Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-17 / 3. szám

1947 őszén döntő jelentőségű összecsapás következett be Szlovákiában, ahnl már hosszabb idő őta sokasodtak a politikai válság tünetei. A viszony Szlovákia Kommunista Pártja és a Demokrata Párt között — különösen az 1946. évi választások őta — állandóan romlott. A Demokrata Párt. amelynek soraiba sok volt Hlinka-párti férkőzött be, a szlovák nemzeti szervekben élvezett többségi helyzetét a kormánv'>mprani szebotálásárá, valamint a szlovák bur­zsoázia és a katolikus epvház pozíciójának mentesére hasz­nálta fel. A reakciós erőknek sikerült Szlovákiában meg­hiúsítaniuk a következetes tisztogatást, és teljesen szét­zilálniuk a lakosság élelmiszer ellátásának rendszerét. Az üzemekben ezért egyre gyakrabban törtek ki tiltakozó sztrájkok. A szlovákiai helyzet komolyságára Klement Gottwald Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának 1947. júniusában megtartott ülésén mutatott rá. A kommunistáknak ezt követően sikerült elérniük, hogy 1947. június 11-én a Cseh és Szlovák Nemzeti Front is foglalkozott az általános politikai helyzettel. A politikai pártok a szlovákiai államellenes elemek felforgató tevé­kenységét bizonyító adatok alapján megállapodtak ab­ban, hogy ezt a tevékenységei és ezeket az elemeket min­den törvényes eszközzel le kell törni. Amikor aztán 1947 szeptemberében a Belügyi Meghízott Hivatala felgöngyölí tette több illegális Hlinka-párti csoport államellenes szer­vezkedését, amelyek kapcsolatot tartottak fenn a Demok­rata Párt egyes funkcionáriusaival, Szlovákiában nyílt po­litikai válság tört ki. Szlovákia Kommunista Pártja Csehszlovákia Kommunis­ta Pártjának támogatásával mindenekelőtt azt követelte, hogy következetesen tisztítsák meg a politikai és a köz­életet a reakciós elemektől, gyorsított ütemben valósítsák meg Szlovákiában a kormányprogramot, s újuljon meg a Nemzeti Front is azáltal, hogy visszatér a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyományaihoz. Szlovákia Kommunista Pártjának követeléseit teljes mértékben támogatta a szlovák ellen­állók szövetségének szeptember 21-én megtartott értekez­lete, ezt követően pedig a szlovák dolgozók tömeggyűlése is. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának el­nöksége 1947. október 11-én határozatot fogadott el, a- mely szerint a mozgalom célja Szlovákia politikai szerke­zetének, különösen pedig a Megbízottak Testületének meg­változtatása. A szlovák kommunisták kezdeményezték az üzemi és az alkalmazotti tanácsok kongresszusának ösz- szehívását is. Az október 30-i kongresszuson 300 000 mun­kás és alkalmazott képviseletében 1836 küldött követelte a Megbízottak Testületének visszalépését és újjáalakítását olyan emberekből, akik teljesíteni fogják a kormányprog­ramot — Gustáv Husákkal, az elnökkel az élen — azonnal benyújtották lemondásukat, és ezzel arra kényszerítették a Demokrata Párt képviselőit, hogy ők is hasonlóképpen járjanak el. A Megbízottak Testületé megszűnt létezni. A politikai válság így alakult át a legfelsőbb szlovákiai kor­mányzati végrehajtó szerv válságává. Szlovákia Kommunista Pártja arra törekedett, hogy a Megbízottak Testületének személyi összetétele úgy változ­zék meg, hogy gyengüljön a Demokrata Párt többségi po­zíciója. A Kommunista Párt a legnagyobb nyomóst a népi demokrácia legmegátalkodottabb ellenségei, különösen pe­dig azon erők ellen alkalmazta, amelyek egyrészt az el­látás területén uralkodó katasztrófális helyzetet. előidéz­ték, másrészt abban voltak vétkesek, hogy a közéletet miattuk nem lehetett következetesen megtisztítani a volt Hlinka párti exponensektől. A párt Központi Bizottságának Elnöksége naponta gondolta át és határozta meg a köve­tendő konkrét taktikát; megszervezte a munkások és a pa­rasztok mozgalmát, valamint megfelelő mederbe terelte a döntő fontosságú társadalmi tömegszervezetek fellépéseit. A kommnuinisták ennek a közügynek megjavítását célzó népi mozgalomnak forradalmi jelleget adtak. A munkás­osztály el volt szánva arra, hogy minden eszközt, bele­értve az általános sztrájkot is — megragad legsürgetőbb követeléseinek érvényesítésére és a népi demokra­tikus rendszer biztosítására, megszilárdítására. Szlová­kia Kommunista Pártját hathatósan támogatta a földműves­bizottságok 1947. november 14-én megtartott szlovákiai kongresszusa is, A szlovák kommunisták a nemzet élére álltak. A szlovákiai helyzet nagyon kedvezett a forradalmi e- rőknek, és lehetővé tette a Demokrata Párt elleni radiká­lis fellépést A cseh országrészekben azonban ebben az időben még nem emelkedett magasra az új forradalmi hul­lám, s mivel a Nemzeti Front keretében folytatott tárgya­lások során a Demokrata Párt elnyerte a nemzeti szocia­listák és a néppártiak támogatását, a szlovák politikai vál­ság végül is kompromisszumban oldódott fel. A Megbízot­tak Testületé 1947. november 18-án megalakult ismét, to­vábbra is G. Husák elnöksége alatt. Ebben az új testü­letben a Demokrata Párt elvesztette többségét. Bár a szlo­vák politikai összecsapás nem oldotta meg véglegesen a politikai hatalom kérdését, mégis azt jelentette, hogy a burzsoázia országos viszonylatban súlyos vereséget szen­vedett. Szlovákiában — amint az rögtön az első hónapok­ban megmutatkozott — nemcsak a burzsoá erők végleges bomlása indult meg, hanem lényegesen gyengült a De­mokrata Pártnak a kispolgári rétegekre gyakorolt befo­lyása is. A szlovák politikai válság egyrészt alapjaiban ren­dítette meg a Demokrata Párt politikai helyzetét, míg más­részt jelentősen megnövelte ás megszilárdította Szlovákia Kommunista Pártjának befolyását. A szlovák kommunisták­nak sikerült a lehető legnagyobb mértékben hasznosítani­uk saját hatalmi pozícióikat, továbbá a legjelentősebb tár­sadalmi szervezetek kongresszusai útján ország-világ előtt demonstrálniuk azon szilárd elhatározásukat, hogy egy­szer s mindenkorra leszámolnak a hlinkásokkal, és tartó­san biztosítják a szocializmushoz vezető inápi demokrati­A milliomosok adéja körüli harcból, továbbá a szlovákiai kus fejlődési utat. politikai válságból a nem kommunista pártokban tömörült reakciós erők is igyekeztek tanulni. Majdnem biztosra ve­hető volt, hogy a közös fellépés céljából sürgősen megkí­sérlik az összes szocialistaellenes erők egyesítését. Egy­úttal minden arra mutatott, hogy a közelgő nemzetgyűlési választások, amelyeket 1948. májusában kellett volna meg­tartani, az erők döntő jelentőségű összemérését hozzák, és hogy a népi demokratikus köztársaság további sorsa en­nek az összecsapásnak az eredményétől függ majd. ELŐSZÓ HELYETT: „Tisztelt Elnök Orl Az Egyesült Államokban uralkodó erkölcsről és az emberi jogok tiszteletben tartásáról tett kijelentéseinek igazáról szá­momra azzal nyújtaná a legjobb bizonyítékát, ha gyermekeim, Vlasta és Bedfich hazatérhetnének hozzám, az édesanyjukhoz. Más lehetőségét nem látom gyermekeim hazatérésének, minthogy megkérjem Önt, tisz­telt Elnök Or, hogy nagy befolyását felhasználva segítsen jóvátenni azt az igazságtalanságot, amelyet az amerikai bíróság velem és gyerme keimmel szemben elkövetett. Remélem, tisztelt Elnök Or, hogy kijelen­tései szellemében eleget tesz a kérésemnek és segítségemre lesz.“ (Részlet Vlasta Gabrielová-Zludkynová leveléből, amelyet tavaly áprilisban intézett az Atnerikai Egyesült Államok elnökéhez Csodálatos, leírhatatlan érzés az anyai szeretet. Lehet, vagy egész biztos a leg­nemesebb, legszebb emberi érzés. Sem­mivel sem pótolható. De vajon mit érez­het az az anya. akitől erószakkal és jog­talanul elszakítják a gyermekét? —o— , Mostanában az egész Bodrogköz erről beszél. Én is a vonatban hallottam, út­ban Ágcsernyő (Cierna nad Tlsou) felé. hogy itthon járt a Cábóczky lány, Per- bács Margit Borsiból, és kivitte a fiát Amerikába. Egy ilyen esemény érthető­en megbolygatja a kedélyeket. —o— Az öreg Cábóczky nagymama könnyeit nyelve meséli a történteket. Szegény, azt sem tudja, hogy örüljön-e vagy bú­suljon. Örüljön azért, mert a sok meg­próbáltatás és huzavona után unokája végre az anyjára talált vagy búsuljon azért, mert olyan messzire sodorta a sors, hogy talán soha többé nem lát­hatja. Szaval nyomán megelevenedik a kusza történet, amelyet nyugodtan nevezhet­nénk ódának is az anyai szeretethez. —o— 1969-ben még eléggé zavaros volt ná­lunk a helyzet, amikor Perhácsné Cá­bóczky Margit rendes hivatalos útlevél­lel rokonlátogatásra az Egyesült Álla­mokba utazott. KI tudja, ml oknál fog­va, lehet, hogy kalandvágyból, lehet, meggondolatlanságból, lehet azért, mert a házassága nem a legjobban sikerült, nem tért haza. Tény azonban, és ezt Cábóczky nagy­mama ts megerősítette, aki pedig 1973- ban járt kint az Egyesült Államokban, hogy rengeteg álmatlan éjszakát okozott ezzel magának. Amikor ugyanis külföld­re távozott, itt hagyta héthónapos kis­fiát, Csongort, nyilván nem azzal a szán­dékkal, hogy soha életében nem láthat­ja viszont. Közben a kezdeti nehézségek és nél­külözések után a sorsa jobbra fordult. Elvált a férjétől, és férjhez ment egy másik csehszlovák emigránshoz. Gyerme­kük is született, de Csongor emlékét senki és semmi nem tudta feledtetni. Hiába jöttek és menteik a levelek Bor­si vagy Koálce és New Jersey között, a gyermeket nem pótolhatta semmi. Hányszor szeretett volna hazajönni, hogy keblére ölelje a gyermekét, akit évek múltán még a képek alapján sem igen tudott elképzelni. Először nem volt pénze, aztán meg attól tartott, hogy itt­hon kellemetlenségei lennének illegális külföldi tartózkodása miatt. A hivatalos amerikai propaganda igyekezett elhitet­ni az emigránsokkal, hogy itthon börtön és pokol vár rájuk. Így teltek a napok, hónapok, évek — örök tépelődésben és önmarcangolásban. Csongor utolsó fényképe, amely az ame­rikai útlevélére került MOST MÁR NEKEM IS VAN ANYUKÁM Csongor felcseperedett, és ő is egyre többet gondolt az anyjára. Az iskolaév­ben Koálcén lakott a nagybátyjánál, Cá­bóczky Lászlónál. A vakációt és a hét­végeket mindig Borsiban, Cábóczky nagymamánál töltötte. Ragaszkodott hoz­zájuk, szerették őt is. de nem pótolhat­ták az édesanyját. : Hiába hallgatta a hangját magnetofonszalagról, amelyet el-elküldözgetett neki, nem szűnt meg vágyódni utána. Cábóczky László, a fiatal vasúti elek­troműszerész is könnyeivel viaskodik, a- mikor a fiú anyja utáni vágyakozásá­ról beszél. Három gyermekén kivül Cson­gort is nevelte a kis háromszobás la­kásban. Felesége megértésének köszön­hető, hogy legalább némileg kárpótolták az anyja után epekedő fiút, aki gyakran megkérdezte, hogy miért nincs nekem anyukám, mint minden más gyereknek. Jó tanuló, rendes, jóravaló fiú volt, de mit tudott ő még a világ járásáról. Mit tudhatta, hogy édesanyja milyen na­gyot vétkezett a hazája ellen. Szeren­csére ez az ország tiszteletben tartja az emberi jogokat, és a vétkesekeit sem kárhoztatja örök bűnhödésre. Mjartanné Perhács Margit Időközben amnesztiát kapott, és megszerezte az a- merikal állampolgárságot. Az utóbbi hó­napokban egyre gyakoribb vendég volt hazánk washingtoni nagykövetségén, és egy szép napon váratlanul hazaérkezett. A többi már úgy folyt le, mint egy álom, meséli Cábóczky nagymama. A csehszlovák hatóságok készségesen és nagyvonalúan kezelték az ügyet, és a tízéves Perhács Csongor december else­jén édesanyjával együtt távozhatott új hazájába. A bírósági épületből kilépve azzal bo­rult édesanyja nyakába, hogy most már nekem Is van anyukám. Bár nehezen búcsúzott el a nagymamától, aki idős kora ellenére is saját gyermekeként ne­velte, meg a barátoktól a koSicei Ber- nolák utcai kilencéves Iskolában, akik­kel annyi sok csíny> részese volt, édes­anyja közelsége azonban mindenért kár­pótolta. Vajon ml játszódhatott le a fia­tal, romlatlan lélekben, amikor teljesült sokévi álma? Karácsony a béke és a szeretet ünne­pe. Valahol egy New York melletti kis­városban anya és fia boldogan ültek a fenyőfa alatt, tíz év után először, bár lehet, hogy gondolataik egy kis bod­rogközi faluba szálltak, ahol a jó öreg nagymama fájó szívvel gondolt rájuk. —o— És valahol Csehországban egy szomo­rú édesanya tíz év óta ezúttal is egye­dül ült bánatával a fenyőfa alatt, mert két gyermekét jogtalanul visszatartják az Egyesült Államokban. Abban az ország­ban, ahol oly gyakran beszélnek az em­beri jogokról. UTÓSZÓ HELYETT: „Ha az amerikai küldöttség valóban úgy: értelmezi az emberi jogokat, aho­gyan hangoztatja, akkor ne engedje, hogy gyermekeim irgalmatlan, embertelen és igazságtalan esete megoldatlan maradjon. Mélyen meg vagyok győződve, hogy ha azzal összhangban jár el, amit a belgrádi értekezleten hangoztat, ak­kor gyermekeim visszatérnek hozzám, az anyjukhoz, otthonukba!“ (Részlet Vlasta Gabrielová-Zludkynová belgrádi értekezleten résztvevő amerikai leveléből, amelyet Arthur Goldberghez, a delegáció vezetőjéhez intézett.) Palágyi Lajos A FEBRUÁRI GYŐZELEM ÉS A VIT TISZTELETÉRE Egész társadalmunk igyekezete a CSKP XV. kong­resszusa határozatainak megvalósítására irányul. Vo­natkozik ez elsősorban a népgazdaság feladatainak el­végzésére, ami lehetővé teszi a lakosság egyre nö­vekvő anyagi és szellemi szükségletének kielégítését. Ezekről a kérdéseikről a SZISZ II. kongresszusa is érdemben tárgyalt, és felelősséget vállalt a fejlett szo­cialista társadalom építéséért. Különösen hangsúlyozta a munka hatékonyságának és minőségének fokozását. A CSKP KB 9. plenáris ülése, amely jóváhagyta a nép­gazdaság továbbfejlesztésének fő feladatait az 1978-as évre, szintén leszögezte, hogy a dolgozók élet- és kul­turális színvonalának emelése a népgazdaság haté­konyságának fokozásától függ. Más szóval: fejlődésünk alapja — mindannyiunk becsületes munkája. A Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai már a múltban is többször tanújelét adták el­szántságuknak és segíteni akarásuknak. Különösen élénk munkamozgalmat váltott ki a SZISZ II. kong­resszusa és a NOSZF 60. évfordulója. Dolgozó népünk Februári Győzelmének 30. évfordu­lója és a közelgő XI. Világifjúsági és Diáktalálkozó ismét jó lehetőség arra, hogy fokozzuk aktivitásun­kat a munkában, a politikai, társadalmi és kulturális élet minden szakaszán. A SZISZ Központi Bizottságára naponta érkeznek a szebbnél szebb felajánlások az alapszervezetektől, ifjúsági kollektíváktól és SZISZ- tagoktól. , A Klement Gottwald Űj Kohó Michal Mocko vezette ifjúsági munkacsoportja például vállalta, hogy a leg­korszerűbb technológiák alkalmazásával az egész öt­éves terv Ideje alatt folyamatosan túlteljesíti a tervet. A Koáicei Kohóépitő Vállalat 07-es számú üzemének Daniel Siska vezette munkacsoportja a Baszov-módszer alkalmazásával 105 százalékra akarja teljesíteni az öt­éves terv harmadik évének tervét. A prágai CKD üzem SZISZ-tagjai figyelmüket a Szovjetuniónak szállítandó kompresszorok exporttervének folyamatos teljesítésére összpontosítják. Az ostravai Bányászati Főiskola kohá­szati karának hallgatói a tanulmányi előmenetel meg­javítására törekednek, és vállalták, hogy segítséget nyújtanak a gyakorlati és termelési feladatok megol­dásában. A CKD Hradec Králové-i üzemének SZISZ- tagjai 30 példás tettre vállalkoftak, amelyek az alap­eszközök jobb kihasználására, a takarékosságra és a több műszakos termelésre irányulnak. És így sorolhat­nánk tovább a szebbnél-szebb felajánlásokat. A SZISZ Központi Bizottsága a múlt év végén nagy­ra értékelve az említett kezdeményezéseket, a Feszti­vál Pajzsáért és a Fesztivál Virágáért elmen versenyt hirdetett a Februári Győzelem 30. évfordulója és a XI. VIT tiszteletére. A Fesztivál Pajzsával a legjobb SZISZ-alapszervezeteket, Ifjúsági kollektívákat és pio­nírcsapatokat tüntetik ki, a munkában és a tanulásban élen járó egyéneket pedig a Fesztivál Virágával jutal­mazzák. A SZISZ Központi Bizottsága elvárja, hogy „Az ifjú nemzedék — a győzelmes február hagyatékának méltó követője“ jelszó jegyében mindenki lehetőségeihez mér­ten reagál a felhívásra. Az említett alapszervezetek és kollektívák példáját követve ismét azt bizonyítjuk, hogy tisztelettel őrizzük és ápoljuk forradalmi múl­tunk hagyományait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom