Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-08-22 / 34. szám
Még egyszer a Neoton - famíliáról A Neoton-együttes már 1965 óta létezik. Egyszer már részt veit a KI mit tud?-on s megszerezte a harmadik helyet. Néhány ]ó szám következett, köztük a Kell, hogy vár) rám című nagy sláger. Az első lemeze 1971-ben jelent meg (Bolond város), és saját bevallásuk szerint nem sikerült jól. Túlságosan csapongó volt, nem tudtuk, milyen zenét is játsszunk valójában — mondta Pásztor László, az együttes vezetője. — Aztán néhány tag kivált a zenekarból, s ez egy időre visszavetett minket. 1973-ban a Neoton és a Kócbabák női együttes közös rádiófelvételt készít, s 74 januárjában „összeházasodnak“. Következik egy korszak, amikor rádió- felvételeket készítenek. (Te vagy a mindenem, Párbeszéd, majd a legnagyobb siker, a Vándorének.) Az első közös nagylemez címe Menedékház, aztán következik a Csak a zene. Tavaly egy kislemezük jelent meg, a Köszönjük Mr. Edison, és alig két hónapja az újabb nagylemez, a Neoton disco. Ez a lemez a hanglemezgyár és az együttes öt évre szóló szerződésének az első terméke. + Hazai kritikusaitok felrótták, hogy angolul énekeltek. — Az ötlet, hogy angol nyelvű lemezt készítsünk, ami tánco lásra alkalmas discomuzsikát tartalmaz a lemezgyáré volt. Arra gondoltak, hogy csináljuk meg egyben a mostani slágereket. Mi azt javasoltuk, hogy inkább régi számokból csinálunk újat — hiszen ez világdivat. Hogy miért angol nyelvű? Angol számot magyarul énekelni elég fonák, én nem szeretem, persze vannak kivételek. Szerintem magyar számot is énekelhet magyar együttes — angolul, ezt tesszük mi is. 4> Legújabb lemezetek jó minőségét mindenütt dicsérik. — A disco a legjobban szóló pop-rock műfaj a világon, s a gyárak szuperminőségben hozzák ki a lemezeket. Lehet, hogy nagyobb gondot fordítanak rá, lehet, hogy ezt a zenét jobban meg lehet csinálni a stúdióban — vagy csak stúdióban lehet Igazán jól megcsinálni... Nem tudom, én úgy érzem, színp<«ian is jő. A lemez jő minőségéhez hozzájárul, hogy szem előtt tartottuk a speciális érdekeket, úgy hangszereltünk, hogy bár sok hang szer van benne, szellős legyen. + Néhány számnál play back kel dolgoztok. Együtt énekeltek és játszotok a magnóval. Néhány helyen rosszmájúan meg is je gyezték, hogy legközelebb elég, ha magnószalagot meg fényképet küldőtök ... — Mi ott vagyunk a színpadon és dolgozunk. Egyébként is a play backet nagyon sok együttes és szólista alkalmazza világszerte Legalább olyan nehéz — sőt ne hezebb — play baokkel játszani, mint anélkül, hiszen együtt kell megszólalnunk a magnőzenével. Az előnye, hogy szebben hangzik a dal. A magnóról nagyszámú zenekar kísér bennünket. Hegedű- hangot tudunk a melotronnal előállítani, én viszont egy gitáron három gitár hangját nem tudom játszani. + Készül az új nagylemez a- nyaga. Kik írják a számokat? — Jakab Gyuri meg én, a szöveget pedig Gyurinak valószínűleg Adamis Anna, nekem meg Emese. (Hatvány Emese a felesége Lacinak). Korábban én is írtam szöveget, de elhagytam ezt a rossz szokást. Hogy milyen lesz a következő lemez, még nem tudjuk pontosan. Reméljük, hogy még jobb lesz, mint a Neoton-disco. Persze nem akarok nagyképű lenni, mert ezek azért nagyon jó számok. ^ Januárban Cannes-ba mentek, a MIDEM-bemutatóra. — Magyarország .először ad műsort a világ hanglemezgyárainak a bemutatóján, a MIDEM-en. Óriási bódésorok állnak, lemezeket árulnak, ún. nemzett gálákat tartanak, a legnagyobb sztárok tartanak önálló előadói esteket. Mindenki ott van, aki a világon ebben a szakmában „számít“. Rajtunk kívül más magyarországi együttesek is fellépnek. Ez olyan rendkívül jelentős valami, hogy el sem merem hinni... ooo Háromhetes szlovákiai turnén vett részt az együttes, s hogy sikerük volt, az is bizonyítja: augusztus végén fellépnek a nyitrai (Nitra) mezőgazdasági kiállításon. Kopasz Csilla Hollywood., a filmvilág egykori á- lomvárosa lassú pusztulásra van ítéli ve. A város, amely nemrég még milliókat csábított álmodozásra, ma szomorú képet tár a turista elé. A kopott, piszkos városkában a parfüm illatát az áporodottság szaga váltotta fel, az irigyelt művészvilágot pedig a titkos