Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-26 / 30. szám
2 Nyugaton^, a helyzet( változatban Az erőszak birodalma - az erőszak irodalma Lapunk elöafi számában Irtunk Albert Spag- glarirál, a tavaly nyári, nagy nizzai bankrablás kieszelő|éröl ás végrehajt6|áröl, a megrögzött szélsőjobboldali terroristáról. Most további adalékokat közlünk ,,az évszázad bankrablása“ tőhósének erkölcsi profiljához. Hadd 1- lélhessék meg olvasóink is, kit tartanak bősnek a nyugati tőkés világban. A közelműltban egy dokumentumregény jelent meg a francia könyvesboltokban, Robert Laffont kiadó gondozásában. Szerzője bizonyos Albert Spagglari, aki a vietnami háborúban szerzett élményeit Írja le. jól sejtették, a vietnami hős Albert Spagglari azonos a brankrab ló és terrorista Spaggiarival. A Paris Match nemrég bö szemelvényeket Is közölt az trásmüről, amelyet nem átallott „irodalomnak“ nevezni. A tárgyilagosság kedvéért inkább nevezhette volna azonban eröszakiroda- lomnak. De erről a szemelvény alapján minden józan gondolkodású olvasó meggyőződhetett. Az útszóli nyelvezeten ktviil bőségesen adagolt, válogatott szörnyűségek és erőszakosságok, borzalmas kegyetlenkedések szerepelnek benne, lappangó vagy nyílt fajgyűlölettel fűszerezve, amely azzal kezdődik, hogy a gyarmati katona nem tekinti embernek az őslakosságot. A szerző persze némi filozófiát is talál a halálról, amely ugyebár ott leselkedik ezekre a „nagyszerű fiúkra“, akik Vietnamban a civilizációt védik. A civilizáció védelmezői a könyv tanúsága szerint annyira érzéketlenek — vagy voltak egyáltalán érzékenyek? —, hogy hidegvérrel ürítik ki egész tölténytárukat védtelen asszonyokkal és gyermekekkel szemben. „Lelkiállapotukat“ leleplező jelenet, amikor ezek a „kemény legények“ előző esti mészárlásaik láttán kihagyják a reggeli kávét. .• Mindez nem újdonság a világnak. A tisztességes érzelmű franQiák ú>ni nitpig,.is. bűntudatot éreznek, pirulnak á szégyenletes gyarmati háborúért, amely — mint mindenki tudja — kegyetlen bevezetője volt a későbbieknek, amikor az amerikaiak folytatták Vietnam földjén azt, amit a franciák elkezdtek. Részletekből megítélni egy könyvet, persze, mindig önkényes dolog. Ebben az esetben a- zonban már a szerző személye sem hagy kétséget afelől, hogy milyen jellegű „irodalomról“ van szó. De akinek még ez sem elég, annak a Paris Match bővebb felvilágosítást nyújt. Szinte diadallal Írja le — mint az Irásmű „minőségét“ garantáló újabb tényezőt —, hogy a szerző művét tizenöt évvel ezelőtt kezdte írni, a Baumettes börtönben, ahol bárom évet töltött, mert részt vett több szélsőjobboldali merényletben. A televízió után most az Irodalom is kezdi az erőszakot eszményíteni Nyngat-Eurúpában és más tőkés országban. A piacon meg Is jelentek az első ilyen folyóiratok. Violent World (Erőszakos világ), Assasin (Gyilkos) és ehhez hasonló elmek alatt terjesztik a testi-lelki erőszak dicsőségét a heti és havi megjelenésű sajtótermékek. Hirdetik és „népszerűsítik“ az öngyilkosságot, az erőszakosságot, a testi sértést, a rablést, a gyermekgyilkosságot és mindazt, aminek valami köze van a durvasághoz, az erőszakhoz, az embertelenséghez. P. L. FŐISKOLÁSOK összpontosításon A főiskolás flúballgatök a harmadik évfolyam megkezdése előtt kéthetes katonai összpontosításon vesznek részt. Ezzel kezdetét veszi tényleges katonai idejük letöltése, ami a harmadik és negyedik évfolyamokban minden héten egy napot vesz igénybe. A lányhallgatók — a második évfolyam után tíznapos nyári testnevelési összpontosításon vesznek részt. A Szlovák Műszaki Főiskola vegyészeti karának másodikos lányhallgatói már évek óta a vyhnel űdölőközpontban töltik az összpontosítás napjait. Egy 98 főből álló csoport már túl van rajta. A testnevelési katedra dolgozóinak Irányításával turisztikával és kerékpártúrákkal, úszással, evezéssel és labdajátékokkal töltötték a napokat, az estéket pedig a tábortűz mellett, jó alkalom volt ez szórakozásra, pihenésre és egyben arra is, hogy a lányok közelebbről is megismerjék egymást. A testnevelési katedra dolgozói az >utolsó napra honvédelmi versenyt szervezetek, amelynek legérdekesebb száma a tájékozódási futóverseny volt. Oláh Gyula A munkába mindennap ötven kilométert kellett megtennie. És másnap, kora reggel ismét igen sietnie kellett, hogy a KoSlcká utcai drogériában még idejében felöltliesse az eiárusftö köpenyt. Igazán nem aKadt fölösleges ideje. Csak olykor-olykor, szombat vagy vasárnap tudott a barátokkal lejátszani egy-egy játszmát a pingpong-asztal mellett vagy egy kicsit rúgni a labdát. így teltek-múltak a napok. Az időt sohasem lehetett megállítani, rohant, mint a fé- kezhetetlen futó, akinek a nap huszonnégy érája csupán a végtelen egy megragadhatatlan pillanata. Aztán mégis csak elkövetkezett az a nap, amely Madarász Károlyt kilendítette mágszokótt mindennapi körforgásából. Ez akkor volt, amikor megkapta a katonai behívót. De azóta már sok vH folyt le a Dunán... Most együtt üldögélünk a gyakorlótér zöld pázsitszönyegén. Károly — magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár — már katonai szolgálatának második évét tölti, altiszt a rádiósoknál, másodosztályú specialista, példás katonája és őrvezetője a csehszlovák néphadseregnek. Ma egy kicsit vísszakalandozik a múltba. — Akkor mint újonctól megkérdezték tőlem, hogy mi az, amit a katonaságnál a legszívesebben csinálnék, nem gondolkoztam sakáig. Csakhogy olyan mint én, aki katonai sofőr szerettem volna lenni, ezerszámra akadt. A katonai szolgáltara behívott fiúk legnagyobb része éppen a kormánykereket szerette volna a kezében tartani. De azért én megértettem, hogy azok vannak e- lönyben, akiknek már megvan a jogosítványuk, vagy akik a foglalkozásuk révén is közelebb állnak a technikához, mint én... Károlynak felajánlották, hogy akkor legyen rádiós. Nos, ez már valamit jelent. Először arra gondolt, vajon az anyanyelve nem fogja-e ebben akadályozni. Az ípari- tanuló-iskolát, ahol szlovákul folyt a tanítás, ugyan jó eredménnyel végezte, el, de a rádiós szolgálatban lépést tud-e majd tartani a többiekkel, a szlovák vagy a cseh anyanyelvűekkel? Am amikor az elvtársak közölték, hogy a morze-ábécében minden betűnek és minden számnak minden nyelven egyforma a jelzése, akkor elfogadta, amit ajánlottak neki. A HESZ katonai előkészítő tanfolyamán már megállapította, hogy a morze-jelekkel nem lesz sok baja. És ehhez tartotta magát szolgálatba lépésekor is. Ugyanis „ízlett“ neki ez a munka. — Nyugat-Csehország Igazán nem esik közel az otthonomhoz. Gyakran gondoltam az öt testvéremre, a szüléimre. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy kezdetben nem voltam szomorú. De csakhamar rájöttem, hogy nem hozhatok szégyent az otthoniak feió". re... — emlékezik-vissza az-első napokwií-íHADSEREGÜNK ÉLETÉBŐL Drogériából arádióállomásij arra az időre, amikor még csak tanulta a katonai ábécét, amikor megfeszített erővel igyekezett mindazt' felszínre hozni és hasznosítani, ami még a katonaság előtt a HESZ-ben „ráragadt“. És most örült csak igazán annak, hogy a katonai előkészítőt nem vette félvállról. Ez igazán megkönnyí- tétte, ^uú^or tényleges szblgálatba-‘ — Ami a jelenlegi szolgálajomat,^ illeti, többnyire számokat „fogok“. Hogy mennyit hiba nélkül? Hát úgy percenként ÍÓÓ jelet. Nos, számokat „fogni" nem éppeh a legkönnyebb feladat. A rádiós minden hibája, legkisebb tévedése azt jelenti, hogy hiba csúszik az ellenséges repülőgép bemérésébe, s tulajdonképpen azt is, hogy a légel- hárítók nem működhetnek pontosan és jól. — Tudja, ha az ember hosszabb időt tölt a ráSió mellett — és szünet nélkül, szinte megszédül a számok rengetegétől, állandósul a feszültségérzet, s ilyenkor borzasztóan kell összpontosítani, nehogy fáradtság legyen rajta úrrá... Nap nap után önfeláldozó munkával gyarapította szaktudását. A specialista harmadik osztályát katonai szolgálatának első öt hónapja alatt elvégezte. Akkor tett szocialista kötelezettségvállalást, hogy másodosztályú specialistává képezze ki magát. — No ez már lényegesen több munkát adott — jegyezte meg. Persze, Itt már nemcsak az adásban és vevésben kellett többet tudnia, hanem a rádióadás műszaki részével Is meg kellett ismerkednie. Hiszen csak a hullámhosszok átkapcsolása, váltása mennyire bonyolult... Am Károly szavát adta a kollektívának, az egységnek, amelyben szolgált. S mivel nem szereti a szócséplést, tettekkel bizonyított, így csakhamar nemcsak másodosztályú rádiós lett, hanem egyúttal elnyerte a példás katona címet is. — Hát melyik apa ne lenne büszke a fiára, ha az becsületet szerzett a nevének? — kérdezett vissza arra a kérdésünkre, hogy mit szólt mindehhez az édesapja. — Apám mindig arra tanított, hogy dolgozni becsületesen és lelkiismeretesen kell. S így természetesen örült, hogy szavait nem felejtettem el. De meg kell mondanom azt is, hogy az elárusítói foglalkozás is csak megerősítette bennem a felelősségtudatot. Talán egy kicsit ennek is köszönhetem, hogy példás katona lett belőlem. Viszont az is igaz, hogy a katonai szolgálatból sok mindent viszek majd a polgári életbe. Nemcsak azt, hogy mind belpolitikai, mind külpolitikai szempontból kitágult a látóköröm, főleg a szocialista államok világpolitikai szerepét illetően. Számomra az is nagy plusz, hogy tökéletesíthettem az szlovák nyelvtudásomat. Nekem, mint elárusítónak, ez valóban fontos. Aztán, amikor szóbakerült a jövője, elmondta, hogy szeretné legalább az üzletvezetői helyettes posztjáig vinni. S hogy ehhez bizonyos fokú továbbképzésre van szüksége, azt természetes dolognak veszi. Még egy Ideig elbeszélgettünk erről-arról, mindaddig, amíg Madarász Károly őrvezetöt nem szólította a kötelesség ... V Irta és -i{án)fképezte —zp<TAz Ipolysági (Sahyi) Magyar Tannyelvű Gimnázium SZISZ szervezetének elnöke március óta Varga Edit, a második A osztály színjeles tanulója. Ez a szerény és komoly kislány elárulta nekünk, hogy gyógyszerész szeretne lenni, kedvenc tantárgyai a vegytan, a matematika és az angol nyelv. Nagyon szeret olvasni, rajzolni, rádiót hallgatni és tévét nézni. Vele készítettük az alábbi interjút a SZISZ-szervezet tevékenységéről. — Miután végétért az 1976/77. tanév, miként értékeli a szervezet múlt évi tevékenységét? — Szervezetünk tevékenysége eléggé sokrétű volt. Főleg a politikai és ideológiai továbbképzés terén, kultúrában és a sportban voltunk tevékenyek. A SZlSZ-tagok politikai oktatását Rég Ildikó irányította, és az előírt témákat minden osztályban átvettük az osztályfőnöki órákon. Politikai és ideológiai ismereteink gyarapításához hozzájárultak azok a beszélgetések is, amelyeket a veterán kommunistákkal folytattunk, továbbá látogatásunk a bratlslavai Lenin Múzeumban és a Lenln-körben, valamint a csillagászati és az ateista szakkörben végzett munkánk. A múlt év őszén megtartott választások előtt aktívan bekapcsolódtunk a választási előkészületekbe, kultúrbrigád- jaink több alkalommal szerepeltek az agltá- ciós központokban és szerveztünk egy találkozót Szógel István elvtárssal, a városi nemzeti bizottság elnökével, aki a SZISZ- -tagok előtt választási rendszerünket ismertette. Előadások és műsorok formájában megemlékeztünk a jelentős évfordulókról. Külön kiemelném azt az évről évre megrendezésre kerülő akciónkat, melynek keretében Jankó Králra, a szlovák költöforradal- márra emlékezünk, akit a magyar szabadságharc Idején Ipolyságon vetettek tömlöc- be haladó gondolkodása miatt. A költő szü- letésnapjánajr előestéjén (április 23-án) a helybeli szlovák gimnázium SZlSZ-tagjaival együtt fáklyamenetet rendeztük a költő em léktáblájához, magyar és szlovák nyelven adtuk elő a költő legszebb verselt és méltattuk tevékenységét. Persze az élő irodalomról sem feledkezünk meg. Az író-olvasó találkozókra Duba Gyulát, Tóth Lászlót és Iskolánk volt tanítványát, Varga Imrét hívtuk meg. Kultúr- felelősünk törődik azzal is, hogy tagjaink részt vegyenek a városkánkban lezajló kulturális eseményéken. Így például legutóbb megnéztük a Magyar Területi Színház előadásában Ján Soloviő Ezüst jaguárját, a „Vidám fiúk“ elnevezésű moszkvai együttes 'szabadtéri hangversenyét. Kulturális tevékenységünkhöz tartozik a DIAK című iskolai lapunk kiadása. A lap szerkesztésébe bekapcsolódtak az elsőosztáEredményesen dolgoztak lyosok. A szerkesztő bizottság Herda Erzsé bet, Hornyák Kornélia és Megyesl Mária elsőosztályos tanulók irányításával működik. Lapunk tartalma egyre színesebb, mert gyarapodott az állandó munkatársak száma. — Ml a helyzet a sport terén? — Szép sikerekről számolhatok be. Több mint száz SZISZ-tagunk kapta meg a tanév végén a BPPOV-jelvény bronzfokozatát, ti zenketten pedig az ezüstfokozatot. A leg eredményesebb sportolóink Cseri Aranka, Csírl Éva, Ivan Magda, Löríncz Gábor és Kázmér Ferenc. Áprilisban atlétikában szerepeltünk sikeresen, megnyertünk egy iskolák közti labdarúgótornát, és a minden évben május elseje előestéjén megrendezett Ipolysági kerékpáros körversenyt is az idén a ml szervezetünk tagja, Tóth Mihály harmadik osztályos tanuló nyerte. Vannak ü gyes sakkozóink is. A másodikosok az idén is részt vettek a hagyományos sítanfolyamon a Magas-Tátrában, az elsősök pedig úszótanfolyam keretében úszni tanultak meg. — Társadalmi munka? — Kötelességünknek tartjuk, hogy segítsünk nemzetgazdaságunknak mindenütt, ahol szükség van ránk. Leginkább a mezőgazdasági csúcsmunkákba kapcsolódtunk be. A múlt tanévben 4000 órát dolgoztak le szisz-tagjaink az Ipolysági, az ípolyszakál- lasi és az ípolybalogl földművesszövetkezetben. Az új gimnázium építésében is segédkeztünk, bekapcsolódtunk a városszépítést akcióba, és a városunk északi részén épülő új lakónegyed házaiban is segítettünk a lakások átadás előtti kitakarításában. A nyár folyamán két brigádunk fog dolgozni az Ipolyszakállasl Efszben az aratási munkák- ben, egy 38 tagú brigádunk pedig az NDK- -ba utazott, ahol három hétig a gyümölcsszedésben segít. — jól világított-e az Ifjúsági Fényszóró? — Azt hiszem, igen. Az Ifjúsági Fényszóró szorgalmas fotóriporterei és a faliújság riporterei és cikkírói rávilágítottak a nem kívánatos jelenségekre, és ezért az Iskolai fegyelem, a tantermek rendje és tisztasága fokozatosan megjavult, s egyre kevesebb alkalommal került sor az iskolai rendtartás szabályainak megsértésére. A tanulmányi e- redményeket is rendszeresen értékeltük, és ez bizonyos javulást Is hozott a tanulmányi előmenetel terén. — Szeretik-e a SZISZ-tagok az Űj Ifjúságot? — Természetesen. Színes, tartalmas, a fiataloknak írt a fiatalok problémáival foglalkozó lap — ez tagjaink általános véleménye az 0) Ifjúságról. Mint az iskolai SZISZ-szervezet elnöke azonban az Oj Ifjúsággal kapcsolatban két dologgal nem vagyok megelégedve: 1. Az Iskolába 67 tagunk járatta rendszeresen a lapot. Ezt kevésnek tartom, hisz 200 körül van a SZISZ- tagok száma minden tanévben. Most kötelezettséget vállaltunk, hogy az 1977/78. tanévben az előfizetők számát megkétszerezzük. 2. Nincsenek olyan tagjaink, akik rendszeresen tudósítanák a lapot, pedig nagy iskola vagyunk, ahol szinte minden héten történik valami, amiről érdemes lenne tájékoztatni az Oj Ifjúság olvasóit is. A- jövő tanévben igyekezni fogunk ezt pótolni. — A társadalmi munkán kívül vannak-e nyári tervek, akciók? — Igen. Több mi.ht Otveii plonlrvezetönk van a SZISZ-szervezetben, akik a nyáron az Ipolysághoz közeli Somos pionírtáhorban iskolázáson vesznek majd részt. De Gyügy- fürdőn (Dudince) és Sereden is lesz iskolázás a SZISZ tisztségviselői részére. A sere- di iskolázáson én magam is részt veszek. Augusztusban vezetőségi ülésen dolgozzuk majd ki az új tanév munkatervét, amely számos jelentős esemény esztendeje lesz, hiszen a SZISZ H. kongresszusa, a NOSZF 60. évfordulója és a Februári Győzelem 30. évfordulója is az új tanévre esik. Sági Tóth Tibor
