Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-04-04 / 14. szám

9 Bevezetőben már szó volt a nemzetközi kapcsolatok legutóbbi fejlődésére negatívan liató tényezőkről. Beszélhetnénk róluk konkrétabban?

— Természetesen, és mindjárt meg is látjuk, hogy ez esetben sem vonhatunk le egyértelmű következtetéseket. Vegyük például a Közel-Keleten az amerikai Izraeli-egyiptomi mesterkedéseket. Mit hoztak? Az arab országok ellen irányuló összeesküvés egyszerűen megbukott. Az arab országok nem csatlakoztak hozzá, sőt szembe helyezkedtek vele. Vegyük tovább a szomáliai-etiő- plai konfliktust. Tudjuk, hogy a forgató- könyve az imperializmus központjaiban készült, célja nemcsak a testvérháború kirobbantása volt, hanem az Etiópia éléin álló forradalmi erők leverése. Ez a terv Is kudarcba fulladt. Vagy vegyük a most véget ért belgrádi értekezlet fejleményeit. E- gyes kapitalista országok, főleg az Egyesült Államok — küldöttségei a helsinki Záróokmány rezívlóját akarták elérni olyan értelemben, hogy ezek a változások az Imperialista érdekek javára billentették volna az egyensúlyt. Ha erre sor került volna, akkor ez szembehelyezkedés lenne Helsinki szellemével, éppen ezért a szocialista országok nem fogadhatták el. Bár az említett érdekek érvényesítéséért az Egyesült Államok és néhány nyugati ország képviselői nagy erőfeszítést tettek, mégsem sikerült tervüket kersztülvinni. Elmondhatjuk tehát, hogy a szocialista országoknak és a békeerőknek sikerült megvédeni a helsinki Záróokmány sérthetetlenségét, amely a résztvevő országok kapcsolatainak fontos dokumentuma.

Az elmondottakat összevetve leszögezhetjük, hogy a nemzetközt kapcsolatok fejlődésében Ismét érvényesül a szocializmus, a demokrácia, a béke, a népek hatalmas e- reje és befolyása. A feszültség csökkenésének folyamata stabilizálódott, és befolyást gyakorol a nemzetközi kaocsolatok fejlődésére. Nem táplálunk illúziókat a jövőt illetően, nem tartjuk jelentéktelennek a fennálló veszélyt, és kishitűség nélkül mondhatjuk hogy továbbra Is éles harc áll előttünk. Ennek ellenéire bizakodóan tekinthetünk a jövőbe

9 A két világ, a két rendszer összecsapása egyre inkább eszmei területen zajlik. Láttunk már olyan elképzeléseket, hogy az eszmei harcra vonatkozólag jó lenne kidolgozni bizonyos játékszabályokat, hogy ne víflsasson az egymás belügyeibe való beavatkozássá, ami bizonyos tekintetben a hidegháborúhoz való visszatérést jelentené. A Nyugaton ellenünk intézett legutóbbi kampányok is ezt a veszélyt jelzik.

— Ha csak mi állapítanánk meg a Játékszabályokat, figyelembe kellene vennünk, hogy. ellenfeleink nem vennék őket komolyan. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy ők Is jóváhagytak és aláírásukkal szentesítettek Ilyen játékszabályokat. És ez a szóban forgó helsinki Záróokmány, mely pontosan leszögezi, milyen elvek szerint 1- gazodjanak az államközi kapcsolatokban. Ide tartozik például a be nem avatkozás

elve, a más országok szuverenitásának tiszteletben tartása, vagy minden ország köteles tiszteletben tartani azokat a törvényeket és rendeleteket, amelyeket más ország vagy rendszer hozott a maga területén. A Záróokmány ezenkívül tartalmazza, hogy az együttműködést a béke, a nemzetek közötti kölcsönös megértés és az emberi méltóság kibontakoztatásával összhangban kel] fejleszteni.

Az említett kampányok azonban szöges ellentétben állnak a helsinki Záróokmány szellemével. A gyűlölködő antlszocialista kampányoknak ssmtni közük a nemzetek érdekeihez és az emberi jogokhoz, ahogy l- gyekeznek Időnként elhitetni. Indítékuk kimondottan hatalmi politikai. Alapjában véve a következő célokat követik:

Először Is nyíltan a szocialista közösség, a szocialista világ ellen irányulnak, és szeretnék legalizálni a belügyeikbe való beavatkozás jogát. Belgrádban Ismét beigazolódott, hogy az ilyen igyekezetek halálra vannak ítélve, mind szöges ellentétben állnak a nemzetközi jogai és a helsinki Záróokmánnyal. Ezenkívül szeretnék összefogni az antlszocialista erőket, és aztán feltüntetni őket valamiféle „politikai oppozí- cléként“

Másodszor: ez az igyekezet egyáltalán a haladó erők ellen Irányul. Leginkább a kommunista és munkásmozgalom forradalmi erői ellen. Végtére maga Zbigniew Brzezln- sky, Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadója is beismerte, hogy e kampányok értelme, hogy a dolgozó tömegek figyelmét elterelje a társadalom forradalmi átalakításáról. Külön figyelmeztetni kell még arra Is, hogy az, ahogyan az Egyesült Államok körei az „emberi jogokat“ értelmezik, teljesen eltér a mienktől. Az emberi Jogok kulcskérdése szerintük a magántulajdonra és a mások kizsákmányolására való jog. Kimondottan hangsúlyozzák, hogy az ő felfogásukban az emberi jogoknak semmi közük az ún. „csoportérdekekhez“, pl. a csehszlovák munkásosztály jogaihoz. Éppen így követelhetnék jogaikat —, hogy az ő szavalva! éljek — a homoszexuálisok vagy a dohányzók a nemdohányzókkal szemben.

Harmadszor: ezek a kampányok a szabadságuk kivívásáért küzdő nemzetek ellen Irányulnak. Vérbe akarják fojtani a küzdel-. műket, esetleg elterelni a figyelmüket o- lyan irányban, amely megfelelne a nemzetközi Imperializmus érdekelnek.

Negyedszer: ezek a kampányok a béke és a nemzetközi feszültség enyhülése ellen Irányulnak. Már említettük, hogy legfőbb hordozóik a szélsőséges reakciós erők. Nyu- gat-Euröpa reálisan gondolkodó vezető fényezői is belátják az ezzel iáró veszélyt.

9 Az ún. „emberi jogok“ pártfogói között most megjelentek azok is. akik korábban a kezdődő enyhülési folyamat ellen harcoltak . . .

— Az NSZK-ban például rámutatnak arra, hogy a helsinki dokumentum „emberségesebbé“ tétele mellett szállnak síkra a- zok, akik annak Idején foggal és körömmel harcoltak a helsinki konferencia ellen.

Csupán azért, hogy ezt a motívumot a béke érdekei ellen használhassák fel.

Végül ötödször: a már említett Igyekezet abból az amerikai elképzelésből Indul ki, amely az Egyesült Államok magasabbren- dűségét hirdeti. Ez nem más, mint arra való Igyekezet, hogy megszilárdítsák az Egyesült Államok uralmát az egész világkapitalizmus felett.

• Végül térjünk még vissza a nemzetközi kapcsolatok fejlődésével összefüggő néhány olyan kérdésre, amely a mai tiatai nemzedéket foglalkoztatja. A ttatalok úgy érzik, mintha a világ megváltoztatásáért folyó küzdelem tőlönk függetlenül zajlana. Hogy kiizdjünk a kapitalizmns ellen, ha nem élünk benne? És a szocializmusért folyó döntő küzdelem már harminc évvel ezelőtt megtörtént.

— Ilyen véleményekről nekem Is tudomásom van. Például találkozom egymás után kubai, majd a ml elvtársainkkal, akik azt mondják: „Jé, de náluk még tart a nagy forrodalml lelkesedés.“ Vagy ugyanezt hallom a portugál kommunistákkal kapcsolatban. A fiatalok támogatják a portugálok forradalmi harcát, de a lisszaboni vagy portól drámai eseményekkel kapcsolatban megint csak legyintenek mondván,

hogy ehhez képest nálunk állő víz van. Ugyanez a helyzet, ha ml, idősebbek az 1945-ös és 1948-as évek történelmi pillanatait emlegetjük. Merthogy akkor nagy feladatok előtt álltunk, de ma . ..

