Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-19 / 29. szám
4 A községen keresztül haladva nem tud áz ember eleget csodálkozni az épülő, minden Igényt ktelé jítö családi házakon. Azt kérdi az átutazó, mi történt vagy történik a gazdaságban, hiszen kell arr-.. lalaml magyarázatnak lenni, hogy a régi, rogyadozó Istállókból átalakított cselédházakat új, mo dern családi házak váltják fel. Pénz, elvek, emberek?. S ha azok, akkor kik és milyenek? — kér deztem hát magamtól én is, és elindultam, hogy választ kapjak az önkéntelenül megfogalmazód kérdéseimre itt Bajoson._____________ ______________________________________________ A z Idős, nyugdíjban lévő Kmetykö Mihályt, akinek az egyik fia a falu nemzeti bizottságának az elnöke, a másik pedig a gazdaság párt titkára, a régiekről faggatom: — Itt születtem én, ezen a birtokon, és nem is voltam nagyon másutt, éppen csak katona Jaromérben.. Nehéz idők voltak azok. Tizen voltunk testvérek. A leg több vezető olyan volt, hogy a legszívesebben megnyúzta volna a cselédet. Négy család lakott egy konyhában. Cs a kommenclö isi Minden évben arattak, így megvolt a kenyerük, de tejből csak egy litert kapott az is, akinek tíz gyereke volt. Aztán állatot sem tarthatott any- nylt, amennyit ma... £n már sokszor mondtam, hogy most szeretnék fiatal lenni. Mert most, aki rendesen dől gozik, annak mindene meg van. Én egy öreg, átalakl tott cselédlakásban lakom Van benne villany, vizveze ték, fürdőszoba, de a fiataloknak már nem kell ott lakniuk. Aki csak akar épít, még pénzt Is ad a gazdaság. E« építened! olyan palotákat, hogy.,, 1. Csapd Ferenc, a fiatal mezőgazdasági mérnök ugyan Érsekújvárott született, de gyermekkora óta a Bajcsl Állami Gazdaságban nevelkedett. Az apja intéző volt, s így valahogy öt Is eleve a mezőgazdasághoz irányította 8 sorsa. 1966-ban, amikoi befejezte a Komáromi Gépi pari Szakközépiskolát, nem volt szándékában főlskoláre menni, de valaki azt mond ta neki, hogy a Nltral Mezőgazdasági Főiskolán nincs elég Jelentkező, biztosan fel veszik. 0 hát Jelentkezett is, és 1971-ben mérnökké a vatták. Amikor Idekerült e gazdaságba, előbb gyakornok, majd pedig a gazdaság főgépesítője lett — Elég meredek pálya! — mondom ezért neki. Ilyen fl] házakat ípíte- nek ma Bajcson — Lehet — mondja 6, majd a kezdeti Időkre emlékezik. Előbb ugyanis az ellető részleg gépesltője volt, majd a központi gépesítő állomás helyettes vezetője, aztán pedig felváltotta az Idősebb kollégáját, s a- zöta Is ezt a munkát végzi. Száztíz erőgép, tizenhárom teherautó, nyolc kombájn és megszámlálhatatlan sok más mezőgazdasági gép és kezelője tartozik a keze alá. — Sokat hallunk még mindig az alkatrészhiányról — váltok témát. — Amikor átvettem a gépesítő állomás vezetését, attól a pillanattól arra törekedtem, hogy hazai gyártmányú gépeink . legyenek. Úgy gondoltam — s gondolom ma Is —, hogy mindig könnyebb egy hazai gyártmányú géphez alkatrészt szerezni, mint egy külföldi gyártmányúhoz. Már csak azért Is, mert ha egynemű gépeink vannak, akkor a régiekből Is fel tudunk haszálnl egy-egy alkatrészt ... Csapó Ferenc mérnök e- gyik azok közül, akik Igénybe vették a gazdaság térítésmentes kölcsönét, házat épített a községben és a gazdaságra alapozza a Jövőjét. ni kezdtem, hogy ennek a beszélgetésnek az alapján is megírhassam a portréját. Elmondta, hogy Komáromban született, ott él és hogy a Nltral Mezőgazdasági Főiskola befejezése után került a gazdaságba. — És meddig marad? — kérdeztem tréfásan. — Mit, hogy meddig?! — válaszolta majdnem megsértődve. — Csak nem akarja azt mondani, hogy komáromiként Ideszegődött egy életre? — De még mennylrel — válaszolta, mert életelemének, küldetésének tartja a mezőgazdasági - munkát. ■ -- 3. 2. Amikor egy pénteki napon először Jártam az állami gazdaságban, az igazgatóság épülete olyan üres volt mintha kisöpörték volna Csak az igazgató titkárnője és Magda fanoniová fiatal mérnöknő volt az épületben. Az utóbbi azt mondta, hogy rosszkor érkeztem. — Miért? — kérdeztem elképedve, és anélkül, hogy tudatosíthatta volna, faggatA gazdaság udvarán magyarországi szárítóberendezést építenek és szerelnek a munkások. Mátyus Lászlót kérdem, mit csinálnak. — A Bábolnát szereljük — feleli. Aki Ismeri a szárítógépet, az tudja, hogy milyen gép ez. Behozzák a friss gabonát a földekről, rászórják a rostára s utána, anélkül, hogy emberi kéz érne hozzá már a gépé minden feladat, míg a magtárba nem kerül a szem. Megindult a gazdaság kor szerűsitése. Több új Istállót hizlaldát építettek, s az idén felszerelték mér a szárító gépet Is. Míg Mátyus Lászlóval be A régi cselédlakásokat gondosan randbehozták, és az idősebbek még ma is lakják. szélgetek, az öreg, sötét rak tárból előjön néhány lisztes szemöldökű asszony, Koller Tiborné, Oudek Terézia, Ambrus Magda, Blaskovics Margit és Kysuőan Ernestl- na. Kicsit eljöttek a sötét magtárból, ahol darát raktak zsákokba. Nem könnyű munka, persze ők Jókedvű- ek, vidámak. Én az új baj esi családi házakra terelem a szót: — Vannak negyedmillló- sak, de vannak félmilliósak Is közöttük — mondják a házak értékére utalva. — No, annyi azért mégsem! — tiltakozik valamelyik közülük. — Ml, hogy nincs meg a negyed- vagy a félmillió ko, róna értékük? — ellenkezik Koller Tiborné. ■— Hát a berendezést nem számítod? Mindenki új bútort vásárol az ÚJ házba, azután meg autót. Innen a gazdaság egyik kertészetébe megyek. Gyű- rösl László kertészt keresem. Kllencvenkét óriási fóliasátor alatt termelik a paprikát, uborkát. A szabadban fűszerpaprikát, dinnyét. Feleségével évente hatvanezer korona prémiumot kapnak, de meg Is érdemlik. — Egyik-másik fólia alatt elég sok a gyom, miért? — kérdem, araikor végigjárjuk a fóliasátrakat. — Kértem, hogy még ősz szel szántsák fel, de nem jutott rá Idő. így aztán csak tavasszal került rá sor, s az bizony már nem olyan, mint az őszi szántás. A fólia a latt meg különben Is hiába vágja ki az ember, újra meg fogan, s mintha ml sem történt volna, nő tovább — mondja, és arra utal, hogv 4. lighogy azok elmentek, megint itt vagy te — mondja. Majd kérdőn nézett rám. Én az állami gazdaságok körüli gondokra utaltam, ö pedig elmondta, hogy milyen sok és szerteágazó gondjuk-ba- juk van. Így többek között a munkaerőhiány, aztán a harmad- és negyedosstályú lakások. Végülls nem folytathattuk a beszélgetést, mert csak egy pillanatra állt meg, s máris indult Pőstyén- be, ahol a gazdaság női dolgozói iskolázáson vesznek részt. ekkora nagy területet, mint a kertészet bizony elég nehéz megművelni. Meg aztán munkaerő sincs. Ök is több községből toborozzák, s a gazdaság autóbuszán szállítják ide, mert különben a- iigha Jönnének dolgozni az asszonyok. Ebédszünet van és Márton Erzsébetnek, Csontos Gizellának, Sütő Máriának, Bu- lovőiák Olgának olyan az arca és karja, mint a láng. Reggel négykor kezdték a munkát, s ember legyen a talpán, aki délig kibírja a fólia alatt... Nekik viszont négyig is ki kell bírni. Ki- -kl ugyanazt a fóliát kezeli, s ha a gyomot nem tépi ki az egyik nap, megmarad a másik napra. Bépermetez- ték ugyan gyomirtóval Is, de nem minden helyen volt hatása. — Szeretik a munkát? — Hogyne, csak ne lenne a fólia alatt olyan meleg — mondja az egyik. Szlovák Ilonka, Horváth Teréz, Slosszár Ilonka és Héni Erzsébet a szomszédos fóliába állnak be. — Nincs egy kicsit korán négy óra előtt eljönni hazulról? — kérdem. — Nincs. • Most már nem Járnak a gyerekek Iskolába, Jöhetünk korábban is. Addig meg úgyis nyolcra jártunk. Reggel kikészítettük a gyerekeket iskolába, s aztán eljöttünk. - :: — Most? ■— Most meg legalább még megcsinálhatunk valamit, amikor hazaérünk — mondják. Besenyőről Járnak Ide, s mint fentebb említettem, autóbusz hozza és viszi őket. 5. Az állami gazdaságban nem Indulhattam azonnal az emberek közé, mert mint mondták, a gazdaság meglátogatására csak az igazgató elvtárs adhat engedélyt. De szerencsém volt, meri míg ott topogtam, egy pilla natra beszaladt az igazgató elvtárs. Kostánké Antal. — jaj, már megint újság iró? Hát mit gondoltok, hogy én már csak a ti részetek re leszek itt? Tegnap ennek, tegnapelőtt annak a lapnak a munkatársa volt itt, s aGjra találkozom a gazdaság igazgatójával. A régi 1- dókröl beszélgetünk. Valamikor a negyvenes évek végén kezdte a társadalmi munkát. Mint az Ifjúsági vasút egyik építője került be a mozgalomba. Addig szolga volt, és ahhoz a középgenerációhoz tartozik, amelynek nem volt sok Ideje arra gondolni, hogy mit Is tanuljon. A szüntelen sodró mozgalmi munka közben kellett pótolni az iskolákat. Aki megpróbálta, az tudja, milyen nehéz volt. Ö azonban végigcsinálta becsülettel. Elvégezte a pártfőiskolát és megvédte a doktori disszertációját Is. Dgy ismeri a mező- gazdaság problémáit, mint más a gyerekeinek a sorsát. Mégis, amikor 1969-ben megvált a Járási párttltkárl... funkciótól, azt mondta két ■ lehetőség közt tud választani: vagy eljön a gazdaságba igazgatónak, vagy elmegy munkásnak. Aztán idejött. — Sosem a funkció izgatott, hanem a munka — mondja. — Különben még tagja vagyok a Központi Bizottság lektori csoportjának, megbecsülnek. Az irodájában sokáig beszélgettünk a mezőgazdaság és különösképpen a Bajcsi Állami Gazdaság kérdéseiről. Majdhogynem szájtátva hallgattam. Kisujjában van a korszerű mezőgazdaság kérdése, és a fejében hordja a gazdaság korszerűsítésének a tervét. És persze ismeri a valóságot és a lehetőségeket is. A kettőt azonban egybevetve, egyeztetve próbálja kormányozni a gazdaságot. Ami nem is o- lyan könnyű. De vajon bármi is könnyű volt attól a pillanattól, amikor egyszeriben politikai dolgozó, ifjúsági vezető lett a Sóksze- löcén született és nevelkedett fiatal szolga legényből? Nem nagyon. Az egész emberileg la 01. Amikor tavasszal fagyot Jósolnak a meteorológusok, nemcsak a kertész, ő sem tud nyugodtan aludni, s még a naszvadl magántermelőkért is Izgul. Ha valaki szóba hozza hosszú munkáját, bűntudatosan szabó- dik: — Lehet, kicsit konzervatívak vagyunk — mondja. — Apáink a nyolcórás munkaidőért harcoltak. ml pedig olykor tizenhatot is dolgozunk. Es a szombatot, vasárnapot sem hagyjuk ki mindig. De úgy érzem, hogy amikor az embereim kinn vannak ebben a tűző napban a földeken, én sem iekhetem ki a folyópartra. NÉMETH ISTVÁN
