Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-06-06 / 23. szám
Hol tart ma a mozgalom? — kérdeztük néhányan azután, hogy a koéicei Szép Sző Irodalmi Színpad szereplőt újból figyelmeztettek: Vigyázzunk a strázsán. Hol tart ma az Irodalmi színpadi, Illetve kisszín- padl mozgalom, amely az 1960 as évek elejétől — a hőskor tői — a továbblépés lehetőségeit keresi. Olykor-olykor rátalált, s nem maradt adós a lépéssel — azonnal meghatározott asszociációs rendszerbe transzponálödott. Persze, csak legtehetségesebb csoportjaink , Nézzük hát, ez az asszociációs rendszer milyen játékszabályokat szült, amelyekhez a későbbiekben már csupán alkalmazkodtak együtteseink. Bár olykor úgy tűnhetett, bővítették, gyarapították, egy-egy ötletgazdag előadással tágították, de ez csak a látszat. Valójában alkalmazkodtak — főleg formailag — a már meglévőhöz. Kötelező érvényű mindenkori kötöttségből? Vagv miért? Mert jőnéhány rendezőnk nem tudja, hogy a szín pad nem végtelen? így aztán a mai napig csupán oratorikus előadást, hellyel-közzel kisszín padi előadást láthatott a közönség. S néhányan milyen szűkösen értelmezik e két előadási forma jelentését, kirekesztve így sok-sok hasznos e- lemet a játéktérről. Csoportjaink többsége még mindig a megfelelő kifejezőeszközöket keresi. Ízlelgeti a színpadot, annak Ismeretközlő funkcióját. Persze, minél jobban megismeri, annál inkább deffenzívába kerül, s egyre nagyobb gondokkal küzd önmaga megújításában. Mert — mint minden színház — konkretizálható, körülhatárolható helyét keresi a társadalomban. De mivel, s hogyan keresik? Elsősorban szó val, s csak másod- vagy har madsorban alakítással, koreográfiával, zenével, azaz, kiasz szikus színpadi elemekkel. El sősorban tartalmilag s másod vagy harmadsorban formailag. Nézzük hát, mit hozott tar talmilag az idei Jókai-napokon fellépő hat Irodalmi színpadi együttes. Az ipolysági (Saby) József Attila Irodalmi Színpad a münka-, a földszeretet és a becsület tisztességét Idézte, a Komáromi (Komárno) Magyar Tannyelvű Gimnázium Színpa da a háborúellenességet tárta elénk, a zsigárdl (2iharec) Gondolat Irodalmi Színpad e társadalom fonákságait pellen gérezte ki, a kostcei Pinceszín pad az embertársi kapcsolatok ról, a somorjai (Samorín) 0 zenet Irodalmi Színpad az a nyanyelvről, annak fontosságai ról, nélkülözhetetlenségéről vele szembeni kötelességünk röl, a Szép Szó pedig Fábrj Zoltán ás Ady Endre szavává szólón elnapolhatatlan köte lességt. sínkről. Tehát: vala mennyien időszerű témáho: A XV. JÓKAI-NAPOK GYŐZTESEI A szavalók és prózamondók versenyének -győztesei: SZABÓ Ildikó (Dunaszerdahely — Dun. Streda), ALFÖLDI Anikó (Alistól — Hroboftovo), ZUPKÖ Zsuzsa (Bu zita — Buzica), BALOGH Adrienne (Losonc — Luéenec), SZALAI Attila (Léva — Levice) BARTÖK Katalin (Szepsi — Mnldava nad Bodvnu), KASZÄS Attila (Komárom — Komárno), VONTSZEMÜ Henriette (Vásárút — Trhové Myto), SZABÖ Anna (Lukanyénye — Nénin ce) és VARGA Róbert (Tornaija — Safárikovo). A kisszínpadok fesztiváljának győztese a kosicei SZÉP SZŐ Irodalmi Színpad lett. Ez a csoport Fábry Zoltán: Ady igaza című müvét mutatta be, Gágyor Pé tér rendezésében. A II. helyen a somorjai (Samorín) ÜZENET IRODALMI SZÍNPAD, a III. helyen pedig e ko- Sicei PINCESZlNPAD végzett. A legjobb alakítások díját GECSE Jolán (Szép Szé — Koiice) és KASZÄS Attila (Komárom) kapták. A színjátszó csoportok közül a legjobb rendezés dl ját MOLNÁR László, a bratislavai FORRÁS DIÄKSZlN- PAD rendezője kapta. A legjobb müsorválasztásért és a legszebb színpadképért e királyhelmeci (Krát. Chlmec) VÁROSI MŰVELŐDÉSI OTTHON színjátszóit tüntették ki. A legszebb színpadi beszédért a CSEMA- DOK komáromi helyi szervezetét és a SZAKSZERVEZETEK HÄZA színjátszó csoportját részesítették elismerésben. A legjobb női alakítás díját VINCZE Matild (Vóg- királyfa — Králová nőd Véhom), a legjobb férfialakítás diját pedig OLÁH Ödön (Vémosfalu — Horné Myto) nyerte el. Tizenötével eredményes munkájukért elismerő oklevélben részesítették a lévai Garamvölgyi Színpad tagjait és rendezőjét. Kiváltképpen észlelhető volt ez az első és utolsó, tehát a fény képezésl jelenetben, valamint o teniszezésnél, és az Ismerkedési Jelenetben. Rossz ez az u tánérzés vagy jó? Sem ez, sem az. Tehát még örülhetünk is neki. Havasi nagyon tehetséges rendező, fegyelmet is tud tartant, szereplőit jól mozgatja, kiválóan manőverezik velük, csak éppen a mondanivalója lehetne súlyosabb. Miért említem ezt a két csoportot együtt, itt élő magyarokról, természetes különbözőségünk jegyeit megcsillantva, elsősorban ők szóltak. A somorjai Zalaba) Zsigmondnak a Szovjetunióban élő nemzetiségek költészetéből készült összeállítását Kovács Lajos alkalmazta színpadra, egyszerűen, már-már puritánul, mégis újszerűén, hiszen a kimondottan oratorikus előadási formát kívánó szöveget kis- színpadi elemekkel variálta. A somorjaiak előadása mégsem a színpadi megoldásaikkal, hanem a szövegével-tartalmával jutott el kellő magaslatok' g. A Gágyor Péter rendezte Szép Szó szereplői mind a kettővel. A Szép Szó átvette azt a szerepet, amelyet az 1970-es évek elején a Jarábikné Truchly Gabriella vezette Dunaszerda- helyí Fókusz Irodalmi Színpad vállalt. Hangot ad, irányt mu tat — csak követni kell. Gá gyor Péter Fábry Zoltán Ady igaza című összeállításáról csak a dicséret hangján irha tunk. Szónak, zenének, koreo gráfiának nincs üresjárata, áb rándnak nincs heiye, annál In kább a fegyelemnek és a hit» lességnek. Az irodalmi szlnpa dl fesztivál egyik legjobb férfi- szereplője Hizsnyai Zoltán kö- nyörgő-parancsoló szaval után valamennyien ottmaradnak a színpadon, meredten, árván, mint a fény s szigorukkal, kitartásukkal úgy üzennek a közönségnek, hogy szinte meg- dermesztik. Az utolsó szavakat, biztos, hogy sokáig nem felejti el senki: Vigyázzatok a strá- zsán!.. Add további.. Add további Hol tart ma a mozgalom? Nem kell elkeseredni. Bér színpadi megoldásaival a csoportok zöme hullámvölgyben van, a szövegválasztás — a- mely társadalom- és világszemléletük értékmérője — azonban art sejteti, "néhány éven belül kikerülnek a hullámvölgyből. Mi kellene ehhez? Hogy jobban vigyázzunk a strá- zsán? És egy újabb Fábry Zoltán Nemzetközi Irodalmi Színpadi Fesztivál, hiszen az első, a Dunaszerdahelyen 1974-ben megrendezett, évekig hazai csoportjaink táptalaja volt. Hogy mikor rendezik meg a másodikat, azt nem tudom. Tény, hogy évente többször felvetem lapjainkban ennek szükségességét, minthogy az is tény, hogy senki sem válaszol. Kár. Hiszen a jókai-napok irodalmi színpadi fesztiválja bebizonyította, szükség lenne nemzetkö zi találkozóra, szükség a kitekintésre. A kisszínpadok fesztiváljának országos győztese nem véletlenül lett a koäicei Szép Szó. Gágyor Péter és társai tudatosítják: „Látnunk kell egymást, hogy láthatók legyünk, hallanunk egymást, hogy hallhatók.“ S e szerint dolgoznak, élnek, járják Kö- zép-Európát, keresik a kapcsolatokat a legjobb kisszínpa- dokkal. A második helyen — nyilván üzenete súlyának köszönhetően — a Somorjai Üzenet végzett, a harmadik pedig a Pinceszínpad lett. A legjobb alakítások díját Gecse Jolán (Szép Szó — Kosice) és Kaszás Attila (Komárom) kapták. Végezetül ennyit: a szerve zéssel elég sok baj volt. Nagyon sok résztvevő panaszkodott a szállásra, arra, hogy ott: honról hajnalban indultak, s éjszaka már színpadon kellett lenniük, hogy nem volt meleg víz, Komáromtól messzire volt a szálláshely stb. Orvoslandó problémák ezek, akárcsak a közönség kérdése. Míg tavaly mindkét irodalmi színpadi esten zsúfolásig megtelt a Szak- szervezetek Házának nézőtere, az idén üres széksorok is voltak. Vajon miért? S egyáltalán, miért nem volt fesztivál hangulat? Szigeti László Felvételünkön a somorjai Üzenet Irodalmi Színpad A Zivot című képeslap Kis Galériájában már sok tehetséges fiatal képzőművésznek adtak alkalmat arra, hogy bemutathassa a nyilvánosságnak alkotásait. Most egy vegyes kiállítást láthatnak a nézők: Mráz Lea és Lila kiállítását. Mráz Lea érdemes művésznő alkotásairól már írtunk a múltban, ezúttal a lányáról szólunk elsősorban. — örülök, hogy édesanyámmal együtt állíthatok ki a Zivot galériájában, bár ez a tény egy kis szorongást is okoz nekem: vajon hogyan fogadják az 8 alkotásai mellett az én munkáimat? Kislány koromban gyakran kellett szórakoztatnom a vendégeket, mert édesanyám festett, és nem szívesen szakította félbe munkáját. Mikor aztán a vendégek elmentek, én is odaálltam a festőállvány mellé. Ez már persze később volt, mert eleinte bizony nem tanúsítottam túlságosan nagy érdeklődést az anyám művészete iránt. Egyszer elmentek a szüleim a színházba, s mi a bátyámmal ketten máradtunk otthon. Kiszedtük a szekrényből anyám ruháit, felöltöztünk, és színházat játszottunk. Nem sokáig, a színházat csakhamar megúntuk s következett az ecset. Ami rajzpapír a kezünk ügyébe került, mind tele mázoltuk. Elfogyott a papír, sorra kerültek a vásznak, majd mikor azok is elfogytak, következtek anyám olaj- festményei, végül a vitrin üveglapjai. Alapos munkát végeztünk. Aztán nagy aggodalommal vártuk a szülők hazajöttét, féltünk. Óriási meglepetésünkre elmaradt a verés. Szüléink elégedetten nézték a mázolmányalnkat. Ezek voltak művészi igyekezetünk első megnyilvánulásai. Anyám szerint volt bennünk fantázia és egyéni kivitelezési forma. — Hát így kezdődött. A későbbiek során gyakran elkísértem az édesanyámat a színházba. Többnyire a kulisszák mögé, ő ott szokta festeni és rajzolni a színészeket, ott örökítette meg a portréjukat a darab egy- egy jelenetében. Akkoriban engem a színház színes világa, a kulisszák különleges kivitelezése, a világot jelentő deszkák hangulata jobban lenyűgözött, mint a képzőművészet. Elvarázsolt a különleges környezet, felkeltette az érdeklődésemet, felzaklatta a fantáziámat. Akkor értettem meg, mennyire fontos része anyám munkájának a színházi világ hangulata. Nem fényképszerű másolatot készített a színészekről, hanem szerepük jellegét, a színpad hangulatát és a színészek jellemét igyekezett kifejezni. Tulajdonképpen akkor tudatosítottam először, hogy a művészi kifejezési módban nem a hasonlóság a legfontosabb, hanem a jellem, a lefestett egyén karaktere. — A középiskola elvégzése után behatóbban kezdtem foglalkozni a képformálással, a reális valósággal. Legszívesebben az emberi mozgást vetettem papírra, azt próbáltam rögzíteni egy-egy pillanatban, majd anyám példáját követve, én is áttértem a portréfestészetre, mely egyre jobban érdekelt. A következő fokozat a sokatmondó, sok mindent kifejező színhangolás volt. Édesanyám volt az első tanítómesterem. Közvetlen természetességgel, bölcs pedagógiai érzékkel buzdított a festésre, segített, és arra bíztatott, hogy minél többet dolgozzam, ne kedvetlenedjek el, ha valami nem sikerül úgy, ahogy szeretném. Jelentkeztem a Képzőművészeti Főiskolára, de mert első próbálkozásra nem vettek fel, sértődötten beiratkoztam az építészeti szakra, Ez a munkakör aztán megtetszett, csakhamar teljesen meghódított, s szívvel-lélekkel csináltam, de a festést már nem hagytam abba. Tanulmányaim idején a festés kikapcsolódást, felüdülést jelentett és jelent még ma is. Nagyon szerettem és szeretek ma is gobelin-vázlatokat készíteni, art protís terveket kidolgozni és meg is valósítani. Persze, minden művészi tevékenységgel foglalkozónak az a vágya, hogy alkotásaival egyszer színre léphessen, így örömmel fogadtam a Zivot meghívását, hogy édesanyámmal közösen állítsunk ki. A. minap a brnói nemzetközi vásáron kiállították a Gyermek című art protisomat, munkahelyemen pedig a szocialista munkabrigád keretében megrendezett Iparművészeti kiállításon vettem részt. Nemcsak a Zivot, mi is pártfogoljuk a fiatal képzőművészeket, de azért a mamát is megkérdeztük, mi a véleménye a közös kiállításról? — Kedvemre való ötlet — mondta Mráz Lea érdemes művész —, hogy a lányommal együtt állíthatok ki. Igaz, hogy munkáink korban és felfogásban is távolállók, hiszen két nemzedék képviselői vagyunk, más a gondolkodásunk, felfogásunk, ám a művészet síkján egy vonalba hozhatók az eltérő alkotások is. Minden szülő részére öröm, ha gyermeke tehetségét szakszempontból is lemérheti. A lányom eleinte, kislány korában, nem mutatott túlságosan nagy érdeklődést az én képzőművészeti tevékenységem iránt, de később már igen. Megkérdeztem tőle, mi a véleménye a Zivot kiállítási tevékenységéről. , — Kezdettől fogva nagy érdeklődéssel figyelem a Zivot kiállításait. Már az induláskor megelégedetten láttam, hogy a fiataloknak is alkalmat nyújtanak műveik bemutatására. Örömöm csak még fokozódott, amikor a lányommal együtt meghívtak. Ö ugyan egyéb szakágon dolgozik textilanyagokból készít figurákat, továbbá a gipszplasztikát részesíti előnyben, ez ugyanis összefügg építészeti munkájával, de azért már az art protisok és gobelintervek készítésében és kivitelezésében is sikereket ért el. Elárulom, hogy a Jánosík című art protisát a párizsi iparművészeti Galéria kiállító termében is bemutatták, és Hágában is van egy szép kompozíciója. Anya és lánya közös hivatása: képzőművészeti alkotó tevékenység. További sikereket kívánunk nekik. —ni é szárú* — ANYA ÉS LANYA VIGYÁZZUNK A STRÁZSÁN! GONDOLATOK AZ IRODALMI SZÍNPADI FESZTIVÁL ORSZÁGOS DÖNTŐJÉRŐL nyúltak, életünk kulturális kérdéseit közelítették. De hogyan? Az Ipolyságiak formailag nem hoztak újat. Vass Ottó — mint már annyiszor — most is »zövegközpontú előadással léptette föl közel húsz szereplőjét, s alig helyezett súlyt a koreográfiára. Szereplői mintha szabadon mozognának a színpadon, mégis görcsösen, helyhez kötötten. Persze, nincs mit tenni, nálunk ez az orato- rlkus előadási forma Íratlan törvénye. Vagy mégis van mit tenni? S példaként a komáromiakat említsem? Gáspár Tibor rendező koreográfiája kidolgozottabb, mint az Ipolyságiaké, ám az összeállítás gondolatiságát — mint már többször meg állapították — most sem teljesítette ki, csupán illusztrálta. A szereplők magabiztos szép és tiszta játéka, fegyelmezettsége azt sugallta ugyan, hogy ez kitűnő előadás volt, ha azonban egységében nézzük, meg kell említenünk a drama turgiai fogyatékosságokat. Zavaró volt például, hogy Volo sinnak a darab elején van narrátora, később ezt a szerepet önmaga látja el. Nem mindig értelmezhető helyesen az illusztratív koreográfia, s bár Beethoven örömődája gyönyörűen hangzik, s szinte megrázza a lelket, nem hiszem, hogy a szándékot — a felszabadulásba vetett hitet s belső fel- szabadultságot — jól érzékelteti; segíti. A csoport azonban — tiszta játékuk, színpad! fegyelmezettségük és szép magyar beszédük mondatja ezt velem — nagyon tehetséges. Éppen ezért, többet vállalhatnának, nagyobb kockázattal dolgozhatnának. A zsigárdi rendező, Tőth Tibor kísérletező kedve jóval nagyobb, mint a komáromiaké. Merész vállalkozásba fogtak, s ha a szereplők jobban ismernék a színpadot, a pődiumjáték funkcióit, jobb előadást láthattunk volna. Bár így Is szép, megérdemelt sikert arattak. Megjegyzem még, hogy a Rőzewlcz-darabot — a- mely a létünk mögött elmaradt tudat konfliktusainak variációja — aktualizálni kívánták u- gyan, s a közönségben ehhez szövetségesre Is találtak, csakhogy a szép, tiszta magyar beszéd hiánya s néhány rendezői üresjárat elterelte a figyelmet a lényegről. A koSícei Pince színház előadása alatt ezt írtam a noteszomba: Havasi és Antonioni. A szöveget ugyanis Havasi Péter dolgozta át színpadra, ő rendezte a szöveges jeleneteket, a zenés, koreográfiái elemekkel teletűzdelt elemeket azonban az az Antonioni, amelyik Havasi Péterben élt.