Nagyon helytelen lenne, ha így értékelnénk napjaink Jelentőségét. Az a nemzedék, amely megrohamozta a Téli Palotát, évtizedekig óriási nehézségekkel küszködött a kapitalista blokádban, aztán átélte a történelem legborzalmasabb háborúját. Röviddel később beállt a sötét hidegháború,

amikor Damoklész kardjaként függőt a fiatal nemzedék fölött az atomháború veszélye.

Meggyőződésem, hogy akik utánunk jönnek, ügy értékelik majd korunkat, mint a nagy forradalmi átalakulások korát. S nem gondolok csupán olyan eseményekre, hogy korunkban került a világűrbe az első műbolygó, aztán az első ember, az Idén pedig Csehszlovákia első polgára, ugyancsak nem gondolok csupán a tudományos- műszaki forradalom és a fejlett szocialista társadalom kiépítésének csodálatos kapcsolatára.

Az emberiség történetében az első nemzedék vagyunk, amely egyszer s mindenkorra klrekeszthetl a háborút, mint az államok közötti vitás kérdések megoldásának a lehetőségét. Rendkívül Időszerű a neutronbomba kérdése; rajtunk a történelmi felelősség, hogy ne engedjük meg e gyilkos fegyver gyártását, mert a jövő nemzedékek megkérdezhetik: mit tettünk ellene. Ha ez sikerül, akkor egész biztos nemcsak az olvasókönyvbe kerülünk be, fontos csatát nyertünk az életért folyó küzdelemben. S nemcsak a ml életünkért, hanem az utánunk következő nemzedékek életéért Is.

Milan SyruCek jósét Vcseiy

TANULÁSRA NINCS IDŐ

Az olaszországi Szociális Kutatóközpont adatai szerint az országban mintegy háromszázötvenezer 8—15 éves fiatalkorú végez bérmunkát. Más adatok arról tanúskodnak, hogy kétszer ennyien. A bérmunkában foglalkoztatott gyerekek egyharmada tízévesnél fiatalabb. FSÍeg az építkezéseken, a kereskedelmben, a szolgáltatások terén, halászhajókon és a mezőgazdaságban foglalkoztatják ő- ket. Fizetésként nevetséges összeget kapnak. Az iskoláskorúak általában a nyári szünet kezdetén állnak munkába, de ősszel már nem folytatják a tanulást.

Olaszországttan tíz évvel ezelőtt hivatalosan betiltották a gyerekek dolgoztatását Ezt a törvényt az

elmúlt évben egy újabb paragrafussal toldották meg, melynek értelmében a tizenhat éven aluli gyerekek nem dolgozhatnak olyan munkahelyen, amely az egészségükre veszélyes. Ismeretes viszont, hogy Olaszországban egyetlen év alatt több mint ezer súlyos üzemi gyermekbaleset történt, köztük több halálos. De mivel a törvény kimondja, hogy fiatalkorúakkal nem lehet munkaszerződést kötni, megfosztják őket a biztosítás jogától, következésképpen a betegség vagy rokkantság esetén járó anyagi támogatástól. Igaz ugyan, hogy ha egy gyermek kórházba kerül, a munkaadó fizeti a kezelést költségeket, de később ugyanez a munkaadó elküldi a gyermek

szüleinek a kórházi számlát, vagy a gyermek fizetéséből vonja le a gyógyítási költségeket.

Leggyakrabban a sokgyermekes családokból szegődnek el munkára. Az ilyen gyerekek naponta nyolc, vagy ennél is több órát dolgoznak, s Így a tanulásra nem marad sem idő, sem erő. „

Különösen az iparilag fejlett területeken terjedt el a gyermek- munka alkalmazása. Ott van a legtöbb munkanélküli, s ezért a családban minden egyes lírának nagy az értéke. Ami pedig a vállalkozókat illeti, ők is szívesebben alkalmaznak gyerekeket, hiszen ugyanazon munkáért kevesebb bért fizetnek nekik mint a felniteknek.

I.

SEGÉDANYAG

a politikai oktatáshoz

AZ IFJÖSÄG

ÉS A NEMZETKÖZ] OSZTÄLYHARC

A politikai oktatáshoz közölt segédanyag témája: a nemzetközi kapcsolatok, a nemzetközi osztályharc és a napjaink antikommunizinusa elleni harc időszerű kérdései.

A béke és a nyugalom megőrzése mindannyiunk felelőssége

Beszélgetés Vladimír J a n k ü, elvtárssal, a CSKP KB nemzetközi politikai osztálya vezetőjének helyettesével a nemzetközi kapcsolatokról.

• Beszélgetésünket azuk a kérdések motiválják, amelyeket a fiatalok tesznek fel nekünk az iskolákban, üzemekben és a tanintézetekben folytatott beszélgetéseken. E- lénk érdeklődéssel szemlélik a világot, kevés élettapasztalatuk időnként gátolja őket abban, hogy megfelelő magyarázatot talál- janak a bonyolult nemzetközi kérdésekre. Kételkednek. -Kérdik, hogy a világ valóban békés irányban fejlődik-e vagy pedig ismét fokozódik a feszültség, amely a helsinki konferencia és a szovjet-amerikai legmagasabb szintű megbeszélések idején ígéretesen feloldódott? Időnként attól tartanak, hogy visszatérünk a hidegháború időszakába . . .

— jómagam is gyakran találkozom hasonló kérdésekkel. Az emberek többnyire a lázas fegyverkezést hajsza tényelvel érvelnek. Tudják például, hogy az Egyesült Államok az Idén 130 milliárd dollárt fordít fegyverkezésre. Az érdekesség kedvéért említem meg, hogy ez óránként 14 millió 840 ezer ; amerikai dollárt jelent. Fantasztikus összeg. Ezenkívül köztudomású, hogy az E- gyesült Államok neutronbomba gyártására készülődik s Nyugat-Európában kívánja széthelyezni. Ez kétségkívül veszélyes helyzetet teremthet, és fokozza a háború veszélyét. A bomba besorolása a NATO fegyverzetébe fokozná a tömb támadó Jellegét. Ugyanakkor szembe találjuk magunkat a különféle kampányszerű lélektani támadásokkal, a- melyek a gyűlölködés légkörét terjesztik, éles ellentétben a helsinki értekezlet Záróokmányával, amely kimondja, hogy a sajtó, rádió és televízió működését Is alá kell vetni a népek közötti kölcsönös megértés ügyének és az emberi méltóság kiteljesedésének.

A fiatalok gyakran megkérdik, ml az 1- gazság a szomáliai-etióp viszály körül, a- mely egy Időben nemcsak hogy megbontotta Etiópia területi egységét, hanem sokkal szélesebb érdekeket követett. Tovább tart a megoldatlan és rendkívül feszült helyzet a Közel-Keleten. Kézzelfoghatóan bizonyítja ezt Izrael példátlan, barbár agressziója Libanon ellen. További konfliktusok merülnek fel, mint például Kambodzsa támadása a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. Ezek kétségtelenül rendkívül komoly tények.

A nemzetközi kapcsolatok fejlődése azonban nem valami sima, egyenes és széles autópálya, amelyen kilométerekre előre láthatunk; Inkább tekervényes, beláthatatlan, hullámos pályán, halad. S ha valaki, legyen akár idősebb vagy fiatal szemben találja magát a konkrét helyzet buktatóival, könnyen túlértékelheti a helyzet komolyságát, és figyelmen kívül hagyja a szélesebb összefüggéseket. Éppen ezért — képletesen szólva — a magasba kell emelkednünk, hogy pillantást vessünk a megtett útra és fejlődésünk távlataira. Nem vitás, hogy a hetvenes évek elejétől jelentős sikereket értünk el a feszültség csökkentésében. Senki sem ringatja magát azonban abban a hamis illúzióban, sem a Szovjetunióban, sem Csehszlovákiában, se a többi szocialista országban, hogy a további harc könnyű lesz. Ellenkezőleg, mind a Szovjetunió mind pedig hazánk vezető államférfiaí arra figyelmeztetnek, hogy még nagyon sok nehéz akadályt kell leküzdenünk.

• Térjünk vissza egy évet, amikor szintén foglalkoztunk a nemzetközi kapcsolatok fejlődésével. Hasonlítsuk össze az akkori helyzetet a maival és a jövő távlataival.

— Az akkori helyzet bonyolult és áttekinthetetlen volt. A hatalomra került új amerikai ügyvezetés sok esetben nemcsak kiforratlan, hanem egyenesen veszélyes politikát folytatott. Tanúi voltunk a szélsőjobb veszélyes aktivizálódásának.

• Olyannyira, hogy az néha az Egyesült Államok közvetlen szövetségeseinek a nemtetszésével találkozott . . .

— Igen, és nemtetszésüknek hangot Is adtak. Elmondhatjuk, hogy a szélsőséges reakció a hatvanas évek közepétől kezdett leginkább aktivizálódni. Akkor, amikor Vietnam ellen nyílt agressziót Indított, amikor egész sor reakciós államfordulatot hajtottak végre Afrikában és Ázsiában. Ebbe az Irányvonalba beillett a nemzetközi reakció Csehszlovákia elleni támadása Is.

Természetesen fennállt a veszély, hogy a pozitív fejlődésben változás állhat be. Leonyid Brezsnyev egy ízben nagyon találóan a következő szavakkal Jellemezte a helyzetet: az emberiség keresztűton áll.

vagy tovább halad a nemzetközi feszültség enyhülésének útján, vagy Ismét a vllághá ború szélére sodródhat. Ebből a felismerésből kiindulva, a mai helyzetet mindjárt szélesebb összefüggéseiben látjuk. Gustáv Husák elvtárs Is hangsúlyozta a CSKP KB ülésén: „Kontinensünkön a nemzetközi feszültség enyhülésének folyamata minden nehézség ellenére is tovább tart.“ És ez a szocializmus, a demokrácia, a béke erőinek nagy győzelme.

Elég, ha figyelembe vesszük, hogy milyen kedvező fejlődés állt be hazánk és Ausztria valamint az NSZK kapcsolatában. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára és a CSSZSZK elnöke a legközelebbi időszakban hivatalos látogatásra az NSZK-ba utazik. A közelmúltban járt Prágában a Német Szociáldemokrata Párt parlamenti frankciójá- nak magas rangú küldöttsége

• Végezetül az is hazánk tekintélyének növekedésére vall, hogy az ENSZ-ben 137 ország szavazott Csehszlovákiának a Biztonsági Tanácsban való nem állandó tagsága mellett. Ha nem tévedek, eddig e fórumon ez volt a legnagyobb szavazati arány.

— Valóban, hazánk nemzetközi tekintélyének növekedése teljesen kézzelfogható az ellenséges propaganda mindén veszett támadása ellenére. Szélesebb értelemben ez azt jelenti, hogy nem sikerűit megállítani és visszafordítani az enyhülés folyamatát, sőt szeretném hangsúlyozni, hogy még másként „magyarázni“ sem. Napjainkban azonban a nemzetközi kapcsolatokban két egymással szemben álló irányzat hat: a nemzetközi feszültség csökkentésének további folytatására és elmélyítésére irányuló Igyekezet egyfelől, és a nemzetközi imperializmus által szorgalmazott lázas fegyverkezésre való törekvés másfelől- Ha tovább folytatódik a fegyverkezési hajsza, természetesen fékezheti a feszültség csökkentésének folyamatát. Ezért a legalapvetőbb feladat; hogy változást érjünk el e területen; meg kell állítani a fegyverkezési versenyt, csökkenteni kell a felhalmozott fegyverzetet, és hatékony Intézkedésekkel biztosítani a fegyvercsökkentést, ahogy a Szovjetunió javasolja.

(Folytatása az utolsó oldalon)