Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-08-01 / 31. szám
E gymást érik a v|iág számos országában, városában a nemzeti és nemzetközi.filmfesztiválok Taskent, Edinburgh Pezzaro, Moszkva, Cannes, Karlovy Vary...éS sorolhatnám a végtelenségig. Ma már se szeri se száma az egyre szaporodó fílmsereg- szemléiknek, s van, aki azt mondja — nagyon lényegre tapinlóan és enyhe iróniával —, tiogy egy-egy kisebb ország nem Is gyárt any- nyi filmet, hogy minden fesztiválra be tudjon nevezni. Szóval a sok bába közt már majd nem elvész a gyermek, a film, de azért kétségtelen, hogy a komoly hagyományokra épülő fesztiválok még mindig kimagaslónak a sok-sok kisebb rendezvény közül. Nem a ha- zabeszélés mondatja velem hogy a Karlovy Vary-1 ezek közé tartozik. Anita Maiik asz- szony, a neves indiai írónő és filmkritikus — ákí már megfordult jó néhány fesztiválon —, azt mondja. Karlovy Vary két okból nagyon jelentős a sok seregszemle között. Először, mert a szocialista országok filmszemléi között itt tudták legsikeresebben világrangra emelni a rendezvény színvonalát. Másodszor: mert sehol a világon nem szentelnek olyan nagy figyelmet az ún. harmadik, fejlődő Világ filmművészetének,, mint itt. Mi ez az új fogalom: a harmadik, fejlődő világ? Merre van, hol találjuk? Egyértelműen nehéz a válaszadás, hiszen a harmadik világ országai ott vannak Afrikában, Dél-A- meríkában, Ázsiában, és mint -külön etnikum ide sorolható India is. Mindazok a népek, országok, melyek évszázados, sőt évezredes elmaradottságukat most próbálják levetkőzni, mint egy koncot, amely gúzsba köti őket. A rádöbbenés, az akarat, a civilizáció utáni vágy országai, népei ezek. Akik még nem akarnak sokat, csupán eltávolítani a múlt örökségeit, a faji, vallási, törzsi szokásokat, élelmet, e- rőt a -munkához, egyenlőséget; emberséges é- let-, és munkafeltételeket. A minimumot, ami az embernek jár. Nem kommunista országok ezek, hiszen első lépéseiket teszik még csak a fejlődés irányába, de azok szeretnének len ni, a szocialista berendezkedést választva lép csőfoknak. Általában sok vád éri a fejlődő országok filmművészetét. Gvakran a Nyugat kegyetle nül ledoi'ombolja az alkotásaikat, de me? kel! vallani, sok esetben mi sem viszonyú lünk a hamadik világban készült filmekbe* kellőképpen. Karlovy Varyban néhány kollé ga például azt vetette, az indiai, algir vagy mondjuk mexikó .filmesek szemére, hogy al kotásai-k nem játékfilm jellegűek, hanem sok kai Inkább a dokumentum-ismeretterjesztő müvek irányvonalát képviselik. A bírálóknak a megállapításban igazuk van. Valóban nem készülnek ezekben az államokban a ml fogai inaink szerinti játékfilmek, szórakoztató alkotások. De vajon elvárhatjuk-e a fejlődő országok filmgyártóitól, hogy azonnal, mihelyt elkezdenek filmet gyártani,- kövessék az európai, amerikai filmhóbortokat, azoknak hódoljanak be?t Nem. Véleményem szerint nem. Ez a műfaj olyan lenne akkor, mint egy gyökerek nélküli fa. A harmadik világ fílmművé szelének ott kell kezdeni a munkáját, ahol valójában azt kezdi. Mondok példát: Az Indiaiak a Falusi történet című versenyfilmet hozták. Mint a cím Is mondja, a cselekmény egy átlagos indiai faluban játszódik le. Apa és fia áll a középpontban, akiknek eddigi é létükben annyira tellett, hogy összetákoljanak egy kunyhót és naponta lopjanak egy marék élelmet. Dolgozni nem érdemes, a földesúr még a marék élelem árát -sem fizeti meg, és ha dolgozik az ember, akkor több táplálékra van szüksége, több erőre, de hogy ezt megszerezze, arra már nincs pénze. S'köz- ben lepereg előttünk a vásznon a kiszolgáltatottság és a szegénység minden fokozata. A valóság, egy darab jelen-kori indiai valóság, amelynek több millió ember részese. A tudatnak, hogy így értelmetlen á munka, a tudatnak, hogy értelmet kell keresni a munkának, az életnek. Az analfabetizmus szintjén ért ezeket az embereket a rádöbbenés. Ez a mü már kicsit hasonlít a játékíllm- hez, de Igazában még mindig do-kumentalista jellegű alkotás. A szó szoros értelmében realista film: a könyörtelen valóságot mutatja az életből kiragadott szereplőkkel. Nem másít, nem változtat, csupán a filmkészítés dramaturgiai követelményeit tartja sz-e-m előtt: a folytonosság, a gördülé-kenység kedvéért. Sokan, nagyon sokan kimentek erről és még több harmadik világbeli film vetítéséről. Azl mondták, unalmas. drasztikus, számunkra nincs mondanivalója. Európai emberek voltak mindannyian. Azért mondom, hogy európaiak, mert számunkra már az Is unalmasnak, elcsépeltnek, drasztikusnak tűnik, ami mondjuk a harminc év előtti eseményeket, a. második világégés korszakát idézi. Mi. és főleg a háború után született nemzedék már apáink harcát sem akarjuk megismerni, hát akkor hogyan akarhatnánk tudomást szerezni arról, ami tízezer kilométerekre tőlünk történik — és számunkra letűnt századok korát idézi?! időben is, térben Is távol vannak ezek az e remények az európai e-mber fantasztikus filmekhez szokott szemétől. Véleményem szerint a bírálat helyett inkább köszönet és dicséret illetné meg a harmadik világ baladó szellemű .filmkészítőit. Olyan világot tárnak elénk — híven, hitele sen,. köntörfalazás nélkül —, a-mit talán sosem lesz módunkban szemtől szembe látni, olyan küzdelmeket hoznak elénk, amit va lantikor az elődeink a saját kereteik -között szintén megvívtak. Dicséret illetné őket, hogy nem szakadnak el attól a néptől, amelynek filmjeiket forgatják, hanem szembenéznek a faji, vallási, törzsi csökevényekkei, feltárják előttük azok helytelenségét, és mindezt min den alkalommal segítő, kézenfogö szándékkal. Hogy e2 legtöbbször dokumentum-film jelleget ölt? Ez is az adott lehetőségek szoros köteléke. Mert fel kell mindazt dolgozniuk, amit eddig nem tettek, nem tehettek meg, meg kell mutatniuk mindazt önmagoknak és a világnak — mégha drasztikus és unalmas is —, ami napjainkban ezekben az országokban történik a fejlődés, egy jobb é- iet érdekében. Innen, erről a fokról kell indulniuk, hogy megértsük mi az 1978-ban egy ndial faluban vagy egy afrikai településen éhenhalni. Hogy ők is -megismerjék majd a múltjukat, ha mindez múlt lesz. A harmadik, fejlődő világ filmművészete véleményem szerint jó úton jár. Meglepő, hogy a filmszake-mberek mennyire tisztában vannak a filmkészítés alapvető tételeivel, tech nikailag komoly fejlettségről, szakmai tudásról tanúslkodnak alkotásaik. Gyönyörű kame- ramunkákat, összefogott, szépen komponált jeleneteket, képet, remek amatőr színészi alakításokat láthattunk. A látszat-unalo-m helyett inkább az volt a meglepő, hogy szinte minden filmet a felszín alatt lappangó drámai erők feszegetnek, — apró jelmondatok, néhány kockás képsorok utaltak csak néha konkrétan erre —, alig akadt egy gondolatszegény képsor, mozzanat. Azt hiszem, ezek a rendezők, színészek nem félkézből forgatják filmjeiket, mint sok európai vagy amerikai teszi, hanem gondos, aprólékos munka következménye egy-egy. mű. És ami még nagyon fontos: sosem álproblémát feszegetnek, sosem a jólnevelt úrhatnám polgár szabad idejének szeszélyei a témák, hanem közösséget, népet, országot érintő problémákat feszegetnek. S Itt mutatkozik meg legjobban a szolgálat, a művészet közérdekű nemes szolgálata. Nem lennék objektív, őszinte, ha csak dicsérném a harmaduk, fejlődő világ filmművészetét. Nem, mert a filmek nagyon sok erénye mellett vannak hiányosságai Is: sematikus kifejezöformák — mármint az egyetemes filmművészet kifejezőeszközeit tekintve —, gyengébb rendezői kivitelezések, apró, a film a probléma megértése szempontjából teljesen részletkérdésekbe, nüanszokba belebonyolódó jelenetek, de ezek azt hiszem, minden kezdet természetes velejárói. Gyermekbetegségek, a- melyet egy egészségesen felnőtté érő, serkenő ember mindig kinő. S azt hiszem, ezekben az országokban nem elég a filmszakemberek ‘képességét fejleszteni, de a környezetnek, a társadalomnak! is fejlődni, változni kell. Azegy- oldalú változás nem hozhat igazi eredményeket. A kölcsönös átalakulás teremthet egészséges életformát, egészséges társadalmi rendszert. Ebben a felállításban még Így is többet ad a fejlődő világ filmművészete számunkra, mint amennyit objektív mércével mérve elvárhatnánk. ZOLCZER JANOS Fotó: a szerző MILYEN A HARMADIK VILÁG t-ír-' *' * Bárány Tamás VILLA A BALATONNAL 5. folytatás Mit csinál az ember, ha váratlan örökség szakad a nyakába? A kérdés korántsem ftlo zófiai ihletésű, a leghétköznapibb megfontolások szülték. S hogy ezen most eltűnődhessék a történet szerény előadója, aki eleddig csupán a krónikás hűségével követte az eseményeket. arra kényszerül, hogy rövid időre fel tartóztassa a történet sodrát. Nem szívesen teszi, hiszen nem szívesen szól hősei helyett a maga nevében — de most mégis elmaradha- tatlannak véli e kis kitérőt. Tehát: mihez kezd az ember, ha öröm éri? LegeJsőbb is igyekszik megbarátkozni az új helyzetével. E megállapítás csupán első látszatra tűnik naivnak, ha az olvasó utánagondol, el kell ismernie, hogy fgy van. Nemcsak a rosszhoz, a jóhoz is hozzá kell szokni, hisz ^létünk nyugodt folyását ez is felbolygatja. S aztán, ha már hozzászoktunk a gyakorlathoz, a váratlan öröm gyakorlati kiaknázása felé fordid a' figyelmünk. S itt mutatkozik njeg Igazán az emberi jellem: vajon pusztán a maga örömével törődik avagy hajlandó másokkal is osztozni rajta? E kérdés sem pusztán filozófiai jellegű, mindig a gyakorlat adja meg rá a választ. Nyílik az ajtó. Az elnök odapillant, majd meglepve Int Kakucsinénak, hogy nézze Ő is. Istvándiné tegnap volt itt nagyobb tétel papuccsal — és ma már megint Itt van? Mi történt? Az asszony lejön a három lépcsőfokon, a szatyrát határozott mozdulattal Kakucsiné asztalára csapja, és így szól: — Ebből a szemét munkából nem viszek többet! Kakucsiné azt hiszi, rosszul hall. Egyáltalán: lehet a fülével valami, mert Istvánéi- nénak már a köszönését sem hallotta... — Hogy mondja? — kérdi idegesen. — Jó reggelt... — jó napot! Azt mondtam, ebből a vacak munkából nem kérek többet! Ezt már nem lehet félreérteni.. Ezt bizony jól hallotta. — Hogy érti ezt. Istvándiné? — kérdi mégis, mert pillanatnyilag nem éri fel ésszel, a- mit átélt. Ml ütött ebbe az asszonyba? Ez mindig olyan készséges volt, olyan udvarias volt, olyan kis hálás ... — Ügy értem, ahogy mondom. Ebből a rohadt tutyíból többé egy darabot se. Ezzel csak folyassa ki a szemét, akinek kedve van rá, de az én szemem világa drágább. Kakucsiné felelni akarna, de az elnök int neki, hogy hagyja, majd ő. Feláll, két ök lére támaszkodva előredől az íróasztala fölött, és mert a lázadást csírájában kell el fojtani, Tenyegető hangon dörren rá a szemlátomás! megbolondult bedolgozóra: — És mennyivel drágább, Istvándiné? — Micsoda? — rebben meg a rebellis asz- szony tekintete. — Hát a szeme világa? Az asszony a fejét rázza. — Annyi pénze nincs ennek a szövetkezetnek. Szatymazl a polcok felé pillant, ahol ha talmas bálákban állnak a különféle nyerse nyagok garmadái. Kissé lágyít a hangján. — Mert ugye. ha a darabbért akarná, mond juk, tíz vagy húsz fillérrel feljebb tornász ni... ' Istvándiné nevet. — Itt már a forint ts kevés. Szatymazlkám Az elnök visszabull székére — Akkor nem értem magát, Istvándiné. Tulajdonképpen mit akar? A szemlátomást föllázadt bedolgozó keze a csípején, s ömlik a szájából a szó: — Kényelmes, tiszta munkát, nem szem- rontót, ds szaporát, hogy keresni is tehessen rajta. Erre az éhbérre, erre a szemrontó pisz mogásra, erre az átkok átkára meg fogjanak más bolondot. Az elnök nézi, nézi, majd újra feláll, kijön az asztal mögül, s roppant udvariasan kérdi: — De drága Istvándiné kérem, az istenért, ml történt? A férje előlépett! Gratulálhatok? Ml lett belőle? Vezérigazgató? Az asszony gúnyosan legyint. — Ugyan. Belőlem lett viUatulajdonos. Kakucsiné szájához kapja a kezét, az elnök csak mosolyog, mosolyog, mosolyog, szinte már hüdéses vigyorral. — Három szoba a Balatonon, plusz alagsor. Az alagsorban a család, konyha ts van lent, teljes komfort, a fenti három szoba kiadva. Van fogalma róla. Szatymazikám, hogy mit adnak egy szobáért a főszezonban például a nyugatnémetek? Napi kétszáz, per szoba., hogy a legpesszimistábban számoljak... Számol maga is? Ez majdnem húszezer egy hónapban. És ezt szorozza meg kettő és féllel: ez a főszezon. És akkor az elő és utóidényről, a szép nyárias húsvétról és pünkösdről, egy enyhe szeptemberről még nem is beszél-* tem. És arról sem, hogy ha éppen akarok, hát főzhetek is rájuk, ott a veteményesker- tem. és akkor stikában panziót nyithatok per koponya, mondjuk kétszázhúsz kettőszázötven, az öt vendéget véve. mondjuk napi ezerket- töszáz, vagyis havi harminchatezer... Ha az adót leszámítom, még mindig marad havi harminc tisztán, egész nyáron... Na?l Ehhez mit szólnak? Kakucsiné mélyen magába süpped, csak az orrcimpái reszketésén látszik, hogy még ól. Az elnök arca bíborvörös, s ádámcsutkája rándul meg néha. Június: mondjuk csak húszezer, számol magában. lúlius: harminc, augusztus: harminc. Szeptember: tizenöt. Húsvét és pünkösd: mondjuk, egy ötös... Azaz évi száz, tisztán... Vagyis, éves átlagban, havi nyolcas... Gondolatban végigfut a szövetkezet kevesetkimutatásán, és megállapodik az t betűnél, itt'van. igen) Istvándiné: tizennégyezer forint, vagyis — oszt villámgyorsan tizenkettővel — havi ezerszázötven ... A betyár mindenit. És az egyik legjobb kezű bedolgozó. Hangjában lágy hárfák duruzsolnak, ahogy nagysokára megszólal: — Azért visz most még munkát, kedves asszonyom? Vagy már most áttér a vendéglátóiparra? A lázadó angyal tűnődik, majd megvonja a vállát. — Ha rendes anyagot ad. esetleg viszek még ... Valami szép. tiszta munkát... Zseb- kendőszegést, tőrülközőendlizést... Szatymazl maga a könyörgő alázat.
