Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-12-20 / 51-52. szám

RÄTAN-6Ö0: a mindenséget hallgató fül A csillagos ég nemcsak látliatö. hanem hallható Is. A távoli Napok, csillagképek és a világmindenség végtelenjébe vesző csll • lagkődök egy pillanatra sem szüneteltetik a „rádióadásokat“ a bennük végbemenő fi­zikai folyamatokról. A tudósok számára 1- S gén értékes Információk ezek. A rádlóte ’ leszkópok a tudomány fontos eszközei, mert ’ segítségükkel hallgatjuk a „világmindenség hangját“. Világszerte épülnek a rádióte leszkópok: a Szovjetunióban, Sztavropol me­gyében az egyik legnagyobb nemrég állt munkába A hatalmas műszer helikopterről látható legjobban. Egy régi kozákfalu. Zelencsuk szkaja szétszórt házaitól nem messze fémle mezekből álló hatalmas, kör alakú szerke zet csillog a napfényben. A közepét csak nem átszeli egy ugyancsak lemezekből ké szült egyenes. Az egész szerkezet neve: RÁTÁN—600. Ez a mozaikszó egy orosz név rövidítése, melynek jelentése: a Szovjet Tu­dományos Akadémia 600 méter átmérőjű rádióteleszkópja. A műszer kerülete csak­nem két kilométer, és legalább félórába te­lik, míg végigjárjuk a hajlított alumlnium- : tükrök hosszé sorát. 859 darab, téglalap a- lakú tükör sorakozik, valamennylük mérete: 7,5x2 méter. Fémből készült, erős rácsos tartószerkezetekre szerelték őket, melyek földbe ásott betonoszlopokon nyugszanak. A tükrök függőleges és vízszintes tengelyük elfordlthatók, előre vagy hátra csüsztatha- tók. A fémtükrök összegyűjtik a világűrből ér kezö rádiósugárzást, s egy vevőberendezés hez továbbítják. A rádióteleszkóp gyűrűs szerkezete és változtatható alakja lehetővé teszi az égbolt bármely részének megfigye­lését. Minél nagyobb a sugárzást gyűjtő felület, annál érzékenyebb a műszer, annál tisztább a vétel. Ha azonban az antennák túlságo­san nagyok, nehezen mozgathatók. Az NSZK-beli Max Planck Intézet obszervató­riumának száz méter átmérőjű mozgatható antennája — úgy látszik — már azon a ha­táron van, amelyen túl a paraboloid mé­retei nem növelhetők tovább ésszerűen, A nagyobb átmérőjű antennákat úgy készítik, hogy lemondanak mozgathatóságukról. A RÁTÁN egyesíti a nem mozgatható te leszkópok óriási méreteinek és a mozgat­ható teleszkópok manőverező képességének előnyeit. Gyűjtőtükretnek összfelülete egy 130 méteres paraboloid felszínével azonos. Mivel azonban ez a roppant felület külön­álló, mozgatható lemezekből áll, a műszer irányítható ős számítógép segítségével a vi­lágűr bármelyik pontjár,a, betájolható. 3.rA;Zélencsuk fplyfi^^áu^íyröl RAÍAbl^kÖT^ “ze{?ben levő faíü' a"neVér’kVptáV Sgy'^ äz'' ÉsZak-Kaukázus hegyei által szorosan köz­refogott szűk völgybe vájta medrét. A fo­lyó felső szakasza mentén emelkedő egyik csúcson, mint középkori vitéz sisakja, ra­gyog a csillagvizsgáló kupolája. Itt áll ■ a világ legnagyobb optikai távcsöve, melyről A rádióteleszkópok a tudomány fontos eszközei folyóiratunk 1976/6, számában A mindensér get' látó cső címmel írtunk. Ennek tükre 6 ,méter átmérőjű. Az optikai és a rádióte-. ^^^szkóp ugyanahhoz az intézményhez, a "Szovjet *rudományos Akadémia Különleges Obszervatóriumához tartozik. A maga ne­mében egyedülálló két műszer összehangolt program szerint fog működni, és az álta­luk nyert adatok kiegészítik majd egymást. A hagyományos csillagászat művelőit a tiszta hegyi levegő vonzotta ide, a rádió­csillagászokat a kitűnő természBies talajt kínáló völgykatlan, amelyet a hegyek min­den ipari szennyeződéstől megvédenék. Ezt a talajt sok-sok méter mélységig kavics, ho­mok és föld keveréke alkotja, melyet év­milliók sajtoltak össze. Az olyan óriás rá­dióteleszkóp számára, mint a RÁTÁN, rop­pant fontos az igen szilárd és nagy kiter­jedésű alapozás, mert, ha az alapba rend­szeresen levegő kerül, a mérési eredmények hamisak lesznek. A RÁTÁN a 8 milliméter és 30 centiméter közötti rövidhullám-sávon veszi az űrből érkező rádiósugárzást. A ha­talmas létesítmény telepítésénél az összes kulcsfontosságú méretek tekintetében a hul­lámhossz töredékéig menő pontosságot kel­lett biztosítani. Már az első vizsgálatok megmutatták, hogy jól választották ki a he­lyet, és a teleszkóp konstrukciója beváltot­ta a tudósok reményeit, A RÁTÁN érzékenységi és élesség! világ­csúcsot ért el azoknak a rádióteleszkópok­nak a kategóriájában, amelyek a centiméte­rekkel mért hullámtartományban működ­nek. Ennek köszönhető, hogy a szovjet tu­dósok máris rendkívül érdekes megfigyelé­seket végezhettek. Sikerült például felfog­niuk. a Jupiter három holdjának saját rá­diósugárzását, megfigyeléseket végeztek á bolygókkal kapcsolatban is, érdekes jelen­ségeket fedeztek fel a Napon. A műszer ki­váló tulajdonságai még fontosabb szerep­hez jutnak Tejútrendszerünk és a világűr távoli részeinek vizsgálatában. A RÁTÁN segítségévet megbízhatóan sikerült felfog Z^i.^a EjildtöJ legine§jze.blj_ le.vö Ismert rádió ;s"dgSrforfás'ok kisugárzását. Ezek az úgy nevezett csillagszerű..rádióforrások, kvazá rok, a világegyetem eddig ismert legtávo labbi fénysebességgel fávolodnak tőlünk fokozatosan sor kerül, wi egész égbolt rész­letes vizsgálatára. , H. KONOVALOV gy évtizede Immár, hogy a E technikai haladás alapján felmerült a lehetősége a tö­meges méretű utasszállltás- ra alkalmas, a hangsebes­ségnél gyorsabban repülő gépek konstruálásának. 1968. decem­berének utolsó napján adták hírül, hogy 8 Szovjetunióban sikeresen vég­rehajtotta az első próbát a Tü—144- es szuperszónikus gép. 38 percig tar­tott az első repülés. Hét évvel ké­sőbb, tehát 1975. december 29-én in­dították el a gép menetrendszerinti közlekedtetését a Moszkva — Alma- -Ata útvonalon, igaz, akkor csak pos­tát és teherárut szállított hetente egy vagy két alkalommal. November el­sején ünnepélyes keretek között bo­csátották útjára, immár hetven utas­sal a fedélzetén a TU—144-est a moszkvai Domogyedovn repülőtéren. Félmillió lóerő Az angol-francia Concorde és ter­mészetesen a szovjet szuperszónikus gép pilótái és utasai nem egy íz­ben beszámoltak már élményeikről, , az utas mégis, csak a saját érzései­nek, tapasztalatainak hisz. A 85 mé- ' tér hosszú, 133—140 utast befogadó, / csőorrban kezdődő, elegáns géptest a • megszokottnál jóval nagyobb erővel lendült meg. A négy hajtómű össze­sen félmillió lóerős. S miután a föT- I dőn elérte a szükséges sebességet, 1- gen meredeken emelkedett magasba. A kezdeti szokatlan pillanatok után azonban az utast már semmiféle o- lyan benyomás nem éri, amely eltér­ne bármely hagyományos gép megszo­kott repülésétől. A csalódottság ak­kor válik feliessé. amikor a stewar­dess közli, hogy néhány perccel ko­rábban a TU—144-es átlépte a hang- sebesség „küszöbét“. A történelmi pil­lanat legalábbis az utas számára tel­jesen észrevétlenül múlt el. S ezek után már akkor sem lepődik meg, ha a kedves női hang közvetlen ter­mészetességgel jelenti be: 17 ezer méter magasan repülünk, s a gép se­bessége 2300 kilométer. A kis abla­kon kipillantva kétségtelenül lentebb látszik a hómezőre hasonlító felhő- takaró — sajnos ezen a november elsejei napon borús volt az ég —, mint a „hagyományos“ TU—134-es, a- vagy a TU—154-esek esetében. De, hogy a különbség nyolcezer méter lenne? A távolság és az idő fogal­mának korrekcióját váltja ki az új szovjet szuperszónikus gép. Hajszál­pontosan két óra elteltével landolt Alma-Atában, s a leszállás bármelyik mesterpllótának „fő alkotása“ lehe­tett volna. Csupán az összehasonlítás kedvéért: a szovjet léglllottának nem is olyan „öreg“ géptípusa, az IL—62- es ugyanezt a távot 3 óra 40 perc alatt teszi meg. Kazahsztán fővárosában kis .ünnep­ség keretében fogadták az priásgé- pet és a repülőn Moszkvából Alma- -Atába érkező főkonstruktőrt, Alek- szej Tupoljevet. Apja, Andrej Tupol- jev tervezte a világ első hölégsuga- ras személyszállító repülőgépét, a TU—104-et, amely 1956-ban indult el­ső útjára Sajtóértekezlet Mintegy ötven szovjet és külföldi újságíró érkezett Alma-Atába, hogy a szuperszónikus gép kipróbálása mel­lett sajtóértekezlet keretében „faggat­hassa“ ki a TU—144-es szülőapját“. Bevezetőként a Moszkva — Alma-Ata út fő adataival Ismertették meg a jelenlévőket. A 3278 kilométeres tá­vot ezúttal is 120 perc alatt tette meg a gép. Azért említettük, hogy ezúttal, mert a „légipostajáratok“ me­netideje is nagyjából két óra volt, legfeljebb néhány percnyi eltérés­sel. A gép ebből 75 percet töltött a hangsebesség tartomány felett, s csaknem teljességgel ezalatt a dup­la ^langsebességgel repült. Míg az IL—62-esnek három óra és negyven percbe, a TU—134-esnek pedig csak­nem hat órába telik a távolság tel­jesítése, a TU—144-essel jelentős időt takaríthatnak meg az utasok. Tupoljev nem tért ki a szuperszó­nikus gépekkel kapcsolatban terjesz­tett „kényes témák" elöl sem. Az el­ső ilyen aggály, hogy a gépek repü­lésének magassági tartománya 2200—2500 kilométer — óhatatlanul az ózonréteg megsértésével jár, a- mely közismerten Földünket védi a kozmikus sugárzástól. Tupoljev véle­ménye szerint a TU—144-esek és a Concorde-ok megléte ellenére a hang- sebesség felett repülő gépek száma hosszabb távon is korlátozott marad. Hatása a környezetre már csak ezért sem lesz érzékelhető a gyakorlatban. Az ellentábor másik fő érve a szu­perszónikus gépek zajártalmával kap­csolatos. A neves szovjet tervezőmér­nök megállapította, hogy a hajtómű­vek zaja nem múlja fölül a nagy tel­jesítményű hölégsugaras gépekre megállapított nemzetközi normákat. Ugyanakkor az eddigi tapasztalatok még nem nyújtanak elegendő infor­mációt a probléma valóságos voltá­ról. Már csak ezért is választották éppen a s^emélyszállítójárat útvona­lára a Moszkva — Alma-Ata szakaszt, mert itt a gépek nem szállnak lakott terület fölött. Ugyancsak kevéssé ta­nulmányozott a hangsebesség küszö­bének átlépésekor keletkező hang- robbanás következménye. A szovjet szakemberek mindenesetre a TU—144- es utasszállltás mostani menetrend szerinti beindítását változatlanul a kísérletező munka folytatásának tart­ják. így például tovább kívánják tö­kéletesíteni az utasszalonban tapasz­talható zaj csökkentésének módoza­tait. Tupoljev szerint a zajszlnt a TU—144-eseken öt decibellel haladja meg az ilyen szempontból legtökéle­tesebb szovjet géptípust, a nemzetkö­zi normáknak is kitünően megfelelő TU—154-esekét. A mostani időszak a tapasztalatszerzés periódusa a gép földi kiszolgálása, az utasok kényel­mének mind tökéletesebb biztosítása szempontjából is. Csak azután kíván­ják más útvonalakon is alkalmazni a szuperszónikus gépet, hogy átestek ezen a kezdeti szakaszon. Mindenek­előtt a Moszkva — Habarovszk táv van előtérben, tekintettel arra, hogy a TU—144-esek 6300 kilométert tehet­nek meg leszállás nélkül. A megté­telhez szükséges idő az IL—63-asak esetében hét óra, a TU—144-es pró­baútjai alkaírriával 3 óra 20 perc a- latt ért Habarovszkba, Űj szárnymegoldás » Az említett kérdések nem függnek össze a repülésbiztonsággal. Az első „teszt“-géphez képest jelentős módo­sításokat hajtottak végre Tupoljev első helyen a korszerűsített szárny­megoldást emelte ki. Ugyanis a fel- és leszálláskor a gép nem a szuper­szónikus sebesség tartományában van, hanem a „hagyományos“ típusokhoz hasonló sebességet Igényel. E két fá­zis biztonságos végrehajtását szolgál­ják az utólagosan kialakított segítő szárnyak, amelyek a le- és felszállás­kor nyílnak csak ki. A szuperszóni­kus gépnél az automata Irányítás va­lamennyi művelete duplán történik, sőt bizonyos esetekben háromszoros kontroll is van. A TU—144-es egyébként a most ki­épülő szovjet repülőgépparknak csak egyik korszerű dair-bia. Hatalmas az érdeklődés a szovjet légibusz iránt: az IL—86-os gép kétfedélzetes, sőt valójában háromszintes, legalul a cso­magtér található. Gyakorlatilag há­rom hagyományos gép kapactíásával rendelkezik, óránként 950 kilométe­res sebességgel és leszállás nélkül ötezer kilométer távolságra .szállít­hat majd 350 utast. Ugyancsak fór- radalmasítja a teherszállítást az IL—76-os óriásgép, amely 40 tonna kapacitással rendelkezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom