Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-06-13 / 24. szám

tiM

Csodalatos valami a televízió. Többezer kilométeres távolságból elénk varázsolja a labdarúgó VB döntö mérkőzéseit, sőt lehetővé teszi azt Is, hogy a legérdekesebb mozzanatokat, a gólokat vtsszajátszák. Ilyesmire vállalkoztunk ml Is, hogy a „replay“ segítségével és néhány szakember szemszögéből visszapergessüik az eddigi mérkőzéseik érdekesebb mozzanatait, vonatkozásait.

BATTA GYÖRGY: „Nincs szánalmasabb, mint mikor a „szakértő" utólag deríti ki, előre várta a gyászos szereplést, sejtette, ezzel a magyar csapattal kár elutazni Argentínába Nem tartozom azok közé sem, akik utó lag okosak, de a világbajnokság előtt aranyérmet jósoltak. Azok közé sem sorolom magam, akik egyszerre mindent jobban tudnak, mint Barőtl, elemzik a mérkő zéseket és bizonygatják, ők másképp állították volna össze a védelmet vagy a csatársort.

Bozsik József érzékeny szíve talán jó előre megéröz te, kár végigszenvednie ezt az újabb világbajnokságot. Mint szövetségi kapitány sem bírta az Izgalmakat, mint szakember és egykori labdarúgó sem. Gujdárról már régen tudtuk átlagos kapus csak, aki képes biztos gólnak látszó lövést kivédeni, de hajlamos elképesztő potyagólok „beszedésére“. A magyar csapat széthullása akkor vette kezdetét, amikor Gujdárról klppattant egy labda, és azt a szemfüles argentin a hálóba továbbította. A csapat egy szempillantás alatt elvesztette az önbizalmát, nem akadt senki, aki higgadtságra In tette volna bentről a társakat, jött Törőcslk megérde melt kiállítása. Nyilasi rövidzárlata és az olaszok elleni viadal már csak betetőzése volt a drámának.

Ennek ellenére: nem olyan rossz ez a csapat, mint ahogyan Argentínában szerepelt. Véleményem szerint Bárót! megcsinálta a csodát: kiharcolta a legjobb tizenhat közé jutást. A gyökerek azonban mélyebbre nyúlnak, nem helyeselhető például a magyar sportdiplomá- cie hajmeresztő baklövése (az utolsó előkészítőt az angolokkal játszani a Wembleyben!) stb.

Olyan ez a magyar válogatott, mint egy bimbózni készülő virág. Nem tudni, a júniust fagy mennyire ártott meg neki, e[pusztította-e az argentin klíma, vagy mégiscsak kivirágzik. Egy kis türelem és higgadtság kellene talán most, és akkor már az Európa-bajnokságon Is bizonyítani lehet.“

MICHAL JURSA, FIFA játékvezető: „A világbajnokság eddigi lefolyásából két mozzanat keltette föl a figyelmemet:

— a peruiak rokonszenves, rugalmas és teljes mértékben korrekt játéka, amelyet csak még tetézett a nagy esélyesnek kikiáltott skótok felett aratott győzelmük;

— a magyar labdarúgók — s ml több közülük Is — a legjobbak, Nyilasi és Törőcslk semmivel sem magyarázható sportszerűtlen viselkedése. A világbajnoki selejtezőkön nyúj*|itt ragyogó teljesítmény után a magyarokat biztos továbbjutóknak tippeltem. Csalódtam bennük, a tippem nem vált be. Kárl

Az olvasót bizonyára érdekli, hogyan vélekedem a játékvezetők teljesítményéről. Egyértelműen mondhatom: a játékvezetők nagyon jól bíráskodnak. Nem lassítják, nem darabolják szét a játékot, teljes mértékben megengedik a szabályas, kemény játékot, de nem tűrnek el semmiféle sportszerűtlenséget. És ez Így van rendjén. Mellesleg Törőcslket és Nyilasit hasonló helyzetben, én Is kiállítottam volna.

FALAGYI LAJOS: „A fandangó spanyol népi tánc, érthető tehát, hogy Argentínában is szívesen ropják. A magyar csapat elutazása előtt Törőcslk András az újságíróknak válaszolva közölte, hogy tisztában van azzal, ml a fandangó, s a magyar csapat megtalálja az ellenszerét, végül pedig a csárdás győz.

Nos, most már bizonyos, hogy Törő rossz látnoknak, de még rosszabb sportembernek bizonyult. Talán elfelejtette, hogy a fandangó tüzes ritmusú, fokozatosan gyorsuló tánc, ráadásul — hazai környezetben — meglehetősen felfokozott szenvedéllyel járják. Törőcslk a- zonban magáról is megfeledkezett, és a világbajnokság eddigi lefolyásáról — a játékvezetőik rossz működésén kfvül — ez a legszomorúbb felismerés.

Minden mérkőzés minden mozzanatáról aprólékos feljegyzéseket készítek, és Törőcslk neve mellé mindjárt a magyar-argentin találkozó elején olyasmit írtam, ami nem bírja el a nyomdafestéket. Idegesen, Ingerülten lépett a pályára, csupán Barótl mesteren csodálkozom, hogy nem hívta le Idejében. Talán ez volt az egész mérkőzés sorsdöntő hibája. Lehet — mint már hallottam —, hogy Törőcslket csípték, marták, de akkor nem bocsátkozom közelharcba, nem zúdítom magamra a bajt. Márpedig Törőcslk kimondottan provokálta ellenfeleit, sőt a játékvezetőt Is. Páratlan technikai tudással megáldott játékos, és az Ilyeneket a védők nem szeretik. Erre azonban fel kell készülni, és sportszerűen szembenézni a tényekkel. Mert nem az a legény, aki adja, hanem aki állja. Semmi szín alatt sem vállalikozhatik egy játékos önbíráskodásra. Az 1- lyesml mélységesen elítélendő.

Különben a magyar csapat tudásából egyelőre többre nem telik. Hiányzik a rutin, a nemzetközi tapasztalat, és — ami a legszomorűbb — az erőnlét Is. Egészben véve a mostani VB mérkőzések színvonala messze elmarad az előző VB mögött. Az eddigi mérkőzések semmi újat nem hoztak. Vannak érdekes színfoltok, mint a hollandok, lengyelek, peruiak, de főleg a franciák. Szomorú, hogy ez a csapat kénytelen búcsút venni a döntőtől, a gall kakas fial szép, tetszetős, és roppant célszerű futballt játszanak. Dehát hiába, ez a sport. Dicséretükre váljék, hogy a vereséget Is sportszerűen el tudják viselni.“

HUSZONÖT GYERTYA AZ ÜNNEPI TORTÁN

Huszonöt évvel ezelőtt a huszita hagyományairól Ismert dél-csehországi Táborban megalakult a DA Zi2ka Tábor labdarúgó-egyesület, amely szó szerinti fordításban Ziíka Tábor Hadseregotthon. Ebből a napnál Is világosabb, hogy katonacsapatról van szó.

Akkoriban azért alakultak meg a katonaegyesüle- tsk, hogy lehetővé tegyék a tényleges szolgálatukat letöltő sportolóknak a rendszeres edzést. Időközben a- zonban bebizonyosodott, hogy a hadsereg sportegyesületei nagy mértékben hozzájárultak az egyes sportágak fejlesztéséhez. Így volt ez a DA Zlika Tábor esetében Is.

Hamarosan felkerült a kerületi bajnokságba, és minden év újabb előrelépést hozott. 1958-ban, amikor felvette a Dukla Tábor nevet, már a II. ligában szerepelt. A legsikeresebb II. ligás évek voltak az 1902— 03-as évek, amikor a 4., illetve az 5. helyen végzett a csapat. Az 1964-es őszi 1- dényben azonban az utolsó helyen végeztek, és nem sok reményük volt a bent- maradásra. Ekkor bekövetkezett az, amit senki sem várt. A tavasz jó formában találta a csapatot, mely húsz pont megszerzésével a

4. helyre tornászta fel magát. Csodáról beszéltek, pedig nem ez történt, csupán az, hogy a csapat kemény munkával felülmúlta önmagát. Sorban legyőzték a rangos fővárosi csapatokat, például a Spartát, a Sláviát, a Bohemiansot.

