Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-08-08 / 32. szám

S antiago de Cuba a sziget- ország legdélibb tartomá­nyánál«, Őriemének a fövá rosa. (Közelében szállt partra Ko lumtmsz Kristóf, amikor 1492-ben felfedezte Amerikát.) Az ősi vá­ros évszázadokon át fontos sze­repet Játszott Kuba történelmé­ben. Ez az országrész a legmele­gebb éghajlatú. Egész éven át fullasztó, párás forróság telep­szik a háromszázezres városra. Európai ember számára elkép­zelhetetlen az a nyomor, amely­ben a santtágóíak, a kubaiak él­tek S hihetetlen az a kápráza­tos luxus, fényűzés, amely a gaz­dagok életét jellemezte. Egy ma­haradzsa vagy egy amerikai mul- tlmtniomos sem élt úgy, mint egy kubat bankár vagy cukornád-ül­tetvényes. Házi testőrséget tartot­tak, s ahol laktak az utcákat le­zárták. Santiágo de Cuba ötven- ezres néger lakossága még kö­zelükbe sem juthatott. (Utcasep­rőnek is csak fehéret vettek föl.) Mindezt el kell mondani, hogy érthetővé váljék, mit jelent ma a kubaiak szemében Santiago és az ottani Moncada-iaktanya, amely­nek kazamatáiban a hazafiak szá zait csonkították meg. A Battsta rezsim katonái legalább úgy ér tettek a kínzáshoz, mint a Gesta po terrorlegényet. Ttz év alatt mintegy húszezer hazafit dobtak a tengerbe. Azt mondták: a cá­pák nem beszélnek. Ezekben a napokban Santlágő ra figyel az egész ország. Tiszte­leg a huszonöt évvel ezelőtti e semények mártírjai és életben maradt hősei előtt. Ml történt negyedszázada? Az tdös kubai parasztasszony Franstsca Vigilance nem Is sej­tette, hogy a megszokott munkán kívül ml Is történik a Santiágótól alig néhány kilométerre levő far­mon. Semmi rendkívüli nem lát­szott abban, hogy 1953. áprilisá­ban néhány havannai fiatalember kéthektárnyi területén, részes bérlőként baromfitenyésztéssel kezdett foglalkozni. A szomszé­dok legfeljebb csak július 25-én figyelhettek fel valami szokatlan jelenségre. Különböző gépkocsi­kon a fiatalok csoportját érkez­tek a Siboney-farmra. S a nap­lementével megélénkült az udvar. Egy magas, vállas fiatalember pa­rancsaira felhúzták á kútból a fegyvereket. S megkezdődött a — korábban a rezsim korrupt tiszt-' jettől vásárolt- — katona! egyen­ruhák és fegyverek szétósztása. Hétfő volt, július : ZB-a, 'hajnal. Már a vége felé közeledett a ha­gyományos háromnapos santíágői karnevál. Az ébredő városban még tartott az utcabál, még vi­gadtak az ország mindén részé­ből ldeseréglett vendégek. Ezért hát nem volt semmi különös ab­ban, hogy néhány gépkocsiban a Batista-hadsereg egyenruhájába öltözött fiatalok száguldottak a város központja felé. S amikor 5 óra 15 perckor az első puska- ropogás elhangzott, sokán az u- tolső petárda pufoglalásának vél­ték a dolgot. De akkor már a 28 éves ügy­véd, Fidel Castro felkelőt kegyet­len harcban álltak a Batista-re zsim egyik legerősebb erődítmé. nyénsk, a Moncada-laktanyának a zsoldosaival. Egy óra múlva, a mikor Fidel meggyőződött arról, hogy nem tudják bevenni a lakta­nyát, elrendelte a visszavonulást. me után magas állami kitünte­tést kapott, s egészen néhány év vei ezelőtti haláláig a forradalmi hadseregben szolgált.) A halálosan kimerült Castrót álmában lepte meg az őr)árat. Sarrla azonban megtiltotta, hogy a nyílt mezőn legyilkolják Fidelt. A felkelők vezérét egy közeli MONCADA: 25 ÉVE ■ A PROGRAM ÜTJÁN KUBA 7 A SIBONEY - FARM Az előzetes megbeszélés értelmé­ben — az akció sikertelensége e- setén — visszavonulnak a közeli Sierra ü^éstre-hegység erdeibe és ott folytatják a harcot. Ez azon ban a 165 támadó közül csak Fi­del Castrónak és 18 társának st került. S a többiek? A fiatal lázadóknak kevés vesz teségük volt. De mihelyt Batista hírt ’ kapott'á laktónya ostromá­ról, parancsot adott, hogy azon­nal öljék meg a támadás során ejtett foglyokat, mégpedig minden elesett katonáért tíz felkelőt. Pa­rancsait a zsoldos katonák Irga­lom nélkül teljesítették. Egy tel­jes héten át nem szűntek meg a kínzások, a vallatások, a gyilkos­ságok. Néhány nap alatt több mint 80 felkelőt gyilkoltak le bestiális módon. A támadás után öt nappal, Fi­del Castro két társával együtt fogságba esett. Életüket egy idős néger hadnagynak, Sarrlának kö­szönhetik. (A forradalom győzel­börtőnbe zárták, s októberben ke­rült 9or az életben maradottak perére. Batista félt Fidel Castro vádjaitól, s intézkedett, hogy a nyilvánosság kizárásával, egy kör­teremben hozzák meg az ítéletet, azzal az ürüggyel, hogy Fldel be­teg és nem tud részt venni a nyilvános törvényszéki ülésen. A felkelők vezére — mint ügy­véd — saját maga látta el vé­delmét. (A rabruhát néhány órá­ra felcserélte az - akkoriban szo­kásos ügyvédi öltözékkel.) Bár egyetlen jogi könyvet sem bocsá­tottak rendelkezésére, az állan­dó zaklatással nem engedték fel­készülni, a 26 éves ügyvéd így is négyórás beszédében — rend­kívüli jogi szakértelemről és jár­tasságról tanúbizonyságot adva — a vádlottból vádlóvá lépett elő. A •zsarnokság minden . ébersége el­lenére beszédét' gyorsírásban le­jegyezték. „A történelem fel fog menteni“ című híres vádbeszédét ma már Latin-Aroerika-szerte is­merik. Fidelt és öccsét, az akkor 18 éves Raul Castrot a tömeg nyomá­sára és tiltakozására két év múl­va kénytelenek voltak szabadon engedni. Fldel Mexikóban szer­vezte újjá csapatát, s 1956 végén megkísérelte 82 társával együtt a partraszállást. Nem sikerült. Kénytelen volt a Sierra Maestra hegyeibe menekülni, ahol több, mint két évi ádáz harc után, egy­re duzzadó seregével, 1959. ja­nuárjában végül győztesen vonult be Havannába. Ezekben a napokban Kuba né­pe a 25 évvel ezelőtti esemé­nyekre emlékezik. A hősi halot­takra és az életben maradott hő­sökre, akiknek vezetésével a forradalmi Kuba sikeresen váltja valóra a Moncada-programot. Együtt emlékezik és együtt ün­nepel a szigetország lakóival az a több mint húszezer fiatal is, aki a világ minden tájáról érke­zett a VIT-re. A vendéglátók nem­csak hazájuk gyönyörű tájait mu­tatják meg a világ fiataljai kép­viselőinek, hanem jogos büszke­séggel mondhatják el az élet gyors változásait bizonyító ténye­ket. A közelmúltban befejeződött cukorévadban például az ország történelmében a második rekor­dot könyvelhették el: 7,5 millió tonna cukor hagyta el a cukor­gyárakat. (Az ország devizabevé­teleinek 70 százalékát a fehér 3- rany adja.) A közel három évvel ezelőtti pártkongresszus óta sikeresen ha­lad az új! gazdaságirányítási rendszer bevezetése, amely iga­zodik a kubai sajátosságokhoz, és hasznosttja a szocialista országok tapasztalatait. Csupán ebben az esztendőben 312 nagyvállalat tért át a — hatékonyságot segítő — új rendszerre. De a változásnak olyan „szem­mel látható“ jelel is vannak, mint az ezer kilométeres, nyolcsávos autópálya, vagy a hazai gyártmá­nyú Glron autóbuszok megjelené­se, a havannai Alamar új város­rész környékét és emberei életét átalakító jelenléte. Az új negyed — ha teljesen felénül — százezer lakosú lesz. De „beszélő“ bizonyí­tékok a legfrissebb statisztikai adatai is. A forradalom győzelme óta az acéltermelés tízszeresére, a cementtermelés négyszeresére nőtt, Cipőből háromszorosára, textíliából a duplájára emelke­dett a termelés. A tízmilliós Ku­ba ma hatszor annyi traktorral rendelkezik, mint a győzelem é- vében. A lényegre mutató belső válto­zással együtt a kubaiak megvál­toztatták fővárosuk arculatát is. Az elmúlt hetekben több mint öt­venezer fiatal segédkezett Havan­na szépítésében, csinosításában. A páVmalígetes tereken, parkok­ban büszkén hirdetik a feliratok: „A Moncada-program alapjaiban valósággá váltl“ A Magyarország nyomán Felvételünkön, Mayara Arriba: Az elesett hősök temetője PINOCHET TART A SZOMSZÉDAITÓL A latin-amerikai híresztelé­sek fortyogó üstjéből kikerült legmerészebb találgatás így hangitík: Chilében Augusto Pi­nochet államfő a kiegyezés útját keresi a polgári politi­kusokkal, mert attól tart, hogy Argentína, Peru és Bolívia ka­tonai támadást intéz az or­szág ellen. Egy Ilyen hármas- szövetség ellen „Dél-Amerika poroszainak" aligha lenne re­ményük a győzelemre, és mt- vel Pinochet tábornok nem a- kar tegyözöttként bekerülni a történelembe, tápogatódzó lé­péseket tesz, hogy esetleg át­adja a hatalmat konzervatív polgári politikusoknak. Ezt a híresztelést persze nem szabad szó szerint ven­ni, de mindenesetre a katonai vezetők Ideges manőverezése egyértelművé teszi, hogy 1973 szeptembere óta először — Pi­nochet helyzete már nem meg­ingathatatlan, ironikus módon a hatalmában bekövetkezett visszaesés alig néhány hónap pal a januári politikát győzni me után sújtja, amikor is szá­mos bajtársa ellenállásával da­colva népszavazást rendezett, és magas százalékarányban kapott „lgen“-szavazatokat. De épven e külpolitika húzza ke­resztül mostanában a számítá ­sait. Utalni kell az 1879-es évre: . akkoriban Chile, a szerény agrárország, győzelmet aratott a szövetséges Peru és Bolívia fölött, s az országhoz csatol-, ta a hatalmas Atacama-sivata- got gazdag rézlelőhelyeivel. Bolíviát azóta elzárták a ten­gertől, és éppen ezért Allende bukása után diplomáciai offen­zívat kezdett, hogy kialkudja a chilei tisztekkel — akik a megbeszélésekre és a diplo­mácia! kapcsolatok újrafelvéte- lére hajlamosnak mutatkoztak — a Csendes-óceánra kivezető korridor létesítését. Chile külügyminisztérium« azonban annyira semmibe ver­te a két ország álláspontját a három évig tartó tárgyaláso kon — a tehetetlen Bolíviát­csak úgy, mint a hajthatatlan Perut —, hogy La Paz pár hó­nappal ezelőtt ismét felmondta a diplomáciai kapcsolatokat, míg Peru felvonultatta jelentős páncélos erejét a sivatagi ha­tár mentén Tacna és Arica között. Ezzel párhuzamosan Chile ellentétbe került Argentinéval is. Santiago és Buenos Aires évtizedek óta vitatkozik a fűz­főid! szigetvilág legdélibb csú­csánál a határ megvonásáról; végül a hágai nemzetközi tör­vényszékre bízták a döntést. Még Salvador Allende aláíri Argentínával egy megállapo­dást, mely szerint mindkét or­szág kötelezi magát a nem­zetközi törvényszék döntésé nek elfogadására. Amikor a törvényszék ez év elején meg­hozta Ítéletét, és Chilének í télte a három vitatott kis szi­getet a Beagle-csatornában, Argentína katonai kormánya« ta fellázadt a döntés ellen, haditengerészeti egységeket 1- rányftott a vitatott körzetbe. s hazafias daccal szembeszállt a sziget feletti chilei fennha­tósággal. Pinochet felismerte ennek a kétfrontos helyzetnek a ve­szélyességét. Ahelyett azonban, hogy legalább az egyik olda­lon viszakozott volna, elfogad­ta a kettős kihívást. Naciona­lista hajthatatlapsága felélén­kítette a politikai színteret: mint katona Pinochet, ha kell verekedni is akar egy két­frontos háborúban, de ehhez nem akarja vállalni a kor­mányfelelősséget. Nyilvánvaló, hogy Pinochet tapogatózásai arra irányultak, hogy esetleg nacionalista koa­líciót hozzon létre a keresz­ténydemokraták jobbszárnyé­nak a bevonásával. De még ez a kezdeményezés Is szétfo- lylk az ujjal között, mert Idő­közben Washington komolyan folytatja a vizsgálatot Orlan­do Letelier, Allende amerikai nagykövete ügyében, akit két évvel ezelőtt washingtoni száműzetésben meggyilkoltak. BAGDADI ÁLLÁSFOGLALÁS Szaddam Husszein, az iraki forra­dalmi parancsnokság tanácsának al- elnöke, sajtóértekezleten cáfolta a- zokat a nyugati hireszteléseket, ame­lyek szerint Irak és a Szovjetunió kapcsolata állítólag válságba jutott. — Nem gondoljuk, hogy a Szov­jetunióval és más kommunista or­szággal fennálló kapcsolataink vál­ságban lennének — mondotta az ira­ki államférfi hazai és külföldi újság­íróknak. — Irak és bármely barátja között bizonyos szakaszban bizonyos problémával kapcsolatban támadhat­nak nézeteltérések, ám az események általános menete igazolja a barátok­kal való jó kapcsolatok történelmi szükségességét. Azok az alapvető té­nyezők. amelyek a Szovjetunióval és a többi kommunista országgal való igazi baráti kaocsolatok megteremté­sének célszerűségét diktálták — hangsúlyozta Husszein — nem vál­toztak, és további politikánkban sem változnak. ERITREÁBAN ELŐRENYOMULNAK AZ ETIÓP EGYSÉGEK Az etióp fegyveres erők folytatják előrenyomulásukat Eritreában. Mint az országos forradalmi operatív pa­rancsnokság közölte, a kormánycsa­patok elfoglalták az Asmarától 40 kilométerre délre, az Asmara—Ma- kale útvonal mentén fekvő Dekemha- re várost. A tartomány nyugati részén a fegyveres erők a szudáni határ kö­zelében levő Tessenei városból elő­renyomultak Barentu felé és egye­sültek az ottani helyőrséggel. Ezt a szepa rat isták 18 hónapig tartották ostromzár alatt. A parancsnokság közleménye rá­mutat, hogy az eritreai lakosság 6- römmel fogadja a kormánycsapato- kat a felszabadított területeken, min­denütt azonnal hozzálátnak a gazda­sági újjáépítéshez, létrehozzák a néphatalom szerveit és gyorssegély­ben részesítik azokat a lakosokat, a- kik a harci cselekmények során ká­rokat szenvedtek. TIRANA KÖZZÉTETTE A PERINGNEK ADOTT VÁLASZT ' Hírügynökségi jelentések szerint az Albán Munkapárt központi lapja a Zeri i Popullit nyilvánosságra hoz­ta azt a levelet, amelyet az albán párt központi bizottsága és az albán kormány intézett július 29-én a Kí­nai Kommunista Párt Központi Bi­zottságához és a kínai kormányhoz. A több. mint tizenötezer szavas levél válasz a kínai külügyminiszté­rium július 7-i jegyzékére, amelyben a kínai fél felmondta az Albániának nyújtott gazdasági és katonai segít­séget. A levelet Albánia brosúra for­mában is kinyomtatta s a hét végén eljuttatta a világ különböző orszá­gaiban működő sajtótudósítókhoz és diplomatákhoz. Az albán vezetők levelükben az egyoldalú kínai lépéssel kapcsolat­ban egyebek között kifejtik: „Ezzel az Albániával szemben elkövetett hitszegő és ellenséges aktussal gát­lástalanul felbontották a két ország között megkötött hivatalos megálla­podásokat, brutális és önkényes mó­don megsértették az alapvető nem­zetközi szabályokat és normákat, „károsítani próbálják országunk gaz-. dasági és védelmi képességét.“ A levél szerint a kínai vezetés el­távolodott a marxizmus-leninizmustől és a proletár internacionalizmus el­veitől, s összejátszik „az amerikai imperializmussal, a nemzetközi bur­zsoáziával és reakcióval“, „imperia­lista szuperhatalom akar lenni.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom