Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-03-14 / 11. szám

ÜGY KEZDŐDÖTT, HOGY VISSZAÜTÖTTEK A Szomáliái hadsereget már náhány évvel ezelőtt Af­rika szarvának legjobban kiképzett és felszerelt fegyve­res erőjeként tartották nyilván. A Szomáliái nép tragédiája, hogy vezetői ezt a pom pásan kiképzett hadsereget — a forradalmi Etiópia nehézségei láttán — területszerző háború céljaira vetet­ték be. A Szomáliái vezetők politikai cinizmusára jel­lemző, hogy ezt a területszerző agressziót „felszabadító harcnak" keresztelték. Mi — mondták — csak erkölcsi támogatást nyújtunk a Nyugat-szomállai Felszabadító Hadseregnek, amelyet tárt karokkal várnak Ogaden Szomáliái lakosai. És eközben a Nyugat-szomállai Felszabadító Hadse reggé kinevezett reguláris Szomália! alakulatok behatol­tak Ogadenbe, kihasználván az etiőpiai hadsereg szo­rult helyzetét. Ezt a hadsereget annak idején az ameri­kaiak szerelték fel, de a forradalmi folyamat kibonta­kozásával beszüntették az utánpótlást. Miután a Szovjetunió hiába próbálta lebeszélni a Szomáliái vezetőket a veszélyes katonai kaland foly­tatásáról, kénytelen volt levonni a helyzetből a szük­séges következtetéseket: beszüntette a Szomáliának nyújtott katonai támogatást és a fenyegetett Etiópia se­gítségére sietett. Mogadishu — furcsa logika — ellenséges gesztusnak minősítette a szovjet lépést, felmondta a baráti szerző­dést, s egykor fennen hirdetett szocialista elveit sutba dobva az Imperialista hatalmaktól, s a legreakciósabb arab államoktól kért és kapott segítséget. Amikor pedig Harra városánál sikerült az újjászerve­zett etiópiai erőknek feltartóztatni, majd visszavetni a Szomáliái offenzívát, furcsa magatartásnak lehettünk szemtanúi. Mintha a játszótéren verekedő gyerekek pa­naszkodnának a csősznek. — Bácsi kérem, az egész úgy kezdődött, hogy visz- szaütött. Én csak belérúgtam, s tessék képzelni, most meg akar verni, pedig én vagyok a gyengébb... Ugyanaz a Szomália, amely nem is olyan régen még azzal büszkélkedhetett, hogy Etiópia agyaglábú óriás, amellyel kénye-kedve szerint bánik el, most már ször­nyűséges mumusról beszél: Etiópia be akarja kebelezni a szegény kis Szomáliát. Szomália a szovjet—kubai összeesküvés kiszolgáltatott áldozata. Igaz, könnyebb lódítani, mint szembenézni az igaz­sággal: a sovinizmus és az agresszió rossz lovára tet­tünk s most megfizetünk érte ... A rhangelszkben hat hónapig tart a tél, s a jégtörő hajó gyak­ran válik a városi közleke­dés és a szállítás eszközé­vé. Az élet itt, a sarkkör közelében nem könnyű, s mégis: az utóbbi hat évti­zedben Arhangelszk lakos­sága csaknem megtízszere­ződött, s ma már 383 ezer lakosával a Föld legna­gyobb városa a 65. északi szélességi körön túl. Ez az OSZSZK legna­gyobb északi kikötője. Évi teheráruforgalma mintegy négymillió tonna. Az innen útnak induló exportcikkek egyébként pontosan jelzik a város gazdaságának fej­lődési irányát: Arhangelszk- netk ugyanis fontos szerepe van a fafeldolgozásban, s a legutóbbi időben óriási ütemben épült ki a cellu lóz- és a papíripar, amely­nek termelése az 1971-től 1975-ig tartó ötéves tervben hatvan százalékkal nőtt. Itt volt az orosz föld el­ső tengeri kikötője és ez a katonai flotta szülőföldje. Századunk kezdetén Arhan­gelszk kikötője az Északi- sarkra és Keletre, a szibé­riai folyók torkolatához ké­szülődő tudományos expe­díciók kiindulási pontja lett, a harmincas években pedig itt kezdték meg az északi-tengeri út hajózható­vá tételét. Fontos szerepe volt a vá­rosnak a második világhá­ború éveiben: a németek nem tudták tengeri blokád alá venni, s a kikötő ten­gerészei és munkásai to­vábbították a frontra, s a hátországba azokat a kato­nai szállítmányokat, ame­lyek tengeren érkeztek. Húsz évvel ezelőtt még könnyen összeszámolhattuk volna a város kőépületeit. Akkortájt még könnyű fa­épületeket emeltek, mert a város iáipos talajon épült. Az utóbbi két évtizedben a- zonban a város átalakult. Különböző pontjain új la­kónegyedek emelkednek, e- zek mindegyikében húsz- -negyvenezer ember él. Megváltozott a város köz­pontja is: 12—14, sőt 16 e- meletes házak épülnek ü- vegből, acélból és betonból. S már a tengerről jól lát­ható, mint világítótorony, az új főtéren égre törő 24 emeletes épület. Ezek a há­zak már erős alapokra é- pültek, tíz-húsz méteres vasbeton cölöpökre. VAROS A SARKKÖR KÖZELÉREN MISHA HALÁLA Barry Milner, egy huszon­öt éves angol épületaszta­los. készítette az alábbi megdöbbentő riportot, Sza- úd-Arábia fővárosa, Dzsidda piacterén, huszonnégy-hu- szonöt méter távolságból, egy Instamatic-kamerával. A filmet — élete kockáztatá­sával — egy cigarettadoboz­ba rejtve hozta magával Európába. Milner egy angol építkezési vállalat megbízá­sából egy évet töltött Szaúd-Arábiában, ahová — a látottak után — soha többé nem akar visszatérni. Íme. Misha hercegnő, Szaúd király időseb fiának unokahúga, aki huszonhá­rom éves. Mint a királyi családhoz tartozó kétezer hercegnő egyike, különle­ges jogokat élvezett. De csak „rangjához méltóan“ mehetett volna férjhez. Mi­sha hercegnő ezt a szabályt megszegte. Egy bejrúti láto­gatásán a nagykövetség é- pületében megismerkedett Szaúd-Arábia libanoni nagy­követének unokaöccsévei, aki szaúdi ösztöndíjasként Bejrútban járt egyetemre s a követség épületében lakott. A fiatalok megszerették Barry Milner egymást és titokban össze­házasodtak. Mikor fény derült az ügy­re, a nagybácsi — kétfejű ördögnek mondják és ret­tegnek tőle Dzsiddában — a házasságot semmisnek te­kintette és Mishát egy idő­sebb herceghez akarta fe­leségül adni. Az egymáshoz ragaszkodó fiatalok elhatá­rozták: megszöknek Dzsid- dából. Barátaik segítségévei repülőjegyet szereztek és bár ugyanazon a járaton, de külön keltek volna útra. Misha hercegnő fiúruhát öltött, bajuszt ragasztott. A repülőtéri biztonsági vizsgá­latnál azonban megmotoz­ták és „lebukott". A titkos- szolgálat tagjai vették őri­zetbe és börtönbe zárták. Letartóztatták a férjét is, és az ítélet nem késett so­ká: nyilvános lefejezésre ítélték egy több száz éves törvény alapján. Pontosan délben, a vásári tömeg sze­me láttára Szaúd király idősebb fiának testőrsége hajtotta végre . az ítéletet Mishának előbb végig kel­lett néznie férje lefejezé­sét __ ... azután ő következett. A fehér ruhás „igazságte­vők“ mindkét levágott fe­jet és a testet felmutatták, majd magukkal vitték. A példa-statuálásnál Khaled király hadseregének kato­nái voltak a „rendfenntar­tók“: kordonnal tartották távol a nézősereget. Tizen­öt perccel később már mi sem látszott e szörnyűség­ből a piactéren. Az élet folyt tovább. Pedig Dzsid­dában is 1978-at írtak. Vihar a vesszőzések körűi Isle of Man, Nagy-Britanniához tartozó szigeten, nagy felhördülést keltett, amikor Strasbourgban az emberi jogok bírósága vizsgálatot Indított a sziget egyik ha­gyományos büntetési módja, a vesszőzés ügyében. Egy fagyos téli reggelen négyezer tüntető vonul a világ egyik legrégibb parlamentjéhez, a Tynwaldhoz. A me- netelők a sziget himnuszát énekelték és transzparen­seiken ez a felirat áll: „Tartsuk fenn a vesszőzést!; A Tynwald egyik vak tagja, akit egy szivarozó háziasz- szony vezetett, valamikor a vesszőzést elrendelő főbíró haladt a menet élén. A hatvanezer lakosú, egyébként csendes kis szigeten 30 év óta ez volt az első jelentősebb tüntetés. A vak törvényhozót vezető asszony szerint — s a többség vele ért egyet — feltétlenül fenn kell tartani ezt a büntetési formát, mert „ezen áll vagy bukik a rend." A tüntetők azt az ősi időikből származó törvényt tá­mogatták, amelynek értelmében öt, összekötött mogyo­róvesszővel hivatalos ítélet alapján méltó csapásokat kell mérni minden 15 — 20 év közötti fiú hátsó felére, ha súlyos rendbontásban vétkesnek találják. Nagy-Bri- tannia 1948-ban hivatalosan eltörölte a vesszőzést, ám a szigetlakók erről nem vettek tudomást. 1972-ben egy 15 éves diák szülei — fiúkat három ütésre Ítéltek — tiltakozó kampányt indítottak, s az ügy előbb a brit polgárjogi csoportok témája lett, később pedig az eu­rópai emberi jogok bizottsága elé került. A Tynwald 34 tagja közül csak egyetlen képviselő ért azzal egyet, hogy megszüntessék a vesszőzést, mert ez, mint mond­ja, barbár, megalázó és primitív módszer, amely egyál­talán nem csökkenti a bűnözést, sőt megtorló akciókra készteti azokat, akikkel szemben alkalmazzák. A parlamentnek ez a tagja a jelek szerint nagyon- nagyon egyedül van véleményével. Ugyanis nemcsak a törvényhozás többi tagja támogatja a vesszőzés fenn­tartását: 31 ezer ember írta alá azt a petíciót, amely az ősi büntetési forma megőrzését követelte. Mint az egyik szigetlakó mondta: „Kicsi az országunk, de ettől függetlenül szeretjük úgy Intézni a dolgainkat, ahogy ml akarjuk. Nagy-Britannia meg mit lábatlankodik az ügyben? Semmi joga hozzá — a mi parlamentünk jóval régebbi, mint a londoni.“ SZÓKRATÉSZ SEM TANÍTHATOTT VOLNA... Nagy port vert fel Franciaországban egy fiatal tanár különös esete. A húsz­éves férfit eltiltották a tanítástól, mert testmagassága mindössze 1 méter és 39 centiméter, s ráadásul bottal jár. A fia­tal tanár szereti a hivatását, s a diák­jai is szerették őt — talán egy kicsit jobban is, mint a többi tanárt, akikre örökösen fel kellett nézniük... A fia­talember hiába hivatkozik a kormány­nak a testi fogyatékosok megsegítésére vonatkozó ígéreteire, amely úgy látszik kimerült abban, hogy Giscard elnök néhány nyomorékot vendégül látott karácsony este az Elysée palotában... — Ha francia törvények igazgatták volna az ókori görögök társadalmát, Szókratész sem taníthatta volna az if­júságot! — fakadt ki a katedrától el­tiltott Ghristian Durand. ifiiisag 5 LEONYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke a Kremlben fogadta Willi Stophot, az NSZEP Politikai Bizottságá­nak tagját, az NDK Minisz­tertanácsának elnökét. Leonyid Brezsnyev ismer­tette a szovjet társadalom fejlesztésének jelenlegi sza­kaszában az SZKP előtt álló politikai és gazdasági kérdé­seket, a termelés hatékony­ságának további növelésére és a munka minőségének ja­vítására, az életszínvonal emelésére vonatkozó terve- kst. Willi Stoph az NSZEP IX. kongresszusán elfogadott társadalmi és gazdasági program megvalósításáról, valamint az NDK megalaku­lása 30. évfordulójának meg­ünneplésére tett előkészüle­tekről számolt be. A felek véleményt cserél­tek a két ország között ki­alakult sokoldalú együttmű­ködés további elmélyítésé­nek kérdéséről. Érintették a nemzetközi élet jelenlegi szakaszának időszerű problé­máit is. A PRAVDA az országos né­pi gyűlés pekingi ötödik ülésszakával foglalkozik. Hangoztatja, hogy az ülés­szak munkájáról nem lehet teljes képet alkotni, mert a Pekingből származó értesülé­sek igen gyérek. A következő tíz évre szóló népgazdasági terv megvitatá­sa közben megállapították az ország tudományos-mű­szaki elmaradottságát és el­ismerték annak szükségessé­gét, hogy „teljes komolyság­gal kell hozzálátni az egész népgazdasághoz közvetlenül kapcsolódó problémák meg­oldásához.“ A BÉKE-VILAGTANACS kez­deményezésére Helsinkiben összeültek több szocialista és tőkésország parlamenti képviselői, hogy megvitas­sák azokat a veszélyeket, amelyeket a neutronfegyver jelent az emberiség jövője szempontjából. Romes Csandra, a Béke-vi- lágtanács elnöke és Carl Al­bert az amerikai képviselő­ház volt elnöke a leghatá­rozottabban elítélte a neut­ronfegyver gyártására vonat­kozó terveket. PHAM VAN DONG, a VSZK minisztertanácsának elnöke délkeletázsiai kőrútjának be­fejeztével visszaérkezett Ha­noiba. A Nhan Dan a VKP köz­ponti lapja Pham Van Dong Sri Lanka-i látogatását mél­tatva a többi között idézte a miniszterelnök colombói nyi­latkozatát, amely szerint meg kell védeni a világbé­két, elő kell mozdítani a nemzetközi együttműködést. Ezek napjaink világhelyzeté­nek parancsoló követelmé­nyei és egyben a VSZK kül­politikájának alapvető célki­tűzései — hangsúlyozta a lap. EGY MOBUTU-ELLENES zaire-i szervezet közlése sze­rint több mint ötszáz kato­na lázadt föl a Kinshasától keletre fekvő Bandundu tar­tományban, a zaire-i elnök rendszere ellen. Kanyinga Mobateli, az „Akciómozgalom Kongó Fel- emelkedéséért; (MRC) elne­vezésű szervezet főtitkára brüsszeli nyilatkozatában kijelentette, hogy az emlí­tett tartományban állomáso­zó fegyveres erők csatlakoz­tak a népi felkeléshez, mi­vel a katonák már egy ide­je nem kapnak zsoldot és rendszeres ellátást. Sze­rinte a fegyveres felkelés egyre komolyabb méreteket ölt. Kanyonga megerősítette azokat a jelentéseket, ame­lyek szerint a Bandandu tartományban a kormány­csapatok januárban mintegy kétezer embert mészároltak le. Közölte, hogy Mobutu el­nök csapaterősítéseket kül­dött a lázadások színhelyé­re. ARHANGEiSZK

Next

/
Oldalképek
Tartalom