Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-26 / 30. szám

5 A hagyományos barátság és testvériség jegyében folytak le a legutóbbi magas szin­tű csehszlóyák-Iengyel tárgyalások. Képünkön Gustáv Husák és Edward Gierek elvtárs. DiNAMIRlSAN FEJLŐDŐ LENGYELORSZÁG Az etinúll ötéves Icrvbeii 15 milliárd zlotyt ruháztak be a lengyel hajóipar fejlesztésére, elihen az évben to­vábbi 5 milliárd zlotyt fordítanak erre a célra — jelen­ti az Interpress lengyel sajtóügynökség. 87 különbőzé objektum van épülőfélben, ebből a múlt esztendőben csaknem ötvenel már átadtak. Köztük volt a gdynai Párizsi Komniiin nevű hajógyár má.sodik szárazdnkkja. Több új sólyái kapott a gdanski Lenin Hajógyár. Kél súlyát ineglinsszabhitottak a gdanski hajógyárban és a különböző hajóelemek előregyárlási csarnoka is felépült. Ezzel lehetővé vált az is. hogy megkezdjék a knnlPiierhajók építését A szczecini hajógyár beruházásainak gyümölcsei is kezdenek beérni A Warski nevű hajógyár korszerűsí­tése során egyebek közt elkészültek a mechanizált le­mezkutató gépsor az előregyárlott síkelemeket gyártó csarnok és gépsor, a háromdimenziós elemek építésé­hez szükséges több híd. űj szerelő rakpartok, szállítási bázisok A lengyel hajógyártás már régen a világon a legfej­lettebbek és legjelentősebbek közé tartozik Az új be­ruházások révén tovább növekszik jelentősége és ex­portképessége. A iöihaÁ' FuoríStrada-klub elnöke, Giorgio Peverlnl kezdeményezé­sére 14 olasz utazó szovjet gyártmányú UAZ—469B típusú terep­járó gépkocsikon és egy Dnepr MT—9 oldalkocsis motorkerékpáron szelte át a Szahara-sivatagot. Az expedíció­ban vntorio és Luígi Martorelll, a szovjet gépjármüvek eladásával fog­lalkozó Marbfos olasz cég tulajdono­sai Is részt vettek. Tizenegyezer kilométer Ebből hét­ezer úttalan utakon a sivatagban. Nem könnyű vizsga. A szovjet techni­ka ismét bebizonyította megbízható­ságát. becsülettel helytállt. Az 11 Tem­po című olasz újság írta: „Minden jól ment, nem voltak problémák. Az utak pokoliak, a gépjármüvek kitűnőek voltak., ‘ VS« .ffscYSöiSSfj e.i Résziét’ az’ ex^edfóföb'd'ri PészlvfeVök' visszaemlékezéséiből: „A szériagyártású gépjármüveket nem látták el különleges felszerelés sei. ... Rómából Nigerbe indultunk, végső célunk a Szaharán keresztül Niamey és a „W“ rezervátum eléré­se volt. Figyelembe véve az előttünk álló megpróbáltatásokat, a gépjárműveket alapos előzetes vizsgálatoknak vetet­tük alá, de rajtuk semmit sem cse­réltünk, ki. Egyedi gyártású felszere­lés csupán a pótüzemanyag-szlvattyú és a kormáhyrezgés-mentesítö volt. A motorkerékpáron semmi alakítást nem végeztünk. Az UAZ típusú gépkocsik egyébként 900 kg terhet vittek: a résztvevők felszerelését, pótalkatré­szeket, üzemanyagot és vizet.“ M egkezdődött az utazás. Hogy Medenine-be eljussunk, az asz­faltút helyett a' hegyeken át­vezető karavánösvényt választottuk. Az ösvény a sziklák között meredek emelkedőkön és lejtőkön át vezetett. „A hétszáz kilométeres út, melyen Tamanrassetba hajtottunk, „B—2“ ka­tegóriába tartozik, új megpróbáltatást jelentett. Ez, amint a városból kiér­tünk, rögtön a kezdetét vette. A futó- homok állandó hullámmá változtatta az utat, amely kegyetlenül próbára tette a felfüggesztést, a karosszériát és téktengelyeket. Ott, ahol ntncs ho­mok, árok, repedések és kövek van­nak. Jelesre vizsgázott az UAZ isgiitolsó árv^Sbkalmával IjBtKtke'-, zett mély hasadékok keresztezték u- •■■tunkat, A gépkocsik és a motorke­rékpár, tekintet nélkül a súlyos ter­helésre, kitűnően viselkedtek. Ügy é- reztük, nincs olyan akadály, amely tel tudná őket tartóztatni... Algír. A látóhatárig végeláthatat­lan pusztaság, magas sárga dünékkel, pálmaligetekkel. Az út még ott is, a- hol aszfalt fedte ugyanolyan veszé­lyes volt, mint a karavánösvények, mert majdnem mindenhol homok bo­rította. Ha a gépkocsik és a motor- kerékpár nagy sebességgel hajtanak bele, oldalra csúsznak és lesodród­hatnak az útról.“ . Kévéséi a .Transsisíihariajia, átszelé*-- se előtt az út teljesen eltűnt, új út­szakasz kezdődött, amely elfeledtette velünk előző megpróbáltatásainkat. A futóhomok olyan mély volt, hogy le­hetetlenné tette a homokdűnék legyő­zéséhez szükséges sebesség elérését. Minden egyes alkalmommal újra és újra meg kell kísérelni a nekifutást. Különösen nehéz a motorkerékpár­nak. A kerekei „táncolnak“ az erős nekifutásban, betöretlen lónak tűnik, ugrál, élesen fordul hol jobbra, hol balra, az ülés vibrál. 'ermészetes, hogy ilyen nehéz utat megtenni törések nélkül lehetetlen. De sokkal kevesebb t; volt a törés, mint amennyire számí­tottunk. A homokviharban Giorgio Pe- verini gépkocsijának fékcsöve eltö­rött. Hamarosan ki kellett cserélni a motorkerékpár sebe.sségváltóját: a ho­mok eltömte a beszívónyílást és a fo­gaskerekek bizonyos ideig kenés nél­kül működtek. Az egyetlen nagyobb eset: egy túl­terhelt UAZ gépkocsi nagy sebesség­gel belerohant egy fa árnyékával ta­kart gödörbe, melyből a lendület e- reje kiugrasztotta, de rögtön belevit­te egy másik kátyúba. Az ütéstől el­tört az első tengely. Luígi Martorelli azt javasolta, hogy drótkötéllel kös­sük össze. Hatórás javítás után a gép­kocsi az előző terheléssel ismét útra kész volt. Még 1500 kilométert futott így, míg végül kieseréltük. á.féhgétyt’,. A tizenegy ezer ‘kilométer,' ámeTyT^l hétezer homokon át vezetett, jnárjnö- göttünk volt. A gépkocsik és a mo­torkerékpár az egész utazás alatt biztonságosak voltak. Azok a kisebb kellemetlenségek, amelyeket nekünk szereztek, nem mérvadók.“ A Fuorlstrada szervezésében lebo­nyolított expedíció sikere egyértelmű. A „pokolban“ tett kirándulás olyan műszaki vizsga volt, amelynek ered­ménye exportmegrendelésekben mu­tatkozik meg. És a megrendelők kö­zött nemcsak olaszok vannak. A Szovjet Export című lapból A húsz mérföld hosszúsá­gú, Szardínia közelében levő Asinara-sziget kilencven éve, 1885 óta lakatlan. Akkor ki­ürítették, hogy a szigeten büntetöíelepet létesítse­nek. Senki, még a közeli Szardínia szigetének hajósai, kirándulót sem szállhatnak partra Astnarán. Néhány év óta ugyanis ismét lakják a szigetet: de olyanok, akikre caraninierlk és rendőrök vi­gyáznak; 38 ember, akiket azzal gyanúsítanak, hogy a szicíliai ős kaJábrial maffia tagjai Aligha kétséges, hogy megalapBzott a gyanú, s bí­rósági ítélet helyett az olasz hatóságok ezért voltak kény­telenek deportálni e gyanú sítottakat — egy 1965-ben hozott törvény alapján, a mely szerint a lakosságot meg kell védeni a potenclá Hsán veszélyes elemektől — mert nem sikerült kellő bi zonyítékot szerezni ellenük A korábbi eljárások azon ban, amikor az Ilyen eleme két kiutasították délről, Szí cíliából,- Kalábrlából és é- szakra költöztették őket — azért nem voltak eredmé­nyesek, mert az illetők Mi- lánóbani Torinóban, s az or szág más északi városaiban, vidékein ugyanazt folytat­ták, amit délen kényszerű­ségből abbahagytak. A Washington Post mun­katársa engedélyt kapott az olasz hatóságoktól, hogy a szigetre lépjen és beszélget­Maffiások szigete hetett is a 38 deportált kö­zül bárkivel. Azok tele vol­tak panasszal: keveslik a na­pi ' két dollárnak megfelelő ellátást (azt is csak tizenhe­ten kapják közülük, de azok is éppúgy, mint a többiek, vagyonos emberek), kifogá­solják, hogy egy motorcsó­nak /erős fegyeveres kísé­rettel I csupán hetenként egyszer, akkor ts csak há­rom órára viszi őket Porto Torresbe élelmiszer- és e- gyéb szükségleteik bevásár­lására. Az ágyneműt csak havonta egyszer váltják, és mindössze egy telefon áll rendelkezésükre. Néhány villámportré a szi­getlakók közül: Salvatore Mammolitlt és unokatestvé rét, Rosario Rugolót azzal gyanúsítják, hogy 1973-ban bűnrészesek voltak Paul Get­ty olajmilliárdos unokájá­nak elrablásában. Rocco Gioffre annak a Gioffre csa­ládnak a tagja, amely örök harcban áll a Pellegrino csa­láddal, s a kölcsönös vér­bosszúk eddig 16 halálos ál­dozatot szedtek, valamint 28 családtag súlyosan megsebe­sült. Giuseppe Italtanót az­zal gyanúsítják, hogy egyik fő szervezője az Itáliában elharapózott gyermekrablá­soknak. A fehér hajú Diego StilUtano már 15 évet töltött a rács mögött gyilkosságért, de jó magaviseleté miatt szabadult. 0 azt állítja, hogy ezen a szigeten az életmód rosszabb, mint a börtön. A romén iskolákban nagy gondot fordítanak az oktatás, a tudomány és a termelés egybehangolására. Képünkön a buka­resti I. L. Caragiele Gimnázium diákjait láthatjuk műszaki gyakorlat közben , izenkilenc hónapig í tartó érdekes per” ért véget Svájcban, A vi­lág második legnagyobb é- leLmiszergyára, a Nestlé (évi forgalma lö,3- milliárd sváj­ci frank] vádolt hitelron­tással rágalmazással egy ti­zenhárom tagú diákcsopor­tot. amely a Harmadik Vi­lágmunkacsoportnak nevezi magát. A -berni diákok lefordítot­ták, kiegészítették és ter­jesztették egy Mike Müller nevű angol újságíró The Ba­by Killer (A osecsemögyil- kos) című tanulmányát. A szöveg lényege, hogy a Nes­tlé cég a harmadik világ különböző országaiban erő­szakos és hazug reklámmal terjeszti tápszerkészítménye­A NESTLÉ BOTRÁNY it, kiváltképpen a Lacton ne­vűt, Alkalmazottait ápoló­nőknek álcázza, egészség­ügyi „blabla“ szöveggel ter­jeszti cikkeit plakátokon, rá­dióadásokban stb. Ezzel az anyák tömegét veszi rá, hogy idő előtt elválassza gyermekét, az anyate] he­lyett a Nestlé cég Lactogen- jével táplálja, mert az a jó, a korszerű, a fejlődést elő­segítő Ezzel szemben, mint­hogy a harmadik világbeli anyák jó részének sem pén­ze, sem megfelelő szaktudá­sa és konyhatelszerelése (el­sősorban hűtőszekrénye) nincs ahhoz, hogy csakugyan előírásosan berendezkedjék csecsemője tápszeres ellátá- '•sára, a^bébík- súlyos beteg- ••'ségúk' Ifövétkeétében igen nagy számban halnak meg. 'Mike Müller á maga tapasz­talatain kívül nemzetközi se- gélyszervektől beszerzett a- datokra is támaszkodott vád­iratában. A felperes Nestlé cég ügy­védjei a berni, tárgyalóte­remben napok, hetek és hó­napok múltán sem tudtak e- gyetlén szakembert, orvost felvonultatni Védőtanúként, noha feltehető, hogy pénz­zel mindent ipegpróbáltak. Amikor végül 'úgy látszott, mégis sikerült valakit sze­rezniük, diadalmasan jelen­tették be, hogy a lagost e- gyetera egyik professzora hajlandó vallomást tenni a cég védelmében. Ám a pro­fesszor sem béidézése nap­ján, sem később nem jelent meg. Állítottak viszont orvos ta­núkat az alperes diákok. Or­vosokat, akik megerősítet­ték, hogy a „fejlődő orszá­géban a tápszeresfiaskó a gyilkosság szerszáma“ és eb­ben á „Nestlé cég agresszív reklámkampánya a Lactogen érdekében, a fő felelős!“ Ezek után a Nestlé cég vádpontjából — hármat visz- szavont. Nem tartotta többé rágalmazásnak, hogy. a Nes­tlé eladási niódszerei a har­madik világban „nem etiku­sak és erkölcstelenek“, azt sem, hogy „a Lactogen ezer és ezer gyermek halálát, il­letve tartós szellemi vagy fizikai sérülését okozta“, és azt sem. hogy a Nestlé az anyák tömegét vezette félre, kereskedelmi alkalmazottait betegápoló nővéreknek ál­cázva“. Egyetlen vádpont maradt: továbbra is sérel­mezték a brosúra címét. A bíróság is csupán a cím miatt marasztalta el a vád­lottakat, szinte jelképes, há­romezer svájci frankos (ezt tizenhármuknak közösen kellett megfizetniük) pénz- büntetésre. A tárgyalást ve­zető bíró ugyanakkor nyo­matékosan felszólította a Nestlé céget, hogy eladási módszereit vizsgálja felül. Erkölcsileg tehát a diákok csoportja — Dávid — győ­zött Góliát — a hatalmas tő­kés konszern ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom