Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-16 / 33. szám
3 Lányők a csomagolőbfll: MAGDA SÓUkOPOVA: Anna néni a példaképünk, 6 a mägodik anyánk. A gyárnak ia jőt akar, da ne kiin> ;s, amikor a jő munka tontosségát hangoztatja. Ha nincs selejt, akkor kevesebb a reklamácié, vaa tagabb borítékot kapunk a tizetésnapon, és üregbitjük a gyér;jé hím vét is.________________________ N ŐIM AN ZSUZSA, KRIZÁN _ANN SZAKMUNKÁSOKÉ Annában kUlőnSsen az emberi hozzáállást értékaljfik Okos asszony, bosaéli a nyelvünket. Egyszerű szavakkal magyarázza meg a tervteljeaítéa tontogaágét éa a gyártási tolyamathán loganatosított fljltési javaslatokat._______________________________________________ JOZKF HRABOVSKY MESTER: Anna asszony szívesen ad tanácsot és készségesen segtt, ahol szükség van rá. A CSOKOUDÉUlATll ASSZONY Nem fedezett fel ü] vegyi elemet, nem nemesített búzát, nevéhez nem fűződik sem híres színházi alakítás, sem népszerű könyv címe. Nem hajtott végre szívátültetést, nem bontotta elemeire az atomot. A csokoládéillatú asszony a trebiSovi (terebesi) DÉVA édességgyár csomagolú részlegének a mestere. A neve; Anna PetroviCo- vá. Három gyerek édesanyja. ■f — Tudja, hogy teljesült a gyerekkori álmom? — A csokoládéhegyröl? — Igen! Elhiszem, hiszen Anna már csaknem huszonöt éve a legfinomabb édességek világának a „királynője“, „Királyságában“, ameddig csak a szem ellát, mindenütt folyik a csokoládé Akkora katlanokban főzik a kakaós, kávés, mogyorós krémeket, mint egy kisebb ház. Itt talán még a vízcsapokból is csoki folyik. Gyermekálom ... — A gyerekkorról általában azt szokták mondani, hogy az emberi élet legszebb része. Nem azért, mert nam szokott visszatérni, hanem mert a gondtalan, boldog napok már neiil szoktak megismét- ICdhl. Ml, az első köztársaság gyermekei édes álmokat szőttünk és keserű valóságra ébredtünk. Otthon négyen voltunk testvérek, télen öt kilométert Is gyalogoltunk ez Iskolába. Tavasztól késő őszig egy gazdag nagybirtokos családnál szolgáltam. Amikor felnőttem, a palúdzkai bőrgyárban kezdtem dolgozni, de csak rövid ideig, mert az elsők között engem is elbocsátottak. Most a tőketerebesi édességgyár százhúsz asszonya és lánya hallgat a szavára. Anna ellenőrzi, vizsgálja felül a munkájukat. Szervez, tanácsot ad. Nem 01 a „trónon“ pedig, megilletné,, nem parancsolgat, pedig megtehetné nem büntet, erre nincs szükség Mindig először a másikat, a mun katársát látja, csak azután önmagát. — Sok a kötelezettségem otthon és másfelé is, de mindenekelőtt itt a munkahelyen igyekszem helytállni. Már a véremben van, hogy mindenütt a maximumot adom. Mi, asszonyok nem tartozunk a ké- nyeskedök közé. Irányítani sokféleképpen lehet. Hangos szóval, meggyőzéssel, megértéssel. Anna PetrovlCová .pé-lda- mutatással irányít. Nem közvetlenül, de nem is ezen van a hangsúly. Leül a lányai közé az ebédszünetben, az igaz; de utolsóként érkezik és elsőként távozik. A munkaidő kihasználása és a vezetők magatartása közötti összefüggést sajátosan ítéli meg: — Ha a beosztottak látják, hogy a vezetőjük egy percre leül, akkor ők nyugodt lelkiismerettel lefekszenek, méghozzá fél órára .., Figyelem, ahogy végigmegy a csarnokon. Nincs benne semmi méltóság, takarítónőnek is nézheted. Itt felvesz egy paplrdarabkát, amott megigazítja a desszertes dobozok ^ fedelét, nem siet. A beteljesült álmokból senki sem siet. Még senki sem hallotta őt panaszkodni, és sohasem látták még fáradtnak. Pedig őt Is megvárja hetente egyszer a nagymosás, a nagytakarítás, és megtörténik, hogy nála is csöpög a vízésap. Az életet éli, ős nem a szerepét játssza. Dolgozik, ha nem is dicsekszik azzal, hogy mennyit. Már gyermekkorában megértette, hogy a szeretet az tulajdonképpen az élet, és az élet kenyeret jelent. A kenyérért viszont meg kell dolgozni. — Az emberek különösen a szerénységéért becsülik, önfeláldozó teremtés —- mondja munkatársa Magdaléna Kaömárová. — Fiatalok között dolgozom, nincs időm tudatosítanom a múló éveket. Szinte elképzelhetetlen, hogy egyszer megöregszem, nyugdíjas leszek és — Idömilliomos. A részlegemen 15—60 éves korú nők dolgoznak. Vitatkozunk erröl-arról, többek között a divatról is. Az 1- dősebbek gyakran szemére vetik, a fiataloknak, hogy cicomázzák magukat. De miért ne tennék, kérdem. Megdolgoznak a divatos holmikért, eleget tesznek kötelességüknek, és mi, akik valóban sok mindent átéltünk, csak örülhetünk, hogy a mai fiataloknak vidámabb élet jutott osztályrészül, mint nekünk. Az viszont Igaz, hogy amilyeneknek neveljük fiataljainkat, olyan lesz mellettük az öregségünk. Felelősséget érzek a mai fiatalokért, de nagyon bízom bennük. Nem szoktam őket munkára kényszeríteni, sem más tevékenységre, mégis számtalanszor tapasztaltam, hogy ugyanazt a nézetet vallják, mint én. Anna Petroviéová a Kiválő munkáért érdemrend viselője. Képviselő. A Szlovák Nemzeti Tanács kereskedelemmel és szolgáltatásokkal foglálkozö bizottságában dolgozik. Tagja a Csehszlovák Vöröskereszt Központi Bizottságának, az önkéntes véradók mozgalmának úttörője a tőketerebesi járásban. Az Embéri élet megmentéséért érem második fokozatának, valamint a Jánsky-érem e- züst- és bronz-fokózatának a tulajdonosa. Igaz. hogy az atomot nem bontotta elemeire, de legalább olyan erős, mint a részéire bontott a- tomból felszabaduló energia. Nem ültet át szíveket; az emberi élétet saját vérével menti meg. Nem írt könyvet, mert nem volt mikor; de átélt legalább tíz könyvre valót. Nem nemesített gabonát, de s- zért nevel új hajtásokat: a fiatal generációt. Legalább olyan gonddal, mint a melegházban ápolga- tott zsenge virágokat. Ilyen a csokoládélllatű asszony. Monika Dohnányové Félvételünk a terebesi Déva cso- kolédégyér csomegolörészlegén készült. ERZSI Tikkasztó hőségben asszonyok, lányok hada vonul a Jablonov nad Tur- fiou-1 (szádalmási) EFSZ szőlészete felé. Köztük Cseh Erzsébet, a roíflavai (rozsnyól) gimnázium tanulója, is, aki a nyárt vakáció Idején egy hónapra munkát vállalat a szövetkezetben. A csoport vezetője. Pogány Károly, a dicséret hangján szólott Erzsi munkájáról, szorgalmáról. Most is legszívesebben dolgozna, csak a beszélgetés miatt hagyta abba a munkát. — A munka vonzott Id« téged — kérdeztem. — Őszintén szólva Igen Is, meg nem Is. Már hagyományosan minden vakációban néhány hetet munkában töltök. Legtöbbször mezőgazdasági munkát végeztem. Tavaly azonban Olomoufiban, a csokoládégyárban dolgoztunk osztálytársaimmal együtt. Az Iskola biztosította számunkra ezt a munkalehetőséget. Rendkívül jól éreztük magunkat, a munlta mellett sok-sok érdekes élményben volt részünk. A csoportban többen Is vannak fiatalok. Gyorsan összebarátkozott velük Ér- zsi. Jávor Erzsébet, Fehérek Adél és 6 mindig egymás közelében dolgoznak. Kapálás, szölökötözés közben sok mindent meg is beszélnek egymással. — Ml a terved a szünidő hátralévő részében? — érdeklődtem Erzsitől. — Magyarországra, Miskolcra és Mezőkövesdre készülök, rokonokhoz. A szövetkezetben megkeresett pénzt erre a kirándulásra és könyvvásárlásra fordítom. Szeptemberben pedig újra az Iskolapadban ül Erzsi, hiszen a következő tanévben már negyedikes lesz. Addigra elhalványul a felhólyagzott tenyerek, sajgó derékfájások emléke, s mégfogalma- zódfk a gondolat, hogy mennyit ér az ember. (benyáki Lőcsére (Levofiáral, ebbe a történelmi emlékekben gazdag szepességi városkába mindenekelőtt a múlt, a város régi dicsőségének emlékei csábítják a látogatókat. Még ma is áll a ház, amelyben Korponayné Gé- czy julianna, a „lőcsei fehér asszony“ la kott, akit Jókai Mór regénye tett halhatatlanná. A Szent Jakab templomban a híres Lőcsei Pál mester alkotásaiban gyönyörköd hét a látogató. Ebben a városban játszód tak le Mikszáth Kálmán A fekete város című regényének eseményei is. Sétálunk a régi köveken, megcsodáljuk az évszázados épületeket, elmerengünk a múlton — és sokszor bizony eszünkbe sem jut, hogy az idő nem állt meg: a türténe- iem folytatódott és ma is folytatódik. MIT REJTENEK A VÁROSFALAK? A régi városfalak mellett sétálva, a Kassal kapu közelében alig észrevehető kis táblára figyelünk tel: arra figyelmeztet bennünket, hogy a közelben található a Vakok Múzeuma, ne menjünk el mellette anélKül, hogy meg ne tekintenénk. Mégjegyezzük, hogy a múzeum a lőcsei „kuriózum“ — ha szabad ezt a kifejezést használnom —, hiszen ilyen vagy hasonló létesítmény hazánk egyetlen városában vagy falujában sem található. Néhány méterrel arrébb benyitunk a vastag falba illesztett kis ajtón á szerény — mindössze három helyiségből álló — múzeumba. Mosolygó fiatal lány fogad: látszik rajta, Togy örül a látogatásnak, s hogy szívesen smertet meg bennünket a vakok életével. KI VOLT LOUIS BRAILLE? A múzeum első helyiségében Louis Braille mellszobra áll. ö találta fel a vakírást, s bizonyára mindenki megérti, miért állítottak neki márványszobrot honfitársai, a franciák, s miért van ma Napóleon mellett, a Pantheonban eltemetve. Louis Braille gyermekkorában megvakult és 1819-ben szülei a párizsi vakok Intézetébe vitték öt tanulni. Még tizennégy éves sem volt, amikor az intézet! műhely mesterének a segédje lett. l828-ban segédtanítóvá lépett élő. Tanulmányai befejezése u- tán is az intézetben maradt; francia nyelvtant, algebrát, aritmetikát és zenét tanított. Itt, az intézet falai között súlyosan megbetegedett és 1852 januárjában meghalt. Ábécéjét már 1825-ben. összeállította, de kiadni csak négy esztendővel később sikerült. Az alig harminckét oldalas brosúra címe: „A szavak, kották, templomi énekek Írásának módja pontok segítségével vakok részére; Összeállította Louis Braille, a királyi szakintézet korrepetitora.“ A ha is használt Brallle-ábécét e.gy másik. 1835-ben kiadott brosúra tartalmazza. A jelenlegi Braille-kottafrás alapja! is ebben találhatók. Az első Brallle-Irással nvom- tatott könvv Franciaország története 1837- ben jelent meg. A Braille-ábécével nvnmta- tott első szlovák nvelvű tankönyv 1923-ban jelent meg Brnóban. SEGÍTENI RAJTUK Mindezt a tnOSolveó, fiatal lánvtól. Ali- beta Ahtnsövától tudiuk fneg, aki egvéhként nem a múzeum alkaimazottiá, hanem neve- lőnö a lőcsei Vakok Intézetében. — Miért éppen ide jött? Hiszen könnyebb, sokkal könnyebb munkát Is találhatott volna. A12beta elmosolyodik. (5 nem áldozatot hozott amikor Ide jött dolgozni. Szereti az embereket, segíteni akar rajtuk, Onmaeá- ról nem szívesen beszél. Inkább a railzenm következő helyiségébe tessékel bennünket. Nagy szeretettel beszél az Intézet növendékeiről, akik — annak ellenére, hogy vakok, társadalmunk hasznos tagjai. S hogy a diákjai is szeretik őt, azt az is hizonyít- já, hogy az egyik — Milan — még Ide, a múzeumba Is vele jött. Milan Alíbeta osztályában tanul, masszőr lesz. — Egy-két év múlva talán éppen hozzá kerülnek maid masszázsra — fordul hozzánk a nevelönő. — Azt nem hinném —- véli Milan, — Ml- chalovce elég messze van. Ugyanis ott fogok majd dolgozni a kórházban — fűzi hozzá magyarázatul. A lőcsei világtalan diákok a* intézet korszerű műhelyeiben a legkülönbözőbb mesterségeket sajátíthatják el. — Még a legügyetlenebbek Is találnak maguknak megfelelő munkát. Keféket készítenek, de olyan ügyesen, hogy — magam sem tudnám utánuk csinálni — mondta Al2- beta. Az intézet egyébként a legmodernebb tantermekkel és műhelyekkel rendelkezik. Még fedett uszodát is építettek a diákoknak. Az intézethez tartozó kollégiumban százhúsz növendék számára van hely. Látogatásunk idején a diákok nem tartózkodtak az intézetben: vakációra mentek. Alábetának, a nevelönónek máris hiányoznak tanítványai, mert 5 nyáron sem vakációzik. Itt, a múzeumban várja a látogatókat, hogy egyre több emberrel ismertéthes- se meg azt a világot, amelynek elkötelezte magát: a vakok világát. Méla] Erzsébet foto; Prandl Sándor Fent: A régi városfalak mellett található a Vakok Múzeuma Lent: Alzbeta AntuSuvá a lőcsei Vakok Intézetének nevelőnője
