Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-05 / 27. szám
8 Gom!)aszög 77 Az egyesitett énekkarok fellépése JOZEF LENART, a CSKP KB elnökségének tagfa, az SZLKP KB első titkára Gombaszög várja a fiatalokat. Ezzel a címmel propagáltuk két héttel ezelőtt az 0] Ifjúságban a háromnapos ünnepség műso rát. Távolról sem akarunk érdemeket sze rezni, miszerint mi toboroztuk Gombaszögre a közel 20 ezer nézőt, de ami igaz az igaz, hogy szombaton a délutáni órákban hosszú-hosszú sorokban vonult a közönség — főleg a fiatalok — a csehszlovákiai magyar dolgozók XXII. országos kulturális ünnepségének színhelyére. Nagy ifjúsági tafálkozó ez, jegyezte meg egyik barátbm a szombati műsor megkezdése előtt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója jegyében megrendezett seregszemlén Jozef Lenárt elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZLKP KB első titkárának vezetésével párt- és kormány- küldöttség vett részt, amelynek tagja volt Benyó Máté, az SZNT alelnöke és dr. Rácz Olivér, az SZSZK kulturális miniszterhelyettese. Részt vett az ünnepségen Lőrlncz Gyula, a CSKP KB tagja, a CSEMADOK országos elnöke, ján Pirő, az SZLKP kelet-szlovákiai bizottságának vezető titkára, Kro- csány Dezső, az SZSZK munka- és szociálisügyi minisztere, dr. Rabay Zoltán Csc, az SZLKP KB póttagja, az Oj Szó főszerkesztője, dr. György István, a CSEMADOK KB vezető titkára, továbbá az országos kulturális intézmények, valamint a Járási párt- és állami szervek számos vezetője. Ott volt N. A. Goncsarov, a Szovjetunió, valamint Tatai József, a Magyar Népköztársaság bratis- lavai fökonzulja. Lőrincz Gyula üdvözlő szavai után jozef Lenárt mondott ünnepi beszédet, aki többek között hangsúlyozta: „Nagy örömömre szolgál, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, főtitkárának és köztársasági elnökünknek, Husák elvtársnak, valamint a szlovákiai párt- és állami szervek nevében szívélyesen és őszintén köszönthetem önöket, ünnepségünk résztvevőit a rozsnyól járásból és a távolabbi országrészekből. Nemes és felemelő tett az, hogy itt, a festői szépségű gombaszögi völgyben évről évre találkoznak a magyar dolgozók kulturális ünnepségein. Ez a szép rendezvény immár hagyományosan nemcsak jelentős kulturális esemény és nem csupán magyar polgártársaink tehetségének, egyre fejlődő népművészetének és amatőr művészeti moz galmának a seregszemléje. Ez a rendezvény egyúttal az új élet ünneplése, a béke manifesztációja, m'agyar, szlovák, cseh, ukrán és lengyel nemzetiségű dolgozóink egységének, testvéri szövetségének internacionalista ünnepe. Ebben az esztendőben, tisztelt barátaim, ennek az ünnepségnek is sajátos jelleget ad az a tény, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 60. évfordulója jegyében került rá sor Ismét tudatosítjuk, hogy a csehszlovák állam megalakulását sem képzelhettük vol na el e világtörténelmi jelentőségű esemény nélkül, népünk forradalmi mozgalma nélkül, amelyre Október eszmél hatottak ösztönzőül. Természetesen tudjuk, hogy akkor még a forradalmi munkások tapasztalatlansága, valamint a szociáldemokraták jobboldali vezetőinek árulása következtében dolgozóinknak nem sikerült az éles osztályharcban létrehozni az új állam szocialista jellegét. Emlékezünk a koéicei és a vágtornöci felejthetetlen manifesztáclókra is, amelyeken hazánk magyar nemzetiségű dolgozói kifejezték elhatározásukat és odaadásukat a csehszlovák állam egységének és a demokráciának megvédése érdekében. Kegyelettel emlékezünk azokra a magyar antifasisztákra, akik itt a gömöri erdőkben is, a Petőfl-partlzánbrigádban, valamint a Nógrádi-brigádban a Szlovák Nemzeti Felkelés 1- dején védték a csehszlovák szabadság szigetét és elősegítették a felszabadító szovjet hadsereg megérkezését. És ezzel kapcsolatban teljes joggal hangsúlyozzuk, hogy a magyar nemzetiségű kommunista harcosok nagy érdemeket szereztek abban, hogy a magyar dolgozók harca a jobb életért a csehszlovákiai dolgozók egységfrontjának szerves részévé vált.“ ^ Lenárt elvtárs beszélt Dél-Szlovákla sokoldalú gazdasági fejlődéséről, majd így folytatta: „Természetesen nemcsak az anyagi kultúra szakaszán elért fejlődésnek örülünk. Ha- Sonfó lelkesedéssel töltenek el bennünket a műveltségi szint és a kultúra szakaszán elért eredmények is. Önök ismerik legjobban a tényeket, mennyivel növekszik a magyar tanítási nyelvű óvodák, alapiskolák, gimnáziumok, szaktanintézetek száma. Helyes és az életre való felkészülés szempontfp BÉKÉS JÓZSEF MEGCSINÁLOM AZ ÉVSZAZAD TALALMANYAX, ÉS SENKI SEM LÄTjA MEG BENNE A FANTAZIAT, PEDIG EGY VAGYONT KERESHETNÉNK VELE, HA SEGITENETEKI — Mit sírsz — állt meg mellettük Pardon. Az előbb dicsekedtél, hogy tegnap is egy rakás pénzt szedtél össze. — Mennyi volt — kérdezte Feri. — Ki hét — be tizennyolc. — Micsoda? — Kiadás hét tatusz — bevétel tizennyolc forint — válaszolt büszkén Kishajó, megfeledkezve előbbi panaszkodásáról. — Mindenki megadta a kettest. Egy ürgének pedig nem volt csak ötöse. Mondom elszaladok felváltani. Azt mondja, hagyjad csak, nekem meg éri. Hát ha neki megértei Kishajó büszkén elvigyorodott, de aztán észrevette, ellentmondásba került önmagával, és ismét siránkozni kezdett. Hogy az egész találmány kihasználatlan; a többiek segítsége nélkül tört részét sem tudja kihozni a benne rejlő lehetőségnek. Valahányszor Feri visszagondolt erre a délutánra, először mindig Kishajó szavai jutottak eszébe, s látta magukat, amint ott állnak a téren a telefonfülke mellett, és Kishajó felváltva dicsekszik és siránkozik. Főleg persze siránkozott, hiszen ennek köszönhette, hogy később ők is beszálltak. Hogy ezt mi előzte meg, arról elég zavaros, összemosódó emlékei maradtak. Arra például emlékezett, amikor Mille Dezső, Pardon és Hajó Gabi megérkezett a térre. Együtt jöttek, és Mille hangosan magyarázott: — Nagy buli ez srácok, esküszöm, tiutalmas buli. jönnek a pilóták, aztán csak odavetik: „Horánszky úr, két mázsa fölösleges terhem van.“ — Az mi? — kérdezte Hajó Gabi. — Kétszáz liter benzin-, vagy gáz- olajjegy. Amit megtakarított az ürge. Horánszky megveszi — persze féláron. De a pilóta még így is jól jár, mert többet kap, mintha visszaadná a vállalatának. A góré meg dögre keresi magát a fekete jegyekkel. Miile ezután hosszan ecsetelte, ml lenne, ha egyszer ő kapna egy benzinkutat, de Pardon lehűtötte a lelkesedését. Majd éppen neki adnak, amikor azt beszélik, vannak, akik harminc — negyvenezer forintot is legombolnak, hogy kutasok lehessenek. De ők is csak akkor kaphatnak, ha már kielégítették a különböző protekciósokat, a fejesek rokonait, a kiérdemesült sportolókat, satöbbi. Ügy, hogy jobb, ha nem álmodozik ben- zlnkutakról, mert arra akár élete végéig is várhat A beszélgetésnek erre a részére már nem ,emlékezett pontosan. Ekkor már Kishajót, Hajó Gabi öccsét nézte, aki nem messze tőle, a tér szélén álló telefonfülkénél mataiott. Azt sem tudta volna megmondani, hány óra lehetett. Nagyon késő biztosan nem volt, mert a tér szélére, ferde sugarakkal még besütött a nap, s a homokozónál Is ott csúszott-mászott még néhány pocok. De azért jó vége felé járhattak a délutánnak, mert törzspadjukon már ott ültek Kollár Tibiék is. Tibi halkan pengette a gitárját, valamelyik új szerzeményét adta elő a pádon ülő és mellette álldogáló négy-öt fiúnak és lánynak. Arra is emlékezett, hogy mielőtt Milleék jöttek, fizikát tanult. Fizikát — és nem történelmet, sem o- roszt, mégcsak nem is matekot. Fizikát, mivelhogy Lopótök — hülye név, dehát ők már úgy örökölték — igen. Lopótök ezekben a napokban vadult mag, mert valamelyik újság azt írta többek között az ö iskolájukról is, hogy egy ottani jeles alig ér fel az „elitgimnáziumok“ hármas osztályzatával. Ez rettenetesen sértette Lopótök önérzetét, és olyan nyírást rendezett ezekben a májusi napokban, hogy egész erdőt lehetett volna telepíteni azokból a fákból, melyeket a harmadikosoknak óráról- -órára kiosztott. Tehát fizikával kezdődött. Ült apádon, és tanult. Aztán jöttek Milleék, és letárgyalták a benzinkutat, majd Kishajót nézte, aki a telefonfülke körül matatott. Javította, vagy talán inkább ellenőrizte a „találmányát“, melynek lényege az volt, hogy egyetlen mozdulattal meg tudta szakítani a fülkében a vonalat, s vele együtt természetesen az éppen folyó beszélgetést, hogy aztán lehetőség szerint legalább két forintért adjon el egy tantuszt a megszorult telefonálóknak. Ekkor tulajdonképpen még nem nagyon figyelt Kishajóra, inkább azon gondoikozott, milyen menetrendszerű pontossággal futnak be a fiúk és a lányok a térre. Szinte elképzelhetet- ien. hogy Kishajó Ilyenkor már ne legyen itt, hogy ne érkezzék meg Mtlle, Pardon, Hajó Gabi. hogy ne legyen itt Szekeres Kati meg Krlvó Erzsi, hogy Kollár Tibi ne pengesse törzspadján a gitárját, körülvéve öthat fiútól és lánytól. És itt van mér Sári is, ő is tanul az egyik pádon, ő már az érettségire készül. Csak Zsuzsa hiányzik még, de egészen biztos, hogy ő is hamarosan Itt lesz. Tulajdonkeppen mit szeretnek eny- nyire a téren — kérdezte magától. Mitől van olyan varázsereje, hogy kora tavasztól késő őszig, délutántól estéig, nap, mint nap itt tanyáznak. Hiszen semmi különös nincs a térben, az egész alig szélesebb a Kőrútnál, a hossza is legfeljebb másfél- szerese lehet, alig van rajta néhány bokor, egy-két csenevész fa, tenyérnyi zöld folt, néhány pad, homokozó, hinta. Persze a környező házak gangos udvaraihoz viszonyítva még ez is tágas térség. Itt azért, ha nekilramo- dik az ember, nem kell tíz lépés után leállni, itt azért még lehet kergetni a labdát, és nem ordítanak azonnal az emberrel. Igaz, ók már ebből jócskán kinőttek. Már ez is csak emlék. Igen, emlék, hiszen mindazokat, akik itt nőttek fel a környéken, a tér minden négyzetméteréhez emlékek fűzik. Ű is pontosan meg tudja jelölni a térnek azt a helyét, ahol a fejelésben először legyőzte Pardont, aki 1- dősebb nála, s akit addig mindenki verhetetlennek hitt. És meg tudná mutatni azt a helyet is, ahol egyszer valami marhaságon összeverekedett Mlllével. Dezső mindig erősebb volt nála, alaposan helyben hagyta, de másnap már úgy tettek, mintha semmi sem történt volna. És számos emléket tudna még felsorolni a tér valamennyi pontjáról, gondolta, miközben szórakozottan figyelte Kishajót, aki a szerkezetét próbálgatta. Olyan, mint egy néma film, jutott eszébe. Kishajó többször egymásután bement a fülkébe, bedobott egy tan- luszt, majd amikor a hívott készülék búgni kezdett, kirohant a pádhoz, lenyúlt az ülőke alá. és kapcsolt. Ha idejében ért oda a pádhoz, és sikerült bontania, még mielőtt a vonal túlsó végén felvették volna a kagylót, megmaradt a tantusza. Ellenkező esetben odalett, és Ilyenkor a film megszűnt némának lenni: Kishajó válogatott káromkodásai odahallatszottak Ferihez. A veszteség ellenére a- zonban tovább kísérletezett és száguldozott a fülke ős a pad között mindaddig, míg meg nem nyugodott: a találmánya tökéletesen működik. Körülbelül ekkor telepedett oda hozzá Hajó Gabi, Mllle és Pardon. Ök nem törődtek Kishajóval, még mindig azt latolgatták, mivel lehetne nagy pénzt keresni. A benzinkutat ekkor már elvetették, hasonló jövedelmező ötlet azonban egyiknek sem jutott eszébe, így aztán megmaradtak az általánosságoknál. Később abbahagyták a találgatást, és jobb híján ők is Kishajót kezdték nézni. — Nagyon ügyködik az öcséd — fordult Feri Hajó Gabi felé. — Nagyon — hagyta rá Gabi. Aztán hozzátette: — Ebből akar meggazdagodni. — Előbb-utóbb le fog bukni. — Le. Nem latolgatták tovább Kishajó e- sélyeit, mert ekkor Krivó Erzsi és Szekeres Kati állt meg mellettük. Farmernadrágban volt mind a két lány, de blúz helyett egyesületük trikóját viselték. Röplabdáztak, és nemrég kerültek be egyesületük ifjúsági csapatába, s erre minden pillanatban szívesen emlékeztették a térieket. Néhány percen belül most is a vasárnapi meccsnél kötöttek ki. — Eljöttök — kérdezte Kati. Feri felnézett a magas, sötétszöke hajú lányra, és eszébe jutott, Kati azzal kezdte sportpályafutását, hogy a kígyótestű nőt játszotta azon a cirkuszi előadáson, melyet valamikor, talán tízéves korukban rendeztek.
