Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-12-06 / 49. szám

4 MI VAN A „VIEI 1. A Balogh családnál naponta főz a háziasszony Farkasszemet nézek egy fekete szempárral. Megkérdezem: — Mondja, miért nem szeret dolgozni a cigány? A szempár elkalandozik, ökölbe rándul a keze, híjas, fehér fogsor csillan elő: — Mert nincs a ..vlribe' Jó, jó, morfondírozok, de akkor mi van a „vírihe"? Ezt kérdezem Soltész Bertalan­tól, a nagyidat (Velká Ida) HNB elnökétől. (Tudvalevő, hogy Nagy­idán van az ország egyik legősibb, leghíresebb és legnagyobb cigány­tábora — Arany János is Irt ró­luk.) — A fondorlatosság, a ravasz­ság — kezdi az elnök — meg egy nagy adag trehányság. Persze, ok­vetlenül írja oda, hogy kivétel most is akad. — Ne a kivételről beszéljünk most, hanem az átlagról: a tömeg­ről: Mi van tehát a nagyldai ci­gányok „vlribe“, milyenek az itt élő cigányok? — Kezdem az adatokkal: Ezer négyzetméteren 610 cigány él. E- zen a területen csak hat lakásnak elfogadható ház áll. A többiek dü- ledező kunyhókban laknak. Sok e- setben a minimális életkörülmé­nyek sem adottak. Gondotok most például a csecsemőgondozásra. A- llg akad olyan kunyhó, ahol leg­alább lavór van, fürdőkádat pe­dig még mutatóba se találunk. Az esők után keletkezett tócsákból Isszák a vizet, abban pancsolnak. Igaz, a kutak sem különbek: te­ledobálják döggel, gazzal. A vis­kók nyújtotta életkörülmények a vasegészségű embert is könnyen tönkre tennék. Ok pedig ezt a rombolást még azzal is elősegítik, hogy állandóan részegeskedimk, verekednek, marakodnak... A ci­gány származású lakosok között csak 152 munkaképes van. A töb­bi már öreg, vagy még gyerek — vagy rokkant, vagy debil. A mun­kaképesek közül is húszán, har­mincán állandóan kerülik a mun­kát. Átlagosan tízen pedig börtön­ben ülnek. A szaporulat óriási. Elég a számokból, hiszen az el­nök minden egyes mondata meg­döbbentő. Nehéz már így is a kép- zelőerönek, hogy mindazt befo­gadja, átérezze, felfogja — és le­vonja a következtetést. Pedig még csak most következne a folytatás. Állandó jellegűek a betörések. Még az iskola épületébe Is beha­tolnak a garázdálkodók. Törnek, zúznak. Mindenki a HNB-hez fo­lyamodik segítségért, főleg fizetés után öt-tíz nappal, amikor már az almabor-lvászat mámorából nem tudnak és nem is akarnak kike­rülni. Ruhára, élelemre kérik a pénzt. Végül italra, italra, és Ital­ra költik. Ha valaki meghal a ci­gányok közül, tízen, -tizenöten is jelentkeznek igazolásért, hogy ők szervezték a temetést, nem mehet­nek munkába. Százan, százhúszan pedig azzal indokolják hiányzásu­kat, hogy részt vettek r a temeté­sen. Három-négy napos temetésen, mert ennyi időre kérnek — vagy­is kérnének — Igazolást az elnök­től. Amikor mindezt elmeséltem a cigányoknak, a sárga földig ie- hordták az elnököt. Szerintük az egészből semmi sem :. igaz, sze- menszedett hazugságok — egy-ket­tő ismertei el csak, hogy van va­lami igazság az elmondottakban. Ok becsületesen dolgoznak, főz­nek, tisztálkodnak — vagyis tisz­tességes életet élnének, ha az ál­lam több támogatásban, több se­gélyben részesítené a cigányságot Még több támogatás! Hiszen így is tetőzött az állami igyekezet. Ha ennek a támogatásnak csak a tö­redékét is viszonoznák —- mondja komolyan Soltész elvtárs —, akkor ma már máshol tartanának a ci­gánykérdés megoldásában. Lehet, hogy helyénvaló az elnök válasza, sőt, biztos, hogy helyén­való, de az egyik fél Igaza még csak féligazság és persze fél meg­oldás. 3 Ezért kezdem űjra az elején: miért nem szeret dolgozni • ci­gány? Nevét be nem “Valló harminc év körüli férfi imondja: — Tizenöt év alatt kilencszer 4. Balogh Imre és fia változtattam munkahelyet. Ha meg­kérdezték, hogy miért hagytam ott a munkát, azt válpzoltam: Csáki De tudja maga, niit jelent ez a „csak“? Akárhová is mentem, ott többségben — voltak olyan he­lyek, ahol kizárólag — csak „fe­hér“ emberek dolgoztak. Azok meg mind lábkapcájuknak nézték a magamfajtát. Röhögtek rajtam, kigúnyoltak mindig, mindenért. Engem ugráltattak mindenhová, ha baj volt én maradtam mindig a pácban. Egyszer egy építkezésen dolgoztam. Megingott az állás, az egyik kőműves leesett és megsé­rült. A főnök azt kérdezte, kt sze­relte össze az állást? Rámfngták, hogy én. Pedig a főnök Is, a töb­biek Is jól tudták, hogy nekem az anyaghordás a dolgom, az állások összeszereléséhez semmi közöm sem volt. Azért megbüntettek. Ma­ga nem hagyta volna ott őket? De igen, feltéve, hogy igazat mondott ez a szimpatikus fiatal­ember. Horváth József, 42 éves: — Ügy élünk ezekben a putrik­ban, mint az állatok. Ami rosszat eltanultam az őseimtől, azt tőlem eltanulja a fiam is. Nem járunk innen a telepről sehová, csak a kocsmába. Ott meg leissza magát az ember, és itthon márts kezdőd­nek a verekedések. A gyerekek látják, ők folytatják egymás kö zött. Mert itt a gyerekek se na gyón járnak a „fehérek“ közé Nem is tudnak beszélni se ma gyárul, se szlovákul, se cigányul Csak egy keverék nyelven beszé lünk,, amit az isten tudja minek lehetnie nevezni. (Személyemet így ismertette egyik cigány a másik­kal: Da Pozsonyesz, újságlresz. A szerz. megj.). Hogy mondjak vala- mjt a munkámról? Tizennyolc éves korom óta dolgozom. Már tlzenha­2. Minga István ♦ 3. Horváth Milan todik éve vagyok itt a Vasgyár­ban. Ezt Is, azt is csinálom. A ke­reset tűrhető. Kétezerkétszáz koro­na havonta. Ötszáz megy kölcsön­re, a többi meg elúszik egy-két nap alatt. Én nem mondom, hogy nem szeretek dolgozni, de ami i- gaz, az igaz, nem nagyon töröm magamat. Persze más se. Hogy Itt­hon mit csinálok? Nincs itt mun­ka a viskók között. Marad a kocsma, vagyis pihengetek Balogh Imre, negyvenöt éves: — Hogy kérdezhet valaki Ilyet, hogy miért nem szeret dolgozni a cigány? Mintha a cigány nem dol­goznál Miből élnénk akkor?l Néz­zen körüli Én már háromszobás házat építettem — tíz évvel eze­lőtt. Felvettem ötvenezer korona kölcsönt, és a fiammal együtt föl­építettük a házat. Én -kérem, tizen­nyolc éves koromtól dolgozom. Az asszony minden nap meleg ételt főz, a szobák be vannak rendez­ve. (A ház valóban áll, de nagyon elhanyagolt állapotban. A szobák valóban be vannak rendezve, de minden megrongált. A háziasszony valóban főz, de hogyan? Láttam... A szerz. megj.). Balogh Imre fia, a vajda be­szél: — Én is tizenöt éves koromtól dolgozom. Ahogy kimaradtam a nyolcadik osztályból azonnal mun­kába álltam, nem félek a munká­tól. Tagja vagyok egy szocialista brigádnak is. A vasgyárban látták a jó munkámat, elégedettek velem és kétszobás lakást adtak. De itt a négy gyerek, sok pénz kell rá­juk, és nincs miből berendezni az ÚJ lakást, pedig már szívesen el­költöznénk erről a tanyáról. Minga István, tizennyolc éves: — Ha muszáj, dolgozom, de tu­dok jobbat is a munkánál. Példá­ul? Például szépek a kassal fiatal- asszonyok ... Horváth Milan, tizennyolc éves: — Munka?l... Én kétezer koro­nát keresek. Kell a pénz „gadára“ (Gada — ruha). Tehát: a cigány szeret dolgoz­ni — ha muszájl Ezzel a mondattal akár be Is fejezhetném riportomat, ha nem tudnék Lakatos Károly létezéséről, -logy ki az a Lakatos Károly? Ko- élcén élő fiatal cigány fiú. Hu­szonhárom éves. (KoSlce Nagyidé­tól húsz kilométer.) Lakatos Ká­roly kicsit közel áll Balogh József cigány vajda személyéhez. Károly^ is hasonlóképpen kezdte az életét, mint József. (Sajnos, Balogh Jó­zsef személye is egyedülálló Nagy­idán, azért tartom fenn továbbra is az előbbi különbségtételemet.) Szóval: Karcsi is putriban szüle­tett, ő sem végezte el mind a ki­lenc osztályt, ő is kitűnt a mun­kában, szeretik a munkatársai, fe­lettesei. Lakást kapott és Kassá­ra költözött feleségével. Utoljára egy éve jártam nála. Igaz, csak két éve kapta a lakást, de már akkor Is ízlésesen berendezett, me­leg kis otthonnak bizonyult. Nem tagadja meg most sem, hogy ő cigány származású, csak szakított ősi életformájával. Becsülettel — és nem kényszerből — dolgozik, és már akkor is azon gondolko­dott, hogy tanulni szeretne. Be a- karja fejezni az alapiskolát és u- tána a középiskola esti tagozatá­ra Iratkozna be. 0 már tudja és tudatosítja, hogy az előbbrelépés első és legfontosabb feltétele a tanulás, a művelődés, ö már nem fél belépni sem a könyvesboltba, sem az antikváriumba. Könyves­polcén egyre több könyv sorako­zik. Lehet, hogy ma már középis­kolás. Nem állíthatom ezt bizto­san, mert kétszobás lakását na­gyobbra cserélte, és nem tudom az új címét. De öszin'én hiszem, hogy nem rekedt meg a tervezgetésnél. S vajon Balogh józ.-ief meddig )ut el? ZOtCZER IÁNO.S

Next

/
Oldalképek
Tartalom