Szívesen emlékeznek vissza szereplésükre a Csehszlovák Kupában. 1965-ben

eljutottak a negyeddöntőig. A csapat krónikájáról szólva, nem hagyhatjuk ki a játékosok körforgását. Minden évben újak jönnek, mások mennek. Az eltelt huszonöt év alatt a játékosok egész serege cserélődött ki. Nem lehet mondani, hogy első ligás ágyúik jöttek volna Táborba. Sokan közülük Itt sajátították el a játék fortélyait olyannyira, hogy elsőligás csapatokban folytatták pályafutásukat, sőt bekerültek a válogatottba Is. A sok név közül említsünk néhányat: Vojáőek, Hudeíek, RJgel, Myslivec, Jiff Novák, Caloun, Süss, Hildebrant, Clpró, Segmül- ler, Frídrych, Bencz, Stib- rányl, az elmúlt év legjobb labdarúgója Kroupa, továbbá JarüSek, Péélce, Mazura.

Hogyan emlékezik vissza a Duklában eltöltött évekre JIFÍ Novák Kladnóról? „A futball szempontjából a katonaság sokat adott nekem. Szeretettel gondolok vissza a jó kollektívára és a vezetőségre.“

Josef PSSlce: „A legtöbb fiatal futballista számára a katonaévek kiindulópontot jelentenek a jövőbe. Számomra Tábor volt ez a pont.“

Tábor labdarúgása gyors ütemben fejlődik, és ebben nagy szerepe van a Dukla csapatának. E csapat létezése nagy nyereség az egész csehszlovák labdarúgásnak, mert a két évi szolgálat u- tán érett játékosok távoznak Innen az ország minden részébe.

Szénást Béla, közkatona

E

HÁLAMENET

Hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából a szlovákiai egyetemek ás főiskolák ballgatól minden évben megrendezik a Dargov-Dukla hálamenetet. Az Idén 150 főiskolai hallgató tette meg a mintegy 170 kilométeres távolságot.

Az utolsó útszakaszon zuhogott az eső, de a menet részvevőinek ez sem szegte kedvét. Koszorúkat helyeztek el Dargovon, Preáovon, Bardejovban, Svldnlken és Duklán, hogy ezzel Is leróják hálájukat azoknak, akik hazánk szabadságáért harcoltak, életüket áldozták. A hálamenet hőse Ivan Kaőur alezredes, a Szovjetunióban megalakult I. csehszlovák hadsereg katonája volt, akt a duklal harcokban Is résztvett. Kaőur alezredes ott volt a hálamenet minden eddigi évfolyamának részvevői között, ezúttal tehát kilencedszer tette meg a Dargov—Dukla távolságot, ami tekintettel a korára mindenképpen elismerést és tiszteletet ébreszt.

A hálamenet részvevői „Örök Időkre a Szovjetunióval" és „Jövőre Ismét találkozunk“ Jelszóval búcsúztak el egymástól.

Oláh Gyula

Molnár János, Fülek (Fifakovo): „A csehszlovák-bolgár válogatott mérkőzésen történt, hogy a tizenhatos közelében elkövetett szabálytalanságnál a bolgár sorfal alig 5-0 méterre állt a labdától. Hiába tiltakoztak a csehszlovák Játékosok, a játékvezető hajthatatlan maradt, sőt DobiáSnak sárga lapot mutatott. Mivel a közelmúltban olvastam a lapban, hogy a szerkesztőség közvetítésével bármilyen kérdéssel fordulhatunk Micha 1 Jursa FIFA játékvezetőhöz, én azt kérdezném: nincs rá mód, hogy a játékos követelje a jogait, ha egészen világos, hogy Igaza van? Mindig csak a bírónak van igaza?li

A bíró szemével

MICHAL JURSA FIFA játékvezető rovata

Mindjárt a végén kezdeném. A bírónak — ha nős — csak otthon nincs Igaza, a pályán azonban mindig neki van igaza. Különben igazad van. Már csak azért is, mert a bolgárok elleni szabadrúgás a büntető terület közelében történt, és a vonal szerint könnyű megítélni a sorfal távolságát, amely a szabályok értelmében 9,15 méter (10 yard). Az NDK-belí kolléga nem tartotta be a szabályt. DobláS azonban semmi esetre sem „kényszerítheti“ a játékvezetőt — nem éppen a legmegfelelőbb módon —, hogy a sorfalat az előírt távolságra állítsa fel. Egyedül a csapatkapitány fordulhat bizonyos kérelemmel (s nem tiltakozással), — és természetesen udvarias formában — a játékvezetőhöz.

Most pedig valamit arről, mit tehet a játékvezető a sorfallal szemben, amely nem hajlandó betartani az előírt távolságot. A szabályok ezt egyértelműen sportszerűtlennek minősítik. A gyakorlatban a játékvezető rendszerint megállapítja, hogy ki az értelmi szerzője a sorfal engedetlenségének, és a szóban forgó játékost figyelmezteti — sárga cédulával. Ha a játékos a figyelmeztetés ellenére is hajthatatlan, a bíró, kiállítja.

Végül: a fejlett labdarúgást űző országokban a néző azért fizetett — Nyugaton meglehetősen tekintélyes összeget —, hogy lehetőleg 90 percen át futballt lásson. Egyáltalán nem kiváncsi az ilyen sportszerűtlen viselkedésre, és végső soron igaza van.

j MICHAL JURSA

„Ha alaposabban utánanézünk, nem a brazilok alkalmazták először az annyira bevált 4—2—4-es játékrendszert, hanem a magyarok, csak ük nem vertek fel körülötte akkora port, és szakkönyvekben sem publikálták. Amikor az ellenfél támadott, Grostcs előtt négy hátvéd bástyázta el a kaput, hiszen Zakariás is hátra- húzodott. A fedezet Bozsikhoz a hátravont középcsatár Hidegkúti futott vissza, ők ketten alkották a középpályát. Elöl a könnyülovasság, a négy csatár maradt.

Ez volt eddig a világ talán legrugalmasabb, legbeváltabb játékrendszere, ez hozta a legszlporkázöbb játékot, a legtöbb gólt. Es ennek a csapatnak volt a gyémánttengelye a Bozsik—Hidegkúti kettős. Micsoda középpályái Mindketten jól lőttek, jól osztogattak, jól cseleztek, fejeltek és láttak a pályául“

Részlet Batta Görgy Tizenöt sportriport című könyvéből. Mély megrendüléssel fogadtuk a hírt, hogy e nagy kettős egyik tagja, Bozsik József 53 éves korában örökre eltávozott közülünk. Sportoló volt szívvel és lélekkel. Róla mintázhatták volna meg a szerénység és sportszerűség szobrát. Az egész világ tisztelte és becsülte, s most az egész világ gyászolja. Legjobban azonban barátai, ismerősei, hívet, szurkolói, akik csak

Cucunak becézték. Becézni viszont azokat szokták, akiket szeretnek.

Játékfelfogásával új korszakot nyitott a labdarúgás történetében. Középpályás volt, a mai értelemben vett középpályás már akkor, amikor e fogalom még teljesen Ismeretlen volt a labrarúgás nagy értelmező szótárában. Ezzel nemcsak a magyar, hanem az egész világ labdarúgásának nagy szolgálatot tett.

Tagja volt a „nagy aranycsapatnak“, alighanem a háttérben, mások vagy más árnyékéban szerényen meghúzódó karmestere. Egy egész nemzedék nem tett annyit a magyar labdarúgásért, mint 8 egymaga. Egyelőre egyedül 6 szerepelt százszor a válogatott színeiben, 1947-től 1962-ig — önhibáján kívül — csak 29 mérkőzésről hiányzott.

Ráérős emberek gyakori vitatémája: vajon é/vényesUlne-e ma az aranycsapat? Bozsik egy ízben Így döntötte el a vitát: „Ha megmaradhattunk volna fiatalnak, ma ts a világ legjobbjl között lennénk. Ma is azok a csapatok emelkednek ki a többiek közül, melyeknek tagjai tökéletesen urat a labdának, oda rúgják, ahová akarják. Mi oda rúgtuk."

Ráadásul szívvel rúgták. Éppen ezért sohasem feleltjüük el őket, öt, Bozsik Józsefet.

Palágyi

i

BŰCSŰ

CUCUTÓL