Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-05-09 / 19. szám

4 Ijffl&l Ötvenketten a 15 millióból Az apja vasmunkás volt Brnő- ban, édesanyja egészségügyi nővér. Nem, nem szóltak a ttú döntése ellen, csupán az édesapja jegyez­te meg sokatmondóan, hogy bár­mit is választ, mindenütt becsü­letesen helyt kell állnia. Két öcs- cse a gépiparban kötött ki, úgy­hogy a család valóban a kemény munkáskezek családja. Miro termetre inkább alacsony, mint magas. Széles vállú, jóságos tekintetű, a szeme csak akkor szikrázik, ha tulajdonosa különö­sen haragos kedvében van. Ter­mészete inkább komoly, mint vi­dám, bár akik Ismerik, azt állít ják. még a komoly pillanatokban sem szalad a szomszédba egy fel­szabadító mosolyért. Tanult sokáig és még most is tanul. Közben észrevétlenül és a- nélkül, hogy maga is tudatosítot­ta volna a fiatalabbak tanácsadója tanítója lett. Persze, hogy nem volt könnyű a kezdet. Az tdö és saját maga éré­sével lett a handlovál bánya ifjú­sági kollektívájának elővájára. A saját összeszokott csoportjából át vitte az „ifibe“ hűséges bányász társait Vitek Kornélt, Madaj Gus távot, Kyjak Jozefet, Pinka Jánt és apót, — így nevezik a cso­port rangidősét — Tréo Martint. A csoport rangidőse 55 éves. el­jár a SZISZ-gyűléseikre. közös ki­rándulásaikra és huncut tréfáival próbára tette már a csoport min­den tagját. Minden bányászmester­ség a kisujjában van, nincs olyan gép, amelynek ne ismerné minden csfnját-bínját. Sokat tanultak tőle a fiatalok. , A föld alatt közben sok minden­nel kísérleteznek a bányamérnö­kök, Szükség van a szénre. - nagy szükség. És ha a természet előre látó lett volna, akkor most bizo­nyára több lenne a felszíni szén- lelőhelyünk. De még 30 évvel ez előtt sem gondolta senki, hogy mekkora kincs lesz egykor a föld alatti fekete kő. Más bányákban rekordokat döntöttek meg a nagy teljesítményű szovjet szénkombáj nokkal. Itt Handlován nem tudtak mit kezdeni velük. A bánya ma kacsabbnak, a szénfalak szívősab baknak bizonyultak. Cmarko azon ban kitartó volt. A legmodernebb szénfejtésl módszerekkel próbál kozott, míg a fejtés komplex gé­pesítésénél kötött ki. Merész és bátor cselekedet volt, sok kívülál ló már a kezdet kezdetén lemon dóan nyilatkozott a kezdeménye­zésről: ezt a szenet akarjátok megleckéztetni?! Halva születeti gyerek... Sikerült megdönteníük vagy öt szénfejtési rekordot, és Cmarko Miroslav Cmarko elővájár a véletlennek kö- zdnheti hogy báúyász lett. Mór. Lieskovén, ihol született a bányának veidig csak a hírét íallották. A falu bői. az első fiú, aki a föld mé- .yét választotta munkahelyének talán Chova- nec Janó volt, aki most a handlovái bánya e- gyik diszpécsere. Annak idején feszes bányász­egyenruhában jött él közéjük az alapiskolába. Akkor Miro tizennégy évesen még nem tud­ta, mit kezdjen a két kezével..„ ezeken a sikeres napokon is elé­gedetlenül járt haza. Egyszer á szón rossz rétegeződése, máskor a kellemetlen tektonikus feltételek • miatt nem tudtak elérni nagyobb sikert. Sohasem okolta a társait. Tudta hogy összeszorított fogak kai állandóan ott vannak a nyo­mában, tudta anélkül, hogy hátra nézett volna. És tudta azt is, hogy literrel mérhető a föld alatt ha­gyott bányászveríték... Hogyan viselte el mindezt a bá­nyászfeleség. Cmarkóné? A bá­nyászfeleség a szén városaiban még ma is fogalom Hűséges és gondoskodó társat jelent. Nem nya fog,“ ha férjét megnyomja az a- céltámasz, vagy ha váratlan ese­mények miatt napokig nem jön haza. Ha a társa ott lenn a drága masinát menti ahelyett, hogy sze­net fejtene — nem kérdi miért. Ha hazajön szó nélkül megmasszíroz za a fájós nyakát, és a nagy del taizmot. És gyengéden megkérdi: „Megint a nyakadba csurgott a víz?“ „Megint, és a csizmám Is tele volt.“ A bányászfeleség vi­gasztal, és: a társa teljes bizony- nyál támaszra lel nála. Ö remé­nyének fő forrása. Viszont a bá­nyásznak győztesként kell elhagy­nia a bányát, ellenkező esetben élettársa nem venné őt férfiszám­ba. Ilyen Miro Cmarko magánéleté­nek „elővájára“ — Cmarkóné. A megszokott időben meleg étellel várja a férjét. Miro a reggelit, de az ebédet, sőt néha a vacsorát is aszerint, hogy melyik műszakban dolgozik, a napilapok utolsó olda­lának böngészésével kezdi. Lelkes Slovan-szurkolő. Bárcsak a bratis- lavaí futballisták is olyan szívós­sággal küzdenének, a focipályán, mint ő ott lent. 1977. december 9-én a 24037 szá­mú fal negyedik részén megszü­letett a rekord, aminek Cmarko is őszintén örült. A bányában kollektív munka fo­lyik, egy kiló szén sem kerülhet a felszínre a vájárok, aknászok, csil­lések, mérnökök, gépmesterek köz­reműködése nélkül. így volt ez Cmarkóék esetében is, amikor vál­lalták, hogy naponta 1920 tonna szenet fejtenek. Harmincegy nap eltelte után megszületett az ered­mény: naponta átlag 600 tonná­val több szenet fejtettek, mint a- mennylt vállaltak. Ez azt jelentet­te, hogy a csoport egy tagja egy műszakban körülbelül 40 tonna szenet fejtett. Ez új bánya- és egy­úttal új szlovákiai rekord volt. Ha­zánkban csak az ostravai Zabőík kollektíva fejtett többet. Most költözködnek, ők kapták a fal kilencedik részlegét. Költözköd­nek, és ez azt jelenti, hogy „át­viszik“ a több mint húsz tonnát nyomó szénkombájnt egy másik folyosóba. Az 50 millió devizako­ronáért vásárolt masinát február elején kezdték szerelni, közben vízbeszivárgásra bukkantak, ké­sőbb homokbeomlásra és a rossz tektonikus körülmények miatt két­szer is leomlott az oldalfal. Más ennyi bosszúság után már régen fejet hajtott volna a természet e- rői előtt. Cmarkóék nemi Az értékes gépet menteni kel­lett és közben folyamatosan ment a termelés. Nem, a nehézségekről nem írnak az újságok. Nem volt idő a beszélgetésre, gyakran há­rom napig sem mentek haza, az elővájár szőtlanabb volt, mint más­kor. „Siéulák, ide mellém, oldal­ról ketten a vasdoronggal. Az is­tenit még mindig nem vagytok készen azzal a széntömbbe!?“ Ide­ges kapkodásnak nincs helye a bá­nyában, sem haragnak, hiszen az emberek itt egymásra vannak utal­va, itt-ott elhangzik egy-egy ká­romkodás, de az nem baj, hiszen néha emberfeletti erőre van szük­ség ahhoz, hogy a szén, gép és természetesen maga az ember is megmaradjon. Cmarkóék négy műszakban dol­goznak, ezt a komplex gépesítés­sel egyidőben vezették be. így gazdaságosabb, a drága gépek egy percig sem pihennek. Miro a jó gazdához illően számol az „utaz­gatással" " töltött idővel. Míg bá­rom műszakban dolgoztak, addig a gépek a két váltás között pi­hentek, gyakran két óra hosszat is. Miért? Mert az egyik váltás el­hagyta a munkahelyet, de a má­sik még nem érkezett meg. A bá­nyavonat ugyanis 40 percig viszi a hegy gyomrába a bányászokat, utána még 30 percig tart az út a szállítószalagon, vagy gyalog, a- hogy a szükség megkívánja. A munka négy műszakra történő át­szervezésével milliókat nyert a bá­nya és népgazdaságunk. RlSKA IÁN A szövetkezet 30 hektárnyi területen ter­mel zöldségféléket. Az idén kétmillió 657 ezer korona értékű a tervük. Mit jelent ez a gyakorlatban? Például azt, hogy a fólia­sátrak alá százezer salátát, 90 ezer karfiolt, 110 ezer káposztát, 80 ezer kelkáposztát és 70 ezer karalábépalántát ültettek ki. Ott- jártamkor már a paradicsom és a paprika palánták kiültetésére készültek. Paradicsom bői az’időn 700 ezer tövet, paprikából pe dig 500 ezer tövet ültetnek ki. E hatalmas számok mögött csak az képes meglátni a munkát is, aki tudja, mennyit kell dolgozni egyetlen fej saláta, káposzta körül. — A munka nagy részét maguk a lányok, asszonyok végzik — mondja SÄTOR GÉZA főkertész. A mi munkánk még nincs gépe­sítve, csak a talajelökészítést végzik a gé­pek. A 48-tagú brigád jelenleg az ezüstérem megszerzésén fáradozik. Múlt, évi 120 ezer korona értékű kötelezettségvállalásukat több mint száz százalékkal túlteljesítették, s ha nem lettek volna problémák a paradicsom felvásárlása körül, akkor ez a szám is sok­kal magasabb lett volna. Eredményeikért megkapták a SZISZ járási bizottságának vándorzásziaját és munkájuk elismeréséül a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének járási bizottságától emléktárgyakat és pénz­jutalmat kaptak. Valamit a brigád tagjairól: SZABÓ EDIT már 27 éve dolgozik a cso­portban, egészen fiatalon került a szövet­kezetbe. Közben két gyermeket is felnevelt. Azt mondja nemcsak az ő élete, hanem a ; szövetkezet is és a munkamódszerek is vál- < toztak azóta. SZALAY JUDIT, a brigád legfiatalabb tag­jai közé tartozik. A kilencéves iskola elvég- I zése után került a szövetkezetbe. Nem vol­tak beilleszkedési nehézségei, hiszen nővé­re már régebben a brigádban dolgozik és mindenben segítette GÄLFFY ROZÁLIA, 12 éves kertészmúltra tekint vissza. Nagyabonyban kezdett dolgoz­ni, majd amikor férjhez ment, és a két évi gyermekgondozási szabadság után úgy dön­tött, hogy ismét dolgozni fog, itt Dióspa- tonyban jelentkezett munkára. Másodikos kislányát és az óvodás korú Évikét az anyó­sa gondjaira bízta, így nyugodtan dolgoz­hat. Valamennyien jól érzik magukat a brigád ban. Szeretik a kollektívát, és mint mond­ják, akkor legjobb a hangulat, ha az idő­járás is kedvező. Ilyenkor szinte a szemük láttára nő a zöldség. Egri Alica brigádja a XI. Világífjúsági Ta­lálkozó tiszteletére is vállalt kötelezettsé­get, mégpedig azt, hogy a csúcsmunkák idején 500 munkaórát dolgoznak le a VIT- alapra, a faluszépítési akció keretében pe­dig előtermesztik a falu parkosításához szükséges virágpalántákat, sőt ki Is ültetik őket, és az év folyamán ápolni is fogják. CSORDÁS BÉLA VITAMIN - MILLIOMOSOK A dióspatonyi (Orechová Potöä) EFSZ-hen dolgozik egy 48-tagú ifjúsági szocialista munkabrigád A brigád vezetője, Egri Alica alig múlt húsz éves. Egri Alica, a brigádvezető in iiiiiII um—iiiiih ki»iaMHi'iíííttinniÉurftiifii—irnÉii»iiiaaí—MBtiMiíiri i~ \ Kuk Moh VI V Q HOZZÁSZÓLÁS az ötösök ClMO CIKKHEZ TÖBB, MINT A MAGNÓ Márciusban iskolánk, a Somor- jal (Samorín) Magyar Tannyelvű Gimnázium faliújságján a követke­ző szöveget olvashattuk: „Szerencsés az a diák, aki lelki- ismeretes tanítók kezébe kerül.“ Í Ez az idézet a tanltónap alkal- * mából került a faliújságra. Ml diá­kok nem tulajdonítottunk nagyobb í jelentőséget ennek a pár szónak. Ám fizikatanárnőnk azzal jött be I -az osztályunkba, hogy bizony az -a tanító Is szerencsés, akinek lel­kiismeretes diákjai vannak. Heves . vita alakult ki az osztályban, és észre sem vettük, hogy elbeszél­gettük az időt. De nem bántuk meg. Kicseréltük véleményünket. Tanárnőnk véleménye megegye­zett a vitaindító cikk két pedagó­gusának (Antal Béla és Holczer Ernest Igazgató) nyilatkozataival.' Szerinte sincs rossz diák, csak ne­hezen kezelhető, amolyan „csak meg ne bukjak“ Jelszavü. Szerintünk, diákok szerint a ta­nulók két csoportra oszthatók: az elsőbe azok tartoznak, akik komo­lyan veszik a tanulást. Ök könyör­gés nélkül is tanulnak, magáért a tudásért, a műveltségért. A má­sikba azok sorolhatók, akik külső beavatkozásra, kényszer hatására, (szülők, rokonok) jelentkeznek a gimnáziumba vagy a szakközépbe. Sok olyan tanulót ismerek, a- kiktől ilyeneket hallok: „Anyu azt mondta, ha jól leérettségizem, ka­pok egy „klassz“ japán magnót" Vagy: „A „fater“ megígérte, hogy az egész cécő után a saját moto­romon furikázhatok majd.“ Szerencsére a diákok többsége nem így gondolkodik. Van konkrét céljuk, és mindent megtesznek en­nek elérése érdekében, Í Iskolánkon az idén bevezették a tanulmányi versenyt. Minden hó­napban értékeljük az osztályok és a diákok tanulmányi átlagát. A | legjobbak „szerepelnek“ a faliújsá­gon és az egész tanév legjobb ősz tálya jutalomkiránduláson vehet részt. És ez olyan cél, amelyért valóban érdemes tanulni. Szerin­tem sokkal több. mint a magnó I Az Ötösök című cikkben arról is szó volt, hogy sok diák fél a ma­tematikától. Én is féltem, inig nem jöttem id3. a gimnáziumba Itt sze- j rettem meg ezt a tantárgyat, hála Diósi Albert tanár elvtársnak. So kan neki köszönhetjük, hogy a ' matematikát értjük és szeretjük. Visszatérve a faliújsági jelszóhoz- valóban szerencséseknek mond­hatjuk magunkat. Kertész Lídi'i, diák HÉTKÖZNAPOK NÉGY MŰSZAKBAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom