Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-10 / 2. szám

6 LABDARÜGO VB ’78 Január 14-án Buenos Airesben kisorsolják az 1978. évi labdarúgó VB dijntőjének selejtező cso­portjait. Az egész sportvilág nagy érdeklődéssel várja, kinek hoz szerencsét Joao Havelangénak, a FIFA elnöke unokájának keze. Folynak a ta­lálgatások, s már rémhírek is napvilágot láttak Az Alfil spanyol sporthiriigynökség például nyilvánosságra hozta, hogy a kulisszák mögött már „elkészült“ az 1978. évi labdarúgó-világbaj­nokság sorsolása. E szerint a magyar válogatott a csoportmérkőzéseit Mar del Platában játszana Brazília, Franciaország és Tunézia együttesével. Buenos Airesban Argentína, Lengyelország, Svédország és Irán, Cordébában az NSZK, Spa­nyolország, Skócia és Mexikó, Mendozában Hol­landia, Olaszország, Ausztria és Peru csapata lenne egy csoportban. Nyilván kevés a valószínűsége annak, hogy a sorsolást a kulisszák mögött intézik el. viszont tény, bogy a VB házigazdái és a VB tisztségvise­lői nem bíznak mindent a véletlenre. Már folyik a sorsolás előkészítése, az esetleges csoportok összeállítása. Egy Buenos Aires-i jelentés szerint nagy esély van arra, hogy négy csoport élére ki­emelik a világbajnoki címet védő NSZK-t, a ren­dező Argentínát, továbbá Brazíliát és Olaszorszá­got, mint háromszoros, illetve kétszeres világ­bajnokot. Az elképzelés szerint négy csapat kerülne a kiemelésnél az úgynevezett gyengébb képességű válogatottak csoportjába, nevezetesen Mexikó Pe­rn, Irán, valamint Tunézia. A további nyolc együttes lényegében azonos játékerőt képvisel, ezek kiemelési rendje okozza a legnagyobb gon­dot. A szervezők igyekeznek az egyes országok­nak olyan mérközésszínhelyet, illetve csoport­székhelyet találni, ahol a legnagyobb közönségre számíthatnak. A sorsolással kapcsolatban nyilatkozott külön­ben Joao Havelange, a FIFA elnöke is: „Valószí­nűleg lesz meglepetés a 18 csapat elosztásánál — mondta. — A kiemelésre gondolok. Könnyen lehet, hogy az egyik csoport élére nem Hollan­dia, hanem Olaszország kerül. Ezzel kapcsolatban észrevételem a következő: a kiemelést a FIFA szervező bizottsága készíti el az argentin rende­zőkkel. Az NSZK, Brazília és Argentína kiemelése nem lehet kétséges. De vajon mennyien jönnek el Hollandia válogatottjával Argentínába? Ezzel szemben sok millió olasz él ebben a dél-amerikai országban, s az ő jelenlétük szinte biztosra ve­hető honfitársaik világbajnoki mérkőzésein. Tér mészeteseu ez csak az én véleményem.“ Ami máris bizonyos, az a mérkőzések menet­rendje. Eszerint az argentínai idő szerint az alábbi időpontokban kezdődnek: Selejtezők: 13.45 és 16.45 óra, kivétel, amikor Argentína játszik. Akkor a kezdés ideje, 19.15 óra. A június 1-i nyi­tó mérkőzés, valamint a 3. és az első hely sorsát eldöntő június 24-i találkozók 15 órakor kezdőd nek. Ha újra kell játszani a döntőt, a csapatok június 27-én, 15 órakor küzdenek meg egymással. Az évek fordulója a nagy visszapillan­tások ideje. Mi is visszapillantottunk a sport elmúlt nagy évére, és a sok kivá­ló eredmény főszereplői közül kettőt választottunk ki, akik megérdemlik, hogy nevük piros betűvel kerüljön a sport nagy könyvébe. AKIKET MEGCSODÁLXNK 3S8 Vlagyimir Jascsenko neve egyetlen nap alatt vált világhírűvé. Richmondban, a szovjet­amerikai atlétikai juniorválogatottaik viadalán az addig szinte ismeretlen szovjet fiatalember 233 centiméterrel új világcsúcsot állított fel a magasugrásban, megdöntve ezzel az ameri­kai Stones csúcsát. A most 19 éves fiú nemcsak új világcsúcsot állított fel, hanem a trónt is visszahódította az amerikaiaktól a szovjet magasugrók szá­mára. — Életem nagy napja — nyilatkozta a nagy ugrás után. — Nagyon jó formában érkeztem erre a versenyre. Jó eredményre Is számítot­tam, de világrekordra nem. Ki is voltaképpen ez a „szuperugró“, aki szinte az ismeretlenségből került a világrang­lista élére? Vlagyimir Jascsenko a Dnyeper partján fek­vő vasasvárosból, Zaporozsjéból származik. Mint minden kis srác, ő is nagyon szerette a sportot; kézilabdázott, futott. Sportpályafutá­sát a zaporozsjei Avangard (a szovjet szak- szervezetek egyik sportegyesülete) egyik sportiskolájában kezdte hét évvel ezelőtt. Tye- legin mesteredző irányításával kezdett el ko­molyan foglalkozni a magasugrással. Már 1976-ban, a szovjet középiskolások össz szovjet spartakiádján túlszárnyalta Brume! junior-csúcsát, a 221 centimétert, amely 16 éven át tartotta magát. Még abban az idény­ben, az NDK juniorválogatottja elleni mérkő­zésen túljutott a 226 centiméteres szuper­magasságon. Meg kell jegyezni, hogy Jascsenko nemcsak az új csúcsok felállításában halad példa­képe, Brumel nyomdokain, hanem szintén a -lasszikus hasmánt technikával ugrik, nem pedig a ma olyan divatos Fossbury-floppal, és a Szovjetunió mesteredzőjének, Gyacskovnak a keze alatt dolgozik, aki a maga idejében Bru­mel edzője volt. — Én Is hasmánt technikával kezdtem, akárcsak Brumel — jelentette ki —, s ez a stílus számomra nagyon kedvező. Jascsenkonak kitűnő adottságai vannak. 191 centiméter magas, és mindössze 82 kiló. Ed­zője Vlagyimir DjacSkov szerint nemcsak fi­zikai adottságai, de gondolkodása miatt is nagyszerű tanítvány. 1978-ban kitűnő ered­ménnyel végezte el az angol szakos középis­kolát. Most a Kijevi Testnevelési Főiskola hallgatója. Fejlődésének üteme elképesztő. 1975-ben még csak 212 centimétert ugrott, 1976-ban ezen több mint tíz centit javított. Világraszóló eredménye után az APN szovjet hírügynökség munkatársának kijelentette: — Az eredménnyel bizonyos pszichológiai gátat is sikerült leküzdenem. Most már ki merem mondani, hogy a közeljövőben újabb, jobb eredményeket is várhatnak tőlem. Nem érdektelen, hogyan vélekedik róla leg­nagyobb ellenfele, Rolf Beilschmidt, az NDK atlétája. 231 centiméteres eredményével az 1977-es világranglistán a második helyet fog­lalta el Jascsenko mögött. — Biztos vagyok benne, hogy a 240 centi- méteres magasság elérhető, s erre mindenek­előtt a szovjet Vlagyimir Jascsenko lehet ké­pes. Kitűnő alkatú, ruganyos atléta, és az edzője is nagyszerű. Ami pedig az edzésekhez, a versenyekhez való hozzáállását illeti — pél­damutató. A két kiváló magasugró egyenes küzdelem­ben még nem találkozott egymással. Erre azonban mihamar sor kerülhet, és kettejük párharcából bizonyára még magasabbra kerül a léc. Erre vall Beilschmidt legutóbbi nyilat­kozata is: — Ha Jascsenko tovább akar javítani a vi­lágcsúcson, akkor erejét a lehető legerősebb ellenfelekkel kell kipróbálnia. Én nagyon szí­vesen találkoznék vele, bármikor állok rendel­kezésére. Az újdonsült világcsúcstartó most a moszk­vai olimpiára összpontosítja a figyelmét, hi­szen akkor még csak 21 éves lesz. Bár most még elég nehéz latolgatni az esélyeket, de ő minden valószínűség szerint az aranyérem leg­nagyobb várományosává lépett elő. Nem alaptalanul választották meg a Szov­jetunió legjobb sportolójává, és a világ több hírügynökségének a ranglistáján is az első helyen szerepel. P. L. 9 u LII V J Sí 1 U M i ti (52 millió sportoló 38 sportágban) A Szovjetunióban, ahol 52 millió ember sportol versenyszerűen, 38 különösen nép­szerű sportágat tartanak nyilván. Az első he­lyen az atlétika áll, 6 millió 159 708 verseny­zővel. Mindez a Sport a Szovjetunióban című folyóiratból tűnik ki, amelynek cikke a kü­lönböző sportágak fejlődésével, történetével, valamint a Szovjetunió legkiválóbb sportolói­nak eredményével foglalkozik. Az atlétikát a röplabda követi, 5 millió 179 70B-an űzik. A további sorrend: síelés 4 millió 98 387, labdarúgás 3 millió 884 334, kosárlabda 3 millió 510 305, sportlövészet 3 millió 87 942, sakk 2 millió 794175, asztali- tenisz 2 millió 334143. A Szovjetunió fennállása óta a kosárlabdá­zással, az ökölvívással, a kötöttfogású birkó­zással, a kerékpározással, a vlzilabdázással, a tornával, a lovaglással, az atlétikával, az úszással, a nehézatlétikával, a vívással és a labdarúgással kezdettől fogva foglalkoznak. Tizenhárom év óta űzik a cselgáncsot, 8 éve a szambót és legújabban, mindössze egy esz­tendeje a gyeplabdázást. Először kosárlabdában rendezték meg a Szovjetunió bajnokságát, 1918-ban, majd 1920 óta atlétikában és sakkban is lebonyolítják a viadalokat. 1946-ban elsőként a súlyemelők, a labdarúgók és a kosárlabdázók lettek tagjai a nemzetközi szövetségnek. A Szovjetunió sportolói közül világbajnok­ságon először 1923-ban a gyorskorcsolyázók vettek részt. 1946 ban a súlyemelők léptek színre. Legtöbb aranyérmet, 101-et a torná­szok szereztek. A versenyzők közül eddig a legtöbb érmet, összesen 27-et olimpiákon, világ- és Európa bajnokságokon a sportlövő Mojszej-Itkisz gyűjtötte. (tv) g g öztudomású, hogy a sport nemes embert tulajdonsá­gokra nevel. Vannak azon­ban sportolók, akik még ezen jelül is kitűnnek viselkedésben, emberi magatartásban. Ezek közé tartozik dr. Kamuti Jenő, a ma­gyar vívósport élő krónikája és dicsöségtáblája. Az UNESCO keretén belül mű­ködő nemzetközt fair play bizott­ság Párizsban úgy döntött, hogy a sportszerűségért járó Pierre de Couberttn trófeát dr. Kamuti Je­nőnek adományozza. A döntés in­dokolásában az áll, hogy a jelen­leg orvosként dolgozó magyar tőrvívó húsz éven át szerepelt a világ élvonalában, mindig példa­mutatóan viselkedett, többször se­gítette sporttársait, magatartásá­val sok jó szolgálatot tett a sport ügyének. A bizottság oklevélben részesí­tette a szovjet jégkorongválogatot­tat is, mert a legutóbbi innsbrucki olimpián beleegyezett abba, hogy a betegség tizedelte csehszlovák válogatottban olyanok is pályára lépjenek, akik eredetileg nem voltak benevezve. Andre Bastin luxemburgi autóversenyző azért kapott oklevelet, mert nemzeti bajnokságán ellenfelét alkatré­szekkel látta el, s az így legyőzte őt. Ugyancsak oklevelet kapott Ulrike Knape svéd müogrónő, La- dislav Novák csehszlovák kerék­páros, John Naber, az Egyesült Államok úszója, Marc Remy lu­xemburgi kerékpáros .és Mika So- renssen svéd futó. Dr. Kamuit Jenőnek ez már a második fair play díja, az elsőt öt évvel ezelőtt kapta. — Hosszú volt az út idáig? A SPORT ­SZERŰSÉG NAGYKÖVETE — Negyvenéves vagyok, hu­szonkét éve a pástokon élek, 1957-ben pontosan a születésna­pomon tagja voltam a világbaj­noki aranyérmet nyert magyar férficsapatnak. Három olimpián két ezüstérmet és egy ötödik helyet szereztem, négyszer voltam Universiade-győztes, egyszer első voltam a Világ Kupában. Ez idő alatt mindig úgy cselekedtem, ahogy a szívem diktálta. Volt egy olyan esetem, amikor ellenfelem sérülten állt ki ellenem, és tuda­tosan visszafogottan vívtam. Nem akartam vagy nem tudtam ki­használni szorult helyzetét. Ha kíméletlen vagyok, világbajnoki döntőt vívok. Képtelen voltam ilyen stílusra. Pedig úgy jellemez­ték a vívásomat mindig, hogy rámenősen, elegánsan forgatom a pengét. Most talán azért ts gondoltak rám, mert ha, a verse­nyeken sérelem ért, sohasem apel­láltam, s amióta orvosként já­rom a vívótermeket, mindenkin segítek. Nem szamaritánusként, hanem azért, mert magamról tu­dom, mit jelent versenyeken a doktor jelenléte. megnyugtató szava vagy éppen beavatkozása. Elég kár. hogy már csak orvos­ként látjuk viszont. Dehát hiába, a vívás és az orvost hivatás egy aránt teljes embert kíván. — Hiába, a sebész általában állva tölti napjait, és bizony egyre fáradtabban érkeztem a vívóterembe, pedig korábban az edzések mindig felfrissítettek. A számunkra kötelező fémlaméból készült, nylon anyaggal bélelt mellényben úgy megizzad az em­bér, mintha vizes ruhát terítené­nek a testére. Életrendemben és időbeosztásomban most már a kórházi munka [MÄV-kórház — a szerk. megl-f az úr. Tudom, van mit pótolnom a munkaidőből. Amikor még versenyszerűen spor­toltam, sokszor kisegítettek, he­lyettesítettek a kollégák. Felesé­gem is orvos, két gyermekünk nevelése és a mindennapi teendők betáblázott napokat jelentenek életünkben. A fiamból öttusázó lesz, kilencéves, lassan elkezd­heti. Remélem, nem vagyok elfo­gult, amikor azt mondom, hogy jó a mozgáskészsége, A lányom 12 éves, most kaptam speciális francia gyerektőröket, edzésbe lo­gom, mert nagy kedve van a ví­váshoz. Szeretnék első mestere lenni. Végül a magyar vívósport élő legendájának érdekes vallomása: — Bevallom, különben, hogy a vívásnál ma is jobban szeretek focizni, de amíg labdarúgásban talán csak egy alsóbb osztályú csapatig jutottam volna, ezzel szemben a vívásnak köszönhetem életem alakulását, a csodálatos utazásokat, a győzelmi eredmény­hirdetések mindig felejthetetlen pillanatait. Kedves mesterem, a vadászszenvedélyéröl közismert Bay Béla bácsi emlegette sűrűn, hogy a vadászatban nem pusztán a vad elejtése a szép, hanem mindaz, ami még vele jár. Nos. én a sporttal, a vívással vagyok így, ha a jó hangulatra, a külföl­di utakra, a világszerte található barátokra, a felejthetetlen élmé­nyekre gondolok... (palágyi) 4 • 4 MAGASRA EMELTE A LÉCET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom