Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-10 / 2. szám
8 CSIKMÄK L: Hosszú bevezető helyett engedje meg Petrus elvtárs, hogy mindjárt a lényegre térjek. Mindnyájan tudjuk, hogy ma az iskolákban a kétezredik év aktív építőit neveljük. E nevelésben fontos szerepet tölt be az ifjúsági sajtó és a könyv. Itt, önkéntelenül felmerül a jövőben gondolkodás követelménye.-.t—iikiái _ AZ IFJÍSÁGI SAJTÖRÖL ÍS A KÖNYVKIADÁSRÓL BESZÉLGET LAPUNK FŐSZERKESZTŐ-HELYETTESE, CSIKMÄK IMRE DR. PETRUS GYÖRGY, KANDIDÁTUSSAL, A BUDAPESTI IFJÚSÁGI LAPKI AD ÖVÁLLAL AT IGAZGATÓJÁVAL PETRUS GY: Azt hiszem abban mindany- nyian egyetértünk, hogy napjainkban, amikor országainkban egyre teljesebben kibontakozik a szocializmus valósága, népeink, a dolgozó emberek jogos igényként állítják mindannyiunk elé a jövőben gondolkodás követelményét. Mit is tartalmaz ez a követelmény? Nagyon tömören összefoglalva azt, hogy már ma a jövő társadalmáért, a fejlett, kiteljesedett szocializmus, a kommunizmus emberéért dolgozzunk. Egy beszélgetés keretében természetesen korántsem lehet az adott téma teljes kifejtését adni. Ezért a célom inkább csak a gondolatok felvetése, valamint néhány kérdésben a véleményem megfogalmazása. Nyilván nemzetközileg is ismert az a sok igazságot sűrítő mondás, hogy múltunk nélkül nem ismerhetjük eléggé jelenünket; a történelmi tapasztalatok nélkül nem értelmezhetőek pontosan mai feladataink. Mindehhez ma már egyre magától értedődőbben társul az a felismerés is, hogy a jövő kutatása, a távlat gondolati megrajzolása u- gyancsaík jelentős mértékben segíti a jelen építését. Általában is igaz ez, de kiváltképp igaz az ifjúsági és gyermekkönyvkiadásban és sajtóban, ahol egyértelműen a jövőnek dolgozunk, hiszen munkánkkal az új, fejlődő generációk eszmei, politikai, erkölcsi, esztétikai nézetrendszerét alapozzuk meg. Ebből következően a szocialista ifjúságpolitikának abból a tételéből, hogy minden társadalmi rendszer létének, fejlődésének lényeges kérdése a társadalom e- gészének és az ifjúságnak a kapcsolata, a magunk számára, a könyvkiadás, a sajtó szocialista szakembereink számára is le kell vonnunk a megfelelő következtetéseket. De szólni kell feladatainkról azért is, mert régen bizonyított tény, hogy a szocializmus felépítésének történelmi folyamata elválaszthatatlan a lenini kulturális forradalomtól. Attól a kulturális forradalomtól, a- melynek eredményeként a szocialista társadalmakban, a mi országainkban — és a szocializmus magasabbrendűsége éppen ebben rejlik — már nincs két, azaz elit- és tömeg-kultúra, hiszen a művelődés egységes egészként nézi az embert, tevékenysége kiterjed az emberi élet és a társadalmi gyakorlat minden mozzanatára. CSIKMÄK I.: Miért van szükség az ifjúsági sajtéra, egyáltalán milyen ismérvei vannak a fiatalok lapjainak? PETRUS GY.: A válasznak több összetevője is van. Először: az ifjúsági sajtó a korosztály további rétegeződéséhez igazodva sajátos stílusú, műfajú lapokat alakíthat ki. Így az életkort figyelembe véve gyermeklapokat, a tizenéveseknek szóló orgánumokat;: az érdeklődési kört követve pedig „szakirányú“ sajtótermékeket. Másodszor: az ifjúsági sajtó kapcsolódása a fiatalok szervezeteihez, így Magyar- országon a KISZ-hez, az ifjúság egységes politikai tömegszervezetéhez, illetve — az általános iskolás korosztálynak készülő lapok esetében az Úttörő Szövetséghez. Tudomásom szerint Csehszlovákiában is ez a helyzet. ' A harmadik jellemző: óikkal feltételezzük, hogy a fiatalok olvasmányigénye — most nem a szépirodalomról beszélek —, nem egészen azonos az idősebbekével. Nem akarom eltúlozni ennek jelentőségét, de van bizonyos különbség stílusban, kifejező eszközben és tematikában. Nincs mindenre pontos meghatározásunk, ezért is szoktuk ifjúsági hangvételnek, fiatalos stílusnak nevezni ezeket az ismérveket. Az ifjúsági sajtó olvasásra, újságolvasásra is szoktat. Nem könnyű feladat. Úgy kell a világpolitikáról, belpolitikáról szólniuk, hogy kedvet csináljanak a tájékozódáshoz. Célunk, gondolom közismert. A szocialista ember megteremtésén fáradozunk, azon, hogy a szocialista módon élni, dolgozni, tanulni hármas követelménye általános normává váljék, jól tudom, e követelmények maguk is folytonosan változnak, a tegnapi mérce ma már alacsony, a holnapi ma még elérhetetlen. Ebben a magatartást formáló, életmódot alakító munkában a sajtónak jól körülírható feladatai vannak. A hiteles tájékoztatás, a jó és a rossz példáik kritikus — elemző bemutatása, eszméink árnyalt, jól fölfogható közvetítése, mozgósítás társadalmi céljaink elérésére — mindez a sajtónak is a feladata. CSIKMÁK I.: Véleménye szerint, mi a szerepe a könyvnek a jövő emberének nevelésében? PETRUS GY.: Politikai-nevelő munkánk fegyvertára természetesen nem merül ki a lapokkal. A sajtó által képviselt „könnyű tüzérség“ mellett rendelkezésünkre állnak a „nehéz fegyverek“, a könyvek. „A könyvnyomtatő művészet létrejötte o- lyan esemény volt, amelynek kezdetétől számítjuk a világ- és művészettörténet új, második szakaszát, s ez már alapvetően lönbözík az elsőtől.“ Goethe szavaival nemcsak Gutenberg előtt tisztelgünk, hanem a betű jelentőségét kívánom egyértelművé tenni, hangsúlyozva, hogy a világ, az emberiség fejlődése elképzelhetetlen lett volna a betű hatalma és gyakorlata nélkül. Mert mi is ennek a gyakorlatnak a lényege? A praktikusság oldaláról nézve az, hogy a könyv az egyetlen olyan kultúraterjesztő eszköz, amely mindig, minden körülmények között kéznél lehet: a nap minden szakában, pihenőidőben és kirándulásra menet a vonaton, a szobában és a strandon egyaránt. Ismét és ismét le lehet e- melni a polcról, kis helyet foglal el a zsebben vagy a táskában. És sorolhatnám még tovább a praktikusság jellemzőit. A televízióban és a rádióban nem tudunk előre vagy visszalapozni, alkalmazkodni kell az adásidőhöz. A könyvvel egyedül maradhatunk, amikor alkarunk. Egyesek azért az olvasó magányát asszociális, különcködő magánynak tartják, pedig mint az Irodalom- szociológia is rámutat, annak, aki egyedül olvas a szobájában vagy a szabadban, gyakran több társa van, mint amikor valamilyen filmet néz, száz meg száz nézővel e- gyütt a filmszínházban. Szeretnénk hangsúlyozni: a könyv a szellemi „szórakozások“ közül kétségkívül a legtöbb közvetlen erőfeszítést igényli. Aki ismeri a betűket, az még nem biztos, hogy tud olvasni. Igen, az olvasás munka, nem lehet közben elbóbiskolni. Olyan munka, amelynek a segítségével az esztergályos és a lakatos, a kisiskolás és a háziasszony egyaránt megértő újraalkotója lehet az író által papírra vetett történetnek. Egyik neves irodalomtörténészünk joggal adta ismeretterjesztő könyvének címéül: Az olvasás művészete. Vagy gondoljunk csak az élet „egyetemeit“ kijárt Maxim Gorkij szavaira: „A könyvek kitágították előttem a világ határait, megmutatták, hogy milyen hatalmas és nagyszerű a jobbra törekvő ember, milyen sokat tett a földön, és mily mérhetetlenül sok szenvedésbe került mindaz, a- mit tett. — A könyvek arra neveltek, hogy személyes felelősséget érezzék az élet minden bajáért, vallásos tiszteletet keltettek bennem az emberi elme alkotóereje iránt... Mindenben, amit az ember alkotott és alkot, benne van a lelke. Tiszta, nemes lelke legteljesebben a tudományban és a művészetben él, legékesebben, legvilágosabban a könyvekben szól.“ Tudatosítanunk kell, hogy az olvasás könnyebbé teszi az ismeretszerző tevékenységünket. Az olvasó fiatalnak bővebb a szókincse, választékosabb a kifejezőkészsége, fejlettebb az érzelemvilága, ötletesebb és csiszoltabb a gondolkodása, gazdagabb az érdeklődési köre. Az ilyen fiatal természetesebben mozog a közéletben, kevésbé gátlásos, kiegyensúlyozottabb és magabiztosabb az olvasást nem kedvelő társainál. Olyan tulajdonságokkal rendelkező ember tehát, amilyen embert ma még kér tőlünk a szocializmus, de holnap és holnapután ez a kérés már követelménnyé válik. A szocialista jövő feladatainak ugyanis — azt hiszem, ez egyértelmű — csak olyan emberek tudnak majd eleget tenni, akiknek a cselekedeteit a becsületes, tudatos munka mellett korszerű világnézet, aktív köz- életiség, a szocialista erkölcs normáinak ismerete és tudatos alkalmazása, az elkötelezett hazafiság és a proletár internacionalizmus egysége jellemez. CSIKMÄK I.: A fiataloknak korszerű, azaz sokoldalú műveltséget kell adnunk. És nagy hibát követünk el, ha e munka közben nem vesszük figyelembe az olyan speciális jellemzőket, mint pl. a „szocializmusban születettség“ ténye. Mit jelent ez? PETRUS GY.: A mai fiatal nemzedék készen kap sok mindent, ezért természetesnek tekint számos olyan anyagi és szellemi értéket, amelyekért az elődöknek, az e- lőttük járóiknak még kemény harcot kellett folytatniuk. Meg kell tanítanunk őket ezeknek a készen kapott értékeknek a megbecsülésére és alkotó továbbfejlesztésére, meg kell tanítanunk őket szocialista módon élni, gondolkodni és dolgozni, tudatossá kell fejlesztenünk a szocialista építés melletti spontán elkötelezettségüket, és végül meg kell mutatnunk nekik a távlatokat. Röviden fogalmazva: a közművelődés — és ezen belül a gyermek- és ifjúsági irodalom — feladata tehát a feltárás, a bemutatás és a meggyőzés. Korunk társadalmi és tudományos-technikai forradalmának hatására, pontosabban a tudományos-technikai forradalom vívmányainak a szocializmus előnyeivel való szerves egyesítésével megnőtt a műveltség felelőssége. Mindennapjaink több és alaposabb tudást, magasabb fokú műveltséget i- gényelnek és követelnek. Leltárba szedett műveltségi anyag helyett azonban a tanultak felhasználására, a szintetizálási készség kialakítására kell törekednünk. Korábbi nemzedékek váltakozó sodrású történelmi időszakaiban a kultúra statikus benyomást tett. A „kultúra kincsesháza“, az „örökbecsű klasszikusok“ régről ismert kifejezései is arra utalnak, hogy a művelt ember ismeretanyaga olyan tudáskészletnek tűnt, amely a kötelező iskolai olvasmányokból megszerezhető. Mi a korszerű műveltség megalapozásával kapcsolatban korántsem egy ilyesfajta lista összeállítására gondolunk. Hiba is lenne, ha ezt tennénk, hiszen a korunkat jellemző ismeret- és információrobbanás után aztán igazán elmondhatjuk, hogy senkinek sem káptalan a feje. Ezért bármiféle lista összeállítása helyett a folyamatos képzés segítése a feladatunk, már csak azért is, mert a műveltség nem azonosítható valamiféle nemesfém állandóságú tudásanyaggal, sokkal inkábo — más egyéb mellett — az olvasás készségével, illetve a jó és hasznos könyvekkel, sajtótermékekkel. CSIKMÄK I.: ön, mint közéleti tevékenységet kifejtő ember ismeri a fiatalok problémáit, közösségi életét. Milyen jelentősége van a közösségnek az egyén fejlődésében? PETRUS GY.: Tudjuk és valljuk, az egyén számára a közéleti tevékenység, a társadalmi cselekvés legtágabb lehetőségeit a hatékonyan dolgozó közösség teremti meg. A kapitalista társadalomnak éppen ezért egyik legsúlyosabb szociológiai problémája a közösség eltűnése. A közösség a szocialista társadalom és szocialista nevelőmunkánk kulcskérdése. Társadalmi feladataink megoldásához közösségi emberekre van szükség. Ez alapvetően következik társadalmunk szocialista termelési viszonyaiból. A szocialista társadalom — a kapitalizmus sok meddő és elvetélt kollektívateremtő kísérleteivel szemben — éppen azzal teremti meg a közösség kialakulásának lehetőségét, hogy a termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak, s egyre jobban érvényesül a társadalom tagjai között az érdekazonosság, az eszmei, politikai és erkölcsi egység. A közösség, a közösségi nevelés tehát szűk ségszerűen következik a szocialista ember iránt támasztott igényekből. Nem véletlen, hogy a kommunista mozgalom egésze nevében Is demonstrálja a közösséghez való viszonyt. A kommunista erkölcs egyik alapvető vonása a kollektívizmus. A jövő embere: közösségi ember, aki kommunista kollektívában éli le életét, elismeri, hogy egyéni boldogulása törvényszerűen egybe esik a közösség hatékony fejlődésével. Tudatosan törekszik arra, hogy saját egyéni elképzeléseit összehangolja a közösség céljaival, ha kell egyéni érdekéit a közösség érdekei alá rendeli. A közösségi élet számára létszükségletté válik, társaival együtt harcol a közöny, az önzés és minden egoista megnyilvánulás ellen. Ezeket a közösségi jegyeket csak úgy alakíthatjuk ki, ha a tevékenység céltudatos megszervezésével újra és újra gyakorlási lehetőséget biztosítsunk. Vagyis: közösségben neveljük a közösségi embert. A nevelés alatt korábban majdnem kizárólag a pedagógusi tevékenységet értették, de a szocialista kollektivizmus e tekintetben is új helyzetet teremtett. Ennek lényege: a közösségi ráhatás, ami azt jelenti, hogy a közösség tagjai immár nemcsak a nevelés tárgyai, hanem maguk is aktív, saját maguk és társaik alakítói. Aligha van ennél hálásabb, de nehezebb irodalmi téma, ha lehet még nehezebb mindez a publicisztika műfajaiban. CSIKMÄK I.: Petrus elvtárs szervezője és aktív résztvevője volt a szocialista országok gyermek- és ifjúsági könyv- és lapkiadói budapesti, illetve ennek folytatásaként a bratislavai tanácskozásnak. Mi a véleménye ezekről a tanácskozásokról? PETRUS GY.: A tanácskozások résztvevői megvitatták a könyv és a sajtó szerepét, időszerű feladatait a gyermekek és a fiatalok szocialista nevelésében, a szocialista országok gyermek- és ifjúsági könyvkiadásának, sajtójának általános helyzetét, jelentőségét a világban. Megállapították, hogy a gyermekek, a fiatalok nevelésében az írott szó — a szépirodalom, a nyomtatot sajtó — jelentősége és felelőssége korunkban egyre teljesebben bontakozik ki. Következésképp a gyermek és ifjúsági könyv- és lapkiadás további dinamikus fejlesztése valamennyi szocialista országban fontos társadalmi feladat, egyszersmind politikai szükségszerűség. Jelenünk meghatározó tendenciája a békés egymás mellett élés. Napjainkban így mind kedvezőbb lehetőségek nyílnak a különböző népek, nemzetek kultúrájának megismerésére, megértésére, a kölcsönös tájékoztatására, az információk cseréjére. Ily módon a sajtó és a könyvkiadás feladatköre is bővül, még felelősségteljesebbé válik. Célunk, hogy az írott szó erejével szolgáljuk a béke megszilárdítását, a társadalmi haladást. CSIKMÄK I.: Köszönöm a beszélgetést! «
