Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-08-02 / 31. szám

ARATTUNK-RASZÄVAl

M

Sándor bátyám a városban megái

m.

— Holnap aratunk, gyere ki, nézd meg, milyen a kézi aratás. Van vagy tíz ár a kertben, szombaton otthon vannak a gyerekek, hát leváglak.

— Reggel nyolcra ott leszek — fgé rém.

egérkeztem Budaházára. Az el ső ház a Lakatos Sándoré. Min denütt zöld virít. A kertben vi rágok meg zöldségfélék, az udvarban szőlő, hátrább meg paprika, paredi csőm, káposzta és a magasba szök kent kukorica mellett sárgul a búza A gazda már egy rendet levágott, a mikor ráköszönöik.

— Ad) isten Jó napot, |6 aratást sok zsák búzát — mondom a nagyapámtól tanult strófát.

— A ]ó nap az megvirradt, csak az aratás nem nevezhető jónak. E- gész héten esett az eső — mondja Sándor bátyám —, Igen puha a föld. Ledőlt a gabona, mint a részdg ló: széltibe. Se innen, se onnan nem lehet rendet vágni.

Megnézem a kalászokat, a fűidet. Persze, nem mintha nem hinném el a negyvenötéves Sándor bátyám sza vait, csakhát úgy láttam én mindig gyermekkoromban apámat, nagyapámat, ha sárguló tábla mellett álltunk, hogy letéptek egy kalászt, tenyerük közé szorítva kimorzsolták be lőle a szemet és megízlelték. A jó parasztnak nem kellett műszer, megérezte, meglátta érett-e a szem, nem túl nedves-e. Talán már a kenyér f- zét is ott érezte a nyelvén.

Én bizony ehhez nem sokat értek, se Sándor bátyám fia, Nándor, aki vei együtt jártam iskolába.

N

égy kombájn pöfög mellettünk a szövetkezet gabonatábláján. — Látod, Jánoskám, ott van nak az én konkurrenseim — mutat feléjük a házi gazda. A gépek azon ban most hasznavehetetlenek. Puha a föld, a kombájn torkának meg nedves a gabona. Ingyenélőknek nevezik magukat Ilyenkor a kombájnosok Nem úgy mii Nekilódul az egész csa Iád, kivéve Sanyit, a legnagyobblk fiút, aki tegnap a köszörüpadon meg sebesltette az ujját, és csak szemlé- iödik. Terézke, a harmadikos Iparis ta lány főzi az ebédet, a két kisebbik di.ú csatangol, de

tnarokszedő’" jut

egy kaszásra.

— Mikor én olyan idős voltam, mint a kisebbik fiam, — szólal meg a gazda, miközben feni a kaszát —, már az apám kezembe nyomta a kaszát és reggel háromkor ment a „banda“- aratni. Este kilencig nem volt megállás. Az ebédet is a tarlón fogyasztottuk el, pedig csak itt voltunk a kert végében, nem messze a háztól. Hazamenni azonban tilos volt, mert Ilyenkor dologidőben minden perc számított. Ha megkezdtük a munkát tíz, tizenkét nap alatt állni kellett minden félkeresztnek.

Mi, fiatalok csak hallgatjuk meg nézzük az ügyes kaszást. Én is csak füvet meg lucernát kaszáltam életemben, akárcsak az 6 fial. Azt hiszem az egy kezemen meg lehetne számolni a környéken azokat a velünk egy korú fiatalokat, akik kaszát fogva úgy vágnák a rendet, mint Sándor bátyám. Már a felesége sem várbeli marokszedő, ö már gyermekkorában a városba került, elárusítónő volt. Tudja, érti ugyan a munkát, de velünk együtt neki se árt a kioktatás: — A kötelet a kévének kétfélekép pen is lehet sodorni — mutatja a gazda szemléltetve. — A ml csalá dunknál nyaranta ruszinok segítkez- tek. Azok csak úgy egyszerűen a hegyét csavarták meg, a szalmának, ami gyorsabban ment, mint a mi parasztjainknak a bonyolultabb fonás.

A félkeresztek összerakását is elmagyarázza. Megmutatja, hogyan kell szépen egymásra illeszteni a kévéket, hogy esőben be né ázzék.

És közben, amikor újra kezébe veszi a kaszát, megint visszatér a régi aratásokra, azokról mesél. Mondja, valamikor az adta meg a legény értékét, hogy állta-e a sort a kaszásokkal, ma meg azt nézik, kinek milyen autója van.

Mi csak hallgatjuk, fel-felemelünk egy-egy kévét, és látom, hogy titkon mind a két fiú a tőlünk alig száz méterre arató kombájnokra figyel. Ök azokról tudnak beszélni. A nagyobbik —' mivel gépjavító az állami gazdaságban — dicséri Is nagyon a német kombájnokat,

— Ennél jobbat egyhamar nem találnak ki — mondja. Ha a gabona fekszik is, levágja mind egy szálig. Nándi — aki egy szövőgyárban karbantartó — egy kévével bajlódik, Legszívesebben káromkodna egyet, és hagyná az egész aratást, de megembereli magát, és jó erősen, ahogy az apja mutatta megköti a kévét.

Látom mindnyájukon, talán még Sándor bátyámon is, hogy egyiküknek sincs nagy kedve az ilyen Rézl aratáshoz. Ma már az a legtermészetesebb, hogy a kombájn nekiáll egy táblának, levágja, kicsépeli a szemet, és az ember csak irányítja, figyeli a gép munkáját, nempedlg, hogy kaszát fenjen, kötelet fonjon, markot szedjen, télkeresztet rakjon. így emlékszik vissza a gazda, hogy az 6 szülei még sarlóval arattak s az volt csak egy istentelenül nehéz munka.

— Jobb ez így — mondja valamelyik fiú. — Küszködjön inkább a gép, mint az ember.

L

etudtuk“ az aratást. A gazda hat mázsára számít. A felét majd megőrölteti valahol malomban. jól jön a finom liszt meg a disznóknak a korpa. A megmaradt búza meg keli az állatoknak.

Falatozunk. A gyerek vajat ken a kenyérre — veszi át a szót a gazda --- s félig se eszi meg, amikor meggondolja, hogy neki inkább lekváros kell. Szel egy másik karéjt s az előzőt eldobja vagy a moslékba hajítja. Valamikor pedig ha csak egy morzsa is leesett, fel kellett vennünk és megcsókolni. Kéne csak azt a tengernyi sok gabonát kaszával learatni, majd megbecsülnék a kenyeret! Hiszen a világban még ma is ezrek halnak é- hen .

Tele a pohár, s ilyenkor — azt mondja a gazda — nem illik sokat fecsegni. Megemeljük.

— Akkor hát, egészségünkre!

— Meg az új kenyérrel

Mindenki fenékig üríti a poharát.

Zolczer )ános

A NAPI REKORD: 820 MÉTER- |

mAzsa

Kovács Miklós, a vásárúti : (Trhové Myto) Csehszlovák -szovjet Barátság Efsz kombáj nosa, a Kiváló Munkáért ér demrend tulajdonosa, még min dig arat. Igaz, már nem Vá sárúton, hanem a KroméMZl Egységes Földműves szövetke zetben. Akkor beszélgettünk vele, mielőtt Kroméflíbe indult volna:

— július hatodlkán kezd tünk a pröbaaratással, ami arra jó, hogy meggyőződjünk a talaj minőségéről. Ebben az évben szövetkezetünkben 24 kombájn aratott 1600 hektár területen. Az idén ültem tl- zenharmadszor a kombájn nyergében. Reggel ötkor kezdtünk és este tíz óra Is elmúlt mire hazatértünk. Pár 6- rás alvás és kezdtük a hajrát, s ez Így ment három héten keresztül A mezőgazdasági munkához jö idő Is kell, a- mlt az idén hiányoltunk. Nagy gondot okozott már a néhány perces eső is. Gyakran la kellett állnunk, mivel a gabonaszemek megduzzadtak, és így többnyire szárító alá vágtuk a gabonát.

Reggel a kombájn ellenőrzé sével, a kisebb hibák kljavitá sával kezdtük a munkát. Utá na, ha az Idő engedte, rögtön mentünk a földekre, és kom

Mire e cikk megjelBnik, a dunaszerdahelyi (Dunajská Stréda) járásban mér befejeződött az aratás. Ml vl- szont még akkor jártunk ott, amikor az aratók reggel Bt tői este tízig dolgoztak a földeken. Arra kerestünk választ, mivel telt el ez a 17 éra.

Fuchs Ferenc mérnök, a Dunaszerdahelyi Dukla Efsz közgazdásza: 12S ember vett részt az aratási munkákban ...

A

le^obbak

Kovács Miklós, a Vásárúli Efsz kombájnosa: Tavaly a legjobbak voltunk..,

Foto: Varga, Zácsek

bájnostársammal felváltva a- rattunk estig. A napi átlag 450 —500 mázsa gabona volt. A legnagyobb napi teljesítményünk 820 mázsa volt. Bekapcsolódtunk az ,;Egy szem se vesszen kárba“ elnevezésű versenybe. Tavaly a legjobbak voltunk a járásban s elnyertük a SZISZ JB vándorzászla- ]át és azt az Idén Is szeretnénk megtartani. A múlt évben 0,75 százalékos szemvesz teséggel végeztünk, az Idén valamivel nagyobb lesz. Szövetkezetünkbe KroméfI2böl és Luőlnáról jöttek segíteni, most pedig ml megyünk oda. Kissé lurBSa lesz augusztusban kezdem az aratást, de ha jó l- dShk lesz hamarosan végzünk.

Ki AOt MEUE CSEMPÉSZETT „RAOÖ“

A dnnaszerSahalyi Dukla Efsá bodosi (vydranyl) rész- legéb Fuchs Ferenc mérnök, közgazdász tájékoztatott az a- raláfei munkákról.

= Az Idén 1300 hektárról ta- karitöttuk be a gabonát. E itlüiikában 13 saját és öt ven- dégkömbájn segített. Összesen 12B embert vontunk be az a- ratásl munkákba. A legjobbak köBötj Czucz Sándor és Hodos- sy Lajos kombájnosok végeztek.

A SZISZ mezőgazdasági titkárától, Varga Zoltántól megtudtam, hogy Czucz Sanyi több értékes helyezést, dijat szerzett már az országos szántó- versenyen és a traktorosok ü- gyességl versenyén.

— ig84-töl dolgozom a szövetkezetben, harmadik éve a- rattam. Nehéz ez a munka, egyrészt, mert nincs nyolcórás munkaidő, napkeltétől napnyugtáig arattunk, másrészt mert gyakran 30—32 fokos melegben kell dolgozni. Ilyenkor 10—20 üveg málna Is elfogy egy műszak alatt. Szervezetünk kívánta a folyadékot, e- gész nap szállt a por. Ml Is bekapcsclódtunk az „Egy szem se vesszen kárba“ versenybe, és eddig 945 mázsa búza volt a legtöbb, amit egy nap learattunk az SK 5-ös kombájnnal.

Ml kombájnosok nyáron a munkára össápontosltunk.

Nincs tévé, nincs futball. Még a feleségemmel is csak néhány szót tudtam váltani. Legjobban a négyéves fiam és a kétéves kislányom hiányzott. Reggel még aludtak, és este már aludtak. így a néha hazavitt ,,rágót“ is csak az ágyuk mellé tudtam letenhl. Eddig minden évben az aratás ütén egy hetet a Balatonon töltöttünk. Az Idén valahogy ezt nem sikerült megvalósítani, jövőre kipótoljuk és két hétre megyünk.

Kántor Mária- Üllii 3

Mindenki jól vizsgázott

A közelmúltban tizenhét ország 47 gimnazistája Bra- tlslavában adott egymásnak találkái, hogy nemes versengésben mérje össze tudását a nemzetközi vegyi olimpia IX. évfolyamában. Az európai szocialista országok tanulóin kívül Itt voltak a versenyen az NSZK, Belgium, Svédország és Ausztria képviselői Is.

Közel egy hétig tartott az idén első ízben az UNESCO védnöksége alatt rendezett szellemi vetélkedő, amelynek a színvonala minden eddigiét felülmúlta. Olyannyira, hogy a nemzetközt zsűri „menet közben" szigorította a feltételeket. Az a- ranyérem megszerzéséhez szükséges pontok számát például 85-ről 95-re növelte, de még így Is hat aranyérmet osztottak ki. Sőt, néhányon az ezüstérmesek közül Is több pontot szereztek, mint amennyi eredetileg az aranyéremhez lett volna e- legendő.

Számunkra hízelgő, hogy a hat aranyérmes között három hazai gimnazista Is volt. Márlássy Mihály Bratlslavá- bót, fin Kolafa Prágából és Ludék Matyska Brnóból. Rajtuk kívül a szovjet Szergej Trepalin, a svéd Per Lincoln és az osztrák Wolf- -Dieter Atchberger szerzett még aranyérmet. Legjobbnak bizonyult az osztrák fiú, aki a 10 elérhető pontból 98- at szerzett. Ezenkívül ezüstérmet nyert három magyar, 2 NDK-belt, 1 szovjet, 1 lengyel, 1 NSZK-bell, 1 román és 1 csehszlovák tanuló.

Hogy tulajdonképpen ml is a nemzetközi vegyi olimpia?

Mini már említettük minden évben a reál- és humán -.i^ ...gimnáziumok tanulói vesznek rajta részt, szakközépiskolások részvétele kizárva. A verseny elméleti és gyakorlati részből áll. Az elméleti részben a tanulóknak nyolc feladatot kell megol- danlok a szerves és szervetlen kémiából, az analitikus és fizikális kémiából. A gyakorlati részben a zsűri elsősorban azl érlékeli, hogy a tanuló milyen ügyesen és önállóan dolgozik a laboratóriumban. fán Gaio mérnöknek, a nemzetközi zsűri elnökének véleménye szerint az idei feladatok megoldása esetenként a vegyészeti fő Iskola hallgatóinak is komoly gondot okozott volna.

Annál meglepőbb a közép iskolások helytállása, akik majdhogynem csak kedvtelésből foglalkoznak kémiával. Ludék Matyska például még csak ősszel megy a gimnázium negyedik évfolyamába és annak idején, valamikor kilenc eszlendős korában „A kíváncsi 'vegyész" elnevezésű gyermekjáték útján szerette meg e tantárgyat.

A többi csehszlovák résztvevő az idén érettségizett, fin Kolafa ráadásul inkább a fizikában és a matematikában érzi otthon magát. Tavaly az ausztriai Linzben részt vett a matematikai o- limplán Is, és ősztől a Károly Egyetemért matematikai-fizikai szakon folytatja tanulmányait. Márlássy Mihály és az ezüstérmes Martin Barto a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola vegyi- technológiai karára jelentkezett.

A nemzetközt vegyi olimpiáról a külföldi szgktekin télyek Is elismeréssel nyl- latkoitak. Dr. furlj Doncov, az UNESCO képviselője kijelentette, hogy a hasonló rendezvények jelentős mértékben hozzájárulnak a kémiai műveltség elmélyítéséhez egész Európában, sőt messze túllépik a kémiának mint tudományágnak kereteit, s hozzájárulnak a népek közötti megértés és barátság elmélyítéséhez.

P. L.