Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-17 / 3. szám
8 inság A NAGY OKTOBER JEGYÉBEN EGY BOLDOGABB KORÉRT Rajzok a (alakon, forradalmi témájú rajzok. Kiállítás, Klement Galt wald-dfja8 érdemes művészünk Lfi- rlncz Gyula tárlata. Művészet és világnézet. — A művészetet soha nem választottam külön a világnézettől — vall ja a csehszlovákiai politikai és művészeti élei kiemelkedő egyéolsé ga, elkötelezett képzőművészeink egyik vezéralakja. Ezt bizonyltja minden alkotása Elkötelezettségének újabb bizonyítéka a Nagy Oktéberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszte leiére rendezett kiállítás is. „Legyőz hetetlenek“ — olvassuk a katalógus ban. „Október, amely megrengette a világot.“ A Szlovákiai Képzőművészek Szó vétségének Gorkij utcai kiállítótermében látható képek dokumentációs rajzsoruzat a Nagy Októberről. Aki látta a művész ra|zsuruzatát a kosúti sortüzröl és Dózsa György katonáiról, rögtön megállapíthatja a szoros összefüggést: a sorozatok alakjai a tőidet túró nincstelenek, jobbágyok, parasztok, kétkezi mun kások harcra készülő és harcba in dulók hada, azé a néprétegé, amely elszántan szállt harcba egy boldo gabb korszakért, az emberibb éleiért. Szemléltető, kifejező rajzok. Alkotójuk politikai meggyőződése mélyen gyökerezik. Forradalmisága sok próbál kiállt, munkásgyökérből fakadt. Azonosult azokkal, akiknek az oktéberi lelkesedése kivívta a diadalt és a Legyózbetetlenek elnevezést. Lőrincz Gyula világszemléleti szemszögéből kiindulva művészi hitvallásának szellemében örökítette meg művészeti-politikai elképzeléseit. — Szeretem az embereket, gondjaik az én gondjaim, szenvedésük az én szenvedésem is — vallja Dió- szeg szülötte, aki Dél-Szlovákia földet művelő egyszerű emberei körében nőtt fel, és környezetéhez mindvégig hű maradt, bárhová került Is. A művészetnek, és az emberek jobb, szebb jövőjéért vívott harcnak szentelte az életét. Lőrincz Gyula forradalmisága jelképesen is kifejeződik a bemutatott rajzsorozatban, amelyből nem hiányozhat a „Forradalom napja“, nem hiányozhatnak a „Tömegek" és a „Forradalom lányai" sem. Ott találjuk a „Harcba" hivás pillanatának a megörökítését, a harcosok „Sorakozóját", az 1917- es sürgető kiáltást, „Adjatok fegyvert nekünk!“, a „Tengerészek elő- rel" és a „Fegyverbe!" hívás meg örökítését. A „Forradalmi család" millió és millió elkötelezettje a for radalomnak zúgja a „Forradalmárok előre!" jelszót, a lavina-szerű megmozdulásban kialakult a „Munkásság a forradalom magva", felsorakoznak a „Fiatalok és öregek", hogy forradalmi lendülettel Induljanak „Forradalmi támadásiba. A forradalmiság e kiváló művésze gyermekkorától áll a baloldalon, baloldalisága soha nem ingott meg, semmi sem tántoríthatta el. Kora ifjúságában meglátta hová kell állnia, érezte, tudta, bogy a két világ közötti feszültség, küzdelem, harc során mi a teendője. Tudta, hogy ez a harc „A végső győzelemig" tart. „A harc folytatódik" rajzai szorosan kötődnek a végső győzelemhez, amit kiállított rajzsorozatában „A győzedelmeskedtünk" sorozata fejez be, de mint az alkotó mondja, a harcban és a művészetben nincs megállás és nem is lehet, és ezért „A forradalum őre", „Éberségre" Int. Harcos, elkötelezett művészet ez, mint a művész egész életében tanúsított elkötelezettsége. Szóval, tollal, ecsettel vallott Lőrincz Gyula, de legkifejezőbben a rajzaiban. Az „Október, mely megrengette a világot" sorozatban müve harsogva hirdeti a Legyózbetetlenek diadalát, az „Üj harcosok sorakozóját", hogy „Áldozatok árán" megvalósulhasson a Nagy Október gondolata, szelleme: „Harcban" „A végső győzelemig", érik el a célt, a „Győztünk“ diadal- ittas mámorát, ám a „Meg nem ai- knvók" úgy térnek „Pihenőre", hogy a forradalom őrei vigyázzák a forradalom sikereit „Gyermekeinkért" s az ő jövőjükért, boldogulásukért, az emberibb életért, a boldogabb korszakért. Politikus és festőművész — ez a kettősség Lőrincz Gynlában soha nem került egymással