Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-26 / 30. szám

2 Nyugaton^, a helyzet( változatban Az erőszak birodalma - az erőszak irodalma Lapunk elöafi számában Irtunk Albert Spag- glarirál, a tavaly nyári, nagy nizzai bankrab­lás kieszelő|éröl ás végrehajt6|áröl, a megrög­zött szélsőjobboldali terroristáról. Most továb­bi adalékokat közlünk ,,az évszázad bankrab­lása“ tőhósének erkölcsi profiljához. Hadd 1- lélhessék meg olvasóink is, kit tartanak bős­nek a nyugati tőkés világban. A közelműltban egy dokumentumregény je­lent meg a francia könyvesboltokban, Robert Laffont kiadó gondozásában. Szerzője bizonyos Albert Spagglari, aki a vietnami háborúban szerzett élményeit Írja le. jól sejtették, a viet­nami hős Albert Spagglari azonos a brankrab ló és terrorista Spaggiarival. A Paris Match nemrég bö szemelvényeket Is közölt az trásmüről, amelyet nem átallott „iro­dalomnak“ nevezni. A tárgyilagosság kedvéért inkább nevezhette volna azonban eröszakiroda- lomnak. De erről a szemelvény alapján minden józan gondolkodású olvasó meggyőződhetett. Az útszóli nyelvezeten ktviil bőségesen ada­golt, válogatott szörnyűségek és erőszakossá­gok, borzalmas kegyetlenkedések szerepelnek benne, lappangó vagy nyílt fajgyűlölettel fűsze­rezve, amely azzal kezdődik, hogy a gyarmati katona nem tekinti embernek az őslakosságot. A szerző persze némi filozófiát is talál a ha­lálról, amely ugyebár ott leselkedik ezekre a „nagyszerű fiúkra“, akik Vietnamban a civili­zációt védik. A civilizáció védelmezői a könyv tanúsága szerint annyira érzéketlenek — vagy voltak egyáltalán érzékenyek? —, hogy hidegvérrel ürítik ki egész tölténytárukat védtelen asszo­nyokkal és gyermekekkel szemben. „Lelkiálla­potukat“ leleplező jelenet, amikor ezek a „ke­mény legények“ előző esti mészárlásaik láttán kihagyják a reggeli kávét. .• Mindez nem újdonság a világnak. A tisztes­séges érzelmű franQiák ú>ni nitpig,.is. bűntuda­tot éreznek, pirulnak á szégyenletes gyarmati háborúért, amely — mint mindenki tudja — kegyetlen bevezetője volt a későbbieknek, ami­kor az amerikaiak folytatták Vietnam földjén azt, amit a franciák elkezdtek. Részletekből megítélni egy könyvet, persze, mindig önkényes dolog. Ebben az esetben a- zonban már a szerző személye sem hagy két­séget afelől, hogy milyen jellegű „irodalomról“ van szó. De akinek még ez sem elég, annak a Paris Match bővebb felvilágosítást nyújt. Szinte diadallal Írja le — mint az Irásmű „mi­nőségét“ garantáló újabb tényezőt —, hogy a szerző művét tizenöt évvel ezelőtt kezdte írni, a Baumettes börtönben, ahol bárom évet töl­tött, mert részt vett több szélsőjobboldali me­rényletben. A televízió után most az Irodalom is kezdi az erőszakot eszményíteni Nyngat-Eurúpában és más tőkés országban. A piacon meg Is jelentek az első ilyen folyóiratok. Violent World (Erő­szakos világ), Assasin (Gyilkos) és ehhez ha­sonló elmek alatt terjesztik a testi-lelki erő­szak dicsőségét a heti és havi megjelenésű sajtótermékek. Hirdetik és „népszerűsítik“ az öngyilkossá­got, az erőszakosságot, a testi sértést, a rab­lést, a gyermekgyilkosságot és mindazt, ami­nek valami köze van a durvasághoz, az erő­szakhoz, az embertelenséghez. P. L. FŐISKOLÁSOK összpontosításon A főiskolás flúballgatök a harmadik évfo­lyam megkezdése előtt kéthetes katonai össz­pontosításon vesznek részt. Ezzel kezdetét ve­szi tényleges katonai idejük letöltése, ami a harmadik és negyedik évfolyamokban minden héten egy napot vesz igénybe. A lányhallgatók — a második évfolyam után tíznapos nyári testnevelési összpontosításon vesznek részt. A Szlovák Műszaki Főiskola ve­gyészeti karának másodikos lányhallgatói már évek óta a vyhnel űdölőközpontban töltik az összpontosítás napjait. Egy 98 főből álló cso­port már túl van rajta. A testnevelési katedra dolgozóinak Irányításával turisztikával és ke­rékpártúrákkal, úszással, evezéssel és labda­játékokkal töltötték a napokat, az estéket pe­dig a tábortűz mellett, jó alkalom volt ez szó­rakozásra, pihenésre és egyben arra is, hogy a lányok közelebbről is megismerjék egymást. A testnevelési katedra dolgozói az >utolsó napra honvédelmi versenyt szervezetek, amelynek leg­érdekesebb száma a tájékozódási futóverseny volt. Oláh Gyula A munkába mindennap ötven kilomé­tert kellett megtennie. És másnap, kora reggel ismét igen sietnie kel­lett, hogy a KoSlcká utcai drogériában még idejében felöltliesse az eiárusftö köpenyt. Igazán nem aKadt fölösleges ideje. Csak olykor-olykor, szombat vagy vasárnap tu­dott a barátokkal lejátszani egy-egy játsz­mát a pingpong-asztal mellett vagy egy ki­csit rúgni a labdát. így teltek-múltak a napok. Az időt soha­sem lehetett megállítani, rohant, mint a fé- kezhetetlen futó, akinek a nap huszonnégy érája csupán a végtelen egy megragadha­tatlan pillanata. Aztán mégis csak elkövet­kezett az a nap, amely Madarász Károlyt kilendítette mágszokótt mindennapi körfor­gásából. Ez akkor volt, amikor megkapta a katonai behívót. De azóta már sok vH folyt le a Dunán... Most együtt üldögélünk a gyakorlótér zöld pázsitszönyegén. Károly — magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár — már katonai szolgálatának második évét tölti, altiszt a rádiósoknál, másodosztályú specia­lista, példás katonája és őrvezetője a cseh­szlovák néphadseregnek. Ma egy kicsit vísszakalandozik a múltba. — Akkor mint újonctól megkérdezték tő­lem, hogy mi az, amit a katonaságnál a leg­szívesebben csinálnék, nem gondolkoztam sakáig. Csakhogy olyan mint én, aki kato­nai sofőr szerettem volna lenni, ezerszám­ra akadt. A katonai szolgáltara behívott fiúk legnagyobb része éppen a kormányke­reket szerette volna a kezében tartani. De azért én megértettem, hogy azok vannak e- lönyben, akiknek már megvan a jogosítvá­nyuk, vagy akik a foglalkozásuk révén is közelebb állnak a technikához, mint én... Károlynak felajánlották, hogy akkor le­gyen rádiós. Nos, ez már valamit jelent. Először arra gondolt, vajon az anyanyelve nem fogja-e ebben akadályozni. Az ípari- tanuló-iskolát, ahol szlovákul folyt a taní­tás, ugyan jó eredménnyel végezte, el, de a rádiós szolgálatban lépést tud-e majd tar­tani a többiekkel, a szlovák vagy a cseh anyanyelvűekkel? Am amikor az elvtársak közölték, hogy a morze-ábécében minden betűnek és minden számnak minden nyel­ven egyforma a jelzése, akkor elfogadta, amit ajánlottak neki. A HESZ katonai előkészítő tanfolyamán már megállapította, hogy a morze-jelekkel nem lesz sok baja. És ehhez tartotta magát szolgálatba lépésekor is. Ugyanis „ízlett“ neki ez a munka. — Nyugat-Csehország Igazán nem esik közel az otthonomhoz. Gyakran gondoltam az öt testvéremre, a szüléimre. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy kezdetben nem vol­tam szomorú. De csakhamar rájöttem, hogy nem hozhatok szégyent az otthoniak feió". re... — emlékezik-vissza az-első napokwií-í­HADSEREGÜNK ÉLETÉBŐL Drogériából arádióállomásij arra az időre, amikor még csak tanulta a katonai ábécét, amikor megfeszített erővel igyekezett mindazt' felszínre hozni és hasz­nosítani, ami még a katonaság előtt a HESZ-ben „ráragadt“. És most örült csak igazán annak, hogy a katonai előkészítőt nem vette félvállról. Ez igazán megkönnyí- tétte, ^uú^or tényleges szblgálat­ba-‘ — Ami a jelenlegi szolgálajomat,^ illeti, többnyire számokat „fogok“. Hogy mennyit hiba nélkül? Hát úgy percenként ÍÓÓ jelet. Nos, számokat „fogni" nem éppeh a leg­könnyebb feladat. A rádiós minden hibája, legkisebb tévedése azt jelenti, hogy hiba csúszik az ellenséges repülőgép bemérésé­be, s tulajdonképpen azt is, hogy a légel- hárítók nem működhetnek pontosan és jól. — Tudja, ha az ember hosszabb időt tölt a ráSió mellett — és szünet nélkül, szinte megszédül a számok rengetegétől, állandó­sul a feszültségérzet, s ilyenkor borzasztó­an kell összpontosítani, nehogy fáradtság legyen rajta úrrá... Nap nap után önfeláldozó munkával gya­rapította szaktudását. A specialista harma­dik osztályát katonai szolgálatának első öt hónapja alatt elvégezte. Akkor tett szocia­lista kötelezettségvállalást, hogy másodosz­tályú specialistává képezze ki magát. — No ez már lényegesen több munkát adott — jegyezte meg. Persze, Itt már nemcsak az adásban és vevésben kellett többet tudnia, hanem a rádióadás műszaki részével Is meg kellett ismerkednie. Hiszen csak a hullámhosszok átkapcsolása, váltása mennyire bonyolult... Am Károly szavát adta a kollektívának, az egységnek, amelyben szolgált. S mivel nem szereti a szócséplést, tettekkel bizonyított, így csakhamar nemcsak másodosztályú rá­diós lett, hanem egyúttal elnyerte a példás katona címet is. — Hát melyik apa ne lenne büszke a fiára, ha az becsületet szerzett a nevének? — kérdezett vissza arra a kérdésünkre, hogy mit szólt mindehhez az édesapja. — Apám mindig arra tanított, hogy dolgozni becsületesen és lelkiismeretesen kell. S így természetesen örült, hogy szavait nem fe­lejtettem el. De meg kell mondanom azt is, hogy az elárusítói foglalkozás is csak meg­erősítette bennem a felelősségtudatot. Ta­lán egy kicsit ennek is köszönhetem, hogy példás katona lett belőlem. Viszont az is igaz, hogy a katonai szolgálatból sok min­dent viszek majd a polgári életbe. Nemcsak azt, hogy mind belpolitikai, mind külpoli­tikai szempontból kitágult a látóköröm, fő­leg a szocialista államok világpolitikai sze­repét illetően. Számomra az is nagy plusz, hogy tökéletesíthettem az szlovák nyelvtu­dásomat. Nekem, mint elárusítónak, ez va­lóban fontos. Aztán, amikor szóbakerült a jövője, el­mondta, hogy szeretné legalább az üzlet­vezetői helyettes posztjáig vinni. S hogy ehhez bizonyos fokú továbbképzésre van szüksége, azt természetes dolognak veszi. Még egy Ideig elbeszélgettünk erről-arról, mindaddig, amíg Madarász Károly őrvezetöt nem szólította a kötelesség ... V Irta és -i{án)fképezte —zp<T­Az Ipolysági (Sahyi) Magyar Tannyelvű Gimnázium SZISZ szervezetének elnöke már­cius óta Varga Edit, a második A osztály színjeles tanulója. Ez a szerény és komoly kislány elárulta nekünk, hogy gyógysze­rész szeretne lenni, kedvenc tantárgyai a vegytan, a matematika és az angol nyelv. Nagyon szeret olvasni, rajzolni, rádiót hall­gatni és tévét nézni. Vele készítettük az alábbi interjút a SZISZ-szervezet tevékeny­ségéről. — Miután végétért az 1976/77. tanév, mi­ként értékeli a szervezet múlt évi tevé­kenységét? — Szervezetünk tevékenysége eléggé sok­rétű volt. Főleg a politikai és ideológiai to­vábbképzés terén, kultúrában és a sportban voltunk tevékenyek. A SZlSZ-tagok politikai oktatását Rég Ildikó irányította, és az elő­írt témákat minden osztályban átvettük az osztályfőnöki órákon. Politikai és ideoló­giai ismereteink gyarapításához hozzájárul­tak azok a beszélgetések is, amelyeket a veterán kommunistákkal folytattunk, továb­bá látogatásunk a bratlslavai Lenin Mú­zeumban és a Lenln-körben, valamint a csillagászati és az ateista szakkörben vég­zett munkánk. A múlt év őszén megtartott választások előtt aktívan bekapcsolódtunk a választási előkészületekbe, kultúrbrigád- jaink több alkalommal szerepeltek az agltá- ciós központokban és szerveztünk egy ta­lálkozót Szógel István elvtárssal, a városi nemzeti bizottság elnökével, aki a SZISZ- -tagok előtt választási rendszerünket is­mertette. Előadások és műsorok formájában meg­emlékeztünk a jelentős évfordulókról. Kü­lön kiemelném azt az évről évre megren­dezésre kerülő akciónkat, melynek kereté­ben Jankó Králra, a szlovák költöforradal- márra emlékezünk, akit a magyar szabad­ságharc Idején Ipolyságon vetettek tömlöc- be haladó gondolkodása miatt. A költő szü- letésnapjánajr előestéjén (április 23-án) a helybeli szlovák gimnázium SZlSZ-tagjaival együtt fáklyamenetet rendeztük a költő em léktáblájához, magyar és szlovák nyelven adtuk elő a költő legszebb verselt és mél­tattuk tevékenységét. Persze az élő irodalomról sem feledke­zünk meg. Az író-olvasó találkozókra Duba Gyulát, Tóth Lászlót és Iskolánk volt tanít­ványát, Varga Imrét hívtuk meg. Kultúr- felelősünk törődik azzal is, hogy tagjaink részt vegyenek a városkánkban lezajló kul­turális eseményéken. Így például legutóbb megnéztük a Magyar Területi Színház elő­adásában Ján Soloviő Ezüst jaguárját, a „Vi­dám fiúk“ elnevezésű moszkvai együttes 'szabadtéri hangversenyét. Kulturális tevékenységünkhöz tartozik a DIAK című iskolai lapunk kiadása. A lap szerkesztésébe bekapcsolódtak az elsőosztá­Eredményesen dolgoztak lyosok. A szerkesztő bizottság Herda Erzsé bet, Hornyák Kornélia és Megyesl Mária el­sőosztályos tanulók irányításával működik. Lapunk tartalma egyre színesebb, mert gya­rapodott az állandó munkatársak száma. — Ml a helyzet a sport terén? — Szép sikerekről számolhatok be. Több mint száz SZISZ-tagunk kapta meg a tanév végén a BPPOV-jelvény bronzfokozatát, ti zenketten pedig az ezüstfokozatot. A leg eredményesebb sportolóink Cseri Aranka, Csírl Éva, Ivan Magda, Löríncz Gábor és Kázmér Ferenc. Áprilisban atlétikában sze­repeltünk sikeresen, megnyertünk egy isko­lák közti labdarúgótornát, és a minden év­ben május elseje előestéjén megrendezett Ipolysági kerékpáros körversenyt is az idén a ml szervezetünk tagja, Tóth Mihály har­madik osztályos tanuló nyerte. Vannak ü gyes sakkozóink is. A másodikosok az idén is részt vettek a hagyományos sítanfolya­mon a Magas-Tátrában, az elsősök pedig úszótanfolyam keretében úszni tanultak meg. — Társadalmi munka? — Kötelességünknek tartjuk, hogy segít­sünk nemzetgazdaságunknak mindenütt, a­hol szükség van ránk. Leginkább a mező­gazdasági csúcsmunkákba kapcsolódtunk be. A múlt tanévben 4000 órát dolgoztak le szisz-tagjaink az Ipolysági, az ípolyszakál- lasi és az ípolybalogl földművesszövetkezet­ben. Az új gimnázium építésében is segéd­keztünk, bekapcsolódtunk a városszépítést akcióba, és a városunk északi részén épülő új lakónegyed házaiban is segítettünk a la­kások átadás előtti kitakarításában. A nyár folyamán két brigádunk fog dolgozni az Ipolyszakállasl Efszben az aratási munkák- ben, egy 38 tagú brigádunk pedig az NDK- -ba utazott, ahol három hétig a gyümölcs­szedésben segít. — jól világított-e az Ifjúsági Fényszóró? — Azt hiszem, igen. Az Ifjúsági Fényszó­ró szorgalmas fotóriporterei és a faliújság riporterei és cikkírói rávilágítottak a nem kívánatos jelenségekre, és ezért az Iskolai fegyelem, a tantermek rendje és tisztasága fokozatosan megjavult, s egyre kevesebb al­kalommal került sor az iskolai rendtartás szabályainak megsértésére. A tanulmányi e- redményeket is rendszeresen értékeltük, és ez bizonyos javulást Is hozott a tanulmányi előmenetel terén. — Szeretik-e a SZISZ-tagok az Űj Ifjúsá­got? — Természetesen. Színes, tartalmas, a fia­taloknak írt a fiatalok problémáival fog­lalkozó lap — ez tagjaink általános véle­ménye az 0) Ifjúságról. Mint az iskolai SZISZ-szervezet elnöke azonban az Oj Ifjú­sággal kapcsolatban két dologgal nem va­gyok megelégedve: 1. Az Iskolába 67 ta­gunk járatta rendszeresen a lapot. Ezt ke­vésnek tartom, hisz 200 körül van a SZISZ- tagok száma minden tanévben. Most köte­lezettséget vállaltunk, hogy az 1977/78. tan­évben az előfizetők számát megkétszerez­zük. 2. Nincsenek olyan tagjaink, akik rend­szeresen tudósítanák a lapot, pedig nagy iskola vagyunk, ahol szinte minden héten történik valami, amiről érdemes lenne tájé­koztatni az Oj Ifjúság olvasóit is. A- jövő tanévben igyekezni fogunk ezt pótolni. — A társadalmi munkán kívül vannak-e nyári tervek, akciók? — Igen. Több mi.ht Otveii plonlrvezetönk van a SZISZ-szervezetben, akik a nyáron az Ipolysághoz közeli Somos pionírtáhorban iskolázáson vesznek majd részt. De Gyügy- fürdőn (Dudince) és Sereden is lesz iskolá­zás a SZISZ tisztségviselői részére. A sere- di iskolázáson én magam is részt veszek. Augusztusban vezetőségi ülésen dolgozzuk majd ki az új tanév munkatervét, amely számos jelentős esemény esztendeje lesz, hiszen a SZISZ H. kongresszusa, a NOSZF 60. évfordulója és a Februári Győzelem 30. évfordulója is az új tanévre esik. Sági Tóth Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom