Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-05-23 / 21. szám

A csehszlovákiai magyar kőrusmoz «alom egyik legjelentősebb ünnepe a három évenként megrendezésre kerülő Kodály napok, s ennek keretén belül h felnőtt énekkarok országos fesz tiválja. Az SZSZK Művelődésügyi Minisz tériuma által az öntevékeny művészeti mozgalomban megrendezendő versenyek kiírásakor az 1976—80-as évekre kiadott Irányelvek között az 1978 as évi tervben szerepelnek a IV. Kodály-napok is. En nek fő rendezője — első ízben — a CSEMADOK Központi Bisottsága a bra­tislavai Népművelési Intézettel, valamint a galántai járási és városi szervekkel együtt. A fesztivál legalapvetőbb célja az ének­karok tevékenységének ösztönzése, mű­vészi fejlődésük elősegítése szocialista jellegű kultúránk további felvirágozta­tása érdekében. Az országos fesztivál megrendezésével alkalmat kapnak az énekkarok arra, hogy az érdeklődők leg­szélesebb körének bevonásával felkészül­jenek a kóruséneklés terén a nemes versengésre, amelyre a kerületi bemuta­tókon és a Kodály-napokon kerül sor. A fesztivál megrendezésével a felelős szervek figyelemmel kísérik a magyar­lakta terület általános’ zenei kultúrájá­nak elmélyítését és az énekkari mozga­lom további fejlesztését. A fesztivál a Győzelmes Február 30. évfordulója és a Csehszlovák Köztársa­ság megalakulásának 60. évfordulója je­gyében zajlik le. Ez a szempont tükröző dik az énekkarok műsorválasztásában. valamint az egész fesztivál koncepció jában és müsorpolitikájában. A fesztivál előkészületeiben 28 ének kar vett részt. Ebből a rendező bizottság 12 énekkart választ ki a Kodály-napok ra, amelyekre Galántán kerül sor 1978. június 3—4-én. A rendező bizottság há­rom kerületi bemutatón hallgatta meg az énekkarokat: 1978. április 22-én Gö­mörújfalun {Gém. Vés), április 23-án Ko- sícén és május 13—14-én Dunaszerda helyen {Dun. Streda). Ezeken a bemutatókon minden ének kar 10—15 perces önálló műsort adotl elő, ezenkívül voltak kötelező közös szá­mok is, melyek ebben az évben a követ­kezők voltak: Szergej Tulíkov Nézd újra fenn, Dezider Kardos Mierová kantáta, Kodály Zoltán Magyarokhoz. A IV. Ko­dály-napok vasárnap délutáni műsorán A IV. KODÁLY - NAPOK ELŐKÉSZÜLETEI a galántai járás énekkara közösen ének­li el Eugen Suchoií Aká si mi krásna és Karai József Kodály szavai című műve­ket. A kerületi bemutatókon az énekka­rok részt vettek a CSEMADOK KB által meghirdetett koszorúpályázati minősíté­si versenyen is, melynek értelmében az elkövetkezendő három éves időszakra — az elért eredménynek alapján — bronz-, ezüst- vagy aranykoszorús minősítést ér hetnek el. A fesztivál előkészületeit 16-tagú érté­kelő bizottság és egy 5-tagú műsorbizott­ság végzi. Ebben az évben első ízben kerül sor az énekkarok versenyének megrendezé­sére. Az első három helyezett a CSEMA­DOK intalmában részesül. A IV. KODÄLY-NAPOK MŰSORA: 1978. június 3-án — szombat 9.30 órakor „A csehszlovákiai magyar kórusmozgalom 1948—78“ kiállítás meg­nyitása a kultúrházban 10.30 órakor Kodály Zoltán élete és munkássága dr. Eősze László történész előadása a kultúrházban, 14,00 órakor — Énekkarok versenye kultúrház, / 19.30 órakor — A budapesti VASAS szimfonikus zenekar hangversenye. Köz­reműködik Judt Arnold, a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház szólistája és Horváth Magdaléna, a bratislavai Zene­művészeti Főiskola hallgatója. Vezényel Vass Lajos, Erkel-díjas zeneszerző. — A fesztiválon résztvevő énekkarok szereplése a járás községeiben. 1978. június 4-én — Vasárnap 14,30 órakor — Az énekkarok gála­hangversenye. Közreműködik a VASAS szimfonikus zenekara Vass Lajos Erkel-díjas zene­szerző vezényletével. Szólót éneke! Szűcs Róbert a bratislavai Szlovák Nemzeti •Színház szólistája. Hely: szabadtéri színpad. VICZAY PÄL A közelmúltban járt Szlováfkiában Guada­lupe Porrondo mexi­kói zongoraművésznő. Mind össze három városban lé­pett fel: Banská Bystricán, Zvolenben és Nitrán, de mindenütt fergeteges sílkeri aratott. A mexikói szerző kön kívül, főként Beetho­vent és Schumannt játszott Kőrútjának utolsó koncert jót a müvészpártolók és a nyitral PKO megbízásából Irena Závodná rendezte. Si­került a művésznővel a nyitral koncert alkalmából elbeszélgetni. Bevezetésképp szeretnénk ha a művésznő valamit ön magáról mondana — kez­dem a beszélgetést. — Mexikói vagyok, ma Is Coyoacana városában la­kom. A zeneakadémiát Li­mában végeztem el, majd hat éven át tanultam Pá­rizsban. 1968 óta koncerte­zem. játszottam New York ban, Montevideóban. Jártam Venezuelában, most éppen San Domlngóból jöttem. So­kat koncerteztem már Eu­rópában is, a Német Szö­vetségi Köztársaságban, Spa­nyolországban, Olaszország­ban, , Franciaországban, Svájcban és most itt. Úgy tudom, több díjat nyert már nemzetközi zon­goraversenyeken. — Igen, de ezeket mind felsorolni igen sok helyet foglalna el a lapban, külön ben Is szerény teremtésnek ismernek, ezért csak néha nyat sorolok fel: 1970-ben elnyertem Barce lónában a Maria Canale verseny első díját, Genfben a legjobb zenei teljesítmé nyék versenyén a második díjat és még két más kü löndíjat. 1974-ben Caracas ban a Tereza Carreno ver seny első díját kaptam meg Járt-e már Szlovákiában és milyenek a benyomásai? Nem jártam Csehszlová­kiában, azaz még egyetlen szocialista országban sem. Nagyon kíváncsi voltam mindenre, nagyon tetszett Prága és az ottani zenei é- let. Csehországban még PIzeiiben léptem fel. Bratis- lavában nem léptem fel, de a város és kultúráltsága na­gyon tetszett, megnéztem két múzeumot és a Szlovák Nemzeti Galériát. Meglepett a szlovákiai közönség zene- szeretete, Zvolenben és Nit­rán ráadásokat kellett ját­szanom, és nagyon szívesen tettem. A legjobb benyomá­sokkal távozom. Mivel búcsúzik a szlová­kiai közönségtől? A legmelegebb köszönete- net fejezem ki, hogy így negértett, és hogy ennyire seneértők. Búcsúzóul azt ü- zenem, hogy továbbra is szeressék a zenét, mert akt a zenét szereti, abban ne­mes szív dobog! Mártonvölgyi László MEXIKÓI ZONGORAMMSZNÖ SIKERE SZLOVÁKIÁBAN TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT Országszerte lezajlottak a CSEMADOK Központi Bi­zottsága által meghirdetett Tavaszi szél vizet áraszt országos népdalverseny járási döntői. A komáromi (Ko- márno) járás énekkarai, citeraegyüttesei és szólistái április végén, a naszvadi (Nesvady) művelődési otthon­ban mérték össze tudásukat. A járási döntőn tizenkét énekkar, két citeraegyüttes, valamint kilenc szólóéne­kes vett részt. A vetélkedőt Kurucz Nándorné, a CSE­MADOK JB elnöke, illetve Sakinová Irena, a Járási Mű­velődési Központ igazgatója nyitotta meg. A zsűri el­nöke Papp Sándor, a Bratislavai Rád!ó magyar nyelvű adásának zenei szerkesztője volt. A közös éneklés — a versenv nyitó és záró részében — ezúttal jól sike­rült. A szólisták teljesítménye is jobb volt, mint az elmúlt években. Ezt nagyban elősegítette az, hogy Dobi Géza zenekara tökéletes kísérőzenét adott. Dicsé­retre méltó, hogy Dobi Géza, a Komárnói Népi Művésze­ti iskola (Budová skola umenia) igazgatója és a zene­kar többi tagja Is — orvosok, mérnökök és értelmisé­giek — mindig talál időt a műsor begyakorlására, Il­letve a szólóénekesekkel való közös próbákra. A ver­senyben legnagyobb számban az énekkarok indultak. Sajnos, a clteraegyüttesek közül a körzeti elődöntők során csak két együttes érte el a kívánt színvonalat. Érzésem szerint ez a hiányos szakmai irányításból e- red. A szólóénekesek közül Papp Ilona búcsi (Búö) és Pasznár János gutái (Kolárovoj teljesítménye volt ele­gendő a területi elődöntőbe jutáshoz. Az énekkarok kö­zül a következőket javasolták továbbjutásra: fcarvat (Kravany nad Dunajomj női énekkart, madari (Modra- ny) női énekkart, a csicsóí (CiCov) női énekkart, a bú­csi (Búg) vegyes kart és a naszvadi (Nesvady) vegyes kart. A clteraegyüttesek közül a naszvadi (Nesvady) együttes bizonyult jobbnak. A zsűri külön dicséretben részesítette a marcelházi (Marcejová) női. és az alsó- péteri (Dolny Peter) vegyes kart. Papp Sándor szavait idézve elmondhatjuk, hogy a járási döntök egvik leg­népesebb és legszínvonalasabb döntője volt. Kiss Jó­zsef, a CSEMADOK JB instruktora elmondta, hogy a szervezés körül nem volt minden a legnagyobb rend­ben. Sikerült ugyan elérniük a CSEMADOK helyi szer­vezetei és a népművelési intézmények jónak mondható együttműködését, a jövőben viszont igazibb fesztivál­hangulatot szeretnének teremteni a járási döntő szín­helyén. A tanulságokat levonva elmondhatjuk, hogy az elért eredmények a jövőben még odaadőbb munkára kötele­zik a szervezőket. Rigler János Természet és művészet TönödÄs a Dl'"'''” 'iW májusi tárlatán Bácskái Béla az utóbbi tíz esztendő alatt olyan képi nyelvvé formálta eddigi életének és művészetének tanulságait, hogy az meg különböztetett helyet vívott kt számára a '<ortárs képzőművészetben. látképeinek első sorban a gömöri vidékre szűkített világa akvarellfestészelünk értékes hozamát leien ti. Térformálásának szabadsága és sárgás barna színeinek sajátossága, a modern víz festészet időszerű törekvéseivel vág egybe Most olyan képekről van szó, amelyek ed dig kiállításon nem szerepeltek. Hatvanöt festményről, amelyet Bácskái Béla, az el telt három évben nagy lelkesedéssel készl­ett, hogy az eddigi szerteágazó iskolák ta oafztalatainak figyelembevételével, kifeje több for many elvv el, új hajtású tartalmakkal 'elentkezzék a Dunamenti Múzeum májusi árlatán. Jól értelmezett lokálpatriotizmusa, a gö nöri táj szeretete és témáinak lírai vagy Irámaí elvonatkoztatása most már leszűr 'ebb formában közvetítheti saját benyomó saitól ihletett érzelmi hangulatait. A késő ősz és a kora tavasz, a hő és az olvadás, a nyirok kékes szürkés színeinek beleolva dása a rötbarnák és okkersárgák sokféle ónusába, az itt-ott felvillanó zöldek és már már fehérnek tűnő színfoltok játékába. Csu- va tudatosított elmélázás. Bocskainak ez a kiegyensúlyozott tájábrázolási módja nem •obbanékony már és nem is robusztus. In kább a sejtelmesebb tónusvtlág felé fordul egyénien, újszerűén és tetszetősen. Rokonszenves művészegyéniséggel talál kozunk. Ismerős alkotóval, akinek immár harmadik egyéni kiállítását tektnthejük meg a Dunamenti Múzeumban. A most kiállított képei egyetlen téma vál­tozatai: a Guszona környéki táj élményei. Tulajdonképpen önnön ifjúkori hangulatai, emberi és művészi eszmélkedései fogamzód nak meg az egymást váltó képeken. Bács­kái Béla sajátos előadásmódja, életigenlő jellege egyszerre jeleníti meg az álmot és valóságot. Olyan sűrű minden alkotása, hogy ahányszor rátekintünk, mindig újabb és újabb részleteket fedezünk fel a fák és a tokrok sűrűjében. Művészi fegyelemmel, ranggal és ügyszeretettel találkozunk ábrá zolásmódjában. amely ha hellyel körvona lazottan jelentkezik is munkájában, feltét lenül egyéni átélés terméke és nem után érzés már. F.zt látszik méqinkább alátámasz tani a képek rajzos vonalvezetése és válasz tékos színkultúrája, amely technikailag (és ha tetszik formailag isj sok újat ad a ha­sonló törekvésekhez képest. Ez az új szín 'en történő rálátás nem a véletlen müve S mert festészetének témája főleg a hazat táj, ö is a nagy gyalnqnlók sorába tartozik Bétái, kirándul, elidőzik. Átrajzolja a lát ványt. Sajátos realizmusában komponál: ki­választ és elhagy. Motívumai egyszerüsé- ai/kben ist lelkesítenek. Itt látott képeinek színharmóniájából, az egyes színek erősségéből, Bocskai eesetke zeléséböl gazdag struktúra bontakozik ki S mivel elhagy minden lényegtelent a 'kom onzíciőhől. tömörített egyszerűsége eléri így i képi dinamizmus immár igényelt felsőbb fokát. Szilárd és megbízható talaj ez, amely ről Bocskai Béla nyugodt lelkiismerettel fejlesztheti tovább jó irányha haladó alko iótevékenységét. Szuchy M. Emi!

Next

/
Oldalképek
Tartalom