Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-13 / 50. szám
8 Szántó Oyórgy híres regénye^ A BOSZORKÁNY. T öt Ost Borbála, a kis szőke fobbágylány még anyjától tanulta a gyÓgyfUaek titkait, 6 azonban nem ráolvasással segít a betegeken, mint a vajákos asszonyok, hanem Igazi tudással. Erős igyekezettel tanul, hogy megismerje az emberi test jelépítését. Fiatal férjének, Szamosközi Dávid íródeáknak a kíséretében Pa- dovába utazik, s az ottani e- gyetemen fiúnak öltözve a világ egyik első boncoló orvosának, a flamand Vesalius professzornak anatómiai előadásait hallgatja. Hazájában, a három részre szakadt Magyarországon a kor legjobb tudományos módszereivel gyógyítja a hozzá fordulókat, a haladás ellenségei a- zonban kelepcébe csalják, és máglyahalálra ítélik. A regény méltó emléket állít a tudomány meg nem glkuvó magyar hősnőjének. Kertész Erzsébet SZONYA PROFESSZOR című könyve, Szoflja Kova- levszkaja asszony életének regénye. Szerelem vagy hivatás? Boldogság vagy tudomány? — ezek közt őrlődik egy törékeny asszony. Szaftja Kovalevszkaja, a világ első női matematlkaprgjesz- szora. Tehetségét elismeri e- gész Európa, de újabb s ú- jabb sikerek után is boldogtalan, mert az otthont négy fal között nem találja meg asszonyt hivatásának értelmét. Színhely: a XIX. századi Európa. Oroszországból, apjának pallbinói házából indul a világhír felé a kis Szonya, patinás hangulatú német egyetemekre, s küzdelmes diákélet után onnan a stockholmi professzori katedrára. Magas matematikai szférákban élt, de az élet apró dolgain nem tudott eligazodni; boldogságát áldozta fel a tudományért. Pedig — mint Kertész Erzsébet regényéből is kicsendül — e kettő; hivatás és szerelem, jól összeegyeztethető. Harmóniájuk az igazi, a teljes boldogság forrása. Daniel Defoe MOLL FLANDERS- ÖRÖMEI ES VISZONTAGSÁGAI című regénye. Defoe életében Londont páratlan, soha nem tapasztalt bűnözést hullám árasztotta el — ebben a világban játszódnak Moll Flanders kalandjai. De a regény nem csupán egy bűnöző életének pontos Mónikája, hanem ennél sokkal általánosabb érvényű. Moll nem bűnöző alkat, hanem nagyon Is mindennapi ember, akit a körülmények kényszerítettek a bűnözésre. Egyetlen életcélja; boldog szeretne lenni. Moll minden szellemi képességét és eszköztárát ennek a célnak az érdekében mozgósítja és az így kibontakozó cselekmény- sor teszt figuráját a mai olvasó előtt is izgalmassá és érdekessé. Sorsából azonban más is világossá válik; a boldogság kék madarát csakis a földi valóságban lehet elcsípni, és Defoe őszintesége — és ugyanakkor becsületes cinizmusa — ezt húzza alá. Moll a regény végére boldog lesz, eléri azt a nyugodt és kiegyensúlyozott állapotot, amelyre mindig is vágyott, de életére visszatekintve az olvasót elfogja a kétely — ml is e boldogság ára? Lopás, hazudozás, szaj- hálkodás, örökös tettetés. Életében soha nem volt igazi barátja, emberi kapcsolatára mindig a pénzszerzés vágya és az önérdek vetett árnyékot, ám ha ezek után az olvasó azt kérdezi; Defoe írásából az derül ki, hogy a kérdésnek nincsen értelme. A regény ugyanis nem engedi, hogy az erkölcsnek feláldozzák a valóságot. Defoe realitásérzéke tudja jól, hogy az adott világ negatív oldalaival számot kell vetni, és Moll sorsa bizonyítja a legfényesebben, hogy csakis a mindennapok adott és létező valóságán belül lehet élni és tevékenykedni. HA EGY FALU ÖSSZEFOG Ahányszor kiszállok a perbenyiki (Pribenik] vasútállomáson — noha már legalább 30 éve királyhel- mecnek {Král. Chlmec) keresztelték — öröm, boldogság tölt ©1. Fürkésző szemekkel mindig ismerősöket keresek. Itt szüiettem, itt tanultam az első lépéseket s életem ]6 részét is itt éltem le. A néma falak értik érkezésem céljait — a szülök látogatása mindig esemény. Mai utam azonban egyéb okokból hozott haza. Azért utaztam 500 kilométert, hogy jelen legyek azon az ünnepségen, amely nem mindennapi esemény a község életében. Oj, modern, minden igényt kielégítő kultúrotthont kapott Per- benyik azon a napon, amikor lakosai megemlékeztek felszabadításunknak 33. évfordulójáról. A szovjet csapatok bevonulása ut4n egy héttel lakodalom volt a ml utcánkban. Ott láttam, mint kisgyerek először emberközelségből szovjet katonákat, hallottam orosz szót, ott éreztem szőke hajamon har cos, érdes kezek gyengéd slmogatását. Régen volt mégis pontosan emlékszem rá. E fiatal pár ma már többszörös nagymama nagypapa lett. Gyermekeiknek már nem kellett rettegni a bombáktól, s unokáiknak sem kell félni attól, hogy háború lesz, s ha eljön, gondok nélkül tarthatják majd esküvőjüket egy olyan társadalomban, amelyről nagy- szüleik még csak nem is álmodtak. környékről idesereglett lelkes közönségnek. Előttem is felelevenedik Iluska, amikor a park szökőkútjából száll fel a színre, a kéktó vizét jelképezve, vagy a huszárok bevonulása gyönyörű táltosain. Ez volt a legnagyobb siker, s azóta sem volt ilyen szabadtéri előadás Perbenyíkben. Amikor 1957-ben befejezték, ugyancsak egy régi épület átalakításából a kul- túrházat, sokan azt gondolták, végre egy megfelelő otthont kapnak a tömegszervezetek műkedvelői. Nem így lett. Noha sok színmű került itt is bemutatásra, több kisebb-nagyobb esz- trádműsor, költői est volt a falai között. Egy korszakot alkotó három évtizeden keresztül a legtevékenyebben működő rendezők és szervezők neveit szeretném papírra vetni: Plachy Imre, Kulcsár Lajos Igazgatótanító, Tóth János elvtársak, fáradtságot nem ismerve mindig azon voltak, hogy egy percre sem maradjon a falu kultúra nélkül. Azon fáradoztak, hogy megszerettessék mindenkivel, s az emberek tudatába öntsék a kultúra, a műkedvelés szeretetét. Amikor a helyi nemzeti bizottság 1975 tavaszán kérelmet nyújtott be a járási nemzeti bljsottság építésügyi szakosztályára a kultúrotthon építésével kapcsolatban, a kérvényben a hivatalos indokoláson kívül ez is állt: „A NOSZF 60. évfordulójának tiszteletére kötelezettséget vállalunk, hogy a faluszépltési akció keretén belül 1977. november 26-án a kultúrházat átadjuk rendeltetésének a falu felszabadításának 33. évfordulója alkalmából.“ Az illetékes szervek nem akartak hinni a szemüknek. Jól olvasták, vagy céak tréfálkoznak ezek a perbenyíkiek. Horsky Mihály elvtárs, az akkori hnb-elnök a ]nb-on személyesen is elmondta a falu kérelmét, s csak eny- nyit mondott még: Ismerem a falu népét, ha az összefog... I De jöttek a gondok is. Végül is a kérelem megértésre talált mindenütt. Elkészültek a tervek és 1975. október 25-én ünnepélyes keretek között lerakták a kultúrház alapkövét. Perbenyík a Bodrogköz egyik közepes nagyságú községe 1439 lakosával nagy kultúrtevékenységű múltra tekint vissza. Az elmúlt 33 esztendő alatt 17 színdarab került színre, a Tóth-féle vendéglőből átalakított kultúrházban. A másik otthon, az Aranybika lett. Annak ellenére, hogy itt színpad sem volt, csak amolyan dobogó, amely arra szolgált, hogy egy kisebb tagú cigányzenekar talpalá- valót húzza rajta — mert ez is vendéglő volt. De az itt eltöltött négy év a perbenyiki kultúrbrigádokat nem riasztotta vissza a munkától. A János vitéz daljátékot az öreg grófi kastély parkjában adták elő a A SZISZ alapszervezetének tánckara Az új kultúrház egymillió 915 ezer koronába került. A község polgárai társadalmi munkában 45 000 órát dolgoztak le 460 000 korona értékben. Hogy tisztább képet alkothassunk arról, ml minden rejlik e számok között, megkértem Sápos Menyhért elvtársat, a hnb elnökét, vázolja röviden az építkezés menetét. — A kezdet nehéz volt. Egy ilyen létesítmény megépítése nem csekélység. Nem volt szakemberünk, aki az építkezést vezette volna. Szerencsére Csordás Károly építész elvállalta, pedig egészségére való tekintettel inkább ágyban lett volna a helye. Még, szerencse, hogy nem akármilyen fából faragták őt sem. Lehet, hogy azért is vállalta, hogy egykor majd unokája is élvezhesse a köznek a- dott fáradságos munkásságát. Az emberekkel nem, volt baj. Jöttek, s dolgoztak úgy, ki mennyire bírta magát. Fiatalok, öregebbek, nyugdíjasok, sőt a rokkantak is. Nem említek neveket, mert ehhez egy egész oldal kellene, csak annyit, hogy a Nőszövetség 8400 órát, a falusi SZlSZ-szerve- zet 6400 órát dolgozott le. Nem maradt le a többi tömegszervezet sem. S az egyének pedig olyankor is jöttek, amikor alig tudtunk munkát adni. Egyszóval a falu összefogott. Ezúton is köszönöm mindenkinek hogy egy szép kultúrotthon épült a falunknak, hisz ez mindenkié lesz, mindenkit szeretetttel bár a vezetéssel megbízott Tóth Tamás, Szabó Ferenc és Fülöp Éva hármas. Miklós Gyula, az egykori János vitéz Timkő Jánostól, a helyi SZISZ-szervezet elnökétől egyebek között megtudtam. A díszoklevél átadása ml jut majd nekik. Az emeleten rendezik be számukra a klubhelyiséget, könyvtár, agltációs központ és próbatermek. A tagság létszáma nem nagy, pedig csodálom, hiszen a 25 éven aluliak száma a faluban .245, de ahogy szavaiból kivettem, ez a létszám emelkedni fog, hisz most már lesz hová járniuk. A szervezetnek saját zenekara van. Jó felszeA Békéért címmel ünnepi estet rendeztek Fülöp Éva vezetésével. Most készülnek egy fesztivál megrendezésére, melynek a címe: Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról, melyet ugyancsak Plachy íme rendez. reléssel, melyet a szövetkezetben ledolgozott brigádokért kapott összegen vásároltak. Az Idén Plachy Imre és Miklós Gyula műkedvelő veteránok segítségével az Egy bolond százat csinál színdarabbal lépett fel a SZISZ irodalmi színpada a NOSZF 60. évfordulójának tiszteletére november 7-én Nem véletlenül határozott a helyi nemzeti bizottság a Nemzeti Front és a falusi pártszervezet, hogy a kultúrotthon ünnepélyes átadása ezen a napon pontban tizenhárom órakor legyen. Harminchárom évvel ezelőtt ebben az órában lépték át a falu határát a szovjet katonák, hogy örömet, boldogságot, szabadságot és békét hozzanak minden családba. Ebben az órában kezdődött egy új korszak, s azt hiszem 33 év után újból kezdődik a falu életében, mely arra készteti a műkedvelőket, hogy tovább haladjanak azon az úton, amelyek köveit már régen lerakták. Az ünnepélyes átadáson részt vett Mendel elvtárs, a Járási nemzeti bizottság elnöke, aki nagyra méltatta Perbenyík lakosságának a munkásságát, és a jnb nevében emlékiratot adott át a helyi nemzeti bizottság elnökének Sápos Menyhért elvtársrtak, a hnb titkáré-1 nak Estefán József elvtárs- ; nak, a pártszervezet elnökékének Szabó Barnabásnak, Horsky Mihály elvtársnak, Kissné elvtársnönek, járási képviselőnek köszönetül azért, hogy Ilyen rövid idő alatt sikerült munkásságukkal, fáradságot nem ismerő odaadással és közbenjárásukkal egy olyan létesítményt felépíteni, melyre a járásban még nem volt példa. Ezután Sápos elvtárs a falu tömegszervezet vezetőinek és egyéneknek nyújtotta. át az okleveleket köszönetül, hogy szabad idejüket hasznosan a köznek szentelték. Az ünnepélyes avatáson kitettek magukért a tömegszervezetek kultúrfelelösel. Színes, változatos műsort mutattak be az egybegyűlteknek. Az óvodásoktól kezdve fellépett az alapfokú Iskola, a SZISZ-szerve- zet tánckara, a Nőszövetség . énekkara és sokan mások. A műsor kiemelkedő eseménye az olyan nagy sikert elért János vitéz főszereplői voltak, akik ízelítőt adtak a majd negyedszázad után a szabadtéren bemutatott daljátékból. Öröm és boldogság töltötte el ezen az estén az ünnepi vacsoránál jelenlevőket. örültünk a jól végzett munkának, bár tudták, hogy sok minden még hátra van. De ez már a dolgok köny- nyebbik vége, mert ha a falu összefog, ott baj nem lehet. csordás Béla, a szerző felvétele