szembe, csupán közéleti tevékenységéből eredő elfoglaltsága jelentett bizonyos hátrányt a művészetére. Viszont éppen a politikai tevékenysége tette lehetővé, hogy jól felmérje a tennivalókat és ezt művészetében Is kifejezésre juttassa. így nyilvánult meg elkötelezettsége — magas fokon. Harcos művészet ez a javából, harcosságát szemléltető alkotásait vitte a nyilvánosság elé kiállítási anyagával. A Nagy Október tiszteletére országszerte |elentős ünnepségeket, kiáUításokat rendeztek. Lőrincz Gyula kiállításának jelentőségét fokozza, hogy heroizálja a munkás- osztály harcosait, hőseit, ezzel is hangsúlyozva az októberi eszme legyőzhetetlenségét, művészi hitelességgel örökítve meg a hősi küzdelem egy-egy szakaszát, mozzanatát. —mészáros— seménydús volt december E egyik napja Nagyidán. Az egy-egy tánc, vagy 10—20 perces rövid műsor erejéig olyan sokszor látott és a községben közkedvelt néptáncegyüttes megalakulásának 10. évfordulója alkalmából kétórás műsorral ősbemutatót tartott. A községben lakó családok nagy részét ez személyesen érintette. Az elmúlt 10 év alatt annyi ftatal volt az ilosvai Népi Együttes tagja, hogy akár minden családra jutna egy-kettő belőle. Ez Jó is, meg nem is. Jó azért, mert egy együttes így válhat igazán a talu fiatalságának a formálójává, mert egy nemes cél eléréséért küzdő kollektíva nagy hatással van az egyénre. Az együttes a szocialista kultúra művelésével foglalkozik, ezáltal a szereplők szorosabb kapcsolatba kerülnek a kultúrával, megismerkednek népünk — nemzetiségünk dalaival, szokásaival, hagyó- nányaival, táncaival, viseletével, s az :gyes etnikumok életformájával. És izután is, amikor már nem tevékenykednek, mint nézők értőbben, lelkiekben gazdagabban, a mű élvezeté- Den elmerültebben élvezik az előadásokat. Sőt keresik a lehetőségét annak, hogy minél több előadást láthassanak. Belőlük lesznek azok a nézők, akik (gazában tudnak örülni egy-egy amatőr kollektíva előadásának, és áldozatra Is képesek a kultúráért. Nem lebecsülendő a néptáncegyüttesek fizikai nevelő ereje sem. A rendszeres gyakorlás elősegíti a test arányos fejlődését, a szép testtartást Ünnep Nagyidán kialakítja az egyén bátor, magabiztos fellépését stb, és nem utolsó sorban megszokja a közéleti szereplést, tevékenységet. Ezekből a közösséget megszokott fiatalokból lesznek később a közösségért tenniaikaró és tenni tudó felnőttek. Elnézést, hogy egy ősbemutató kapcsán ilyen gondolatok kerülnek papírra, de úgy érezzük, hogy nem ünneprontás azt Is tudatosítani, hogy az együttes, illetve a sok más együttes munkáját e szemszögből nézve Is szükséges értékelni, csak így nyerhetünk egész értékű képet. Tíz éves az Ilosvai Népi Együttes. Ebből az alkalomból a műsorfüzetükbe ezt Irtáik önmagukról: „Az együttes munkájáról 1966 óta vannak részletes feljegyzéseink. Nagyidán a népi táncmozgalom ennél jóval régebbi hagyománnyal rendelkezik. A községben Bulykó Gyula vezetésével kisebb- nagyobb megszakításokkal az ötvenes évek elejétől működött tánccsoport, amely szép sikereket ért el. A csoportot azután 1966-ban Bogoly Júlia, 1967-ben Horváth Ferenc, 1968- ban Takács Margit vezették. A csoport összefüggő tevékenységet 1972-től fejt ki Snyír Ferenc vezetésével. Ekkor még a zenekíséretet alkalmi zenészekkel oldották meg. Ké- ;3bb, 1975-ben társultak a szesztai úterásokkal. A fejlődés során állandóan bővült az együttes repertoárja, ami szükségessé tette a saját népi zenekar megalakítását. Füleky László segítségével 1977-ben sikerült ezt a kérdést is megoldani. Ehhez a jnb kulturális osztálya biztosította a jelentős anyagi támogatást. Az anyagiak birtokában végre kicserélhették a kölcsönkért kosztümöket is. A fellépésük száma állandóan gyarapodott. 1972-ben hat, 1973-ban nyolc, 1974-ben tizenegy, 1975-ben tizenhárom, 1976-ban huszonkilenc és 1977- ben 31 alkalommal szerepeltek. Legszebb emlékeik a járási néptáncversenyekhez, a CSEMADOK által rendezett járási és országos népművészeti fesztiválokhoz, illetve a dal- és táncünnepélyekhez és a magyarországi nagykallói vendégszereplésükhöz fűződik. Ilosvai Népi Együttes néven 1974- től szerepelnek, ezzel is emléket állítva községük híres szülöttjének, Ilosvai Selymes Péter széphistóriás- nak. Hogy mégis ősbemutatóról beszélünk az azt jelenti, hogy odahaza most tartotta az együttes első ízben egész estét betöltő előadását. Hiába, egy amatőr együttesnél hosszú és fáradságos út vezet ehhez. Csak azok jutnak el odáig, akik olyan akaraterővel bírnak, mint a nagyidai e- gyüttes. Fejlődésük során a buktatók, a nehézségek sokaságát kellett leküzdeniük. A csoportvezető-koreográfus gyakori váltakozása, a vendég zenekarok megbízhatatlansága (kivételt képeztek a szesztaiak), a ruhák alkalomról alkalomra való biztosítása, kölcsönzése, a tagság állandó cserélődése stb. ezek voltak az újból és újból jelentkező akadályok. És ők állták a harcot, az akadályokat mindenkor sikerült leküzdeniük, mert nagyon akarták és bíztak magukban. A sok külső segítség ellenére is rájöttek, hogy igazában csak önmagukra számíthatnak. Tudatosították azt is, hogy az alkalomszerű külső segítség csak egy-egy nehézség áthidalását e- redményezheti, de a végleges megoldást nem. Ennek a ténynek a felismerése, és a körülmények kedvező összjátéka e- redményeként ma már létrehozták az együttes szerves részét képező népi zenekart, megfelelő vezetőkkel rendelkeznek, és Snylr Ferenc személyében saját vezető koreográfussal. A tíz éves dicséretes munkájuk e- redménye, hogy a községben ma minden szervezet és intézmény magáénak tekinti az együttest. A CSEMADOK, a SZISZ, a népművelési otthon, 'a íöemzeti bizottság, valamint a falu és' környéke nagy gazdasági erejét jelentő állami gazdaság is. Nem kell félni, nem vész el a gyerek a sok bába között, mert az intézmények és szervezetek magukénak tartják az e- gyüttest. Ügy tekintenek rá, mint a község arculatát formáló fontos tényezőre, és úgy IS segítik a munkáját. Ki-ki erejéhez és lehetőségéhez képest. A bemutatót követő baráti beszélgetésen a fenntebb felsorolt szervek képviselői — igazgatók, elnökök, titkárok — komoly és megfontolt szavakban kimondták ezt is. Milyen volt a bemutató? Jó, szép és átfogó képet nyújtott az együttes munkájáról. Tíz év termésének az összefoglalója, amelynek a jelentősebb részét az utóbbi 3—4 év munkája eredményezte. Ez a nagy időtávolság az egyes műveknél — ha kü- lön-külön vizsgáljuk őket — érezhető volt abban, hogy nem képviselt egységes alkotói irányzatot. Ez természetes, egy együttes első bemutatkozásának törvényszerű kísérő Jelensége. A Jövő feladata lesz, e téren is előrelépni. Ezt különben az együttes is érezni fogja, ha ezzel a műsorával további 15—20 alkalommal lép a közönség elé. Ez a hosszabb időn keresztül való készülés ténye határozta meg a műsor koncepcióját is. Az összeállítás esztrádstílusú volt. Szerencsére az együttes így is megmaradt a saját szükebb néprajzi területének, Kogice környéke és a Tí- szahát képviselőjének. Műsorával nem akart országos együttest helyettesíteni. Ez Így helyes. Maradjanak továbbra is otthon, saját népük táncos képviselői, mert „De szép a tánc, a ringó lányderék, mikor a szívben bűvös csillag ég, és száll a szoknya, szdzszínü szirom, és hajladozik rózsa, liliom, mintha ringatná pajkos nyárt szél, míg dúdolgatva vándorútra kél. De szép a tánc, a büszkén dobbanó, ha sodor, mint a megáradt folyó, és csizmák verik ki a ritmusát, hogy beleszédül az égés» világ. Sudár legények járják könnyedén, pattan a láb és megpezsdül a vér. (Részlet Dénes Gy. Tánc című verséből). Igen, szép, vérpezsdítő, lelket nemesítő a tánc, a zene, a dal. Együtt valljuk azzal a közel négyszáz főnyi közönséggel, mejly lelkesen végigtap- solta az együttes bemutatóját. Kívánjuk az együttesnek művelje a nép hagyományát tovább, éljen vele, és legyen az életének alkotó eleme. takács András Felvételeinket az Ilosvai Népi Együttes
