Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-08-30 / 35. szám

A vajáni (Vojany) hőerőmű jól ismert üzemek közé tartozik hazánkban, vü- lanyenergía termelésével lényegesen hozzájárul, népgazdaságunk dinamikus fej­lődéséhez. Kevesen ismerik azonban a hőerőmű Ipa- rltanuló-lskoláját, mely Nagykaposon (Vei­ké Kapuáany) székel. Arról, hogyan jött létre ez a jövö munkáskáderelt felkészítő Intézmény, Mikulás Iván, az iskola igaz­gatója szól — A kezdet nem volt egyszerű — mond­ja bevezetőben az Igazgató. — Míg a hő­erőmű nem rendelkezett ezzel az iskolával, tanulóink 2ilinán, vagy pedig Michalovcén sajátították el az elméleti anyagot, a gya­korlati képzést pedig az üzemben. Ez arra késztette az üzem vezetőit, hogy tervbe ve­gyék az Iparltanuló-iskola megépítését. A terv megvalósult, s ma már itt folyik az elméleti és gyakorlati oktatás, valamint az iskolán kívüli foglalkozás is. Az 1973/ 74. Iskolaévet már itt kezdtük meg, akkor még csak egy, végzős évfolyammal, amely Zilináról jött hozzánk. Elsőszámú felada­tunk az volt, hogy kialakítsuk a követel- ménysknek megfelelő pedagógus-kollektí­vát. És ezt sikerült elérnünk: fiatal peda­gógusok végzik a jövö munkásfiataljainak felkészítését. Nem hiányzik a fiatalos len­dület, az aktivitás, a tennlakarás. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az 1974/75 iskolaévben sikerült megszereznünk a Szlo­vák Energetikai Üzemek központi igazga­tóságának vándorzászlaját. Az elméleti oktatás, a gyakorlati felké- gyar nyelvű iskolákat látogató tanulók szlovák nyelvű oktatásának, mivel nyelvi szítás, valamint az iskolán kívüli foglalko­zás „egy fedél alatt“ történik, s így szoros az együttműködés a tanítók, mesterek és nevelők között. Mint másutt. Itt is akad­nak problémák: ez a munka velejárója. — Ami gondot okoz az az, hogy egyre nő a tanulók létszáma, s ezzel egyidejűleg a követelmény a pedagógusok létszámának növelését illetően — folytatja az igazgató. — Ha vannak is jelentkezők, nem minden esetben felelnek meg a követelményeknek. A helyzet ma bíztató, s a jövö Iskolaév ele­jére ezek a gondok is megoldódnak. jelenleg kétszáztizenhét tanulónk van. Ebben a számban természetesen benne van­nak az idegen üzemek tanulói Is: így pél­dául a Likotex Revúca, Vagünka Poprad, Va­gonka Trebiáov üzemeké. Meg a műit évben érkezett harmincöt vietnami diák, akik há­rom évig szintén nálunk lesznek. ELMÉLETI OKTATÁS . Hogy ml a helyzet ezen a területen, ar­ról Zuzana Kováőová Igazgatóhelyettesnél érdeklődöm. — Az elméleti oktatást hét állandó és négy externlsta tanítóval biztosítjuk: az ü- zemböl fiatal mérnökök járnak hozzánk a szaktantárgyakat tanítani. A jövő iskolaév­től kellene állandósulnia a tanítói karnak, ami biztosítaná a zökkenőmentesebb elmé­leti oktatást. Ezzel nem azt akarom mon­dani, hogy talán elégedetlenek lennénk az externlstákkal. Nem. Gyakorlati tapasztala­taikat is besűrítik az anyagba, amit pozi­tívan értékelek. Egy dolgot szeretnék még megemlíteni: nagyobb figyelmet kellene szentelni a ma­nehézségekkel küzdenek. Ez nálunk is é- rezhető, hisz a tanulóink zöme magyar nem­zetiségű, környékbeli fiatal. Nem kielégítő a helyzet azonban a szlo­vák nemzetiségű gyerekeknél sem. Náluk emelni kellene a követelmények mércéjét az alapiskolákon. GYAKORLATI FELKÉSZÍTÉS Világos, tágas, modern gépekkel és szem­léltető eszközökkel felszerelt műhelyekben járok. Zörögnek az esztergapadok, mögöt­tük a jövő munkásaival. Imrlch Bahas, a gyakorlati oktatás fő- mestere informál: — A munkát ezen a szakaszon tizenegy, megfelelő képesítéssel és gyakorlati tapasz­talatokkal rendelkező mester látja el. A gyakorlati felkészítés oly formán történik, hogy egy hét elméleti oktatást egy hét gya­korlati felkészítés követ. Bevált módszerünk ez, hogy az elméleti anyag elsajátítása u- tán, ugyanaz történjen a gyakorlatban. Ez a módszer az első és második évfolyamra vonatkozik. A harmadikosok gyakorlati fel­készítése már az üzemben folyik mesterek megfelelő mederbe tereljék. Az Iskolán ki­nek a kötelező tanulás óráiban. — Elöljáróban' leszögezném, hogy nincs hiány aktivitásban. Ezt ml sem bizonyítja jobban, mint az a néhány ezer brigádéra, melyet tanulóink a mezőgazdasági munkák során ledolgoztak. Ami a szabad Idő kitöl­tését illeti, tanulóink sport-, technikai és egyéb körökben tevékenykednek. Van fut­ball-, röplabda-, kézilabda-, kosárlabda-, asztalitenisz-, sportlövészeti, elektrotechni­kai kör és beat-csoport. Az eredmények sem maradtak el, ezt számos oklevél és el­ismerés tanúsítja. A rendszeres és legkie­melkedőbb sikereket a sportlövészek érték el, akik szlovákiai viszonylatban Is jól sze­repelnek. Dicséretet érdemelnek azonban a többi körök vezetői is. Minden érdekkört más-más pedagógus vezet, tehát mlndany- nyian aktívan kiveszik részüket a közös munkából. — Az iskolai SZlSZ-szervezet tanoncaka- démiáján belül rendszeres politikai oktatás folyik. Állandósult a szocialista munkaver­seny, ami természetes, hisz a vándorzászló kötelez. Nem kevésbé fontos szerepe van az isko­lai SZISZ-szervezet munkájának, melyről már szóltam néhány szót. Ebből a munká­ból nagy részt vállalt magára Ludovít Nagy nevelő, aki nemrégen még a SZISZ járási bizottság dolgozója volt. Meg is látni a munkán: aktivizálódott a tevékenységük. Az egyes évfolyamoikban csaknem százszázalé­kos a szervezettség. A legjobbak közé tar­toznak járásunkban. — Fontosnak tartjuk tanulóink előmene­telét. Az eredményekhez a maguk módján hozzájárulnak a nevelők is, kik összekötő hídként szerepelnek a pedagógiai hárma­A hőerőmű gyermekei •i ^ í és instruktorok segítségével. Ez azért van így, hogy az utolsó éves tanulók közelebb kerüljenek a termeléshez. — Az elsősök a szerszámforgatást és fo­gást gyakorolják, valamint előkészítő mun­kákat végeznek, a másodikosok pedig már produktív munkákat. Hasonlóan a harmadi­kosok is. A fiúk szeretik a gyakorlatot, három szak mát sajátíthatnak el: mérős- és regulációs technikus, villanyszerelő és géplakatos. E gyébként ebből kell a legtöbb, és ebből is van. A SZABAD IDŐ KITÖLTÉSE A szabad idő ésszerű kihasználása nem kevésbé fontos. Ez a nevelőik .feladata: ők hivatottak arra, hogy kialakítsák a tanulók morális és erkölcsi profilját szocialista tár­sadalmunk előirányzott. normái között, s soknál. Segítséget nyújtanak a gyengébbek- vUli foglalkozásról Juraj Saffa igazgatóhe­lyettesnél érdeklődöm. — Újdonságként megemlíteném Iskolánk Mlady Energetik című iskolai lapját, mely ez év februárjától havonként rendszeresen megjelenik. Az ötletet a lap kiadására a nevelők szocialista munkabrigádja adta. Ami az ifjúsági otthont Illeti, elmondhat­juk, hogy a tanulók korszerűen berende­zett két- és háromágyas szobákban laknak, melyekhez egy-egy fürdőszoba és W. C. tar­tozik. Teljes összkomfort. Az otthonban van még Iskolai étterem, ahol a tanulóik és alkalmazottak étkeznek. Távlati tervként megemlíteném a sport- csarnokot, mely nem messze épül majd az iskolától. Ami a toborzást Illeti, ez csupán két já­rás területére vonatkozik: a trebiSovlra és a michalovcelre. Varga László Három héten át Berlinben Már harmadik éve járunk mi a Somorjat iSamorínj Magya' Gimnázium diákjai Berlinbe. ]ú lius 2-án 25-en indultunk el va lamennyien harmadikos gimna ztsták. Egy üveggyárban dől goztunk. Szálláshelyünk a Humbold. Egyetem 11-emeletes diákszál lójában volt. A korszerű kollé qlumban minden új volt szó munkra: egy lakás négy kisebb szobából, egy konyhából és egy fürdőszobából állt. A konyhá ban hűtőszekrényt, vlllanyjözö: és szagelvonót is találtunk. Munkahelyünk, a