Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-06-13 / 24. szám

4 sorunkkal bejártuk a járás csaknem minden faluját és tagságunk minden belyt ün­nepségen fellép. Nemcsak részt veszünk a falu egysé­ges kulturális-népművelési tervének kidolgozásában, hanem ennek végrehajtásá­nál Is nagyon pozitív sze repet játszik tagságunk. Bizonyítsunk? — jegyzi meg befejezésül huncut mo: sollyal, és máris pereg a rögtönzött kultúrműsor. É- nekszámok, táncszámok, rö vld jelenetek váltják egy­mást a klubban most csak önmaguk és a jelenlevő né hány vendég szórakoztatá sára. — Kiviszik m lányainkat — panaszkodik az elnök Méa a. a szerencse, hogy íjak jönnek helyettük, a helyi iakoláböl. ahn) nyolc tagunk pionfrvesetöi tévé kenyséyet la végez. — Mi az Iáényczökjtatés a hasxadik század végén? A. dehogyl Szerelem, szerelem tzerelani... Elég gyakran rendesünk mulatságéi és a szomszéd falubél Is járnak hozzánk fiák. Megisnierked nők. udvarolnak és házai ság lesz beiéin. Akik más hová mennek férjhez, tér mészetesen ntt hagyják s szervezetei. Or hát ez az élet rendje Résére jár. Az ifjúsági klub elcsendesedik csak az •»látta folyó patak tiszta vi­ze ctnhng agyra erőtelje eftbfr#*. CSIKMÁK IMRE és még nagyon sok fiatal, így nem mindegy, milyen körülmények között, hogyan dolgozunk, mennyit kapunk a hónap végén. Sőt, már azt is tervezem, hogy a két kislányom Is itt dolgozhat majd, ha felnő. Apám Is Itt kezdett, hagyomány ez már a családban. XXX — Az énekkar nekem na gyón sóikat jelent. A sza­bad időm, a család rovásá­ra megy, de nekem az é nekkari próbák, fellépések kellemes időtöltést, kikap­csolódást hoznak. Ha ének­próbára kell mennem, a fe­leségem magára vállalja — nagyon megértőén — az e- gész családot, úgy ahogy van. ... A dalárda! szereplés mellett végzem a tánccso­port vezetők továbbképző tanfolyamát, ahol nagyon sokat tanulok. Emberségem, szakmai tudásom Is csiszo­lódik, fényesedíik minden alkalommal. Mert én szíve sen megragadok minden al­kalmat, ha tanulásról, Is­mereteim bővftéséről van szó. Ogy zúdulnak rám az ismeretek, mint a fürge pa tak kavicsaira a tiszta vfz. Lehet, hogy ezt a kavicsot majd valamikor, valaki va­lamire fölhasználja, értékes, nemes célokra, de az sem baj, hacsak egy gyerek ve­szt kezébe, megsímítje, érzi szép, fényes, ős kacsázónak használva visszadobja. Már akkor sem feküdt ott hiába a víz sodrásában. — Sokan kérdezik, miért nincs most Füleken tánc­csoport, amikor nálunk ha­gyományai vannak a népi -táncmozgalomnak. Azért, mert környékünkön, Fülek- püspökin országos hírű cső port működik, és velük ne héz lenne a színvonalat t tani. Azért, mert még ml évekkel ezelőtt táncoltunk, és nem kaptunk kellő támo gatást, de leginkább azért, mert nehéz összehozni az embereket. A fiataloknak ma már megváltozott az ér­deklődési körük. A népi tánc nem áll hozzájuk kö zel. Talán az lenne a meg­oldás, hogy mondjuk a gim náztumban elkezdenék a próbákat, a szervezést, és ha leérettségizve el Is megy a fele, a környékbeliek ott maradnának. Van egy régi vágyam amit. remélem si­kerül valóra váltanom. He felcseperednek a lányaim, akkor a barátnőikből, lsko­latársalkból velük együtt szervezek egy csoportot. Ad­digra, remélem, a kellő ta­pasztalatom, szakmai Isme reteim Is meglesznek. XXX — Jó, hogy van ez az é nekkarl továbbképzés. A na­pi állandó, komoly munka­helyi feladatokból így tu­dok kikapcsolódni. Megnyug­tat, pihentet a közösségi munka. Újult erővel kezd­hetem másnap a gyárban a munkát. S tgy vagyok az 1- rodalommal is. Késő esti szórakozásom az olvasás És még egy számomra fon tos tevékenység Ismétlődik naponta: a gyermeknevelés Sokat foglalkozom a két kis lánnyal. Tanítgatom őket mondókákra, versekre, egy -egy mesét nemcsak elmon­dok, hanem el Is magyaré zom nekik. XXX — Az embernek minde­nütt, minden helyzetben meg kell próbálnia önma­gát hasznosítani. Nem ér­tem azokat, akik nem talál ják a helyüket a társada­lomban, az életben. Meg kell keresni mindennek a szép oldalát, aminek kap­csán megszeretik azt. És ha öröme telik benne, megta Iá Íja magát. — Ha nekem például ma — tegyük fel azt — azt mondanák, hogy holnaptól kezdve üvegfúvó leszel, nem ellenkeznék. Kipróbál nám, kitapasztalnám a mun két, és csak utána nyilat­koznék, hogy tetszlk-e vagy nem. XXX — Ügy érzem, hogy ami­hez életem folyamán hozzá fogtam, abban mindig meg­találtam önmagam. Szere­tem a gyárat. Még sosem mentem úgy munkába, hogy „muszáj“ érzetem lett vol­na. Szeretem a családomat, a gyermekeimet. Saját gyér mekkoromat adják, idézik vissza. Örülök, ha látom, hogy napról napra nőnek, okosodnak. Szeretem a ba rátáimat, akikkel a dal és a tánc hozott össze. Ha vé letlenül nem tudok elmenni egy próbára — mert délu- tános vagyok, a következő alkalommal azzal fogadnak ma jobban fog menni a nő ta, mert Itt van Imre is. Zolczer János Foto: a szerző J.SSSS'SlIÜHZSSBWri H al találom a fiatal» l«at — kérdezem a ta la vágán agy idősbé­Mitél. — Hát, -a kocsma has hol lennének másutt. — Ügy hallottam, hogy tti jé) aéködik as ifjieég* klub. — Hm as mag -óléi* csodabogár?. Porubán, ebben a közép szlovákiai faluban játszó­dott le a fenti párbeszéd. Már kezdtem kételkedni a SZISZ Járási bizottságán szerzett Információmban, a- mikor plrosnyakkendős pio­nírral találkoztam. — Hol vannak a SZISZ esek? — Ott, feljebb, a patak­parton, az Ifjúsági klubban Patakpart és klub, ho­gyan jön a kettő egybe? Ügy hogy a patakpar­ton áll az az öreg Iskola, melyet a fiatalok sajátkezű- leg alakítottak át Ifjúsági klubbá — kapom az értel­mes magyarázatot. Egyre ritkábban adják egymásnak a fiatalok a he­lyi vendéglő kilincsét. Nem megy az üzlet azóta, mióta megnyílt a klub. A fiatalok otthonra találtak ott, ahol szól a zene, s hideg Időben kandallónak álcázott kályha árasztja a meleget. De nem csak ez vonzza Ide a fiata­lokat, valami egészen más is, amit fráztsmentesen így fogalmazhatok meg: a sza­bad Idő hasznos eltöltése. Nem elhanyagolható az e tényező sem, hogy faluhe­lyen ki megy be a lányok kö­zül a kocsmába. A klub az egészen más. Itt az italo­zást, az egészséges szóra­kozás váltja fel, és nem egy esetben egész életre szóló barátságok születnek. Hogyan, azt már Vladi­mír Kolka, a SZISZ helyi szervezetének einöke me séli el a Jelenlevő újságí­róknak. Készült erre a ta lálkozőra, papírra Is leírt valamit, de a felolvasás he­lyett egyszerű, közvetlen szavakkal ecseteli a tagság tevékenységét. — Azt mondják bent a Já­ráson, hogy miénk a legjobb falusi helyi szervezet, de ml nem akarjuk elhinni. Nem teszünk ml semmi különö­set, csak szem előtt tartjuk a SZISZ II. kongresszusának határozatait. A fő hang­súlyt arra helyeztük, hogy tagságunk legnagyobb része öntudatosan vegyen részt szervezete munkájában.. Tu­datéban vagyunk annak, hogy minden tag aszerint ítéli meg az egész szerve­zetet, amilyen az alapszer­vezete. A formalizmus, a hlvatalnokoskodás és a sab­lonszerűség mind oly Ide­gen az Ifjúsági szervezettől. Menet közben, munka köz­ben oldjuk meg a felmerü­lő problémákat, és úgy é- rezzük, hogy sikerül tagsá­gunk Igényelt kielégíteni. 1970-ben alakult a helyi szervezet az 1600 lakosú faluban 30 taggal. Ma 52 tagot tartanak számon. Az alapszervezet 30 százaléka diák, és a legnagyobb ré­sze Ingázó Poruba és Prie- vidza között. — Ezért Is volt nagy szükség az Ifjúsági klub:.! rehozésára, — veszi át a szót Moíko Ladlslav vezető sági tag (civilben kőmű vés), hogy Itt legalább es­ténként találkozhassanak. — Könnyű ott klubot épf tenl, ahol kőműves Is van a vezetőségben — Jegyzem meg a körülöttem ülőknek — Miért, talán másutt nincsenek szakemberek a helyi szervezetben? — vág­ja rá kapásból Snlreová Janka, a SZISZ-szervezet kultúrfelelőse. Majd fordít e felvetett témán és így foly­tatja, sok helyen azt állít iák, hogy azért nem tudnak színdarabot vagy esztrádmű sort betanulni, mert nincs szereplő. Nálunk Is voltak ilyen kifogások. Meggyőző désem, hogy a fiatalok sze replési vágya nagy, csak bátorításra szorulnak, kész feladatok elé kell állítani őket. 1975 ben a klub meg alakítása után létrehoztuk s színjátszó kört. Esztrádmű KLUB A PATAKPARTON A három Weiss-testvér milden alkalommal fellép az esztrádműsorban ötvenketten a 15 millióból A SZÁRNYALÓ DAL BŰVÖLETÉBEN Gulyás Imrére véletlenül akadtam rá a galántai IV. Kodálv-napokon. Eddig azt sem tudtam, hogs; létezik mégis Őt kerestem Beszélgettem idősehb .fiatalabb szerep lékkel férfiakkal nőkkel de vafa ,!?Ögy egvíket sem ereztem elég súlyos., minden­képpen megírásra alkalmas portré-témanak Már este kilenc felé lárt az idő — szinte vesztve érzem a napot — amikor kollegámat karon engém vál­lon ragadott egy középtermetű, fekete hajú barna áréií, csillogó tekintetű férfi: .Szevasztok — mondta Me ipariste voltál, jártál nálunk egyszer Fpleken'íFilákovi*11 a Kovosmaltban, ismerlek“.— mondta szerényen tagoltan, magabiztosan, hogy aztán így iá folytassa aznap este és másnap délelőtt. — Fülekl vágyóik. Még az alapiskolában kezdtem éne­kelgetni. Vágó tanár elvtárs alakított egy vegyes úttö­rőkart. Akkor szerettem meg a szárnyaló dalt. És még mindig fenségesnek, nagyon szépnek érzem, ami­kor 40—50 ember egy han­gon szólal meg, egy érzést fejez ki. ...Aztán elkerültem Ko- sicére az (pariba. Életem legszebb évelt ott töltöttem. Első évfolyamtól kezdve a CSEMADOK helyi szerveze­te mellett működő tánccso­port tagja voltam. Mind a négy évet végigtáncoltam. Észre sem vettem, hogy a suttyó fiúból felnőtté, fér­fivá cseperedtem. Az Isko­la megtanított arra, hogye közösségben mennyire egy­másra utaltak az emberek, s az egyént mennyire for­málhatja a közösség. Na­gyon szigorú Iskola volt az ipari, én mégis szívesen em­lékszem vissza: alaposságot, következetességet 'követelt meg tőlünk, és a célratörés „hogyanját“ oltotta belénk: Ha a munkahelyen vagy az élet bármely más területén kitűzök magam elé egy célt, és annak elérése nehézsé­gekbe Is ütközik, nem sza­bad megtorpannom! Annál örömtelibb lesz a célbaé- rés, minél körülményeseb­ben, magamat serkentve, ju­tok el oda. De a célt min­dig el kell érnem. Sokszor mondta nekünk Veres tanárnő:. Hiába szép egy embernek a teste, ha rossz a mája — vége. Arra utalt ezzel, hogy az ember­nek a szelleme, a belső lé nye, magatartása, önmagá­val és a társaival szemben legyen egészséges, azt tart­mint művezető. Két évig dolgoztam ott, aztán haza­jöttem a Kovosmaltba. Kez­detben munkás voltam egy 500 tonnás présnél. Utána a karbantartó műhelyben voltam diszpécser, majd tavaly üzemi diszpécseri be osztásba kerültem. XXX — Ml a munkája egy disz pécsernek? A gyártás köz vetlen irányítása. Figyelem az alkatrészeknek, a gyárt­mányoknak az átfutását, a lapanyagokat biztosítok e folyamatos munkához ... Azzal Indul a műszak, hogy átnézem az előttem dolgo zott kolléga jelentését ar­ról, milyen alkatrészek ké szültek el, volt-e üzemza var? Ha Igen, megteszem az Intézkedéseket a kijavításá­ra, azután végigjárom az e gyes részlegeket, ellenőrzőm a munkásokat, hogy elfbg- lalták-e helyüket... Majd összeülünk a többi diszpé cserrel, értékeljük az előző nap tervteljesltésének ered­ményeit. Ha nem teljesítet tűk a tervet, akkor Igyek szünk megkeresni az okot hogy mtért nem. És tudod ezt a „nenC'-et az utóbbi 1- dőben nagyon gyakran kell megválaszolni, mert 90k e hiányosság, a lemaradás, öreg, elavult az üzem, a be rendezések, két részlegen már folynak a felújítási munkálatok. És ml hisszük, hogy rövid Időn belül egye nesbe jövünk. Honnan ered ez a bizakodás? A Kovo- smalt munkásai nagyon ősz szetartőak, bíznak a gyár ban, a vezetésben. Nem sze retnek munkahelyet változ tatnt. Én ts a Kovosmaltből szeretnék nyugdíjba menni, sa szem előtt, ne a külső ségeket. Ne ítélkezzék hír telenjében mások fölött. Meg azt Is gyakran hangoz tatta, hogy nemcsak egy dolgot kell az embernek jól csinálnia, hanem amihez hozzáfog, azt mind. Kerülje a hullámvölgyeket. ...Ilyen élmények, Ilyen emberségre, életre tanító pedagógiai-nevelő közösség­ből kerültem a munkába. A detval gépgyárban kezdtem Gulyé« Imre .. ,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom