drága, 1540 korona. Az elárusító látva határozatlanságunkat, ráteszi a kezét egy kékszí- nü, közepes nagyságú porszívóra. — Ezt vegyék meg. Nekünk Is ez van otthon. A motora csak valamivel gyengébb, mint annak az újnak, viszont sokkal kisebb a fogyasztása. Es: 500 koronával olcsóbb... Áramfogyasztás? Hát Igen. Meglepődve nézzük ezt a tüneményszámba menő elárusítót. KI tudta, hány kilowattórát takarított meg társadalmunknak okos érvelésével. Hány kilowattórát ennek az országnak és hány koronát nekünk, vásárlóknak. Pedig csupán azt tette, ami minden jó elárusító kötelessége. Takarékosabb olvasóinknak még elárulom, hogy ez az üzlet Bratislavában, a Steiner utcán található. Zácsek Erzsébet *
