Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-07-11 / 28. szám
nők. Megjelenik és játszani kezd. Viszi a darabot. Fel kell rá figyelni. Miikor először láttam a Külvárosi Cyránőban, még nem tudta tökéletesen a musical „mesterségét“, nem kezelte profi szakértelemmel a mikrofont, szokatlan volt számára a hangszalagos zenére ráéneklés, mégis teljes egészében elő tudta varázsolni a szerep lényegét, önmagát játszotta meg. Játékról játékra magabiztosabb let, nem kell már ügyelnie a mikrofonra. Láttam őt Pablo Neruda költői tragédiájában, a Joaquin Muriel dicsősége és halálában. Ojabb sikert könyvelhetett el, ő volt a darab egyedüli női szereplője. Első találkozásunkkor látta nálam a Film, Színház Muzsikát. — Magyarul is beszélhetünk, jól beszélek magyarul — mondta bevezetőben. Kérdeztem tőle, hol tanult meg. — Nagybátyám volt Németh István, a zeneszerző, ő tanított meg zongorázni... Tanult zongorázni, de sohasem szívesen, pedig Németh István egészen kiváló pedagógus volt. — öt évig tanított, nem voltam jó tanítvány. Mi tagadás, lusta voltam. Ma persze már sajnálom, hogy akkoriban nem tanultam szorgalmasabban, az énekes szerepekhez jól jönne egy kicsit nagyobb zenei tudás. Dohát akkor más szerelmem volt: a színjátszás. A SZERELEM NINCS A KISUJ1AMBAN Csodálatosan mozog a színpadon. Könnyedén, remek ritmusban táncol, jól intőnél, kellemes a hangja. Modern zene, modern dalok, Fiatalok muzsikája, fiatalok modern tánca. A szerelem nincs a kisujjamban ..., száll a dal. Siker, taps elismerés követi.- Aki ilyen jói énekel és remek ritmusban táncol, az nyilván tanult zenét? — kér dem a külvárosi Roxant. Nevet: — Tanultam ugyan, de sohasem szívesen Szívből jő a mosoly, szélesre húzódik a száj, kivillan a fehér fogsor. Örültem és ma is örülök a nagy sikernek. Engem is váratlanul ért a Külvárosi Cyrano óriási sikere. Civilben ül előttem Magálová Kamilla, részese a nagy sikernek. A Külvárosi Cyránó- ban ugrott ki Igazán. Helyesebben: másodszor fedezték fel. Sokan látták őt Dreiser Amerikai tragédiájában a szlovák televízió adásában is. Ö játszotta Sondrát, a gazdag amerikai lányt. Remekül lovagolt, mindent jól csinált, nem volt vele gondja a rendezőCéltudatosan készült színésznőnek? — Semmi más nem érdekelt, csak a színjátszás. Már negyedik elemiben elhatároztam, hogy színésznő leszek. Nemcsak a zenetudással volt megakadva, az Iskolai előmenetele Is sántított. — A színpad vonzott mágikus erővel. E- leinte kinevettek. Osztálytársnőim gúnyosan kérdezték: „Te akarsz színésznő lenni?“ Miért ne akartam volna. Hogy kinevettek, az még jobban ösztökélt. Azért is megmutatom. A középiskolát nagy üggyel-bajjal elvégeztem, szükség volt rá, mert hiszen érettségi nélkül nem vettek volna fel a színi- iskolába. A főiskolán már jól tanult. — Tizennégy éves voltam, amikor először szerepeltem a televízióban. Mindig volt bennem komédiázási hajlam, nem volt olyan ünnep a családban, hogy valamit ki ne találjak. Ez jut eszembe mindannyiszor, valahányszor a kislányomnál hasonló jelenségeket észlelek. — os — A Dunamenti Múzeum kiállításait látogató közönség már több ízben találkozhatott pedagógus-képzőművészek alkotásaival. A Farnadon élő Szilva József is azon rajztanárok sorából való, akik a festői világ hangulatát keresik és őszintén, immár tudatosan próbálják átrajzolni elődeik eredményeit a magúk értelmezésében. Szilva József festészete érzékenyen reagál a természet jelenségeire, a körülöttünk zajló világ megannyiszor változó, vibráló hangulatára. Témái nem a mindent megmozgató kompozíciók, a különcködő divatozások e- redményei, hanem azok az egyszerű, sokszor semmitmondónak látszó témák, a- melyek mellett mások szinte észrevétlenül elmennek. Az ilyen festészeti felfogáshoz a természet, a környezet, az élet szeretete szükséges, és az, hogy a festő emberi beállítottságában azonosulni tudjon a választott téma minden rezdülésével. Jóízű keresés Szilva Jó zsef eddigi munkássága. É- lénk színek, hangulatos var- riáciőit látjuk. Témaköre főleg a falusi élet szerete- tét, az emberi viszonyok összetartó melegét keresi. Képei jó szerkezetűek, érthetők és tetszetősek. Festői meglátásait, témáinak tartalmi-formai jelenlétét az első benyomások adják. A látott táj vagy modell gyors rögzítése fontos neki, s e- zért képei nem elkínzottak, Pedagógusképzömíívés? hanem frissek és dinamiku sak. Figurális kompozíciói szinte egy ülés alatt elkészülnek. Tájképeit, falurészleteit Is a jól értelmezett, gyors, festői munka jellemzi. Pár órás koncentrálás e- redményét mutatja, amelyet minden idegszálával a festményre, a modellre, a természetre való odafigyelés jellemez. A széles lendületes festésű felhők, a föld szagú talajok, a fák és a lombozatok, a házak, falak és kerítések állnak témái középpontjában. Technikája a széles ecsetkezelés, olykor a festőkés, a vörös és a zöld, a sárgák és a lilák gyakori használata, amelyeket bő színfoltokban ken rá az aránylag nagyobb méreti! vásznaira. Szilva József szerény a- laptermészetű pedagógus. Lelkesedni tudó, erejét felmérni képes képzőművész. Tudja, hogy csak az az övé, amiért megharcolt, amit maga vívott ki magának. S hogy munkája nem hiábavaló, bizonyítja ez a tárlat is, a maga terjedelmében első olyan kiállítása, amelyet már magasabb mércével lehet értékelni. Szilva József a realitást, a valódit, az emberit fürkészi. Színekben tobzódó festményei szenvedélyes igazságkeresését tükrözik a meleg és a hideg színek már-már kiegyensúlyozott ötvözetében. Ezért hatnak képet harmónikusan színeseknek, minden bántó túlzás nélkül. Töprengései logikus lépésekkel vezették őt először a színek természetének megismeréséhez, innen a szerkezet lehetőségeinek kitapasztalásához, majd mindezeknek birtokában ahhoz az expresszív félhangokkal teli festői módhoz, amely tükre lehet már művészi ambíciójának az ember és a táj, a tér és az alak kapcsolatában. Próbálkozásaira, első értékelhető alkotásaira már főiskolás korában felfigyeltünk. Olajfestményei a különböző festői módok és stílusok figyelembevételével, szinte korszaktól korszakig lépve, a szüntelen kereső és felfedező képzőművész tudatával élve követik nyomon a fejlődést. S így Szilva József jószándékú keresése, hasznos tervez- getése ma már több, mint pusztán dicséretes próbálkozás. S hogy továbbra is e- redményes lehessen tehetségétől fűtött, kitartó munkabírása, tovább kell lépnie. Persze nemcsak azért, hogy az esetleges tévedésektől óvhassa magát, hanem hogy egyre konkrétabban bizonyítsa, hogy ő is ott halad, ahol látni szeretnénk: a tudatos alkotók között, a hágj/művészetek felé törek vők útján. Szuchy M. Emil és te lehetsz itt az utódom. A fiú megint kipillant az üvegablakon, szeme végigfut a négy munkahely négy szélkén, amelyből kettő üres. Hja, hiányzik a munka erő... — Itt? — kérdi bizonytalanul, s kifelé mu tat. — Itt? Felpattan, mert érzi, hogy most kell a vasat verni, s a fiú vállára üt. — A világ legdemokratikusabb Intézményének egyik vezető embere lehetsz, képzeld csakl A fiú pislog. — Izé ... ezt hogy kell érteni, főnök? — Ogy, fiacskám, aranyos Lajcsikám, hogy nálunk nincs különbség, nincs rangsor a kézbesítendő anyagok közt. Nekünk egyformán fontos a kinevezési okmány, a szerelmi vallomás, az adófelszólítás és az ötszavas üdvözlőlap, a reklámnyomtatvány. Mi azt is kézbesítjük, pedig ha csak a fontos küldeményeket juttatnánk célba, talán egycsapásra megszűn nének a munkaerőgondjaink. — Az asztalra csap. — De ml demokraták vagyunkl A fiú hallgat, ö odaáll szorosan melléje. ... És ezt az intézményt akarod te rútul cserbenhagyni? Mint a gázoló autós az áldozatát? Csend. Lajcsi lehorgasztott fejjel áll, majd lassan az asztalra dobott táskája után nyúl. — Hát akkor azért alszok én még egyet erre a dologra, főnök ... Hátba vereaeti, s akárhogy akarja Is, nem tudja visszafut boldog mosolygását. — Jől van, Lajcsikám! Tudtam, hogy nem csalódom benned! A fiú egyetlen lépést tesz, s már ott van az ajtónál. De ott még megfordul. — Amilyen marha vagyok, kitelik tőlem, hogy maradok ... Bólogat, már tudja, hogy nyert. — Azért aludj még rá egyet, kisfiam. Lajcsi fájdalmas pillantást vet rá. — Csak azzal a demokráciával ne főzte volna az agyamat, főnök. A fejét csóválja. Csuda egy dumája van. Kimegy, néhány perc múlva belép Margitka, a helyettese. — No, mi van, főnök? Hallottam, nagy paláver volt... Megy a srác vagy marad? Cigarettát vesz elő, körülményesen rágyújt. Szereti csigáznl a kedélyeket. Kifújja az első füstöt, csak aztán bólint. — Marad. — Nagyot sóhajt. — Három hétig talán megint nyugtunk lesz ... A háziipari szövetkezet kopott kis irodájában ketten üla k egyik íróasztalnál az elnök, másiknál az idős adminisztrátornő. Csöndesen tízóraiznak, eszegetnek. Tizennégy éve ülnek így egymással szemben, nem sok beszélnívaló- juk van. Tizennégy éven át napi nyolc óra: csak kiszámítani is iszonyú feladat, mennyi jönne ki mindent összevéve... Ennyi Idő alatt a világ minden gondját meg lehet beszélni tö- viről-hegyire, akár százszor Is, jobban Is Ismerik egymást, a másik minden nyílt és rejtett gondolatát, mintha házasok volnának ... Az ember a házastársával három-négy óra hosszat van együtt naponta — ebből Is lemegy legalább kettő a tévénézésre — munkatársával tehát ennek az Időnek éppen a négyszeresét tölti. Az elnök magában számolgat. Ha Kakucsl- néval az utóbbi tizennégy évben négyszer any- nyi időt töltött együtt, mint a feleségével, akkor ez voltaképpen ötvenhat évnyi házasságnak számít... Elmélázva nézi az idős hölgyet, s ha ntegölnék, sem tudná megmondani, me lyiket únja jobban: ezt az asszonyt, vagy amazt otthon, a hites feleségét... Az álmos egyhangúságba az hoz most némi mozgalmaságot, hogy nyílik az ajtő, és belép Istvándlné, a szövetkezet egyik legrégibb és leghűségesebb bedolgozója. Alig tudja betuszkolni magát az ajtón: egy-egy tömött szatyor van mindkét kezében. — Jónapot, Szatymazi' elvtárs — köszön barátságosan. — lóreggelt, Kakucsl néni. Az öregasszony, mintha megcsípték volna, fölcsattan. — Miért mondja nekem, hogy reggelt, aranyoskám? Csak nem arra céloz, hogy nekem még reggel van? Hogy Szatymazi elvtársnak már javában nappal van, amikor még nekem reggel? Ha mindent tudni akar, tudja meg, hogy korábban vágyóik itt reggelenkint, mint az elnök elvtársi Amikor az olyan nagyságos asszonyok, mint maga, aranyoskám, még javában a párnát dagasztják, sőt aktkor fórdulnak a másik oldalukra, aranyoskám, akkor Kakucsl néni már javában itt van. Kakucsl néni ugyanis nem maga osztja be az idejét, aranyoskám, mint a boldog bedolgozók, mert a Kakucsl néninek a Munka Törvénykönyve írja elő, mikor kell ide belépnie és mikor húzhat ja le Itt a rolót. Ügy ám, aranyoskám. Az elnök Int, mert tapasztalatból tudja, hogy most az elhalt férj következik, aki többet ivott, isten nyugtassa, mint a Szahara és a Göbl-si- vatag száraz homokja együttvéve. Aztán a rossz útra tért fiú következik, akit a görcs rántott volna össze, amikor abba a züllött kompániába belekeveredett. Aztán a lány, aki tanulni ugyan nem alkart, pedig mit prédikált neki, mit könyörgött, de az nem, a cafka, az istennek sem, csak a fiúk, a tánc, meg a ruha, meg a hosszú hajú gitárosok, hogy azokat is tette volna akárhová az Isten, a lobogó gatyájukkal. Szatymazi kartárs tehát int, s elnöki tekintélye teljes súlyával az újonnan érkezetthez fordul. — Mi szépet hozott, Istvándiné? — Szépet? — mosolyog az asszony. — Gyönyörűt! Azzal a két szatyor tartalmát Kakucsíné asztalára önti, kidől vagy kétszáz pár ma- musz. — Látott már ilyen szépet, Szatymazi elvtárs? Kakucsíné nyúl az egyik párért, forgatja, nézegeti. — Mint a harmati — teszi aztán vissza az asztalra. — Ugye? — ragyog a bedolgozó. Az öregasszony bólint. — Olyan gyöngye, olyan kis esendő... — De szemre azért szép! — mondja az elnök, engesztelőén. De az engesztelés már későn jött, a szövetkezet egyszerű dolgozójából kitör, amit már Kakucsíné első litániája óta visszanyelt magába. — Gyönge, azt mondja, gyönge, Kakucsl néni? Hát talán én adom az anyagot hozzá? Nem maga? Adjon máskor bőrt, varrók én abból is, ne féljen. Azt aztán nem nyűvi szét egy század katonaság sem. De amíg szúnyoghálót kapok, addig csak szúnyoghálóból tudok tutyit csinálni Na! Kakucsíné, majd megáll egy pillanatra. —hogy bírja válasszal, de az elnök megint csak gyorsabb nála. — Az anyag állami anyag — mondja kimértem — Kakucsiné éppúgy nem tehet róla, mint ahogy maga sem tehet Istvándiné. Ez van, ezt kell szeretni. Ennél csak egy rosszabb figurát tudok: ha ez sem volna. Akkor aztán nézhetnénk, miből élünkl Csönd van, Kakucsiné számolja a papucsokat, a másik kettő nézi. Istvándiné közben óvatosan odahúzódik az elnökhöz és halkan megkérdi. — Még mindig annyi a darabár, elnök e.'.v társ? Szatymazi ránéz. — Mennyi? — Hát amennyi volt... — Negyvenhárom, negyvennégy — mondja Kakucsiné, majd megáll egy pillanatra, — Annyi — mondja határozottan, s számol tovább: — negyvenöt, negyvenhat, negyvenhét ... Az asszony halkft a hangján. — És tessék mondani, mikor lesz emelés? Az elnök merőn nézi. — Emelés? Ne rőhögtessenl Még jő, ha ezt a bért tartani tudjuk. Van fogalma róla, Istvándiné, hogy milyen értékesítési nehézségeink vannak a tőkés piacon? Az asszony tűnődik. — Akkor miért nem adják el őket itthon, Szatymazi elvtárs? Hisz milyen régen hiánycikk már. Az elnök elnézően mosolyog. — Magának nem erős oldala a közgazdaságtan, ugye, istvándiné kedves? — Hát neméppen ... Szatymazi leül, rágyújt. — Akkor azt sem tudja, hogy mi az a begyűrűzés, ugye? Az asszony megvonja a vállát. — Nem én... — Na lássál — üt az asztalra az elnök. — Hát amiatt van. A legrégibb és leghübb bedolgozó bólogat. — Hát akkor bizony. Hát így már egészen más. Folytatjuk
