Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-07-25 / 30. szám
IM 5 a schöne feldl repülőtér ijó harminc kilométernyire fekszik a város központjától, Ennek ellenére éjfél előtt majd az egész város ott tolongott a repülőtér előtt, bogy üdvözölje a derék néger polgárjogi harcost. .Senki sem saj- nálta á fáradságot, hogy szemé lyesen j láthassa a nagyszerű lányt, ákit könnyekig meghatóit a nagy szeretet. Az ő szabadulása különben ts azt bizonyította, hogy mekkora a szolidaritás ereje. A Szocialista Ifjúsági Szövetség nienetoszlopának az éle a megnyitó ünnepségen. Die Möwe — Sirály. Ezt a nevet a csehszlovák. • sőt további küldöttségek tagjai 'is igen jól megtanulták. Itt, a jó öreg kávé házban volt Ideiglenesen a csehV annak élmények, amelyek az ember emlékezetébe, olyan mélyen bevésődnek hogy évek múltán is. olyan élénken jelentkeznek, mintha csak tegnap történtek volna. Számomra ilyen élmény volt az a kilenc nap, amelyet öt évvel ezelőtt Berlinben, a X. Világifjúsági és Diák- találkozón töltöttem. A közelmúltban több SZISZ-a- lapszervezetben felkértek, hogy a politikai oktatás részeként tartsak előadást a haladó vllágmoz- galomről, a VIT történetéről, és számoljak be berlini élményeimről, Szívesen eleget tettem a kéréseknek, mert újra alkalmam nyílott feleleveníteni azokat az eseményeket, amelyek sohasem merülhetnek a feledés homályába. Pedig ott aztán egymást érték az események, szinte egybefolyt minden, a nappalok az éjszakákkal és fordítva. Berlin — e sorok írójával együtt — kilenc napot lábon töltött. Az utcákon zajló élettől még az sem aludhatott, aki történetesen aludni szeretett volna. De ez akkor senkinek sem számított. Míg egyrészt nagy örömömre szolgált, hogy feleleveníthetem az élményeket, másrészt szomorú vagyok, mert ezeket a csodálatos élményeket a legjobb szándékkal sem lehet pontosan szavakba önteni. Azért engedtessék meg, hogy a XI. VIT megnyitása alkalmából néhány felvétellel, és morzsával emlékezzek vissza az előzőre, a- dalákul ahhoz, amit öt évvel korábban lapunk hasábjain már megírtam —o— A fesztivál szele mindjárt meg érkezésem után, a schönefeldl re pülőtéren megcsapott. A hatalmas barakkra emlékeztető repülőtéri épület tele volt az FDJ (némer testvérszervezetünk — a szerző megj.) egyenruháját viselő lányokkal és fiúkkal, akik kitörő lelkesedéssel fogadtak minden küldöttséget. Virágcsokrok ván doroltak kézből-kézbe, csókok suppantak. Dühös voltam magamra, hogv miért vagyok csak egy ágrólsza kadt újságíró, akit senki sem vár. >kit még arra sem tartanak ér Nemesnek, hogy egy csinos lány sókot nyomjon az arcára. Kissé kárpótolt az, hogy a morcos berlini taxisofőrök egyike, -tlei a városba röpített, szokatlaPALÁGYI LAJOS _______________________________________ I A Sirály előtt Vládka ValíCková Tie ülőről. Jó tanulással érdemelte ki hogy ifjúsági szövetségünket képvi selhette a VIT en. bűvöletbe ejtette a jelenlévő hallgatóságot. Igen, Borisz Polevoj ismert regényének a hőse, Alek . szej Petro vies Mereszjev, a Nagv Honvédő Háború legendás hírű pilótája ült szemtől szemben velem. Az az ember, akinek amputálták a lábát, miután a fasiszták lelőtték a gépét, de aki mü- lábbal Is megtanult repülni, hogy tovább harcolhasson a fasiszía betolakodók ellen. Az emberi akaraterő néha csodákra képes. A hős kedélyes, élénk tekintetű férfi, hóllőfeketé hajában még egy őst szár sem éktelenkedik. Aztán felállt és egyenes tartás ban kivonult a teremből. Ha nein tudtam volna biztosan, hogy mű- lába van, akkor el sem hiszem, hogy ő lépkedett előttem. Utolső nap. Kénytelen keletien csomagolok, nehezemre esik a távozás. Nem bánnám, ha ez a kilenc nap egy_ évszázadig tartott volna. Még elvegyülök a tömegben, a záró ünnepség manifesztá- dójának résztvevői között, aztán irány a repülőtér. Kevés az idő, jarda a padlóig tapossa a viharvert Trabant, gáz pedálját. Maga is Ideges, a repü lőtér előtt behajt az egyirányú utcába. A rendőr sípol. Gestatten Sie — mondom sietünk, megy a gépem Mosolyog, rendben van, mondja, és egy tenyérnyi nagyságú fesZtlváljelvényt nyom a markomba emlékül. Azóta is ha ránézek, mindig a felejthetetlen berlini napok jutnak az eszem ne. De kár, hogy nem lehetek, ott Kubában is ... A szerző felvételei nul kedves volt. Egész úton szórakoztatott, bemutatta a szélvédő mögött elsuhanó városrészek nevezetességeit, gyér német tudásommal alig győztem válaszolni a kérdéseire. Ml több, egy kis közlekedési szabálysértésre is vállalkozott, csakhogy minél közelebb vigyen a Berolina-szálló bejáratához. Sző nélkül fogta a poggyászomat, úgy caplatott utánam, és majdnem megsértődött, amikor borravalót kínáltam neki. —o— Aki későn érkezik, az rendszerint lemarad valamiről. A VIT megnyitásának előestéjén érkéz tem, mi több késő este, és sajnos! a Berolina szállóban, ahol az újságírókat helyezték el, már nem volt számomra hely. Egy kis ide ges9ég és utánajárás után így ke rültem Berlin csodálatos sugárút jára az Unter den Linden sugár- útra (Unter den Linden — hárs fák alatt, a szerző megj.) a cseh szlovák kultúrképviselet pompás lakosztályába, alig pár méterre a Brandenburgi kaputól. Két nap pal később, puszta emberbaráti szerétéiből befogadtam jarda Sáleket, a Mladá fronta sportriporterét, majd később „szolidaritásból“ Jiíí Doubravát szintén a Mladá frontétól felfújható gumimat rácával. Egy csöippet sem zavartuk egymást, mert ha jól emlék szem, a nagy elfoglaltság mellett mindössze egyszer volt együtt az egész társaság. Imént a szolidaritást említettem. Ha már Itt tartunk, akikor hadd mondjam el, hogy ez volt az a sző, amely leggyakrabban elhangzott Berlinben a világ minden nyelvén. Az egész VIT alatt •36 nagyszabású % szolidaritási nagygyűlést és egész sor kisebb szolidaritási találkozót tartottak de az egész fesztivál tulajdnnkép pen egy nagy szolidaritási akció volt. Az összegyűlt fiatalok egy hangúan szolidaritást vállaltak a gyarmati sorban sínylődő népeit kel, a fajüldözés áldozataival, e harcoló vietnamiakkal, a földön futó palesztinokkal és'másokkal A szolidaritás legnagyszerűbb megnyilvánulása volt az alig vala mivel korábban szabadult Angela Davis fogadtatása. Aki jól isme rí az NDK fővárosát, tudja, hogy szlovák küldöttség főhadiszállása. Egymást érték benne a baráti találkozók, a különböző politikai és kulturális rendezvények. A külföldi küldöttségek egymásnak adták Itt a kilincset, tanúsítva, hogy Szocialista Ifjúsági Szövetségünknek nagyon sok barátja és nagy tekintélye van a világban. A berliniektől tudtam meg, hogy a Sirály elsősorban az idősebb emberek, a nyugdíjasok kedvenc találkozó helye. Az öreg falak bizonyára csodálkoztak a hirte len változáson. o—o Életemben először itt sajnáltam •gazán, hogy nincsenek szárnya tm. Csupán a csehszlovák delegá ctó naponta 80 különböző akció’ rendezett a város különböző pon: jatn, és ha beleszakadtam volna, akkor sem járhattam sorra őke’ nem is beszélve a többi esetne gyekről. ‘•így történhetett meg, hogy ala posan megkésve érkeztem a szovjet fiatalok klubjába, „egy Igaz ember“ élménybeszámolójára. És ezzel már el is árultam, hogy ki volt az a- férfi, aki valósággá’ KISSÉ MEGKÉSETT, DE ANNÁL IDŐSZERŰBB tudósítás a hársfák alól Madarász Aranka a dunait dahelyi (Dun SiredaJ járás fiataljait képviselte ** i liftben Képünkön halra I’1 tasi Lász In vat a v-síprámí Bakonyi Művek gépésztechnikusával jelvényt cserél. Balra csehszlovák magyar barátkozás a Sirály előtt.