és nyílt iparszeruen ű- zött kéfelgés siserehada. A turistákat szállító autóbuszok még färfäk ugyan Los Angeles e hajdan oly vonzónak ismert városrészét, de a mai látogatónak a múlu ból táplálkozó jóadag képzeWerőre van szüksége ahhoz, hogy a visszataszító valóság helyett az egykori pompát elképzelje. A stúdiók nagyobbrészt üresek. Az idegenvezető út közben még most is rámutat egy- egy villára, megemlítve, hogy az melyik filmsztár tulajdona, de a kacsalábon forgó luxusvillákra lakat került. A sztárok, akik korábban azt hitték, hogy Hollywoodon kívül más világ nem létezik, elmenekültek a kegyetlen valóság elöl. A hírhedt Manson-banda Sharon Tate és vendégei meggyikolásával alaposan ráa ijesztett Hollywood „szép világára“, no és a kíméletlen gazdasági válság is közrejátszott abban, hogy a „sztárok „csendesebb“ hely után néztek. A filmváros a bűnök és a közveszély városa lett. A helybeli lakosság a sötétség beálltával nem mer kimenni az utcára, a rendőrség pedig tehetetlen. Mellesleg Hollywood ez év novemberében ünnepli megalapításának 75. évfordulóját — vigasztalan helyzeU ben. ooo Minden idők legrokonszenvesebb pandúrja, Columbo hadnagy, vagyis Peter Falk pálfordulásáról adnak hírt a nyugati lapok. Most forgatja a Bink eset című filmjét, amelyben nem rendőrt, hanem rablót játszik, méghozzá rablóvezért, Tony Pino gengsztert, aki nagyszabású bűncselekményt tervez ki. A Brink-eset megtörtént bűnügy, Bostonban esett meg 1950-ben. Az amerikai Pitaval- ban mint a legmerészebb betörést tartják számon. Tony Pino, betörőbandáját az FBI csak hatévi nyomozás után találta meg. Peter Falk ehhez hozzáfűzte: — Columbo hat óra alatt elvégezte volna ezt a munkát. (pi) ÁBRÁNDOZÁS AZ ÉLET MEGRONTÓJA.» 52 éves volt, és a barátnői Eleonórának szólították. Hatásos kozmetikai cikkeink használata révén csak negyvennek látszott. Ha még a plasztikai arcműtétet és a rendszeres reggeli tornát is hozzá vesszük — megvan az elképzelésünk Eleonora asszonyról, aki egy postahivatal rekeszében az e- gyik ablak mögött ült mosolyogva. A vádlottak padján azonban ez a mosoly lehervadt az arcáról. A- míg Eleonora asszony eljutott i- dáig, az élete hétköznapi szürkeségében telt. Sagan nem írt volna regényt belőle — az biztos. Rudolf, a férj dolgozott és keresett; Eleonora is hozzájárult a megélhetéshez. Beutalót is kapott — méghozzá nem is akármilyet — tengerparti üdülésre. Csakhogy Rudolf egy kissé szórakozott volt lenn a tengerparton, nyilván az erős napsütés hatására eltévesztette az ajtót... Eleonóra asz- szony azonban még idejében rájött a tévedésre és azonnal intézkedett. Meghallgatta barátnője tanácsát és útilaput kötött a fér- je-ura talpára... Eleonora akkor még csak negyven volt, de ötven- nek látszott. Alighogy Rudolf mögött becsukódott az ajtó, energikusan hozzálátott, hogy rendbe hozza az életét. — A bázkezelő szerint: szeretőt talált magának. Amikor először jött el, fiatal fess férfi volt, de amikor egy év múlva távozott, a haja már ezüstösen csillogott, homlokát ráncok barázdálták és kölcsönöket kért. Eleonora? Minden alkalommaikét évvel fiatalabbnak látszott... Bár a megifjodősi folyamat tartott, mégis a nyugdíj korhatár felé evezett. Miután ennek tudatára ébredt, úgy döntött, hogy már nem fog alkalmi barátaival a Palacky hídtól a Barrandovig hajókázni... Igazi tengeri hajózásra vágyott, ahol az első hajótiszt mutatja majd meg neki a különböző csillagképeket. Természetesen ezért még nagyon is reális asszony maradt, és tudta, hogy minden romantikának megvan az ára is... Kolumbusznak is előbb meg kellett szereznie a hajózáshoz szükséges pénzt... így tehát a mi kalandvágyó Eleonóránk is nekilátott, hogy összeszedje a pénzt — a postahivatali rekeszben ... A különböző üzletek vezetői itt adták fel a napi bevételt. Eleonora karcsú ujjaival utána számolta a pénzt és bájos mosollyal oda szólt a vezetőnek: „De Von- derka úr, ön két százassal elszámolta magát, kevesebb kettővel.“ — Vonderka természetesen f nem kételkedett benne, hogy ez valóban így van, hiszen az ember tévedhet. Csakhogy ha ilyesmi két-háromszor fordul elő, akkor az ember kezd alaposan a végére járni, sőt a munkatársait is segítségül hívja. — De semmi sem segített. Eleonora asszony mind gyakrabban szólalt meg: Vonderka úr, maga tán szerelmes? Már megint öt százas hiányzik. — Eleonora asszony már csak a tengeri út gondolatának élt, sőt ábrándozásába már belevonta az Alpokat is. Tehát nem vette észre, hogy egy idő óta megfigyelik. Egy szép napon, amikor ismét megszólalt a szokásos szöveggel, Vonderka úr háta mögül valaki visszaszólt: „Asszonyom, ön tévedett; láttam, hogy ügyes kis kacsójával az ezrest a ruhazsebébe rejtette...“ Eleonora asszonynak most három évig lesz alkalma ábrándoz- *■ \ ni... Fordította: —sl— M it kérdezne és miről írna, ha riporter volna? Mint a fű fölé az árnyékban. A színész és riporter néha egyaránt a fellegekben jár. A különbség annyi, hogy a riporter gyakrabban leesik a fellegeik közül, a színész ritkábban. Ehhez természetesen jó színésznek kell lenni, és Csendes László jó színész, illetve nagyon jó színész. A minap azt olvastam róla, hogy a színpad művésze. Hosszan sorolhatnánk legsikerültebb alakításait. Ezentúl a- zonban nem a színészt mutatjuk be, hanem egy kicsit az embert. A címet módosítva ezt írhattuk volna: Csendes László emberközelből. Első kép: A Szerelemből jött ki a színpadról. Kabáttal a karján, sállal a kezében. Nagy sietve vetette le magáról. Árnyékban Is harminc fokot mutatott a hőmérő. A színpadon még a gallérját is fel kellett hajtania. Nemcsak a nyakán, az arcán is a vastag sál. — Hogyan bírja? — kérdeztem tőle. Csodálkozva nézett rám. — Egy kicsit melegem van. Zsebkendővel törölgette izzadt homlokát. — Nem lehetne kihagyni a jeleneteiket? Legalább is nyáron. Megütközve néz rám. — Kihagyni? A sál az orromon hatásos. Kár volna kihagyni... Nyilván ezért is a színpad művésze. A színész is ember, kivált akkor ha lejön a színpadról. A deszkákon a szerepet játssza. Ott nem lehet tö- rölgetni a verejtéket. Lerombolná az illúziókat. — Hogy volt-e valami különös élményem? A színpadon vagy a magánéletben? Lehet színpadi vagy- színpadon kívüli? Jó, akkor elmondok egy kevésbé humorost és egy izgalmasat. Ha színpadon történik valami rendkívüli, azt a közönség gyakran észre sem veszi. Többnyire azt hiszi, hogy a jelenethez tartozik. Azt viszont inkább csak magam észlelem, ami a színpadon kívül ér. Mint most például. Saját kocsimmal jöttem ide Dunaszerdahelyre (Dun. Streda). Elindultam, bár a tartályban kevés volt a benzin. Nem baj, majd veszek útközben — gondolCSENDES LÁSZLÓ :..j .-ák'/o.! ... v. :• tam. A benzinkutasok azonban ezúttal korábban végeztek. Egyik benzinkút, másik, harmadik és így sorban, éjszaka egyik sem volt nyitva. Kifogyott a benzin. Nem a kutakból, az én tartályomból! Ipolyságig (3a- hy) nagy nehezen elvergődtem, sőt Léváig (Levice) is. Ott aztán végre szerencsével jártunk, s hajnali fél négykor ágyba kerülhettem. Van ez így néha. Ilyenkor a nézők mit törődnek azzal, hogy keveset aludt a színész? Mi közük hozzá? Ha gépkocsin jár a színész, legyen benzinje is. Aludja ki magát, jó hangulatban lépjen a színpadra és szórakoztassa a közönséget. A kevésbé humorost letudtam, most még az izgalmast. Hunyadkürti Pistával, ő egyébként a kecskeméti vendégszínészünk, voltunk a szép bukovicei víztároló melletti nyírfa- erdőszélen. Mondom neki: „Te, Pista, ne menj át a domb túlsó oldalára, az napos, már pedig az ilyen helyeiket nagyon szeretik a viperák.“ Pista hitetlenül nézett rám. — Komoly? — kérdezte. Gondoltam, hogy ráijesztek. — Persze, hogy komoly. Gombát kerestünk. Találtunk is néhány májusi gombát, és szegfű- gombát is, de Pista már nem nagyon lelkesedett. Meg-megállt, kelletlenül jött velem. — Gyere velem, bátran,’ akkor nem történhetik bajod — bíztattam. Mentünk néhány lépést, egyszerre csak Pista megfogja a vállam. — Nézz csak hátra! Félszemmel visszapillantottam. A lábamtól félméternyire egy összete- keredett vipera. Mi tagadás, én is megijedtem. Abban a percben abbahagytuk a gombázást, és iszkoltunk le a domboldalról. így fesd az ördögöt a falral Pedig azon a helyen, a- hol jártunk, sok a kiránduló, oda nem járnak napozni a kígyók. Az az egy viszont ott volt. Nyilván eltévedt. Nem tartotta be a játékszabályt. — OS. rN
