Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-20 / 51-52. szám
12 a labdarúgás nagyjai A z „Eu sou Pelé" (Pelé én vagyok) című, minden idők egyik legnagyobb lab- darűgöjénai< pélyafutásáről készült, és a világ sok nyelvére lefordított könyv egyik telezőiében olvashatjuk. „A Ifz éves, maszatos, vézna fiú földlmogyo rőt lopott, hogy annak érából fufball- cipőt vehessen magának. Így kezdődött pályafutása és csakhamar üstökösként tűnt fel a labdarúgás egén“. < Gs ez az üstökös október 1-én örökre eltűnt a labdarúgás hol kéklő, hol viharos, ded mindenképpen szép egéről. Alighanem mln<|»n 1- dők legnagyobb labdarúgója vonult vissza, e- zért Illő talán, hogy olvasóink nevében ml Is méltóképpen elbúcsúzzunk tőle. DICO, AZ UTCA gyermeke — Nagyon szegény családból származom, és tudom, mit jelent éhesnek és rongyosnak lenni — mesélte egyszer, amikor alapítványt hozott létre a szegény gyermekek számára. — Amikor elkezdtem futballozni, először a szegények és nem a gazdagok segítettek. )osé, a sarki gyümölcsárus minden nap Ingyen adott két banánt, hogy javítsam erőnlétemet, Fernando, a halász pedig minden héten kétszer Ingyen halat adott nekem, de még így Is mindig éhes voltam. Remélem a jövőben sokan fognak csatlakozni akciómhoz. Az éhes, mezítlábas kisfiúból milliomos lett. Szegényből király, mint a mesében De neki tíz körömmel meg kellett küzdeni a trónért. Kiállta a próbákat, és ami a legcsodálatosabb, soha egy pillanatra sem felejtette el, hogy honnan Indult el. — öt vagy hatéves voltam — Idézte fel az újságírónak a brazil válogatottból való visszavonulása Idején szomorú gyermekkorát — Bau- ruban laktunk s a város bálvénya Dondinho, a BAC középcsatára volt — az én apám, aki szebbnél szebb gólokat tudott rúgni, de legfőképpen fejelni. — Dondlnhot minden fontos mérkőzés után vállukon clnelték a szurkolók. A pálya kapujától egészen hazáig vitték. Ab ban az Időben a Bauru Atletlc Club. apára góljainak köszönhetően Mtnas Gerals állam bajnoka volt. Otthon semmiben sem szenvedtünk hiányt, volt mit ennünk, a házbérrel napra voltunk, anyára arcán nyugalom Olt. — Egy nap apára térdfájdalmakra panaszkodva jött haza Kevéssel ezután megtudtuk, hogy többé nem futballozhat. Kicsi voltam, de nagyon jól emlékszem, hogy a következő két hónapban nem tudtuk kifizetni a házbért, s Don- dlnho alig Jutott valami keresethez. Senki sem akart már hallani róla Róla, aki a város bálványa volt, akit vállon vittek haza a pályáról. Már csak egv állás nélküli ember volt, a labdarúgásra alkalmatlan. nehézségekkel küzdő ember, kit a korábbi Imádók tehernek tartottak. Senki sem sletelt a segítségére KI is segített volna egy gólkirálynak, aki többé nem rúgdosta a gólokat? Keserű szavak ezek egy világról, ahol a tőke az űr még a sportban Is, ahol ezrek, sőt milliók sorsa senkit sem érdekel. — Nem volt más megoldás, DIconak (fgv hívtak engem otthon) munka után kellett néznie. Én lévén a legidősebb a három gyermek közül, kimentem az utcára valami munkát keresni, hogy segíthessek szüléimén. Félre kellett tennem a labdát, s mindent megcsináltam, amit tudtam. Cipőt tisztítottam, újságot árultam, teherkocsit raktam. És közben arra gondoltam: vajon miért hagyták az emberek éhonhntni 87 anámat? Már akkor ráéreztem. hogy a t't>-psség veszélyes és múlandó valami. •— Később — tízéves lehettem — a rádióban hallgattam a Jules Rímet Kupa 1950. évi döntőiének közvetítését Brazília és Uruguay közölt. A mérkőzés előtti héten Barbosa, Domingos és a többiek dícséretét harsogta a rádió és azt, hogy válogatottunk világbajnok lesz. Nem így lett, s a találkozó végén hangosan zokogtam. Az udvar végében lakó szomszédnál hallottam, milyen élesen bírálták Bar- bosát, Juvenalt, Domlngost és Blgotet. Különös: alig néhány órával korábban az egekig magasztalták őket. Kezdtem jobban megérteni a dolgokat. Ha az annyit dicsért Dondlnhoről mindenki megfeledkezett, ha Barbosát, Juvenalt és a többi hőst hazaárulónak nevezték, akkor valami nincs rendjén ebben a világban. Amikor 15 évesen a Santoshoz kerültem, már tisztában voltam a labdarúgók dicsőségének műlandősá gával. Eltökéltem magamban, lehetetlenné te. szem, hogy megismétlődjék az, ami Dondlnho- val és a brazil válogatott hőseivel történt. Ezt teszem most Is: a kellő Időben állok meg, ak kor vonulok le a porondról, amikor arra kérnek, hogy maradjak, vagyis el akarom kerülni, hogy lelkérjenek a távozásra. Ami nem sikerült Barbosának, Domlngosnak és Juvenalnak, az sikerült egy tizenhét éves fiúnak, akit akkor már az egész világ csak Felé néven tisztelt. Nem csoda, hogy sírva fakadt örömében és elérzékenyültségében. Egyik játékostársa átölelte öt és ezt mondta neki: — Csak sírj, fiú, csak sírjl Jót tesz az neked .. .1 Cikkek halmaza, könyvek jelentek meg Felé legemlékezetesebb góljairól, alakításairól, mérkőzéseiről. Némelyeket meg Is fllmesítették, sőt némely filmben ő maga játszotta el szerepelt. Vajon mit lehet még ehhez hozzáadni? Elevenítsük fel talán a leg-eket. A legcsodálatosabb góljá’ talán 1961. márDICO, DONDINHO FIA Jegyzetek az év (század) búcsújáról Barátsággal — Felé FENNMARADNI A CSÚCSON Ezeket a szavakat akkor mondta, amikor 1974. október elején a Corinthians Sao Faulo elleni mérkőzés ?0. percében letérdelt a gyepre, lassan levetette anyaegyesüiete, a világhírű Sanfős tizes számú mezét, és könnyes szemekkel bevonult az Öltözőbe Az az Igazság, hogy őt soha senki sem szólította fel távozásra. Sőt, annak Idején fenyegető leveleket Is kapott arra az esetre, ha nem másítja meg a szándékát. A fanatikus szurkolók azzal zsarolták, hogy elrabolják a ftát, de Felé nem állt el szándékától. Nem állt el, mert mindig kellőképpen fel tudta mérni a helyzetet. A pályán és a pályán kívül Is. Saját kápességelvel Is tisztában volt, tudta mikor, mit ér. Ezzel egy csodálatos pályafutás ért véget. Fersze akkor még senki sem tudta, hogy ennek folytatása Is lesz. Mielőtt még erre kitérnénk. Idézzük fel e mesés karrier legszebb állomásait. Tizenhat évesen, szinte az utcai csapatból került Brazília egyik legismertebb és leggazdagabb klubjához, a Santoshoz. Egy esztendő múlva tagja lett az 1958. évi svédországi világbajnokságon aranyérmet nyert brazil válogatottnak. Brazília számára ezzel egy régi álom vált valóra. clus 5-én rúgta a Mdiuiaiia stadionban a Flu- mlnensének. A pálya közepén Kapott labdát, megindult vele. s akt szembe töt' vele, hogy szerelni próbálja, azt kicselezte. Egy... kél .. . három ... öl, majd végül már hét játékos hevert a földön, a labda azonban még mindig a nagy varázslónál volt. Aztán a kétségbeesett kapus következett. A gólt megörökítő jelenet bronztáblán egyébként ott található a Mara- cana stadion különtermében. Felé pzonban nemcsak emlékezetes gólokat lőtt, hanem egy mérkőzésen belül Is sokszor zörgette meg az ellenfél kapusának hálóját, így 1984. november 21-én Is amikor olyan ellenállhatatlanul játszott, hogy nyolc szebbnél szebb gólt lőtt az ősi ellenfélnek, a Bntafo- gónak. Többször volt Brazília gólkirálya, egy alkalommal 57 gólos rekotdteljesftménnvel. Száztízszer szerepelt a brazil válogatottban, és 1971. július 18-án, 140 ezer néző tomboló, ünneplése mellett a Maracanában megrendezett Jugoszlávia elleni találkozón búcsúzott el a válogatott mezétől. Háromszor segítette hazáját a világbajnoki címhez (1958, 1962, 1970), kétszer volt tagla a Világkupát nyert Santosnak (1982, 1963), Pályafutása során Brazíliában 1363 mérkőzésen 1281 gólt lőtt. Sorolhatnánk még tovább a ,,Fekete Gyöngyszem“ kiváló futballtulajdonságalt áé páratlan sikereit, de erre egy egész újság Is kevés lenne. folytatás és utolsó BOCSO Amikor már már .úgy tűnt, hogy a világ valóban nem gyönyörködhet többé e nagyszerű futballista semmihez sem hasonlítható játékában, akkor jött a derült égből a villámcsapás Felé leszerződött a New York Cosmos csapaté hoz, ahhoz a csapathoz, amelyet üzleti vállal közök hoztak létre azért, hogy hasznot húzza nak belőle és hogy népszerűsítse a nálunk ho nos és az Egyesült Államokban addig úgyszól' ván Ismeretlen labdarúgást. A Cosmos 4 millió dollárért szerződtette a futballklrályt, de ki tudja, ml játszott közre abban, hogy Ismét felhúzza a csukákaf? Pénzre már aligha volt szüksége, elvégre a labdarúgással keresett pénzt több jól jövedelmező üzleti vállalkozásba fektette, a reklámokért, filmjeiért, lemezeiért (Felé énekesként és filmszínészként Is nagy sikert aratott) Is tekintélyes tlszteletdíjat kapott. A szerződés aláírása után New York egyik szállodájának szalonjában a következőket közölte: — Három esztendőn belül a futballt népszerű sporttá teszem az Egyesült Államokban. Ezt akkor rajta kívül senki sem hitte el, kijelentését mosolyogva fogadták meg újdonsült kenyéradói, a Warner Communication ural Is. Addig ugyanis hiába szerződtettek bárkit, például az öreg kontinensről, a labdarúgás csak nem akarta meghódítani az újvilágot. Felé azonban csodát tett. Beváltotta ígéretét, New Yorkban ma 70 ezer néző megy ki egy futballmeccsre, több mint az addig legnépszerűbb baseball vagy az amerikai futball viadalaira. A Cosmos tehát megfogta a szerencséjét, de a labdarúgás Is jól járt, mert újabb híveket szerzett magának. Semmi sem tart örökké. Felé ma 37 éves, érthető, hogy az utóbbi Időben mér hiányzott belőle a régi, utánozhatatlan lendület, gyorsaság és biztonság Valaha „szeme volt a lábalnak“, pontosan ahhoz a Játékoshoz szálltak labdái, amelyiknek szánta őket. Most már azonban egyre több volt a „rövidlátó“ labdája, amely már nem egészen oda érkezett, ahová kellett volna. Dehát lehet ezen csodálkozni? Tehetsége, nagy nemzetközi rutinja és akarása azonban változatlan maradt. És így elérkezett az utolsó, a nagy búcsú Idele, Az East Rutheford stadionban 76 ezer néző gyűlt erre össze, és 40 ország tévénézői voltak még szemtanúi a király búcsújának. A Cosmos Felé egykori klubja, a Santos ellen lépett pályára, A Fekete Gyöngyszem az első félidőben a Cosmos színeiben játszott és a 43. percben egy remekbeszabott góllal egyenlített. Harminc méteres szabadrúgása védhetetlenúl vágódott a kapufa mellett a hálóba. A második félidőben egvkorl klubja mezét húzta magára, de gólt már nem sikerült elérnie. Ml lesz tovább? Merre vezet a nagy varázsló útja? Elképzelhető, hogy megújítja szerződését a Warner vállalattal, de nem edzőként, hanem sajtófőnökként. Hiszen ki propagálhatná eredményesebben és tőként hitelesebben nálánál a labdarúgást? Még érdekesebb azonban az a kijelentés, amelyet néhány héttel a búcsúja előtt tett: — A Cosmosnál töltött hároméves szerződésem fejében biztosított óriási összegből egyetlen centet sem kívánok megtartani, mindet az általam alapított „Felé alapítvány“ céljaira fordítom. Hogy milyen formában? Azokat a fiatalokat, akik valamilyen módon összetűzésbe kerültek a törvénnyel, szeretném visszavezetni a társadalomba. “ Valóban, Brazíliában elszaporodtak a fiatalokból összeverődött galerik, amelyek állandó rettegésben tartják a nagyvárosok lakóit. A bűnüldöző szervek munkája eredménytelen. — Ogy vélem — folytatja Felé —, hazám Brazília nemzeti sportja, a foci az, amellyel sikerül ezeket az Ifjú fenevadakat megsze lídltenl, és belőlük újból becsületes emberekei faragni. Elhatároztam, hogy összegyűjtöm őket és egy focizásra alkalmas, minden kényelmet biztosító otthont létesítek számukra. A Felé-mozgalom és az általa létesített alapítvány terve egész Brazíliában nagy visszhangra talált. Több neves edző máris bejelentette, hogy térítés nélkül hajlandó oktatni a foci tudományára a Felé-otthon Ifjú palántáit. Felé gondos előrelátással a ..megbotlott“ fiatalok számára nemcsak a sportolási lehetőséget biztosítja, hanem képzett pedagógusokkal iskoláztatásukról Is gondoskodni óhal* Bizonyos, hogy egy tantárgyat, a focit az otthon minden lakója szívesen tanulja majd Még szép, ha azt Felé tanár űr oktatja T. V. A Kék Duna presszét — amely tizenhét éve az ő tulajdona — jelenleg festik, így hát őt keressük a környéken. Egy Tota-neta nevű étteremtélében találunk rá, a bárpnltra könyökölve egy üveg Rosado bor van előtte, és az elsu benyomásra o- lyan, mint aki a bánatát italba akarja fojtani Nemsokára azonban kiderül. hogy lókedvben és humorban nincs hiány nála Egy ideig beszélgető ih erről arról majd hirtelen meghív bs.-inünket :< lakásába: — Főzök nektek egy jő gulyásle vesti Czibor Zoli invitálását természetesen elfogadtok Bevallom, ahogy nyitja ki az ajtót, még jól szemUgy- re veszem, s hazudnék, ha azt írnám róla. hogy nagyon megváltozott. Jó alakjával, modern hajviseletével így bordó pulóverben nyugodtan letagadhatna néhány évet. Nem beszélve a régi szövegéről hiszen nála a pénz még mindig korpa a tej kóknsz, és több más szóért sem megy a szomszédba Fődig már öl gyerme ke van - a 18 éves ikrek, Emese és Ildikó, a 23 éves Zoli. a 24 éves Er zsi és a 28 éves írisz — ágy látszik nagyon unatkozott, amikor a nevekel osztogatta — szóval, ha ezt nézzük nagyon hamar elrepült az Idő. Laké sa nagyon barátságos, nem tudjuk hány szoba van, de találunk itt a csecsemőtől a csinos hölgyekig több rokont, ámbár bennünket senki sem zavar a diszkurzusban. A falon egy tabló a régi Honvédről és rengeteg zászló - Győri ETO, ZTE, Várpalota, Dózsa. FTC, Spartacus. DVTK sorrendben — sztereó lemezjátszó, mert Gulyásleves Czibornál nagyen szereti a zenét, ez nyugtatja meg a legjobban. — Na, gyerekek — mondja —, legyetek türelemmel amfg elkészül a gulyásleves. Majd szépen megtéritek, az MTK-sok kék-fehér, a Fradisták zöld-fehér szalvétát kapnak! Az első kérdésem elég bárgyá — tocizik-e még? — Am ő készségesen válaszol. — Hogy focizom-e? Minek nekem a labda? Hogy fájjon? Már nem tudom úgy kezelni, mint régeni — És miért vesztett a magyar válogatott Genfben (1354)? — Erről már ne beszéljünk. Ne bántsuk a halottakat és azokat, a- kik távol vannak a sportágtól. Kimegy a konyhába, felteszi a gulyáslevest, majd visszajön, és a vendégek rendelkezésére áll. Éjfél már eimált — ez nála még nappal — és elkezdünk beszélgetni. — Öregem — mondja —, ba bízol valakiben, add oda a szívedet. Csak először jói nézd meg, hogy kinek ... Az embert átejtik, megcsal- |ák. Ha egy focistának nem megy a játék, nem biztos hogy ő tehet róla. Lehet, hogy lelki sérülése van. A meccs előtt megtudott valamit az asszonyról, vagy sályos beteg az anyja ... Na, mindegy — Milyen a kapcsolatod a spanyol futballal? — Nem a legjobb. Néha nyilatkozom. Ha valakit meg kell dönteni. Elmondom az újságiróknak, hogy semmi szisztéma az edzéseken, ő megírja, és máris azon gondolkoznak, leváltásák-e az illetőt? — Te melyik edzőnek köszönheted a legtöbbet? — Lyka Károlynak és Kalmár Jenőnek. — A Barcelonában? — Brocsics volt a trénerem, de én irányítottam magamat. Hiába volt jó stratégiája és taktikai meglátása, a vezetők mindenbe beleszóltak, ők állították össze a csapatot is. — Ha most Budapesten lennénk, melyik meccset néznéd meg a legszívesebben? — A Honvéd — Újpestet. Ha kettőt is lehetne, akkor a Ferencváros — Vasast. — Mi hiányzik a legjobban? — A szép múlt a barátság, az emberi szeretet, a szfnház. Hiába nézek fsy-agy filmet, tudok spanyolul, de ha csak egy szót is másként értek, nem jön ki a poén, nincs meg az ize, a zamata ... Nemrég a presszójában volt egy Incidense, ketten is megtámadták, de ő elintézte őket, a nagy^darab ellenfelek kórházba kerültek, s jogos önvédelemnek könyvelték el. Zoli kerüli a verekedést, nem kötekedik senkivel, és nagy az igazságérzete és ezért könnyen kerül összetűzésbe. — Mégis melyik volt az életed legemlékezetesebb mérkőzés? — A londoni 6:3 De előtte 28 év után először vertük meg az olaszokat. És győztünk a szovjetek ellen Is l:0-ra, én rágtam a gólt. A brazilokat is kiütöttük, nem Is sorolom ... — Szerinted mi a legfontosabb a játékban? — A felelősség érzése. Tudni kell: nem az a lényeg, hogy én csilloglak, hanem hogy győzzön a csapat. Mert ezzel boldogságot szerzünk szurkolóinknak. — Szépen hangzik. — Igen... és fontos a sok játék Is. Emlékszem, ml az edzés után még kintmaradtunk a pályán. Mondtuk, mester, ezt meg azt még gyakorolnunk keli. Nem tudjuk jól levenni a labdát mellel és., . várjál, megnézem a gulyáslevest! Újból visszajön. — Mit csinálsz szabad idődben? — Zenét hallgatok. Olvasok. Komáromból küldik az újságokat. Képet és autogramot is kérnek otthonról. Ez nagyon jólesik, tudod. Nem felejtettek el . .. felfogom én, miről van szó. Működik még a komáromi paraszteszem! Olyan, mint egy aranyos kisfiú, mókázik, vicceket mesél, kfnálgat mindenfélével. De ml a gulyáslevesre várunk. S ö hozza Is már, még cseresznyepaprikát is előkészít, egy ú- jabb üveg dngóját húzza ki. Szóval mindent megtesz. Bolond. Így bfvták régen, fgy hívják ma is. De tudják, nem buta ember, sőt, megvan a magához való esze. De hiá ba, az egykori ördöngős cselei és kissé bolondos játéka miatt ráragadt ez a becenév, amiért ő egyáltalán nem haragszik. — Itt mindig megtaláltok — mondja —, ha hozzám jöttök. Egyébként itsókolom a srácokat. Fapp Lacit kO. löl. És még lelkizik egy kicsit. A gnlyásleves nedig olyan jó. hogy nyugodtan elmehetne profi szakácsnak. Nem akar elengedni bennünket. Hajnali három óra van, és azt kérdezi: hová siettek? Hámori Tibor Magvar Szó