VEB Glos werk-Strolen 70 éves múltra te kint vissza. Mielőtt elkezdtük volna a munkát, megismerked tünk az üzem vezetőivel, a munkásokkal és a gyárrai. Há­rom műszakban dolgoztunk. Az üzemben rajtunk kívül lengyel főiskolások is dolgoztak, akik kel mi szoros barátságot kötői Unk. Az üzem vezetői elégedettek voltak a munkánkkal, és ezért 500 márkával jutalmazták. Eb­ből a pénzből ellátogattunk a Pergamen-múzeumba és három­órás hajókiránduláson voltunk. Ezenkívül megnéztük a város valamennyi nevezetességét; a TV-tornyot, a Köztársasági pa­lotát stb. A brigád befejezése után az­zal búcsúztattak, hogy jövőre is mehetnek az iskola diákjai, az üzem szívesen látja őket. Utá nunk, augusztus első napjaiban a szlovák gimnázium tanulói mennek Berlinbe. A cél ugyan­az — háromhetes munka az ü- veggyárban. Kertész Lídia ÜRESEN MARAD A PADJA... A szó néha szürke és kifejezéste­len, máskor meg szürkeségében is monumentális. Jön a minap Molnár Ferenc bará­tom, s azt mondja: — Pista, magához jöttemi — Miért, ml baj? — kérdem Ijed­ten, mert tudom, az a fajta munkás- ember, mint Molnár Ferenc Is, nem szokott Indokolatlanul igényt tartani a másik ember szolgálataira. — Meghalt a kislányom, szeretném megköszönni az újságban, hogy any- nylan eljöttek a temetésére, — mond­ja s nyújtja a nehéz kézzel, gondo­san rótt sorokat. Olvasom, íme: — Fáidalomtól megtört szívvel mondok köszönetét a rokonok­nak, szomszédoknak és minda­zoknak, akik Szálkáról elkísér ték utolsó útjára, MOLNÄR KATIKAT a nánai temetőbe 1977. VIII. 5-én. A kegyetlen halál élete legszebb idejében, tizenhat éves korában ragadta el közülünk. — Megpróbálom! — mondom, s né­zek rá. Arca tiszta, szeme mély. A so­kat tapasztalt munkásember bölcses­ségével viseli el a kegyetlen csapást. Lassan heged a seb. Persze elképze­lem, hogy micsoda csapás érte, ami­kor este megjött a telefonüzenet. Gé­piesen magéra szedte a ruháit, és ro­hant a vonatra. Az elvitte Párkányig, onnan futólépésben rohant tovább Szálkáig. Nem, ez nem lehet Igaz, Katika a lánya, hisz alig volt tizen­hat éves. Amikor utolsók között az ország ban. Szálkán is megalakult a szövet­kezet, katona volt, így utána mész sze földön vállalt munkát. Előbb va­lahol Közép-Szlovákiában, majd Nyu­gat-Szlovákia északi részén dolgozott, később pedig a fővárosban. Vízierö müvek, gyárak, lakótelepek jelzik az útját. Közben megnősült, aztán jöttek a gyerekek. Egy, kettő, három. Nevelé­sükre, mint annyian az országban nem sokat felügyelhetett. Hogyan is, hiszen hétfőn elment, és csak pén­teken vagy szombaton jött haza. Eset­leg még akkor sem Munka után, hét végén jól megszolgált szabadságát töltve ismeretlen falvakban. Ismeret­len emberek házát építette, s ha egy- -két napot sikerült ráduplázni az e- gész heti fárasztó munkára, örömmel vitte haza a néhány száz koronát. Kellett a három gyerekre, akik jól tanultak. Iskolába jártak. A nagyob­bik a gépipariba, és Katika is, a nyol cadikból felvették a gimnáziumba. És persze, ha meg is jött a hét végére, akkor sem pihenhetett. Mert előbb a sajátját, majd pedig a rokonokét é- pítette kalákában. Hát így, az élet olyan gyorsan le- darálódik. Majdnem észre sem vette, hogy felnőttek a gyerekek? De ho­gyan is? Ha mindig a kőmflvesfandllt szorongatta? Még szerencse, hogy a minden csapásra felkészült asszony bírta. Mert annak is kijutott A há­rom gyerek mellett a feleségnek is menni kellett. De az bírta. Hiszen az apja Is milyen korán elment... Igen, a szó néha szürke és kite jezéstelen. Máskor meg... Katika meghalt, s nincs szó, amely méltó­képpen elsirathatná, amely visszahoz hatná a tiszta tekintetét, a bizako­dó, jövőbe néző lényét. Szeptember­ben üresen marad a padja az osztály­ban ... Németh István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom