Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-08-08 / 32. szám

S

antiago de Cuba a sziget- ország legdélibb tartományánál«, Őriemének a fövá rosa. (Közelében szállt partra Ko lumtmsz Kristóf, amikor 1492-ben felfedezte Amerikát.) Az ősi város évszázadokon át fontos szerepet Játszott Kuba történelmében. Ez az országrész a legmelegebb éghajlatú. Egész éven át fullasztó, párás forróság telepszik a háromszázezres városra.

Európai ember számára elképzelhetetlen az a nyomor, amelyben a santtágóíak, a kubaiak éltek S hihetetlen az a káprázatos luxus, fényűzés, amely a gazdagok életét jellemezte. Egy maharadzsa vagy egy amerikai mul- tlmtniomos sem élt úgy, mint egy kubat bankár vagy cukornád-ültetvényes. Házi testőrséget tartottak, s ahol laktak az utcákat lezárták. Santiágo de Cuba ötven- ezres néger lakossága még közelükbe sem juthatott. (Utcaseprőnek is csak fehéret vettek föl.)

Mindezt el kell mondani, hogy érthetővé váljék, mit jelent ma a kubaiak szemében Santiago és az ottani Moncada-iaktanya, amelynek kazamatáiban a hazafiak szá zait csonkították meg. A Battsta rezsim katonái legalább úgy ér tettek a kínzáshoz, mint a Gesta po terrorlegényet. Ttz év alatt mintegy húszezer hazafit dobtak a tengerbe. Azt mondták: a cápák nem beszélnek.

Ezekben a napokban Santlágő ra figyel az egész ország. Tiszteleg a huszonöt évvel ezelőtti e semények mártírjai és életben maradt hősei előtt.

Ml történt negyedszázada?

Az tdös kubai parasztasszony Franstsca Vigilance nem Is sejtette, hogy a megszokott munkán kívül ml Is történik a Santiágótól alig néhány kilométerre levő farmon. Semmi rendkívüli nem látszott abban, hogy 1953. áprilisában néhány havannai fiatalember kéthektárnyi területén, részes bérlőként baromfitenyésztéssel kezdett foglalkozni. A szomszédok legfeljebb csak július 25-én figyelhettek fel valami szokatlan jelenségre. Különböző gépkocsikon a fiatalok csoportját érkeztek a Siboney-farmra. S a naplementével megélénkült az udvar. Egy magas, vállas fiatalember parancsaira felhúzták á kútból a fegyvereket. S megkezdődött a — korábban a rezsim korrupt tiszt-' jettől vásárolt- — katona! egyenruhák és fegyverek szétósztása.

Hétfő volt, július : ZB-a, 'hajnal. Már a vége felé közeledett a hagyományos háromnapos santíágői karnevál. Az ébredő városban még tartott az utcabál, még vigadtak az ország mindén részéből ldeseréglett vendégek. Ezért hát nem volt semmi különös abban, hogy néhány gépkocsiban a Batista-hadsereg egyenruhájába öltözött fiatalok száguldottak a város központja felé. S amikor 5 óra 15 perckor az első puska- ropogás elhangzott, sokán az u- tolső petárda pufoglalásának vélték a dolgot.

De akkor már a 28 éves ügyvéd, Fidel Castro felkelőt kegyetlen harcban álltak a Batista-re zsim egyik legerősebb erődítmé. nyénsk, a Moncada-laktanyának a zsoldosaival. Egy óra múlva, a mikor Fidel meggyőződött arról, hogy nem tudják bevenni a laktanyát, elrendelte a visszavonulást.

me után magas állami kitüntetést kapott, s egészen néhány év vei ezelőtti haláláig a forradalmi hadseregben szolgált.)

A halálosan kimerült Castrót álmában lepte meg az őr)árat. Sarrla azonban megtiltotta, hogy a nyílt mezőn legyilkolják Fidelt. A felkelők vezérét egy közeli

MONCADA: 25 ÉVE ■ A PROGRAM ÜTJÁN

KUBA

7

A SIBONEY - FARM

Az előzetes megbeszélés értelmében — az akció sikertelensége e- setén — visszavonulnak a közeli Sierra ü^éstre-hegység erdeibe és ott folytatják a harcot. Ez azon ban a 165 támadó közül csak Fidel Castrónak és 18 társának st került. S a többiek?

A fiatal lázadóknak kevés vesz teségük volt. De mihelyt Batista hírt ’ kapott'á laktónya ostromáról, parancsot adott, hogy azonnal öljék meg a támadás során ejtett foglyokat, mégpedig minden elesett katonáért tíz felkelőt. Parancsait a zsoldos katonák Irgalom nélkül teljesítették. Egy teljes héten át nem szűntek meg a kínzások, a vallatások, a gyilkosságok. Néhány nap alatt több mint 80 felkelőt gyilkoltak le bestiális módon.

A támadás után öt nappal, Fidel Castro két társával együtt fogságba esett. Életüket egy idős néger hadnagynak, Sarrlának köszönhetik. (A forradalom győzelbörtőnbe zárták, s októberben került 9or az életben maradottak perére. Batista félt Fidel Castro vádjaitól, s intézkedett, hogy a nyilvánosság kizárásával, egy körteremben hozzák meg az ítéletet, azzal az ürüggyel, hogy Fldel beteg és nem tud részt venni a nyilvános törvényszéki ülésen.

A felkelők vezére — mint ügyvéd — saját maga látta el védelmét. (A rabruhát néhány órára felcserélte az - akkoriban szokásos ügyvédi öltözékkel.) Bár egyetlen jogi könyvet sem bocsátottak rendelkezésére, az állandó zaklatással nem engedték felkészülni, a 26 éves ügyvéd így is négyórás beszédében — rendkívüli jogi szakértelemről és jártasságról tanúbizonyságot adva — a vádlottból vádlóvá lépett elő. A •zsarnokság minden . ébersége ellenére beszédét' gyorsírásban lejegyezték. „A történelem fel fog menteni“ című híres vádbeszédét ma már Latin-Aroerika-szerte ismerik.

Fidelt és öccsét, az akkor 18 éves Raul Castrot a tömeg nyomására és tiltakozására két év múlva kénytelenek voltak szabadon engedni. Fldel Mexikóban szervezte újjá csapatát, s 1956 végén megkísérelte 82 társával együtt a partraszállást. Nem sikerült. Kénytelen volt a Sierra Maestra hegyeibe menekülni, ahol több, mint két évi ádáz harc után, egyre duzzadó seregével, 1959. januárjában végül győztesen vonult be Havannába.

Ezekben a napokban Kuba népe a 25 évvel ezelőtti eseményekre emlékezik. A hősi halottakra és az életben maradott hősökre, akiknek vezetésével a forradalmi Kuba sikeresen váltja valóra a Moncada-programot.

Együtt emlékezik és együtt ünnepel a szigetország lakóival az a több mint húszezer fiatal is, aki a világ minden tájáról érkezett a VIT-re. A vendéglátók nemcsak hazájuk gyönyörű tájait mutatják meg a világ fiataljai képviselőinek, hanem jogos büszkeséggel mondhatják el az élet gyors változásait bizonyító tényeket. A közelmúltban befejeződött cukorévadban például az ország történelmében a második rekordot könyvelhették el: 7,5 millió tonna cukor hagyta el a cukorgyárakat. (Az ország devizabevételeinek 70 százalékát a fehér 3- rany adja.)

A közel három évvel ezelőtti pártkongresszus óta sikeresen halad az új! gazdaságirányítási rendszer bevezetése, amely igazodik a kubai sajátosságokhoz, és hasznosttja a szocialista országok tapasztalatait. Csupán ebben az esztendőben 312 nagyvállalat tért át a — hatékonyságot segítő — új rendszerre.

De a változásnak olyan „szemmel látható“ jelel is vannak, mint az ezer kilométeres, nyolcsávos autópálya, vagy a hazai gyártmányú Glron autóbuszok megjelenése, a havannai Alamar új városrész környékét és emberei életét átalakító jelenléte. Az új negyed — ha teljesen felénül — százezer lakosú lesz. De „beszélő“ bizonyítékok a legfrissebb statisztikai adatai is. A forradalom győzelme óta az acéltermelés tízszeresére, a cementtermelés négyszeresére nőtt, Cipőből háromszorosára, textíliából a duplájára emelkedett a termelés. A tízmilliós Kuba ma hatszor annyi traktorral rendelkezik, mint a győzelem é- vében.

A lényegre mutató belső változással együtt a kubaiak megváltoztatták fővárosuk arculatát is. Az elmúlt hetekben több mint ötvenezer fiatal segédkezett Havanna szépítésében, csinosításában. A páVmalígetes tereken, parkokban büszkén hirdetik a feliratok: „A Moncada-program alapjaiban valósággá váltl“

A Magyarország nyomán

Felvételünkön, Mayara Arriba: Az elesett hősök temetője

PINOCHET TART A SZOMSZÉDAITÓL

A latin-amerikai híresztelések fortyogó üstjéből kikerült legmerészebb találgatás így hangitík: Chilében Augusto Pinochet államfő a kiegyezés útját keresi a polgári politikusokkal, mert attól tart, hogy Argentína, Peru és Bolívia katonai támadást intéz az ország ellen. Egy Ilyen hármas- szövetség ellen „Dél-Amerika poroszainak" aligha lenne reményük a győzelemre, és mt- vel Pinochet tábornok nem a- kar tegyözöttként bekerülni a történelembe, tápogatódzó lépéseket tesz, hogy esetleg átadja a hatalmat konzervatív polgári politikusoknak.

Ezt a híresztelést persze nem szabad szó szerint venni, de mindenesetre a katonai vezetők Ideges manőverezése egyértelművé teszi, hogy 1973 szeptembere óta először — Pinochet helyzete már nem megingathatatlan, ironikus módon a hatalmában bekövetkezett visszaesés alig néhány hónap pal a januári politikát győzni

me után sújtja, amikor is számos bajtársa ellenállásával dacolva népszavazást rendezett, és magas százalékarányban kapott „lgen“-szavazatokat. De épven e külpolitika húzza keresztül mostanában a számítá sait.

Utalni kell az 1879-es évre:

. akkoriban Chile, a szerény agrárország, győzelmet aratott a szövetséges Peru és Bolívia fölött, s az országhoz csatol-, ta a hatalmas Atacama-sivata- got gazdag rézlelőhelyeivel. Bolíviát azóta elzárták a tengertől, és éppen ezért Allende bukása után diplomáciai offenzívat kezdett, hogy kialkudja a chilei tisztekkel — akik a megbeszélésekre és a diplomácia! kapcsolatok újrafelvéte- lére hajlamosnak mutatkoztak — a Csendes-óceánra kivezető korridor létesítését.

Chile külügyminisztérium« azonban annyira semmibe verte a két ország álláspontját a három évig tartó tárgyaláso kon — a tehetetlen Bolíviátcsak úgy, mint a hajthatatlan Perut —, hogy La Paz pár hónappal ezelőtt ismét felmondta a diplomáciai kapcsolatokat, míg Peru felvonultatta jelentős páncélos erejét a sivatagi határ mentén Tacna és Arica között.

Ezzel párhuzamosan Chile ellentétbe került Argentinéval is. Santiago és Buenos Aires évtizedek óta vitatkozik a fűzfőid! szigetvilág legdélibb csúcsánál a határ megvonásáról; végül a hágai nemzetközi törvényszékre bízták a döntést. Még Salvador Allende aláíri Argentínával egy megállapodást, mely szerint mindkét ország kötelezi magát a nemzetközi törvényszék döntésé nek elfogadására. Amikor a törvényszék ez év elején meghozta Ítéletét, és Chilének í télte a három vitatott kis szigetet a Beagle-csatornában, Argentína katonai kormánya« ta fellázadt a döntés ellen, haditengerészeti egységeket 1- rányftott a vitatott körzetbe.

s hazafias daccal szembeszállt a sziget feletti chilei fennhatósággal.

Pinochet felismerte ennek a kétfrontos helyzetnek a veszélyességét. Ahelyett azonban, hogy legalább az egyik oldalon viszakozott volna, elfogadta a kettős kihívást. Nacionalista hajthatatlapsága felélénkítette a politikai színteret: mint katona Pinochet, ha kell verekedni is akar egy kétfrontos háborúban, de ehhez nem akarja vállalni a kormányfelelősséget.

Nyilvánvaló, hogy Pinochet tapogatózásai arra irányultak, hogy esetleg nacionalista koalíciót hozzon létre a kereszténydemokraták jobbszárnyénak a bevonásával. De még ez a kezdeményezés Is szétfo- lylk az ujjal között, mert Időközben Washington komolyan folytatja a vizsgálatot Orlando Letelier, Allende amerikai nagykövete ügyében, akit két évvel ezelőtt washingtoni száműzetésben meggyilkoltak.

BAGDADI

ÁLLÁSFOGLALÁS

Szaddam Husszein, az iraki forradalmi parancsnokság tanácsának al- elnöke, sajtóértekezleten cáfolta a- zokat a nyugati hireszteléseket, amelyek szerint Irak és a Szovjetunió kapcsolata állítólag válságba jutott.

— Nem gondoljuk, hogy a Szovjetunióval és más kommunista országgal fennálló kapcsolataink válságban lennének — mondotta az iraki államférfi hazai és külföldi újságíróknak. — Irak és bármely barátja között bizonyos szakaszban bizonyos problémával kapcsolatban támadhatnak nézeteltérések, ám az események általános menete igazolja a barátokkal való jó kapcsolatok történelmi szükségességét. Azok az alapvető tényezők. amelyek a Szovjetunióval és a többi kommunista országgal való igazi baráti kaocsolatok megteremtésének célszerűségét diktálták — hangsúlyozta Husszein — nem változtak, és további politikánkban sem változnak.

ERITREÁBAN ELŐRENYOMULNAK AZ ETIÓP EGYSÉGEK

Az etióp fegyveres erők folytatják előrenyomulásukat Eritreában. Mint az országos forradalmi operatív parancsnokság közölte, a kormánycsapatok elfoglalták az Asmarától 40 kilométerre délre, az Asmara—Ma- kale útvonal mentén fekvő Dekemha- re várost.

A tartomány nyugati részén a fegyveres erők a szudáni határ közelében levő Tessenei városból előrenyomultak Barentu felé és egyesültek az ottani helyőrséggel. Ezt a szepa rat isták 18 hónapig tartották ostromzár alatt.

A parancsnokság közleménye rámutat, hogy az eritreai lakosság 6- römmel fogadja a kormánycsapato- kat a felszabadított területeken, mindenütt azonnal hozzálátnak a gazdasági újjáépítéshez, létrehozzák a néphatalom szerveit és gyorssegélyben részesítik azokat a lakosokat, a- kik a harci cselekmények során károkat szenvedtek.

TIRANA KÖZZÉTETTE A PERINGNEK ADOTT VÁLASZT '

Hírügynökségi jelentések szerint az Albán Munkapárt központi lapja a Zeri i Popullit nyilvánosságra hozta azt a levelet, amelyet az albán párt központi bizottsága és az albán kormány intézett július 29-én a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához és a kínai kormányhoz.

A több. mint tizenötezer szavas levél válasz a kínai külügyminisztérium július 7-i jegyzékére, amelyben a kínai fél felmondta az Albániának nyújtott gazdasági és katonai segítséget. A levelet Albánia brosúra formában is kinyomtatta s a hét végén eljuttatta a világ különböző országaiban működő sajtótudósítókhoz és diplomatákhoz.

Az albán vezetők levelükben az egyoldalú kínai lépéssel kapcsolatban egyebek között kifejtik: „Ezzel az Albániával szemben elkövetett hitszegő és ellenséges aktussal gátlástalanul felbontották a két ország között megkötött hivatalos megállapodásokat, brutális és önkényes módon megsértették az alapvető nemzetközi szabályokat és normákat, „károsítani próbálják országunk gaz-. dasági és védelmi képességét.“

A levél szerint a kínai vezetés eltávolodott a marxizmus-leninizmustől és a proletár internacionalizmus elveitől, s összejátszik „az amerikai imperializmussal, a nemzetközi burzsoáziával és reakcióval“, „imperialista szuperhatalom akar lenni.“